Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-09-20 / 18. szám
18>8. zeptember 20. Vendéglősök Lapja. 3 „A vendéglősök szakiskolája.“ Ez alatt a czim alatt foglalkozott folyó évi jul. 5-én e lap szakiskolánkkal. Azt hiszszük, nemcsak a tanári testületnek, de a vendéglős-világnak is jól esett a czikk meleg, elismerő hangja, a melylyel az iskoláról megemlékezett. De az utolsó megjegyzését, mely Török István urra vonatkozik, a tanári testület nem tudja szó nélkül hagyni. Mi a kik vele itt működűnk és látjuk, figyelemmel kísérjük oktatását: csak az őszinte elismerés hangján tudunk róla szólani. Nem hogy „nem alkalmas már“ a tanszéke betöltésére, hanem igazán e tanszék nem is lehetne ügyesebb ember kezében, mint az övé. A „lankadó memóriája“ ! pedig még igen jó memoria; a mit mi állíthatunk legjobban, a kik halljuk, mikor növendékeinek magyaráz s külföldön is szerzett ismereteit és tapasztalatait adja elő. Hogy mily rendszeresen és gonddal készül előadásaira: bizonyítják legjobban több ivre terjedő jegyzetei, a melyek vezérfonalul szolgálnak oktatásában. Szóval : Török István ur nem érdemli meg a súlyos kritikát, mely róla mondatott. Csak azt akartuk dokumentálni szeretett igazgatónkkal egyetemben, semmi mást. A tek. szerkesztő urat pedig kérjük, hogy iskolánkkal szemben továbbra is tartsa fenn azt a jóindulatot, melyet ez iskola missziója megérdemel. A vendéglősök szakiskolájának tantestülete. A nyolczadik tőr. Tövisből volt királyi koronád, Fájdalmas szived hét tőr verte át, De éltél s hortad mind, mind e hetet, Bár gyötrelmes kin volt az életed S komor Kálváriáddá lett a föld — A nyolczadik tőr ime most megölt ! Halott vagy hát! Meghaltál messze, távol! Mért is mentél el a magyar hazából ? Most nem siratnék gyászos, kora véged! Hűségesen megvédett volna téged Minden magyar, sőt bátor, büszke hévvel Megváltott volna önnön életével! Bár fönn lebegsz már, mégis ugy-e látod: Sir a magyar! 0, ez a nép imádott! A könnyet, a mit lánczunkra hullattál, És a mit a haza bölcsének adtál, Mint tündöklő királyi ékességet: Most millió szem adja vissza néked ! Ábrányi Emil. Ének. (A budapesti Deák-téri evang. templomban tartott gyászisteni tisztelet alkalmával énekelték a nagyszámban megjelent hívek) Erzsébet királyné gyászünnepére. Dallam: Jézus az én bizalmam. Isten, szép magyar hazánk Őrző angyalát siratjuk! . . . Kinek lesz majd gondja ránk, Ha őt is a sírnak adjuk ! . . . Istenünk, tekints reánk : Királyunk legyen . . . atyánk! A mig három őre volt, Múltúnk de szép volt, de boldog! . . . Csillagunk meghanyatolt, Hogy temettük jó Rudolfot! . . . S im ma újra sirhatunk : Eltűnt őrző angyalunk ! Óh, de bár az égbe tért Hű királynénk s jó Rudolfunk: Munkájok véget nem ért, Bennünk — mig értök busongunk — Honszerelmök újra gyűl . . . S Árpád népe felvirul. Isten, add, hogy a király, Abban leljen erőt, enyhet, Hogy szivének a mi fáj, Hűn megosztja ez a nemzet . . . így vár szebb jövő reánk, így virul fel szép hazánk! Horváth Sándor, ev. lelkész. A Pannónia szálloda. Egy fél évszázaddal ezelőtt a Kerepesi- uton volt az akkori Pest legelőbbkelőbb fogadója, a Griff ; oda szállott, ha nem is az egész ország, de Pest egész környékének dzsentrije, az udvaron levő kocsiszinekbe beállitoták az úti szekeret, ők maguk pedig kényelmes szállást leltek a Griff-ben. Kényelmesnek ugyan csak akkori fogalmak szerint volt kényelmes, — ma bezzeg mindennek inkább elneveznék a régi jó Griff komfortját, csak kényelemnek nem. Hanem mult-telt az idő, a Griff helyére díszesebb szálló épült, a hazafias nevű Pannónia. Ma is ugyanazon a helyen van, a hol a Griff volt, de minő változás ! És főleg minő változás, a mióta a fogadó tulajdonosa, Glück Frigyes (nőmén est omen!) az eddig bérbeadott vendéglőt és kávéházat maga vezeti! Nem szándékunk fölfedezni a Pannóniát, de az ember meg nem állhatja szó nélkül, ha látja azt a kényelmes pompát és pompás kényelmet, a melytől a renovált Pannónia csak úgy sugárzik. Lépj az előcsarnokba és azt fogod hinni, hogy valami herczegi kastély habjában vagy : Louis XIV. és barokstilü mahagóni és paliszander minden, gobelin (igazi!) és marokinbőr, bronz és keleti szövet. Ilyen az egész fogadó, a legegyszerűbb szobától az első emeleti utczai szalonig, csoda-e hát, ha a vidék előkelő családjai sehol másutt meg nem szállanak, mint a Pannóniában ? Hát még az étkező termek ! Hogy vakít a fehér asztalnemű, hogy csillog a ragyogó ChristoHe-készlet és a sok metszett kristály. S beljebb, a külön étkezők reffinált egyszerűségűkben valósággal elragadják az embert. Aki ebédelt Cubat.nál vagy Marguerynél Párisban, a Savoy-Hotel vagy a Princzess- Hotel fényes termeiben Londonban, avagy Dresselnél Berlinben s Pfortenél Hamburgban : az bizonyára a világ legszebb helyein költötte el ebédjét; de ha a legizlésesehb helyen akarsz vacsorázni [Ízléses mindkét értelemben; konyha és berendezés tekintetében], akkor csak a Pannóniát keresd föl; mert hisz már a régi magyar deák közmondás is azt tartja [egy kis variánssal]: „Extra Pannoniam non est vita, si est vita, non est ita.“ A magy. országgyűlés ni. t. képviselő- házához Budapesten. Kérvénye Magyarország szállodásainak, vendéglőseinek és korcsmárosainak. Beadja: Horváth Adám, országgyűlési képviselő. A vendéglős-ipar érdekében teendő törvényhozási intézkedések tárgyában. Alulírott szállodások, vendéglősök és korcsmárosok hazafias tisztelettel és bizalommal fordulunk a magyar Országgyűlés mélyen tisztelt Képviselőházához, hogy sanyarú helyzetünket föltárva, ennek okait kimutatva, a viszonyok javítását illető véleményeinket és óhajtásainkat előadhassuk. Erre az elhatározásra nem csupán a magunk életérdekeí, hanem leginkább nemzetünk erkölcsi hanyatlásának egyre szaporodó jelei bírtak bennünket. Eddigelé iparunkat mindig oly szemmel tekintette a törvényhozás, mint a mely ha nem is bűnös, de kárhozatossá válható élvezeti szükségletek kielégítésén alapul. Innen van, hogy iparunk védelemben alig, ellenben a kelleténél nagyobb, már-már elviselhetlen megterhelésekben annál inkább részesült. Hogy ez a szempont mennyire helytelen, azt az élet mindennnpi jelenségei eléggé bizonyítják. Évről-évre sűrűbben hangzik a panasz, hogy a pálinka-ivás rohamos terjedése menynyire sorvasztja népünk oserejét, a mit elősegít az egyre silányabbá való élelmezés. Hogy ezek a körülmények mily rombolón hatnak, arról megdöbbentőn beszélnek a sorozás, a büntető törvényszékek és a kórházak statisztikai adatai. Ámbár a nép sülyedésének okai ily kézzel foghatók, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezek az okok nem hogy csökkentetnének, hanem erejükben szakadatlanul növeltetnek a fogyasztási adókkal, vámokkal, a regáléval és egyéb illetékek fölcsigázásával. A velünk politikai és gazdasági közösségben élő Ausztria egészségi és erkölcsi állapotai tagadhatatlanul jobbak a mieinknél, a miben, bizonyára, nagy része van annak a körülménynek, hogy ott az élelmi czikkek, különösen a hús, az italok, főleg a sör, jóval olcsóbbak, mint nálunk. DOMINO SEC pezsgő. Versenyez nemcsak az összes hazai, de valamennyi kül földi pezsgő gyártmány nyal is. Gyár: Velenczén, Fejérm Központi iroda: Budapest, Vili. kerület üllői-ut 60-ik szám
