Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-01-01 / 1. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1898. január 1. Ezekből látható, hogy mindannak, a mi üdvös történt a vendéglősipar terén, ez a la]) előharczosa volt s az lesz a jövőre is. Bármily szép, eredményekben gazdag- e lap hosszú pályafutása, egy esztendeje sem volt oly mozgalmas, annyi hasznot ígérő, mint a most lezajlott 1897. év. Ebben az esztendőben indítottuk a vendéglősök helyzetének javítására az országgyűléshez terjesztendő kérvény mozgalmát. Ebben az esztendőben vívtuk meg azt a nehezünkre eső, de szükséges liarczot a szombathelyi kongresszus alkalmából, mely a kongresszus, tehát a vendéglősök összességének jogait, ezeknek épségét és sérthetetlenségét védelmezte egyesek mindent kisajátító túlkapásai ellen. Ádáz volt a viadal, sok keserűséggel és kárral fenyegető, de mi azért meg nem félemledtünk s most, hogy a nagy tusakodás minden fázisát emlékünkbe idézzük, megnyugvással tölt el bennünket az a tudat, hogy jót cselekedtünk, mert ennek a harcznak végeredménye a vendéglősök testületi életének megtisztulása, a maradi és önző elemek kiselejtezése lesz. Ebben az esztendőben tettük meg azt a fontos intézkedésünket, melynek czélja a vendéglősök szomorú helyzetének föltárása az ország szilié előtt, részletes és hiteles bevallások alapján. Hogy mindezt mily széles körben, mekkora buzgalommal és anyagi áldozattal cselekedtük, szolgáljanak felvilágosítással az ilt következő számadatok: Az 1897. év folyamán a „Vendéglősök Lapja11 24 számát szétküldöttük 9(5.000 példányban 960 frt portolcöltséggel, A „Szózatli-ot az országgyűléshez való kérvény ügyében 12000 példányban 120 frt portoköltséggel. A kérvényt 10.000 példányban 200 frt portoköltséggel. A „Kérdőlap“-okát eddig 6000 példányban 60 frt portoköltséggel. Nyomtatványokat a szombathelyi kongresszus ügyében 700 példányban 21 frt portoköltséggel. Postautalványt ,3000 példányban 30 frt portoköltséggel. Levelezőlapot 1150 példányban 23 frt portoköltséggelLevelet 700 példányban 35 frt portoköltséggel. Tehát a „Vendéglősök Lapja“ a lefolyt esztendőben 139.350 darab nyomtatványt és iratot küldött szét s a nyomda és egyéb költséget nem is számítva, 1449 irtot adott ki a postára oly őzéiből, hogy a vendéglősöket a maguk java érdekében csoportosítsa és felvilágosítsa. Ennyi, azt hisszük, elég annak igazolására, hogy a „Vendéglősök Lapja“ — kötelességéhez híven — serényen és önzetlenül mindent elkövetett — összes anyagi , és szellemi erejének fölhasználásával — a magyar vendéglősipar fölvirágoztatására. Méltán érdemeljük meg tehát, hogy a magyar vendéglősök fokozott és osztatlan bizalommal vegyék körül a „Vendéglősök Lapjálí-t és joggal kérhetjük s várhatjuk, hogy a vendéglősök növekvő pártolásukkal gyarapítani fogják a „Vendéglősök Lapjau anyagi erejét, hogy az uj esztendőben még többet áldozhasson a vendéglősök javára. Programmunkaz uj esztendőre. A mit tettünk, tisztán áll az olvasók előtt, Ítélhetnek; a mit ezután tenni akarunk és tenni fogunk, röviden ide vázoljuk, hadd lássák, hogy bennünk ernyedetlen az akarat s előttünk világos a czél, mely után eleve megfontolt eszközökkel s jól megválasztott utakon haladunk. Az uj esztendőben első és legsürgősebb dolgunk lesz, hogy a kérvény-mozgalmat befejezéshez segítsük s a hérvényt mielőbb rendeltetési helyére, az országgyűlés hépviselőháza elé juttassuk. Folytatni fogjuk a kérdőlapok utján a vendéglősök helyzetének megvilágítására szolgáló adatok gyűjtését és közlését, hogy ezek megczáfolhatatlanságával közvéie- ménynyé emeljük a vendéglős ipar óhajtott reformjának sürgősségét és szükségességét. A mennyiben még mindig nagyon is helyén való, ezután is buz- gólkodunk a magyarosodás mellett a nyelvben, szellemben és a nevekben. De jövő küzdelmeink, erőnk java részét arra fordítjuk, hogy úgy a budapesti ipartestület, mint országos szövetségünk szerve, a kongresszus végrehajtó-bizottsága újjá alakittassék, az az vezetősége uj erőkkel, tettre képesebb , mozgékonyabb, szándékra a közjó követelményeihez alk aim azk odébb elemekkei fris- sittessék föl. Ezenkívül uj eszmét, a vendéglősök anyagi helyzetét közvetlenül, gyorsan javító tervet is viszünk a küzdőtérre. Ez nem egyéb, mint az önsegély, a szövetkezés oly irányban, hogy a kisebb vendéglősök egyesülés utján jövedelmeiket szaporíthassák. Mi teszi súlyossá a kis vendéglős helyzetét ? Eltekintve az állami és községi megterheltetésektől és viszás rendelkezésektől, mindenek fölött az, hogy kellő tőkével nem rendelkezik. E miatt sem nagyban, sem olcsón, sem jó árut nem vásárolhat, tehát bevételeinek az a része, mely az ő haszna maradhatna, a kereskedők zsebeibe vándorol, a kereskedőkébe, a kik nem ritkán uzsorás mádon bánnak el a szegénv vendéglősökkel. Önként kínálkozik tehát a helyzet Javításának módja és eszköze- Tőkét kell szereznünk a kisven- déglősöknek, hogy biztosíthassuk nekik a közvetítési, azaz a kereskedői hasznot is. Ezt fogyasztási és termelő szövetkezetek alakításával érhetjük el. Álljanak össze a vendéglősök községenkint, járásonkint, megyén kint, adják össze filléreiket s az igy nyert tőkével vásárolják be nagyban, a mire szükségük van : bort, sört, pálinkát, borvizeket, húst zsírt, lisztet, hordókat, más eszközöket stb., igy mindenhez olcsóbban jutnak, mindenből jobbat kapnak, szóval az ő zsebeikben marad az a tekintély es haszon, a melyből most a nagykereskedők palotákat építenek, s a mi fő, nem tengődnek, mint most, a borkereskedők, sörgyárak és mészárosok soha eléggé meg nem fizethető irgalmából. Hogyan szervezzük ezeket a szövetkezeteket, ennek fejtegetése lesz lapunk egyik legfontosabb feladata az uj esztendőben. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy. az eszme megvalósításához nem kell más csak erős akarat, jóindulat egymás iránt, e humánus és felvilágosult századhoz méltón olyan felfogás, mely szerint a vendéglős a vendéglősben nemcsak a versenytársat tekinti, hanem természetes szövetségesét és segítőjét keresi. Ennek a tisztult, a vendéglő- sökre áldást árasztó nézletnek voltunk és leszünk a hirdetői. Ilyen, mindenkitől csak örömmel fogadható igyekezettel lépjük át az újév küszöbét, hogy csekély erőnkkel ismét egy követ henge- ritsünk ahhoz az alaphoz, melyen majd a jövő magyar és müveit szellemű, vagyonos, erős, tisztelt vendéglős-osztálya fog kifejlődni. Fáradozásunkért nem várunk más jutalmat, mint azt, a mit saját lelkiismeretünk adhat s nem kérünk mást, mint azt, hogy a vendéglősök, megértve bennünket, lapunk
