Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-04-05 / 7. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1897. április 5. Molnár Sándor. (Mai képünkhöz.) Iparunk egyik rokonszenves a'ískját mutatjuk be olvasóinknak, azt a férfiút a kinek intelligencziájáró! és szakavatottságáiól fényesen tanúskodik lapunkban olvasható úti leírása. Molnár Sándor régi nemes családból, evangélikus szülőktől 1860-ban született Győrött. Iskoláit ugyanott végezve, 1874-ben pinczérré lett. 1879-től 1891-ig főpinczéres- kedett. Jelenleg az abauj-tornamegyei Stoósz- fürdő bérlője. E kies fekvésű, illatos fenyvesek között lévő, kitűnő, gyógyhatású üdülőhely fölvirágoztatásában nagy része van az ő szorgalmának és tehetségének. Munkásságát koronázza a legmagasabb siker. Kartársaimhoz. Büszke öröm töltheti el minden pinczérnek és szakosztályunk minden barátjának keblét, ha pár perczig gondolkozóba vagy elmélkedésbe bocsátkozik a Póscli Gyula és Fekete Géza urak által eszmékben gazdag szépen kidolgozott munkájuk fölött. Meglehet, hogy nagyon sok szaktársunknak, kiket ezeríelé vesz igénybe a lüktető üzleti élet, figyelmük átsurran e mozzanat fölött, de azért hiszem és erősen remélem, hogy a hét pótban összegezett égető reform kérdések nem fognak hatás nélkül maradni azon szakkörökben, a hol művelődési és erkölcsi czélok iránt kellő érzék van. A kor, melyben ma élünk, a művelődés eszméjét tette uralkodóvá, hogy az általános haladást, mely a tizenkilenczedik századdal oly nagy arányokban megindult, a társadalom minden osztályát sorakoztassa a benne rejlő erők kifejtésére. Mi pinczérek csak úgy tölthetjük be hivatásunkat az emberiség általános haladásának előmozdításában, ha szakosztályunk kultúráját minél magasabb színvonalra igyekszünk emelni. Es kartársi szeretet által ösztönözve a társadalom többi osztályának versenyében minél nagyobb öntudattal a jövőbe vetett minél kitartóbb lelkesedéssel küzdünk és munkálkodunk. Első szempillantásra a nyugdijegyesület megalakításának eszméje látszik legajánlatosabbnak. Ezen egyesület magához fogja vonzani a főnököket s az által a kölcsönös egyetértés állandó fog lenni. Közremüködhetik szakosztályunk nemzeti meg- ifiemtésében az által, hogy a szovinizmus merevsége nélkül békés eszközökkel törekednék arra, hogy szakosztályunk azon része, mely nvelvben még a legszélsőbb ponton van, magyarrá legyen. Intézkedhetik, hogy Maromos Jakab-féle kontárok tagjai ne lehessenek. Már ezeknél a nagy fontosságú feladatoknál is láthatta, hogy a humánizmuson kívül is minő szép missziója lenne a nyugdíj egyesületnek. an tehát reményünk, hogy a jó és nemes ügyek iránt érzékkel biró szaktársaink magukévá teszik, Fekete Géza és Posch Gyula urak által napirendre hozott nagyjelentőségű reform kérdéseket. Azonban az emelkedést, ez örvendetes haladást, egy szomorú, egy lehangoló akkord zavarja meg. I gyanis szaktársaink legnagyobb része nagy- jelentőségű mozzanatokról nem igen szokott tudomást venni azon egyszerű oknál fogva, hogy a szaklapokat nem olvassák, legtöbben pedig nem is járatják. Ismerek nagyon sok szaktársat, kik úgy szólva kidobják haszontalanságokra a pénzt, de ha valaki felszólítja őket, hogy támogassák a szaklapokat, akkor fülig begombolóznak. Én ugyan részemről megszoktam vélemé- ményemet mondani az ilyen egyéneknek. Én tehát ezúttal is fölhivom a jó ügyek iránt érzékkel biró szaktársaimat, támogassák a szaklapokat, hogy erőt meríthessenek ügyeink támogatására. Adja a magyarok istene, hogy soraim ne legyenek viszhang nélküli szavak a pusztában. Temesvár, 1897. april 3. Tóth Kálmán föpinczér. Eskü. Magyarok, testvérek, Ugy-e sokat érő, ugy-e szép az élet? Tele van virággal, dallal, szerelemmel. De gyalázat árán még az élet sem kell! Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk: Nyelvünket, hazánkat Soha el nem hagyjuk! Sohasem volt szégyen Elbukni a jogok nemes küzdelmében, De örök gyalázat érte azt a népet, A ki rabígába önszántából lépett Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk: Nyelvünket, hazánkat, Soha el nem hagyuk! Nem bölcs az, de gyáva, Nem okos, de hitvány — átok a porára — A ki ott lapul meg, a hol nagyot merhetj A ki akkor mond le, mikor követelheti Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk! Nyelvünket, hazánkat, Soha el nem hagyjuk! A tiz parancsolat Tudjátok-e kit sújt nagy büntetés allatt? Sújtja azt a népet, a ki gaz vagy kába, Mert idegen Istent állít templomába. Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk: Nyelvünket hazánkat, Soha el nem hagyjuk! Mit akarnak nálunk? Hogy idegen Istent térdelve imádjunk! Oltáraink mellül kergetnek el minket, És utánunk dobják önön Istenünket Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk: Nyelvünket, hazánkat, Soha el nem hagyjuk! M&gyarország népe, Állj emelt homlokkal a világ elébe ! [bátran,] Mondd meg hogy miért vívsz, mondd meg neki Sem szabad lankadni a jogos tusában. Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk: Nyelvünket, hazánkat, Soha el nem hagyjuk. Márczius szent napja, Ragyogna-e fényed nálunk aljasabbra, Hogyha nem íolytatnók, a mit akkor kezdtünk S nem harcz: pulya béke mondaná ki vesztünk: Magyarok, esküdjünk, Szentül megfogadjuk: Nyelvünket, hazánkat Soha el nem hagyjuk: Nem! A meddig vér lesz, Mely lángol az arczon, hogyha szégyent érez, Mely forr az örömtől ama gondolatra, Hogy végső csepjét is a hazának adja; Addig azt esküdjük, Addig azt fogadjuk: Nyelvünket, hazánkat, Soha el nem hagyjuk! Ábrányi Emil. A kontárok. ni. Bűnös közömbösség mindenütt. — A becskereki egyletben egy bál fel tudja zavarni a kedélyeket, hanem a saját létkérdésük, ez hidegen hagyja őket. Hát oly reménytelen kilátásaik vannak ? Arról van itt szó, hogy ne engedjük a nem tanult elemeket közénk férkőzni, hanem foglaljuk el mi e helyeket, kik mesterségünket megtanultuk. Száz meg száz van köztünk, kit vagy a pénze vagy protekciója nyomott közénk és mi ezt összetett kézzel engedjük. A sanyarú viszonyok miatt porba nyögünk, és azt a kevés jó helyet mégis engedjük hivatlanok által elfoglalni. Pratscher József Déváról azon panaszkodik, hogy Déván az ipartestületi vendéglőt egy volt kereskedő — később ügyvédi Írnok lett — birja; neve Paszku Elek. Nem messze Dévától, Braád mezővárosban egy Zachariás József nevezetű volt kereskedő birja a Hungária szállodát. A kis vendéglőket arra többnyire parasztok, egyszóval csak korcsmárosok nem birják. Békés-Csabán a Fiume szálloda fő- pinczéri állását, melyet ezelőtt Horváth József, Szabó Imre, Nagy Lajos stb. birtak, ma egy Gáli József nevezetű suszter foglalja el. Budapesten gomba módra szaporodnak a szállodák, számos garni üzletek lesznek már ma-holnap, és tehetetlenek vagyunk ellenük. Hát az a sok ipartestület és egylet azért van, hogy évente diszgyüléseket tartson, jubiláljon és a szokásos banális napi" rendjét lekintornázza ? Vagy kérdezzük, mit tett a fővárosi pinczér-egylet, hogy helyzetünkön javítson? Semmit. Mit tett a vendéglős és kávés ipartársulat? Semmit. Ezeknek mostan már csak dekorativ értékük van; mert a legények oda vannak ártatlan bárányként dobva az ügynökök elé, ott használják ki, ahol lehet az embereket s ezért ha elfogy a pénzük, nem kapnak helyet, hanem a czipész!
