Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-05-20 / 10. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1897. május 20. Vándorlás a pusztában.*) Belátom nemzeti haladásunk útjait, be a harminczas évek szakadékos, bozótba vesző gyalogos vény étöl napjaink széles, jól megcsinált országújáig. A múlt alig taposott csapásain vánszorogni látom a próféták és az apostolok vihartépte, bús-magányos alakjait, a kik meg nem értve, üldözötten, kigunyoltan és lankadatlanul járták a meredeket. Látom a mai nemzedék járását: menynyi gazdagság itt; mily szomorú homály és nyomor ott. Imitt rohanva tör előre a küzdő csapat: eget ver a munka zaja, diadalmas kiáltása; onnan alig neszei egy-egy bolyongó lépteinek félénk kopogása, szomorú dal szaggatott akkordja vágytól, reménytől epedőn a szebb jövő után. Megostromolják a hegyeket, zörgetnek az áléit sziveken: „Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett!“ Ámde sehonnan biztató hang, sehonnan sem int segítő kéz a [fáradó felé, legföllebb egy csillag reszket, fel-felsziporkázva, el-ello- liadva, ott a messzeségben valakol. Régi dicsőség hunyó zsarátnoka-e, avagy a hajnal fől-fölcsapó lángja az a csillag, ki tudta volna ezt akkor megmondani ? De azért mentek a vándorok járatlan utakon, bizonytalan sors elé, tekintetükkel azon a halvány csillagon. A nemzeti eszmények: elveszett szabadság íeltámadása, letüntnagyság ujja viru- lása, Ősi erények kisarjadása, ebben való hit volt az a csill.g, ez árasztott gyönge fényt a nyomasztó éjszakába. Hogy az irtózat vissza nem riasztotta, hogy a haldokló nemzet lehelleténck hidege meg nem vette merész úttörőket, ennek az okát hitük erejében, hevülő szivük melegében találjuk. Mintha ez a nagy hit már nem élne bennünk, mintha szivünk melege kihűlt volna, sietünk, rohanunk előre, de nem a régi csillag utám. Nem lángolnak lelkűnkben a nemzeti eszmények, halványul a faji büszkeség és az ellenállás. Sok bennünk a számítás, kevés a lelkesedés. A kenyérharcz vásárjában s az ) Ezt a czikkelyt a magyar kultúra páratlan alkotásából, a világ egyetlen szépirodalmi napilapjából, a , Fővárosi Lapok“-ból közüljük mutatványul. A czikkelyt „gr.“ (Pongrátz Béla) ismert publiczisfánk papunk munkatársa irta. A czikk hangja már magában elég arra, hogy reprodukáljuk; de azt nemcsak azért teszszük. hanem füképen azért, mert a lap szerkesztését Virág Béla, ez a jeles zsurnaliszta, a „Telefon Hírmondó" genialis kieszelöje, vette át Porzsolt Káls mán tói. a „Népszínház“ uj igazgatójától. A lap szerkesztése. ilánya méltóvá teszi arra, hogy figyelmeztessük rá a müveit közönséget; mert ez a lap nemcsak szellemmel, gonddal összeállított újság, hanem egyetlen napilapunk, mely pártokhoz nem tartozva, pusztán az igazságot szolgálja. A „Fővárosi Lopok* minden nap este ti órakor jelenik meg. eszmék templomában egyként csak a siker mérlege tetteinknek. Nem értjük már a Mohácsot sirató költőt, a bujdosó Rákóczin kesergő hegedűt; ki értené meg. ki hullatná tehát a méltánylás keserű könyeit, a Himalaya tövében összeroskadó vértanúján a faji szeretet rajongásának! Elveszett, elfeledték az ébredő nem zet vissza nem térő álmainak magányos bajnokát, Julián barát nyomdokainak bátor keresőjét. Ki törődnék most akár élő, akár sírba szállt testvéreinkkel; minek legyünk többen, mikor úgyis elegen, sokan is vagyunk az asztalnál! Az élet gondja, nyomora kiölte belölünk az ábrándokat, melyek aranyat nem adhatnak, csak virágot teremhetnek. Értjük, szánjuk ezt a kort ily sivárrá tarolt Ielkületéért, de azt mégis elvártuk, megköveteltük volna tőle, hogy tisztelettel haladjon el a múzeumba került könyvekbe temetett eszmények előtt. Ha már álmodni neon tudunk is, miért zavarjuk durva hahotával a megtagadott álmok álmodéit! Nem bün-e, nem halálra sebzése-e a nemzet önérzetének, ha oly törekvést, oly vállalkozást, melynek rugója fajunk szeretető, czélja a nemzeti érzület szitása, Ízetlen tréfák tárgyává teszünk. S nem ez történt-e meg gróf Zichy Jenő kegyeletes vállalkozásával, ki Ázsiába készül, hogy fölkeresse őseink bölcsejét. ott maradott véreink nyomait. Mi, kik a nemes grófot, főuraink egyik legmunkásabb, leghazafiasabb egyéniségének tiszteljük, ezzel legalább a köteles elismerést és hálát rójjuk le iránta. Elismerésünket az áldozatokért, melyekbe nehéz vállalkozása kerül; hálánkat azért a felmelegitő hatásért, melylyel a fogékonyabb sziveket fölmelegitve, új tüzet gyújt bennük a haza és magyarság szent h a gyom á írva in a k. Tisztelet s érdeklődés követi a Kaukázus rengetegeibe, a puszta sivatagaiba vándorlót s minden röggel, melyet onnan a porladozó magyarok sírjáról hoz haza, a nemzet szivében a maga nevének is enyész- hetlen oszlopot emel. Az urnához. A kik még nincsenek közöttünk, újólag szólunk a liabozókhoz és késlekedőkhöz. Jöjjenek, szavazatukkal segítsék érvényre juttatni a vengéglősök közös érdekeit. A lelkesek tüzeljék a lanyhákat a szilárd meggyőződésnek a kétkedőket, két- i ködöket, mutassuk meg, hogy sérelmeink ; hangoztatásában, érdekeink követelésében I mindnyájan egyek vagyunk. Szavazásra hívjuk fel a magyar vendéglősöket, kérvén őket, hogz az itt látható »szavazó-lap« aláírásával és szerkesztőségünkhöz való juttatásával tudassák velünk, vájjon helyeslik-e, szükségesnek tartják-e oly törvény alkotását, mely 7 pontba foglalt követelésünknek érvényt szerez? Mi a hozzánk beküldött szavazati lapok alapján a szavazók neveit 1. a „Vendéglősök Lapjá-ban számról számra elsoroljuk, azután pedig az országgyűléshez beadandó emlékirat, illetőleg kérvény aláírói közé nyomatjuk. Az ügy pártolását hazafias tisztelettel, ismételten kérjük. Az országgyűlés elé terjesztendő kérvényüket a „Vendéglősök Lapja“ utján megküldjük mindenkinek, a ki szavazó lapját hozzánk beküldi, A kérvények az országgyűlés elé terjesztését egy tekintélyes képviselő fogja teljesíteni. Ez a szavazó-lap kimetszendő és a ,, Vendéglősök Lapja“ szerkesztőségének, Budapest, VII., Akáczfa-utcza 3. sz. beküldendő. 5; '/j .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\vV y Szavazó-lap. Alulírott kivánatosn-ik tartom, hogy a magyar országgyűlés oly térvényt, illetőleg törvényeket alkosson, hogy 1. a regale, különösen a regale-bérlet megszüntettessék ; 2. a szegéüynépnek a pálinkától való elszoktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen leszállittassék ; ti. az italmérési jog dija mérsékeltessék ; 4. a pálinka mérések száma korlátoz- tassék ; 5. a palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék ; 6. a mübor-készités megaka dályoz- tassék; 7. a záróra országos törvénynyel egyen- lősittessék. Egyúttal óhajtom, hogy a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége ily értelemben a magyar országgyűléshez emlékiratot, illetőleg kérvényt nyújtson be. Kelt ...... 1897. . . . (a szavazó aláírása.) ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V'.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vV\\V 2 S A szavazólap levelezőlapra, vagy ivpapírra is ragasztható s akkor bárhány an aláírhatják. Ljahh aláírások. Az országgyűlés elé terjesztendő kérvényünket újabban a következő szaktársak Írták alá : Reisz Vendel Déva, Gőuye Sándor Bpest, Harmos István Valkány, Kugler János Füzesgyarmat, Borsody Sándor Bpest, Kron- schnabl Rudolf Török-Becse, Zanyi Ferencz Nagy-Atád, Kass Béla Szentes, Kass Gusztáv B.-Sz.-Tamás, Hainzmann János Szombat-hely. Várpalotáról: Bauer József, Sukkért József, Szili András, Sipos Mihály, Török Gyula, Ország János, Tímár András, özv. Vidy Antalné, Weisz Sámuel, — Schhuller József Péthfürdö, Kassay József, Koritnicza
