Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-09-20 / 18. szám
HY-ií évfolyam, i8i)8. 18. szám. Budapest, szeptember 20-án. VENDÉíLfiSÖK LAPJA 99 PINCZÉREK LAPJA“ Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5 en és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre .... 6.— Félévre ...........................3.— Három negyed évre 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Lap tulaj dános és felelős szerkesztő; IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 3-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Magyarország gyásza. Kezünk reszket, mely a tollat vezeti, midőn e sorokat leir,uk: Magyarország királynéja, a magyarok földi védasszonya, a mi imádva szeretett Nagyasszonyunk megszűnt élni; a gondolat meg fagy agyunkban ; hihetetlennek tartván szivünk azt a hirt, hogy az, a kinél senki jobban nem szerette nemzetünket, ma már ravatalon fekszik; és e hitetlennek tartott hir mégis való: Erzsébet, Magyarország felkent és megkoronázott királynéja meghalt! Nem az teszi reszketővé kezünket, nem az fagyasztja meg gondolatainkat, hogy Ő már nem él. Hisz a természet törvényei szerint: a ki született, meg kell halnia, született légyen az bíborban, vagy a fedéltelen kunyhó rongyai között; nem, nem ez teszi bénultá idegszerünket, hanem az, hogy miként halt meg?! Egy nő, egy fejedelmi sarj, egy koronás fejedelemasszony orgyilkos kéz tőrszurásanak folytán lehelte ki szép s minden nemes iránt érdeklett lelkét. Erzsébet királynét orozva meggyilkolta egy anarkista ! Ez lázitja fel minden magyar ember egész valóját, ez adja ajkára e felkiáltást: „Isten, miként nézhetted el, hogy egy órgyilok oly szivet szúrjon át, melynek minden dobbanása a mienk, a mi nemzetünké volt.“ A sokat szenvedett, az életben már mar- tyrrá lett szivet, melynek felgyógyulásáért egy egész nemzet imája röpült a menyboltozata felé, egy őrült, gaz, emberiségéből kivetkezett állatember keresztül döfte! Ki mondja meg miért ?! Azt a szivet szúrta át az orgyilkos kéz, mely oly annyira össze volt forrva a magyar nemzet szivével, és a mely szivhez oly ragaszkodó szeretettel volt nemzetünk, mint a minővel soha sem viseltetett egyetlen egy fejedelmi nő iránt sem ! Nem viseltetett, mert nem is viseltethetett, mert soha egyetlen fejedelmi nő sem tett annyit nemzetünknek, mint Erzsébet ő Felsége, Magyar- ország megkoronázott királynéja, aki akkor lett földi védangyalává hazánknak, mikor arra a legnagyobb szükségünk volt; és nem viselhettetett több szeretettel egy fejedelemnő iránt sem. mert egy sem volt, aki annyit szenvedett volna, mint Erzsébet ő Felsége Magyarország felkent megkoronázott királynéja ! Megrendítő volt a hir, s e borzasztó bÍrhez méltó nemzetünk fájdalma, gyásza. E gyászban, e fájdalomban osztozik hazánk minden társadalmi osztálya; osztozik ebben a magyarországi vendéglősök, korcsmárosok és italmérők osztálya is; hisz éppen nekünk, nekünk fájhat legjobban, hogy az a nemes szív, mely ma már megszűnt dobogni, az utóbbi évtizedek alatt folytatott útjában, a mi vendégünk, — a vendéglősök vendége volt. Tudja a világ, hogy midőn utoljára volt Nagyasszonyunk a magyar székesfővárosban, a ,,Kispipából“ rendelte meg étkezését és Karikás Mihály személyesen szolgálta ki a nemzet királynéját, aki azzal is megakarta mutatni, mennyire szereti a magyar nemzetet, hogy magyar konyháról étkezett. Szenvedésteljes martyrom- szerü bolyongása között is, mindig a vendéglőkben lakott, étkezett. Ez magában véve is hálával tölti el az általa ismert, és az Őt ismert világot! Gyászol a birodalom; de a mi gyászunk, a magyar nemzet gyásza a legmélyebb, legiga- zabb, legbensőbb, legőszintébb, mert minekünk csak egy földi védasszonyunk volt: az, aki most ravatalon fekszik : Erzsébet királyné ! Megtörve állunk ravatalod előtt te égi lény, földi martyr! Ajkunkon az ima: legyen csendes nyugalmad, s imádkozzál nemzetünkért oly hőn, mint ahogy hőn szeretted azt; és az Eg minden ostorával sújtsa azt a vakmerő őrültet, aki elszakított tőlünk, hazánk Nagyasszonya ! A gondviselés nehéz megpróbáltatásának kitett koronás királyunknak pedig adjon a Mindenható oly lelki erőt, hogy elviselhesse, emez, a mely sokszor lelkére nehezült terheknek, legnagyobb lesújtó terhét: a te védasszonyunk halálát! Isten, magyarok Istene, hallgasd meg gyászba borult magyar nemzeted imáját! Ihász György. Mai szánniuk 12 oldal. A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Bulapesti kávéház segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „Székesfejérvári pinczér- egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egvlet“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek és a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, kovcsmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek __________________HIVATALOS KÖZLÖNYE,__________________
