Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-09-05 / 17. szám
1858. szeptember 5. Vendéglősók Lapja. 3 nem jár többször a nyakamra; ez az ügynök gondolom az első és a harmadik részletet kapta provízió gyanánt, de mindennek daczára megnéztem az évi zárszámadását az intézetnek, a „baleset osztály“ körül 25 ezer forint hasznot hozott. Képzelhető, mennyit biztosíthattak ezek az ügynökök!? Ha már végleg nem, de most eleinte okvetlen kell intézetünknek ilyen proviziós ügynököket alkalmazni. Megkövetelő volna egy-két száz forint óvadék egy ügynöktől, továbbá felhatalmazandó volna, hogy a be- iratási dijat és első tagsági járulékot a felvett tagoktól azonnal beszedhesse, de köteles volna a lefizetett összegért a belépettnek a postai feladási vevényt nyugta gyanánt átadni. Hogy a választmányok és az igazgatóság jogköre meg ne csorbuljon, czélszerü az ügynöktől felvett tagot bejelentése után, a legközelebbi gyűlésen véglegesen felvenni, mert ennek a végleges meghatározását nem bíznám az ügynökre, ha esetleg alapszabályellenes felvett belépő volna, úgy annak a pénzét mindig lehet visszatéríteni. Természetes ha egy helyen 30-nál több nyugdijista volna, úgy az igazgatóságnak kötelessége gondoskodni arról, hogy egy választmány legyen alakítva. Egy fő panasz van még s pedig az, hogy az igazgatóság igen titkolódzik. E lapnak hasábjain Házas Jenő, valamint az Újkor czimű lap több ízben foglalkoztak e végett, anélkül, hogy valami eredményt elértek volna, de csak megengedi az igen t. igazgatóság, hogy ha két lap hasábjait ingjen felajánlja, hogy a gyűlési jegyzőkönyvet közölje, ezen az ajánlaton szótlanul keresztül hallgatni nem lehet. Ha az igazgatóság feleslegesnek tartja a hírlapi közlését a jegyzőkönyveknek, akkor miért űzet 80 frtot egy ismeretlen szaklapnak ? Nem akarok itt arról szólni, hogy megérdemelte-e az a lap a hivatalos czimet, de határozottan kárhoztatom, hogy 80 frtot könnyelműen kidobjanak, ezt az összeget meglehet takarítani, mert a „ Vendéglősök Lapjau,valamint a szegedi „ Újkor“ mindenkor ingyen közli az igazgatóság közleni valóját. Nagyon is természetes, hogy a többi szaklapok hiteles információ hiánya végett nagyon sokszor hézagosán tájékozzák az olvasókat, pedig hány kérdezősködő fordul a szerkesztőségbe! Panasz van még az igazgatóság lassúsága végett. Ám nagy hiba a késedelmeskedés, de enyhítő körülménynek vesz- szük, hogy a „kezdet nehézségeivel küzdenek“ még, ámbár azért elvárható volna, hogy az igazgatóság a felterjesztésekre gyorsabban válaszoljon. Zárom soraimat azzal a kérelemmel, ne nézzen le az igazgatóság azért, hogy a „Vendéglősök Lapjá“-ban közlöm észrevételeimet ; ha gondolja, az igazgatóság úgyis hogy mindent megtesz, hogy az intézet felvirágozzék, úgy csak folytassa nyugodt lelkiismerettel nyugodt tétlenségét. A nyugdíjintézet és a vidék. Hogy a nyugdíjintézet igazgatósága milyen káros határozatot hozott, midőn csak egy szaklapnak rendelte megküldeni a maga határozatait, tanúskodjanak itt a következő sorok : Marosvásárhely, 1898. aug. 23. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapjában olvastuk, hogy Szombathelyen tisztelt kartársaink közül többen a Nyugdíjintézet köré tömörültek, e szerint már javában folyik az előjegyzés a jövő nyugdíjazásra, igazán mondhatjuk, hogy nagyon sajnálatra méltó emberek vagyunk mi itt, elszigetelve a világtól, mi se lapok által, sem egyletektől (tudniillik pinczér- egyletektol) fel nem leszünk szólítva, hogy lépjünk mi is a Nyugdíj egyletbe, német szellemben a magyarság kijátszására szerkesztett lapot, melyet az intézők maguknak választottak, pedig nem pártolhatunk. Igaz, hogy olvastuk, hogy a nyugdíjazásra már javában folyik az előkészület, de többet semmit, pedig idáig abba a reménységbe voltunk, hogy mi vidékiek, a hol nincsennek egyletek, fel leszünk az egyletektől szólítva, hogy törekedjünk mi is, hogy minélelőbb beléphessünk a nyugdijegyletbe, hogy annak a gyümölcseit, ha megérjük, mi is élvezhessük. Ennélfogva, hogy mi esetleg éveket a nyugdijélvezetből ne veszítsünk, felkérjük a tek. szerkesztő urat, legyen szives bennünket minélelőbb értesíteni, hogy hova forduljunk ? hogy mi is a Nyugdijegyletbe léphessünk, és legyen szives bennünket a Nyugdíj alapszabályokról értesíteni, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. Reméljük, a tek. szerkesztő ur kérésünket nem fogja megvetni. Maradunk kiváló tisztelője a kartársak nevében: Koller György, főpinczér, Europa-kávéház A Szegeden megjelenő s a pinczérek érdekeiért lelkesen küzdő laptársunk az Újkor pedig igy ir : „A felsőbb hely.“ (Valami a nyugdíjigazgatóságról.) Sehogy sem tetszik nekünk az a nyugdij- egylet igazgatósága, vagy az igazgatása, vagy pedig az igazgatatlansága. Nem tudunk mi sehogy sem belenyugodni abba, hogy ó'k csupán ezt az ,,igazgatóság“ czimet viseljék és azokat a teendőket, a miket nekik elvegzni kell vagy kellene, egyszerűen — mi okból ? nemtudomság- ból tán — mellőzik, Mert mégis csak orginális, a mi egy kicsinyt nagyon is az, — vagy őnnök nem tartják annak? — hogy egy országos nyugdíj-intézet csak a papiroson létezzen. Mi azt mérnök hinni, hogy egy nyugdij-intézetet másmiért szoktak alakítani. De nehogy tán a t. nyugdíj-igazgatóság is — mint lapjuk — örökös személyeskedéssel vádoljon bennünket, előre is tudomásukra adjuk, hogy minket ezen kis közlemény megírásakor nem személyeskedés vezet, hanem csak komoly és alapos okaink, a melyről tán önök is bírnak egy kis tudomással. Ha nem bírnának, nagyon sajnálnék ezt. A múltkori számunkban megjelent ,Nyugdíjügyére vonatkozva, mivel sem illetjük meg önöket, miután ez még csak most volt nem régen De szólunk arról, a mi már réggen volt s a melyre nézve intézkedés is történhetett volna már. Régebben ugyanis felkértük a nyugdíj-intézet igazgatóságát, hogy a njugdij-ügyre vonatkozó dolgokat, mint jegyzőkönyv stb. küldjék meg az összes szaklapoknak, hogy ez által az egész ország tudomást szerezhessen a nyugdij-egylet létezéséről. Mi mindazon közölményeket ingyen — mint ezt a múltkor is megjegyeztük -—- hozztuk volna lapunkban. Csupán csak az ügy érdekében. És a mint mi ,,Újkor“ nem kívántunk dijat ezért, úgy tudjuk határozottan, hogy a Budapesten megjelenő ,,Vendéglősök Lapja“ is díjtalanul közölte vóna a közlendőket. Vagy talán ,,Önöknek“ az érdekében áll, hogy az itézet egy s különösen egy oly lapot díjazzon, etessen, a mely által is lett eddig népszerűtlenné az a nyugdíj-egyesület ? — Azért, hogy az a nyugd. igazg. jegyzőkönyveit közölje ? Miféle czeremoniás eljárás ez ? . . . Vagy talán szerződés köti a t. ny. d. igazgatóságát ahhoz a népszerütlenesitő laphoz s ez ókból nem szabadulhatnak egymástól ? Kérjük ezt vagy a másikat valami uton- módon tudomásunkra juttatni. A miben ugyan kételkedünk, hogy tudtunkra adják. Ám ez se baj. Mi világos tudatában vagyunk annak, hogy jövő évben a nyugdíj ügyben Nagyváradon kongresszus tartatik és azt is tudjuk, hogy fentit illető ellenkező esetben mit kell tennünk. És mi a teendők végzésében nem szoktunk lusták lenni. Eddigi sorainkból a konzekvencziák levonásával mi már kész vagyunk, az aztán következőkből azt levonni kérjük t. olvasóinkat. Az 0. P. E. előkészítését vezető bizottságtól (Szeged) Hegyháti Sándor vezértitkár az 0. P. E. mozg. bizottságai megszervezésére lett ki- küldve. Hegyháti v. t. valahonnan Újvidékről jóakarólag s az ő tiszta ügyszeretetéből kifolyólag egy levelet intézett a nyugdij-igazgatósághoz. a melyben tudomására adja, hogy nagyon sok helyen még tudomással sem bírnak a nyugdíj-intézet létezéséről, a mi tekintetből szíveskedne az igazgatóság ily helyekre a nyugd,-intézet alapszabályok vagy más nyomtatványfélékkel az 0. P. E. mozg. biz. mint Ászt. Társ. elnökeihez fordulni, illetve Őket megbízni a nyugdíj-ügy ismertetésével s az intézetbe tagok gyűjtésével. Az igazgatóság kiküldött vezértitkárunk levelét megkapta s arra naiv gunynyal (még a czimet is „szegedi pinczér-egyleti titkár“ irta) oly választ méltóztatott neki küldeni, a minőt egy pártoskodó szenvedélyű s tapintatlanoktól el lehet
