Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-09-05 / 17. szám
4 Vendéglősök Lapja' 1898. szeptember 5. várni, de egy komoly (?) intézet, komoly s megfontolni tudó igazgatóságától nem. A válasznak ugyanis értelme az, hogy ők, — már mint a nyugd. igazgatóság — azoknak a m. b. s ászt. társaságok elnökeinek nem küldhetnek nyomtatványokat, miután azok felsőbb helyen nincsenek jóváhagyva. Kit s mit értenek ők ez alatt a felsőbb hely alatt? Melyik Istenséget? Talán csak nem maguk magukat? . . . Tagy talán csak guuyolódni akartak ? Kigunyolni az 0. P. E. eszméjét s az annak létesítéséért fáradozó ügytövekvőket ? T. igazgatóság! Ne méltóztassanak gúnyolódni, mert már önöknél a szak dolgok s ügyek ismerete, mint azok tenni tudásában is egy kicsinyt tekintélyesebb szak egyének fejezték ki azon véleményüket, hogy igenis ez, a miért mi most küzdünk s fáradozunk, ez a létesítendő 0. P. E. leszen majd az az alap, a melyre a nyuggij-intézet egész bátran és bizton helyezkedhetik. Máshelyiitt az „Újkor“ ugyancsak igy ir: Bogarak. Semmi sem boszantja fel az embert jobban, mint mikor azok az istentelen kis bogarak folytonosan az ember orra hegyére akarnak mászni; bárha azok onnan már egypár tizenötször el is lettek kergetve. Ezek képesek a legnyugodtabb vérmérsékletet is a legfékezettebb offenzistává tenni. Nekünk, hála Isten sokkal csendesebb természetünk van, hogysem ily egy-két öntudatlan légy szemtelenkedésén felizgatódnánk. Ám azután mégis, ha ezek az ostoba állatok folyton orrunk alatt okvetetlenkednek s onnan irhájukat Talami nagyon hamar el nem hordják, hát egyszerűen a nyakuk csigájára hágunk. No és ezt mi lehetjük annál is inkább, miután ez a bogárka nem tud röpülni, csak mászni. (A mászó bogarak ez idő szerint legdivatosabb elnevezéseik, a ,,svábbogár“ név.) De hogy t. olvasóink némi fogalmat alkothassanak maguknak az itten emlegetett bogarakról. im itt adjuk gondos figyelembe vétel s olvasásra a következő sorokat: Debreczen, 1898. junius IS. A Szegeden megjelenő ,,Újkor“ czimü piuczér szaklap örökös személyeskedéseivel egymás után bántja meg a legtekintélyesebb szakférfiakat és legújabb számában ilyen támadást intéz az áldozatkészségéről és becsületes törekvésről ismert debreczeni betegsegélyző pinczér pénztár ellen is, sőt nem kiméi bennünket sem (ügynököket). És mit gondolnak tisztelt olvasóink, hogy ezen sorok melyik lapban láttak napvilágot ? ! Tán ha nem mondjuk is, eltalálják . . . ügy van ; a „Vendéglős“ czimü, azaz jobban mondva „Svábbogár“-ban. Ez ugyan először szász bogár volt, de miután megtanult mászni (a nyugdíjra) lett belőle „sváb bogár“. De azt nem tudjuk, most valami kólika érte. Azon hiszemben, hogy tán az „Újkor“ is egy nyugdijintézet, — elkezdett miránk is mászni. Huh, pedig de utáljuk a svábbogarakat ! — Azt mondja valamelyik közmondás, hogy amely konyhába a svábbogarak nagyon el vannak szaporodva, ott a gazdaasz- szouy ritkán söpör. — Elhiszik ezt önök is, t. nyugdíj-igazgatóság ? — Tehát, ha elhiszik, akkor az ügy érdekében nem kérjük, hanem követeljük, hogy azt az egyetlen egy svábbogarat is a nyugdijintézet konyhájáról kidobni, vagy kisöpörni méltóztassanak. Nem dobják ki ? No majd akkor kidobjuk mi! Istenemre mondom, hogy az az ország, mely a mi hátunk mögött áll, Önöknél egy kicsinyt sokkal erősebb. És mi ezután — ha ezen kérő szavunkra se kegyeskednek igazgatni — nem Önökkel, hanem ami országunkkal beszélünk. És bizvást mondhatjuk, hogy az ország, ez a mi drága Magyarországunk meg fog bennünket érteni. Szép volna ám abból a tőkéből — a melyet a nyomorult magyar pinczérség krajczáronkint rakosgatott össze s a melyhez jó magyar vendéglőseink járultak jelentékeny összeggel — egy oly haszontalan élősködő lapot hizlalni, amely egy megveszekedett fabatkányit sem tett soha és tesz annak a nyomorult pin- czérnek, viszont a vendéglősség érdekében sem. Mert jól értse meg a t. nyugdijintézet igazgatósága, hogy a Magyarország vendéglősei, úgy a pinczérségnek parizitása — amelynek fő ejve az önórdek-hajhászás és haszonlesés — nincs szüksége. Ez a svábbogár lap pedig ennél egy cseppet sem különb. E lap tehát, a mely a respublikáinak esküdt ellensége volt és lesz mindenha, ahova mindenki kivánja, a szemétre való. S midőn még kijelentjük, hogy ezen sorainkra mentés, szépitgetés vagy bármiféle czá- folat s hörcsögösködést (nevezett lap s nyugdij ig.) legkisebb figyelembe sem veszünk, egyben és minél hamarább várjuk a kért intézkedést. — Minket sokkal magasztosabb elvek vezérelnek, hogysem minden sötét agyú kicsinységekkel csak szóba is álljunk. Hazánk tavalyi szüretje és az idei kilátások. Bortermésünk 1897-ben rossz volt és az idei szüreti kilátások nem éppen kedvezőek. A múlt évi szüret, mint azt a statisztikai hivatal kimutatja, egyike volt a legrosszabbak közül való. Csak mintegy 1,131.000 hl. bort szűrtek ; szemben 1896-al ez a mennyiség ismét 315.000 hliter kevesebbet tüntet föl. Fokról-fokra hanyatlik a bortermelés Magyarországon s ha az eddigi hirek nem túlzottak, az idén sem lesz valamire való bortermésünk, mert az ország nagy részében gyöngén állanak a szőlők, a filloxera, de főként a peronosz- pora és még sok más szőlőbetegség tizedeli a szőlőket. Jég és vihar is tömérdek kárt okozott a szőlősgazdák dédelgetett szőlőiben; immár annyi csapáson ment át a magyar szőlőgazdaság, hogy azon sem igen csudál- koznánk, ha rohamosan visszamenne a bortermelés ügye Magyarországon. Szerencsére a magyar gazdák kitartással küzdenek meg a sok szőlőellenséggel s mert ezt tapasztaljuk, reménykedünk is abban, hogy valamikor mégis csak megtörik azokat a kellemetlen vendégeket, a melyek két évtized óta az ország vagyoni helyzetét legalább is 600—700 millió forinttal megrontották. Évi veszteségünk 1878 óta 1885-ig átlagban 40—50 millió forintra rúgott; s most, illetve 1886 óta már 60—70 millió forintra emelkedett, figyelembe véve azt, hogy behozatalunk különösen néhány év óta rendkívül nagy arányú. A központi statisztikai hivatal adatai szerint a szőlővel beültetett terület már csak 205,468 hektár, az összes uj ültetésii szőlők hozzászámitásával; termett ezen a területen must 1.256,060 hl., illetve szinbor 1.130,823 hl. Az eladott és termelt szőlő mennyisége kitett 2,733,057 kg.-ot, 1896-ban 2.971,121 kg.-ot. Az összes borok és szőlő értéke 21*4 millió forintot tüntet föl, igy tehát 1896-hoz képest ismét több mint 2 millió forintnyi visszaesés mutatkozott. Tillinger Sándor. (Mai képünkhöz.) Mai számunkkal Tillinger Sándor fővárosi vendéglős szaktársunk jól sikerült arczképét mutatjuk be t. olvasóinknak. Tillinger Sándor született 1866-ban Várpalotán, iskolai tanulmányait szülővárosában jó sikerrel bevégezvén, a vendéglős ipar szakszerű elsajátításához fogott. Budán a Szt.-Lukács-fürdő átellenében több évig volt keresett vendéglője, majd a promontori- uton egyik legnépszerűbb vendéglő tulajdonosa lett. Midőn a Szt.-Lukács-fürdő melletti uj paloták felépültek, azok egyikében a Zsigmond-utcza 23. sz. alatt uj és díszesen berendezett vendéglőt nyitott. Üzletében tisztaság, pontosság uralkodik, nyájas és megnyerő modora által pedig vendéglőjét egyik leglátogatottabb helyé tette. Konyhája és italai kitűnőek. Mint törekvő fiatal szaktársunkat ajánljuk a nagyközönség pártfogásába. Törekvéseihez pedig kívánunk áldást és sikert! Gazsi, te dicsekszel. Az „A vendéglős“ 197. számában egy uj, vegyes múlttal biró nagyság, Svertecky Gáspár mutatkozott be, védve uj méltóságát, amely eredetét tekintve, csak is oly szélkakasnak, aminő ő, felelhet meg s csak is az ő patentizott önérzetét s becsvágyát elégítheti ki. Az igazgatósági tagság egyik kelléke az írni, olvasni tudás, kalap-utczai, és üllői-uti (mint Csombor utóda) vendéglős korában ez a boszorkányság nála csak pium desiderium volt. Nem akarok maliczio- zus lenni, azért nem is kérdem, hogy hány részletet fizetett már válasza Írójának? Mivel ő nálam néhánynyal még hátralékban van. Azon nehány ezer hazafias vendéglős jó hírnevével, előzékenységével s szakügyességével ne kendőzze magát, a kinek a kezében még a kaptafa is rosszul állt, s
