Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-05 / 1. szám
1897. január 5. Vendéglősök Lapja. 3 képen e zaklatásokat viselni tartoznának — visszkereseti jogukat érvényesíthették volna. Hogy csak néhány példával éljünk, legyen szabad az ét-olajokra és vajra, mint a legtöbbször kifogásolt czikkekre utalnunk: a „Táblaolaj“ elnevezése alatt küldött olajok, mind ezen jelzésnek meg nem felelőnek ta- áltattak, mert vagy tisztán „Szezám“ vagy legalább is ezzel vegyitve voltak; minélfogva mint a valóságnak meg nem felelőek kit'o- gásoltatván, az ismét elárusító megbirságol- tatott; — a jóhiszemüleg tiszta vaj gyanánt vásárolt, többnyire tiszta Margarin, vagy legalább is ezzel vegyített volt; — a tej sem bir mindenkor a kellő foktartalommal; — valaminthogy a paprika, bors, stb. fűszerfélék sok esetben habar ártalmatlan. de mégis idegen alkatrészekkel lévén vegyitve, hatóságilag lcifogásoltaitak. Az itt felsoroltakon kívül több termények és czikkek helyeztettek még hatósági ellenőrzés alá, melyek felsorolását azonban feleslegesnek tartottuk. E tiszteletteljes átiratunkkal csakis tagjainkra való különös tekintettel kívántunk a t, nagyban árusító urak becses figyelmét a jelzett utasításokban foglalt veszélyes és kellemetlenségeket okozó intézkedésekre, valamint arra is felhívni, hogy ezek figyelmén kívül hagyása esetén a detailistáknak a bevásárlási források iránti eddigi bizalma könnyen kérdésessé válhatnék. Ily egyrészről sem óhajtandó eshetőség jövőbeni elkerülése czéljából úgy a nagy- kereskedő, mint a detaiiista urak érdekében egyaránt kívánatos, sőt clkerülhetienül szükséges volna, hogy minden egyes szállítmánynál a számlán, vagy szállító bárczán idézett törvény és utasításban előirt módoni áru jelzés és elnevezés a származási helynek megfelelően s lehetőleg hűen kitétessek; — például az ét-olajoknál; valódi Oliva-olaj, Szezám ét-olaj, I-ső. 11-od rendű ; vaj, valódi tejtermék, Margarin stb. ; — kívánatosnak mutatkozik továbbá még, hogy az ét-olajt tartalmazó edények és üvegek ólomzárral (plombe) elláttatván, az olaj minősége már külsőleg jeleztessék. Ugyanezen eljárás volna a vajnál, és egyáltalában a csomagokban kiszolgált ily czikkeknél is követendő. Ezek képezik a röviddel ezelőtt számos tagunk által látogatott értekezleten érvényre jutott nézetek és vélemények rövid vázlatát. Távol áll tőlünk,, hogy e tiszteletteljes kérelmünkéi netáni elhatározását megelőzni szándékoljuk ; hisszük azonban, hogy t. czim be fogja látni azt, miszerint társulatunk erkölcsi kötelessége, hogy tagjai kivánatára azok jogainak megvédése és személyes oltalmazására minden lehetőt elkövessen; a miért is reméljük, hogy ezen minden kételyt kizáró jó indulatu közbenjárásunkat ön is kellően méltatva az eddigi kölcsönös bizalom fenntartásához szívesen hozzájáruland. Végül van szerencsénk ez alkalommal tagjainkhoz menesztett körlevelünk egy példányát is szives áttekintés végett átszármaztatni. Kiváló tisztelettel: Diviaczky János, elnök. Politzer Ignácz, Kellner Mór, alelnökök. Kortsák A. Gr. titkár.“ Mádai Lajos. (Mai képünkhöz.) A reális munkásság embereinek, az iparosnak, a kereskedőnek rövid, de sokat mondó az életrajza: munka, szorgalom és becsület. Ilyen Mádai Lajos életfolyása is, ki a nagy forgalmú Bányai-féle vendéglőt vette át — kartársainak szerencsekivánatai között. Mindenki nagy sikert jósol müködésé- sének, mert Mádai tapasztalt és komoly igyekezeti! férfiú, a ki azt az elvet vallja, hogy munkának tisztesség az áldása. Úgyszólván vendéglősnek született, mert atyja is az volt. 1855-ben született Budapesten, itt járta iskoláit s itt kezdette meg iparának gyakorlati tanulását 1869-ben, mint boriin, az akkor oly kedvelt Hattyúban. Mint pinczér Szikszaynál, a Kék szőlőnél, majd sok évig a pilseni sörcsarnok- bau működött. Önállósítván magát, Párádon lett vendéglős és kávés s csakhamar a fürdőközönség osztatlan kegyével dicsekedhetett. Nemsokára történt boldog házassága, elvevén llolzwarthnak, a Continentál-szálloda tulajdonosának nővérét, a kivel, serdülő gyermekeikben gyönyörködve, példás boldogságban él. Működésének uj helyén is vívja ki a sikert és a tiszteletet. Itthon. Yásznat tengetve hol Nausika játszik, Ä mosolygó mennybolt hol messzire látszik, Égiek álmától hol balzsamos a lég: Ott élni, oh Mellász, öleden óhajtnékl ’Öszfiirtü Romért ott örök-ifjat dalra, Miden megkérném: nekem egyet dallna, $ mig zengene édest a dalok királya, Szivem átifjodnék, hallgatna reája. Mnék szerelemből tiszta izü. mézet, Lelkem lebüvöíné bűbájos igézet. $ pillámra lopódzva fél-szender a daliul, Szárnyán tova szállnék, a csillagon is túl. Mól ősi vitéz nép riad riadóra, $ ég arcza a harcra, ha üt a nagy óra, Hol szent a szabadság s szent, hirneved, oh hon: Ott volna nekon csak, ott drága, az othon! Rémülj, te sóvár szív, mert megver az Isten : Nem gyönyör-e élned még búval is itten ? Áldjad a teremtöt s légy büszke reája, Hogy honod ez a föld: magyarok hazája! Hántlia Károly. A Fillinger. A régi Pest egyre jobban pusztul, maholnap ebben a gyönyörű világvárosban már hírmondója is alig marad a régi Pest- Budának. Most döngetik a csákányok a Curia épületét s vele több a régi időkből maradt házat. Ezek között legnevezetesebb a Kovács-liáz. A sebestyén-téri 5. számú Kovács-háznak meg volt a maga nevezetessége a 60-as években. A kaputól balra, a tér és a söté iskola-utcza sarkán állt a Fillinger-kávéJiás Jogász tanya volt, milyen soha sem lesz több. Tele dohányfüsttel és politikával. Az opportunus világban csak a fiatalság mert hangosan politizálni. A 60-as évek nevezetes tüntetései a Fillinger kávéházból indultak ki. Ott szervezték, onnan igazgatták. Szűk és hosszú kávéház volt. s nemcsak a sűrű füst homályositotta levegőjét. A keskeny sikátorra nyiló ablakon is alig juthatott be világosság. Akkor díszes kávéház a fővárosban egyáltalán hiányzott, a Fillinger még ezekközt is nagyon a harmadrendüek közé tartozott. Viaszos vászonnal leszegezett kis asztalok, közönséges nádszékek tették a bútorzatát és annyi biüiárd-asztal, a mennyi elfért hosszában. A mint belépett az ember, ott egy kissé tágasabb volt a kávéház. Itt a baloldalon függött szerencsétlen For ingák Gésa arczképe, akit I860, márczius 15-én a kerepesi temetőben megölt a katonaság sortüze. Ez a tüntetés is a Fillingerből indult ki. Az első igazi tüntetés aztán megszerezte a jogász fiatalságnak a maga vértanúját. Sírját most is megkoszorúzzák minden évben. A kávéházban jobbra nagy fekete tábla lógott. Arra szokták felírni a fiatal emberek egymásnak az üzeneteket. Ott hirdette, a kinek kondiczió kellett, vagy lakótárs. Azon adtak egymásnak találkozót. Sokszor azonban feltűnő nagy betűk ilyesmit is mondtak : „Ma 3 órakor gyűlés “ ..Ma este 7 órára itt.“ „Kinek van sípja, vagy tepsije?“ Ennek az értelmét már tudta mindenki. A kávéház hátul só része emelkedetten állt, mint valami színpad. Ott a kártyázó asztalokat belezték el, de beszédeket is jól lehetett onnan tartani. Az udvar felőli oldalon még egy pár kis szobácska volt, szintén játékasztalokkal. Innen az udvarra lehetett kijutni. Ezek a kis ez el Iák a kijá- róikka jó szolgálatot tettek, ha Prottmann rendőrei megjelentek. A Fillingerbe csak jogászok jártak. Az orvosok rendes kávéházi tanyát nem tartottak. Technikus nem volt, mert műegyetem hiányzott, s technikát Budán tanultak. Az ifjúság még az uri-utezai l’rivonzky- kávéházba (ma Sovánetz) és a Sebestyén-tér másik sarkán a „Két huszár“-ba járt; amoda a gyógyszerészek, ide az állatorvosok és nagyobb reáliskolások. Az irók a hatvani- utczai Kammon-kávéházban gyűltek össze leginkább. A mozgalmas idők tüntetéseiben még nagy rész jutott a „Zrínyi“ kávéház vegyes közönségének. De mindig a Fillinger határozott, döntött, intézkedett. A hires kávéházat 1869-ben bezárták; az ajtaját is befalazták. A királyi tábla iktató hivatala foglalta el. Most már a falait szedik szét. Vendéglősök kedvencz ételei. A „Magyar Hiilap“-nak az az ötlete támadt, hogy karácsonyi számára összegyűjtse nevezetesebb embereink étlapját, azaz hogy kinek mi a kedves étele. vendéglősök közül Glück Frigyest, ifj. Karikás Mihályt és Ssilcszay Ferenezet bírták vallomásra. Glück Frigyes, a „Pannónia“ szálló tulajdonosa és a „Royal“ részvénytársaság elnöke, a felszólaláson gondolkodva, arra a végeredményre jutott, hogy a közönség az ő kedvencz ételeire nem igen lehet kiváncsi. De érdekes azt tudni, hogy Schiller a ká-
