Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-09-20 / 18. szám
4 Vendéglősök Lapja 1898. szeptember 20. Ha viszonyunk megfordított volna, ha nem mi volnánk Ausztria éléstára, hanem az a miénk, akkor ez a különbség érthető volna, ámde, hogy a hazánkból szállított marha és gabona túl a határon olcsóbban adható, mint a termőföldön világosan állami intézményeink hibásságára enged következtetni. Az 1887 : XLYII. törvényczikk a bor fogyasztási adóját 50%-kai, a húsét Budapesten 25%-kal, a czukorétt 50%-kal, a sörét 100%-kal emelte föl. És ez a fölemelés akkor történt, a mikor kisiparunk elbukása immár meggátolhatatlannak mutatkozott mezőgazdaságunk válsága pedig teljes közelből fenyegetett. A nép nyomorának terjedését tehát nem hogy akadályoztuk, hanem elősegitettitk oly állami intézkedésekkel, melyek a megélhetést, az egészséges táplálkozást drágábbá tették. Városokban a lakosságnak legalább is fele a vendéglőkből él, a vendéglők pedig, különösen a kisebbek, melyek majdnem kizárólag a szegény néposztály kielégítésére utalvák, a jelzett intézkedésekkel oly helyzetbe sodortattak, a melyben bukásukat részben az árak emelésével, részben áruik minőségének csökkentésével kerülhették ki. Ki szenvedte meg ezt legjobban? megint csak az a néposztály, mely a legsúlyosabb munkát végezve, a legcsekélyebb keresetre van utalva. A helyzet veszélyét fokozta az adók emelkedése, a lakbérek fölszökkenése, a íilloxerapusztitás, a vágóhidak s legújabban a vásárcsarnokok. Tiszta bort 40 krajczáron alig mérhetünk, a legolcsóbb sör nálunk 24 krajczár, mig Ausztriában már élvezhetőt mérnek 12— 14 krajczárért. Ennek a következménye az lett, hogy a nép, még az Alföldön is, a pálinkára kapott. Valóban elszomorító, hogy 5—6 év óta, amit magyar vidékeken sohasem láttunk, pálinka mellett (s hozzá, minő pálinka mellett!) mulat a nép, vesztegeti eszét, erejét. A városokban különösen a székes fővárosban észrevehetőn apad a vendéglők közönsége, ellenben rohamosan szaporo- dikia pálinkaméréseké. Ezek a népmérgező helyek ellepik utczáinkat s megdöbbentő, a mint reggel, délben, este a munkások, kezükben egy darab kenyérrel, megrohanják e bűzös helyeket. A munkásoknak több mint fele, hétszámra sem lát főtt ételt, szóval, elmondhatjuk, hogy népünk ma kenyéren és pálinkán él. Mig a pálinkamérések korlátlanul szaporodnak, addig fogynak a vendéglők, melyekben gond van a tisztaságra, újságokkal s zenével a nép lelkére is hatnak s e mellett rendes táplálékot szolgáltatnak. A vendéglők léte más oldalról is meg van támadva, még pedig a kereskedőknek kis mértékben való elárusitásra és poharazásra adott engedélylyel. Hogy mi szükség van az amúgy is szorongatott vendéglősök ellen még a kereskedelmet is fölfegyverezni, az annál kevésbbé érthető és helyeselhető, mert épen az ilyen ital-elárusitható kereskedések révén terjed el a legtöbb műbőr és rontott sör. Ha megemlítjük még a látványos mulatóhelyek : az erkölcstelen és németesitő zengerájok versenyét, a rendőri intézkedéseket : a zárórával való önkényes bánást, kétségtelennek látszik, hogy a kis vendéglők mielőbb eltűnnek a föld színéről, hogy helyüket teljesen a pálinkamérések, e spiritusz- szál és vitriollal dolgozó barlangok foglalják el. Hogy ez mennyire van a művelődés, az erkölcsi nemesbülés, a közegészség, a nemzeti vagyonosodás érdekében, annak elbírálását a törvénykozás bölcseségére bízzuk, hivatkozván az utóbb rohamosan terjedő szocziálízmus kórságára. Mi hazafias kötelességünknek vélünk megfelelni, midőn helyzetünk föltárásával, rámutatunk arra a szükségre, hogy a vendéglősök érdekeinek méltányosabb számbavételével, oly törvényhozási intézkedések foganatosíttassanak, a melyek alkalmassak arra, hogy a szegény néposztály újra visszatérhessen az egészségesebb italokhoz s a táplálóbb eledelekhez. Azt hisszük az előadottakból eléggé kiviláglik, hogy a vendéglősök helyzetének javítása első rangú állami érdek, mert a közegészség és a közerkölcsiség követelményein alapul. Ennélfogva bátrak vagyunk kívánalmainkat, melyek egy részt helyzetünk megkönnyítését czélozzák, másrészt pedig a szegény néposztálynak olcsóbb megélhetést , biztosítanak s a hazai bortermelés és sörgyártás fölvirágzását is előmozdítják, rövidre fogva, kegyes figyelembe vétel végett az alábbiakban elsorolni. Tisztelettel kérjük: 1. A regále, mindenek előtt a kizárólagos bérletek mielőbbi eltörlését; mert a bérlőknek a vendéglősök úgy kivannak szolgáltatva, hogy valósággal rabszolgai helyzetben sinlődnek : a bérlők pedig, hogy mentői nagyobb haszonnal dolgozhassanak, egész vidékeket árasztanak el káros hatású pancsolt, vagy éppen müborral. A regále különben is középkori intézmény s igy nem méltó egy haladó államhoz. 2. A szegény népnek a pálinkától való elszoktatására a bor különösen a söradó tetemesen leszállittassék. 3. A kismértékben való elárusitásra került szesz adója fölemeltessék a pálinka mérések száma korlátoztassék s a mérési 1 idő reggel 3 órától délelőtt 10 órára szorit- tassék. 4. A palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék olyképen, hogy arra kizárólag a vendéglősök legyenek feljogosítva. * 5. A bor- és sörhamisitás s a mübor- készités megakadályozására egészségügyi rendőrség szerveztessék. 6| A záróra országos törvénynyel ren- deztessék. 7. A vendéglősipar a képesítéshez kötött iparokhoz csatoltassék s minden ipartestület kebelében szakiskola állittassék, hogy iparunk kebelében a kontárok, kik tisztán nyereség vágyuknak hódolnak, a közegészség és közerkölcsiség érdekében kiszo- rittassanak. Ezek azok a kívánalmak, melyek — szerintünk — alkalmasak arra, hogy iparunk az anyagi elzülléstől megóvassék s a szegény nép egészségesebb életmódra tereitessék ; e mellett még bortermelésünk és sörgyártásunk nemzetgazdaságilag oly fontos érdekeiuek is megfelelnének. Minthogy az előadott kívánalmak érvényesítése az államtól számba vehető anyagi áldozatott nem igényel, mi pedig már egészen a tönk szélén állunk, bizalomteljes tisztelettel kérjük figyelembe vételüket s törvény- hozásilag leendő valósításukat. — Kérelmünk meghallgatásában annál inkább reménykedünk, mert ezzel hazánk vagyonra és értelmiségre egyik legtekintélyesebb s legkiterjedtebb osztálya nyerne jövő felvirágzásra uj garancziákat. Kérelmünk alázatos megújításánál, honpolgári hűséggel, maradunk a Mélyen Tisztelt Képviselőház iránt rendületlen tisztelettel, megbízásból: Iliász Cwyörgy a ,,Vendéglősök Lapja“ szerkesztőj*. Budapest, 1898. febr. 23. (Következik 5000 aláírás.) Körlevél. Budapest székesfőváros III. kerületének elöljárósága a következő körlevelet küldte szét: Tárgy: Intézkedés a nyilvános helyiségekben eddig használatban levő köpőládákban folyadékot tartalmazó köpőedényekkel leendő helyettesítése tárgyában. Határozat: Hivatkozással a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter urnák a tüdővész terjedésének korlátozására vonatkozó 49.851/97. sz. körrendeletére, valamint a 6066. ein. sz. tanácsi utasításra, a kér. elöljáróság szigorú birság terhe mellett utasítja a kerületben levő összes közhelyek, u. m. fürdők, szállodák, vendéglők, kávéházak, egyleti helyiségek és iskolák tulajdonosait, illetve vezetőségét, hogy az összes helyiségeikben az eddig használatban levő köpőládákat 4 hét alatt alkalmas, félig vízzel vagy valamely fertőtlenítő folyadékkal megtöltendő köpőedényekkel helyettesítsék és helyiségeikben a földre való szerteköpdösést iltiltó és figyelmeztető föliratokról gondoskodjanak. A köpőedények tartalma naponként a házi csatornába öntendő és a köpőedény lemosandó; a köpőedény tartalmának a földre való kiöntése szigorúan tilos. Miről czim miheztartás végett felzeten értesittetik. Budapest, 1898. augusztus hó 19-én. A III. kerületi elöljáróság. Dr. Bencze Benő s. k., elöljáró. I w TAMMIAA TÖRLEY JÓX§. és TSA PROMONTOR. (Budapest.) írj n DEPOSE.
