Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-08-20 / 16. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1897. augusztus 20. ^ A NÉPLIGET. Hiába volt a Gyur- kovics-leányok dévajsága, hiába hullott a confetti, unatkoztunk. Valami ujatkivántunk, többet a természetből, kevesebbet a komédiából. El, el Ös -Budavárából ! És elmentünk. Fölkaptunk egy villamosra s azzal a makacs elhatározással néztünk a világba, hogy valami őserdőig meg sem állunk. Igen, erdő, csönd, illat, erre vágytunk. És röpített a kocsi, robogott haragos zúgással, mintha ki akart volna rohanni a világból. A városliget kavarogva szaladt előttünk, messze maradtak tőlünk a villák, tornyos paloták s hepe-hupás mezők futottak elénk túl a Kálvárián. A Kálvária . . . Igazán túl vagyunk az operenczián. A városligettől végig száguldottunk azon a nagy, zajongó Budapesten és most... ügy éreztük magunkat, mint Zeitung szabó, mikor a czél előtt gubózzák ki a ládából. Körüljárni a világot, mert hát nekünk egész világ ez a Budapest, aztán robogni a világ végére egy hatos árán !. . . Képtelenség. Szinte vártuk a kalauzt, hogy mérges arczczal elénk dobbanjon: Áh, az urak becsapni akartak bennünket : pár garasért akarták az egész világot bejárni. Büntetésül fizessenek tizszeressen ! Ámde ok nélkül szorongtunk: kalauzunk csak mosolygott, csöpp kedvet sem mutatott a ripakodásra. Pedig már sötéten bólintott elénk a vadon: a józsefvárosi temető ákáczosa s aztán, mint valami japán város, tuják, fenyők és jegenyék árnya alól, mintha czukor- ból íujták volna, tornyos, csillogó házikók mosotyogtak felénk. Igazán túl vagyunk az operenczián, \agy ha ott nem is, hát a jövő század világvárosának, Budapestnek hatalmas Hun- gáiia-körutján, a népliget és a tisztviselő- telep széles mesgyéjén. A ^Népliget“ ? . . . tekintenek kérdő- leg ránk. Vájjon milyen ég alatt virul az? Bajos ezt az Ös-Budavárhoz szokott, lusta pestieknek földrajzi szakszerűséggel megmagyaráznunk, azért csak annyit moni dunk : tessék villamosra kapni s 20 fillérért oda zónázni. Ott az ŰlLŐi-ut végén, a honvédkaszárnyák szomszédságában terjeszkedik a jövő Budapestének ez az uj paradicsomkertje. Félig őserdő, félig pedig a kertészet remeke. A zöld szin káprázatos pompája, a gyep- és sövény-kertészet csodája fogad bennünket mindjárt, a hogy a vonatról lelépünk. Széles, kavicsos utón lépdelve, a Népliget gyöngyéhez, a nagy sörcsarnokhoz, Heinczel Mihály kitűnő vendéglőjéhez érünk. Az asztalok ragyogó tisztaságú terítéke ellenállhatlanul csábit s letelepedve, kitűnő sör, kitűnő bor s ízes étkek maraszt- ják a vándort. A szolgálat előzékenysége, a gazda szives készsége oly párját ritkító, alig-alig tudjuk elhinni, hogy Heinczel Mihály ur voltaképpen nem holdbéli ember, hanem csak többszörös háztulajdonos Budapesten. Majd megzendül Kecskeméti Laczi muzsikája oly andalítón, hogy készek vagyunk esküt tenni, hogy maga szent Dávid hegedül. Majd ingerlő ruhasuhogás hallatszik: a fáradhat!an háziasszony siet el mellettünk s rögtön értjük, kitől van az a derű, példás tisztaság, mely ezen a kies helyen | környékez bennünket. Tétova léptekkel kalandozva tovább a széles, kanyargós utakon, itt fenyvesek balzsamos leheletét szívjuk, ott ezüstös nyírfák hajladoznak, majd hatalmas, csillogó nyárfák alatt cziczázó, kaczagó lányok kápráztató sokaságán akad meg a szemünk. Szóval, szép ez a Népliget, sok van benne az őserdők csöndjéből és illatából s föltalálható benne az is, mi Budapesten oly ritkán kapható: jó ital, jó eledel. Uraim és hölgyeim, ha Ős-Budavár zsivajától kábulni érzik a lejüket, zónázza- nak ide : nem bánják' meg! Ah! de már oly rövid az idő: pár hét múlva hervad ligetünk s tarlott bokrai között sárga levél zörög. Aztán a csupasz fákat és bokrokat elboritja a hó és zúzmara, akkor lesz csak igazán a világ végén ez a szép liget. Ki jön akkor ide? Önök, uraim és hölgyeim ! Nem mennek a város szűk és bűzös vendéglőibe mulatni, bált csapni, hanem ide sereglenek, a hol Heinczel Mihály ur nagy áldozattal télen is nyitva tartja vendéglőjét, melyben fényes táncztermek ingyen állanak majd a hálozók rendelkezésére. Tessék hát a népligetet fölfedezni, mert mindenki magával tesz jót, a ki Hein- ezel úrral megismerkedik. Föl a vitorlákkal, utazzunk ! Columbus. Heinczel Mihály népligeti nagy sörcsarnoka.
