Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-01-20 / 2. szám
4 tékek emelkedtek, a korcsmák szaporodtak s majd minden boltban árusítanak korcsmái italokat. Kívánatos a regále reformja s az adózás könnyebbitése. Tisztelettel Nagy Gyula. Brassó, decz. 23. Tekintetes Szerkesztő Ur! Helyzetünk súlyos és viszás úgy az adó nagyságánál, mint a helyi hatóság rendelkezéseinél fogva. A korcsmák száma itt körülbelül 400, a megváltás előtt felényi volt s most még a boltosok is mérnek italokat. A rendőrség folyton zaklat bennünket s a vendégek legcsekélyebb helytelenkedéseiért is bírságol minket. Ehhez járul még, hogy a kis korcsmá- ros is 5 frtot tartozik fizetni minden hónapban a záróra megváltásáért, különben 11 órakor csuknia kell. Ily körülmények között a vendéglősök nagyobb része mind jobban szegényedik. Tisztelettel Schlaudt Vilmos. Nagy-Kanizsa, decz. 22. Tekintetes Szerkesztő Ur! Törekvéseiért minden vendéglős csak köszönettel tartozhatik, mert ön a mi küzdelmes helyzetünk javítására igyekezik. Isten vezérelje nemes szándékában! Ha porszemnyi súlya van is szavamnak, remélhetem, hogy minden szaktársamat az ön táborában üdvözölhetem. A mi az itteni helyzetet illeti, hát a rendőrség és a pénzügyőrség eljárása ellen nem panaszkodhatunk; de az adó — üzleteink menetét tekintve — oly súlyos, hogy felényi is nagy volna. Ehhez járul, hogy az üzleteket nyakra- főre engedélyezik, úgy, hogy korcsma korcsma hátán van s ez a megélhetést annál is inkább veszélyezteti, mert a boltosok is árusítanak italokat. Itt a közönség eljárása is kritika alá eshetik. Szinte rendes szokás : enni, inni és nem fizetni. Ha követelőzünk, gúnyosan felelik : pöröljenek be. Igen, mert a hatóság az ilyen kereseteket oly lanyhán veszi, hogy semmi kedvünk sem lehet a pörlekedésre. Ezért kívánatos volna, hogy a kormány, ha már annyira nyomja a vendéglősöket, legalább a korcsmái hitel behajtását szigorú intézkedésekkel biztosítaná. Tisztelettel Kapossy Jenő. Monor, decz. 31. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Üzleteink annyira rosszul mennek, hogy terhűnkre van az adó és minden fizetés ; de örömest viselnők terheinket, ha a kereskedőknek és szatócsoknak nem volna pálinkamérési engedélye. De ez itt mindegyiknek van, sőt még sört és bort is árusítanak. Sört palaczkokban a sörnagykereskedő is árusít, a nélkül, hogy ezért külön illetéket fizetne. Ez a körülmény teljes tönkkel fenyeget bennünket. Sürgősen kiviendőnek tartom tehát, hogv bejegyzett kereskedők árusíthassanak ugyan italokat, de csakis csemegebort, melynek az ára — űrtartalom nélkül — 60 krnál és szilvóriumot, melynek az ára — szintén űrtartalom nélkül — 1 írtnál kevesebb nem lehet. A poharazás úgy a borból, mint a Vendéglősök Lapja. pálinkából csakis a korcsmárosoknak legyen megengedve, valamint a sör kicsinyben való árusítása is; mert az mégis csak anomalia, hogy az italmérési adó csakis bennünket terhel, méréssel mégis foglalkozhatik gyógyszerész, czukrász, kereskedő és szatócs. Tekintetes szerkesztő urnák hálás üdvözlettel boldog és sikeres újévet kívánva, maradok teljes tisztelettel Schlesinger Ignácz, vasúti vendéglős, Nagyvárad, jan. 6. Tekintetes Szerkesztőség! Üzleteink rosszul mennek a boltosok italárusitási engedélye folytán, igy hát zúgolódnunk kell terheink nagysága ellen. A nagykereskedők és sörraktárosok is tiltassanak el attól, hogy bort, sört kicsinyben magánházakhoz szállíthassanak, mert ez s a boltosok pálinkamérési és italárusitási engedélye kimondhatatlan kárunkra van. Roth Ferencz, Simon György. Nagy-Lak, decz. 21. Tekintetes Szerkesztő Ur! Azzal kezdem, hogy az adónk, ha felényi lenne is, elég volna, annál is inkább, mert a pénzügyőrség minduntalan uj meg uj paragrafusokkal puskáz gyér pénzecskénkre. A mellett, hogy sok itt a korcsma, a szatócsok is árusítanak korcsmái italokat, a mi ugyancsak megnehezíti súlyos helyzetünket. Kívánatos, hogy az italmérési adó a forgalom szerint legyen kivetve. Tisztelettel Lattenberg József. Farkasd, decz. 27. Tekintetes Ur! Viszonyaink annyira uyomoruságosak, hogy nincs módunkban fizetni, tehát az adó s minden egyéb fizetni való elviselhetlenül súlyos nekünk. Azelőtt itt 2 korcsma volt. ma 7 van, mégis csak oly nagy az adó s íáadásul még a licenc is, a mi akkor nem terhelt. Bajunk, még, hogy minden boltban mérnek italokat, hogy a hiteladás túlságosan van korlátozva s hogy a mikor egy kis forgalmat csinálhatnánk, 10 órakor zárnunk kell, különben 10 írtra büntetnek bennünket. Ezeket a bajokat kellene a törvényhozásnak mielőbb orvosolnia. Tisztelettel Holczer János. Nagyvárad, decz. 12, Tekintetes Ihász Ur! Az adó csak elviselhető volna, de az úgynevezett licenc (50 frt), az túlságos; felére \olna szállítható. Itt a rendőrségtől elég békén vagyunk, de a pénzügyőrök annál jobban zaklatnak bennünket. Városunk egyes részeiben, a hol az előtt 6 vendéglő volt, most 22 van, úgy, hogy régente 110 korcsma és vendéglő volt, ma pedig 400 van. E mellett minden boltos mér pálinkát, bort és sört. E két utóbbit ugyan csak palaczkokban árusíthatnák, de a boltosok ezzel mit sem törődnek, adják 1898. január 20. poharanként is s a fogyasztók vígan spricz- czereznek náluk, sőt sokan benyíló szobát is tartanak az iddogálók számára. Ezt, persze, nem veszik észre a szemfüles fináncz urak. Különben ha akarnák is, keveset érne, mert ezek a szatócsok kijátszanék a legéberebb ellenőrzést is. Nincs tehát más mód, mint a boltosoktól teljesen, föltétlenül megvonni az italárusitási éngedélyt, máskép a kisebb korcsmárosok végkép elpusztulnak mellettük. A boltos legyen boltos, a véndéglős legyen italmérő: ez a dolog rendje, ez iparunk létalapja. Tisztelettel Szegedy Imréné. A bécsi szakácsmüvészeti kiállítás. — Ruef József munkatársunk s megbízott tudósítónk jelentése. — Becs, jan. 5. Királynnk ausztriai uralkodásának 50. esztendejét az idén ünnepük meg az osztrák örökös- tartományok. Ennek az örömére a bécsi szállodások és nagvendéglősök Il ik nemzetközi konyha- művészeti kiállítást rendeztek. A kiállítás nemcsak szakszerügénél fogva, haeem azért is érdekel bennünket, mert abban a magyarok oly kiváló részt vettek, hogy méltán büszkélkedhetünk vele. A kiállítás helye az úgy nevezett „Zsófia- terem“ volt, melyet a művészet erre az alkalomra tündérpalotává varázsolt. A négy napig tartó kiállítást 5-én, délelőtt 11 órakor nyitotta meg Ö felsége, a kit a kiállítás tiszteletbeli elnöke, gróf Bellegarde főkonyhames- ter fogadott. A király Ottó, Lajos Viktor és Bainer főherczegek kíséretében lépett a kiállítás előcsarnokába, ahol a ministerek, más méltóságok, a diplomaták s a kiállítás rendezősége várták a gyönyörűn decorált császári sátor előtt. Az előcsarnokból nyíló nagyterem pompás délszaki kertet képez, melynek közepén hatalmas lobor emelkedik, melynél a munka nemtője pálmával koszoruzza meg az uralkodópár szobrait. A termet köröskörül gallyfüzér övezi, melyből különféle gyümölcsök mosolyognak a szemlélőre. A bejárással szemben a királyné korfui palotája, az Acchilleion van színpadi decoracióval ábrázolva. Ezzel Brioschi festő remekelt. Ebben a nagy teremben vannak felhalmozva a modern szakácsmüvószet Ínycsiklandozó remekei. Az egyik termet a hús- és halnemüek, a másikat a czukrászat termékei, egy harmadikat a pék-ipar és a tejgazdasági termékek, egy negyediket a legkülönfélébb szeszes italok töltenek meg. Az erkélyeken vannak elhelyezve az izelitő-páholyok. A bemenethez közel helyezték el a császári és királyi pincze és konyha legválogatottabb termékeinek izclitő-sátrait, ahol a sokféle jót a kiállítási bizottság hölgytagjai árusítják. A kiállítás tiszta jövedelmét jótékony czélra fogják fordítani. A felség megérkezvén, először a főhcrcze- gekkel, majd a nuncziussal, az osztrák miniszter- elnökkel és a helytartóval váltott néhány szót. Erre előállott Seiller, a kiállítási bizottság
