Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-08-05 / 15. szám

1897. augusztus 5.

A városokban, különösen a székes fővá- j rosban észrevehetőn apad a vendéglők I közönsége, ellenben roliainrsan szaporodik a pálinkaméréseké. Ezek a népmérgező helyek ellepik ntczáinkat s megdöbbentő, a mint reggel, délben, este a munkások, kezükben egy darab kenyérrel, megrohanják e bűzös helyeket. A munkásoknak több mint fele hétszámra sem lát főtt ételt, szóval, elmondhatjuk, hogy népünk ma kenyéren és pálinkán él.

Mig a pálinkamérések korlátlanul szaporodnak, addig fogynak a vendéglők, melyekben gond van a tisztaságra, újságokkal s zenével a nép lelkére is hatnak s e mellett rendes táplálékot szolgáltatnak.

A vendéglők léte más oldalról is meg van támadva, még pedig a kereskedőknek kis mértékben való elárusitásra és poharazásra adott engedélylyel. Hogy mi szükség van nz amúgy is szorongatott vendéglősök ellen még a kereskedelmet is fölfegyverezni, az annál kevésbbé érthető és helyeselhető, mert épen az il3Ten ital-elárusitó kereskedések révén terjed el a legtöbb műbőr és rontott sör.

Ha megemlítjük még a látványos mulatóhelyek : az erkölcstelen és németesitö zen- gerájok versenyét, a rendőri intézkedéseket: a zárórával való önkényes bánást, kétségtelennek látszik, hogy a kis vendéglők mielőbb eltűnnek a föld színéről, hogy helyüket teljesen a pálinkamérések, a spirituszszal és vitriollal dolgozó barlangok foglalják el.

Hogy ez mennyire van a művelődés, az erkölcsi nemesbülés, a közegészség, a nemzeti vagyonosodás érdekében, annak elbírálását a törvényhozás bölcsességére bizzuk, hivatkozván az utóbb rohamosan terjedő szoczializmus kórságára.

Mi hazafias kötelességünknek vélünk megfelelni, midőn helyzetünk, feltárásával rámutatunk arra a szükségre, hogy a vendéglősök érdekeinek méltányosabb számbavételével, oly törvényhozási intézkedések foganatosíttassanak, a melyek alkalmasak arra, hogy a szegény néposztály újra visszatérhessen az egészségesebb italokhoz s a táplálóbb eledelekhez.

Azt hisszük, az előadottakból eléggé kiviláglik, hogy a vendéglősök helyzetének javítása első rangú állami érdek, meit a közegészség és a közerkölcsiség követelményein alapul. Ennélfogva bátrak vagyunk kívánalmainkat, melyek egy részt helyzetünk megkönnyítését czélozzák, másrészt pedig a .szegény néposztálynak olcsóbb megélhetést biztosítanak s a hazai bortermelés és sörgyártás fölvirágzását is előmozdítják, rövidre fogva, kegyes figyelembe vétel végett az alábbiakban elősorolni.

Tisztelettel kérjük:

1. A regále, mindenek előtt a kizárólagos bérletek mielőbbi eltörlését; mert a bérlőknek a vendéglősök úgy is ki vannak szolgáltatva, hogy valósággal rabszolgai helyzetben sinlödnek; a bérlők pedig, hogy mentői nagyobb haszonnal dolgozhassanak, egész vidékéket árasztanak el káros hatású pancsolt, vagy épen müborral. A regále különben is középkori intézmény s igy nem méltó egy haladó államhoz.

2. A szegény népnek a pálinkától való leszoktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen leszállittassék.

3. A kis mértékben való elárusitásra került szesz adója fölemeltessék, a pálinka mérések száma korlátoztassék s a mérési

Vendéglősök Lapja.

idő reggel 3 órától délelőtt 10 órára szo- rittassék.

4. Az italmérési illeték leszállittassék, illetőleg teljesen eltöröltessék.

5. A palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék olyképen, hogy arra kizárólag a vendéglősök legyenek feljogosítva.

6. A bor- és sör-hamisitás s a műbor- készités megakadályozására egészségügyi rendőrség szerveztessék.

7. A záróra országos törvénynyel rendez- tessék.

8. A vendéglősipar a képesítéshez kötött iparokhoz csatoltassék s minden ipartestület kebelében szakiskola állittassék, hogy iparunk kebeléből a kontárok, kik tisztán nyereség vágyuknak hódolnak, a közegészség és közerkölcsiség érdekében kiszorittas sanak.

Ezek azok a kívánalmak, melyek — szerintünk — alkalmasak arra, hogy iparunk az anyagi elzülléstől megóvassek s a szegény nép egészségesebb életmódra tereltes sék ; e mellett még bortermelésünk és sörgyártásunk nemzetgazdaságilag oly fontos érdekeinek is megfelelnének.

Minthogy az előadott kívánalmak érvényesítése az államtól számba vehető anyagi áldozatot nem igényel, mi pedig már egészen a tönk szélen állunk, bizalomteljes tisztelettel kérjük figyelembe vételüket s törvényhozásilag leendő valósításukat.

Kérelmünk meghallgatásában annál inkább reménykedünk, mert ezzel hazánk vagyonra és értelmiségre egyik legtekintélyesebb s legkiterjedtebb osztálya nyerne jövő felvirágzására uj garancziákat.

Kérelmünk alázatos megújításával, honpolgári hűséggel, maradunk a Mélyen Tisztelt Képviselőház iránt

rendületlen tisztelettel, megbizásból :

Ihász György.

a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztője. (Következnek az aláírások.)

Díszes esküvő.

Balás Mihály székesfehérvári „Magyar Király“ szállodatulajdonos bájos és kedves leányát Amáliát, folyó hó 25-én vezette oltárhoz Hauk Károly szegzárdi birtokos; Násznagyok voltak a menyasszony részéről, Havranek József király7! tanácsos, Székes- fehérvár szab. kir. város polgármestere, a vőlegény részéről Gebhardt Károly, Budapest főváros IV. kerületi elüljáró.

A fényes esküvő egy gazdag lakomával záródott le, melyen 32-en vettek részt, kizárólag a család tagjai. Persze felköszöntőben sem volt hiány, különösen az egyik vőfély, dr. Dittl Dezső törv. aljegyző, a menyasszony gyermek játszótársa, nagy hévvel és retorikával előadott felköszöntőt tartott, hol többször az egész násznép könnyes szemmel hallgatta az ifjú szónokot.

Nagyon meglepte a vendégsereget Bauer Dénes főpinczér kollégánk tréfás felköszöntője versben. Kedves barátunk már, két kisebb megszakítással 8 éve főpinczérje Balás Mihály szállodásnak s mintegy tagja a családnak, felköszöntője a következőkép hangzik melyet az egész násznép dörgő éljenek3

kel és zugó pohárkoczintással jutalmazott meg :

Mélyen tisztelt násznép ! — Megindítom lantom következőkép: — Noha nem születtem versirónak poétának — Mégis elfog a buzgóság, hogy kornyikáljak. — Mert Dagy dolog ám a mai alkalom, — Hol két boldog család ül együtt a lakodalmon; — Egy ifjú levente rabol el tőlünk egy virágszálat, — Ki után sok helybeli ifjnt fog el a búbánat.

— Hogy immár vége-vége az édes reménynek — Nincs pardon itt a halálos Ítélet, — El megy; — végleg a mi bájos hölgyünk,

— ’S csakis utánna küldhetjük üdvözletünk.

— Ez az én bekezdésem kedves hölgyeim és uraim ! — ’S most fognak jönni az én jó kívánságaim, — Mert nálunk magyaroknál már ősi szokás — Hogy lakodalmaknál legyen dictio és mulatozás. — Uram! kedves barátom Hauk Károly ur! — Nem is tudja mily drága virágszálat szakított le az ur. — Ő,volt szemefényo e boldog családnak, — És legszebb dísze Székesfehérvár városának; — Jól tette, hogy szerzett magának olyan mátkát, — Kivel bizonyosan fel fogja találni boldogságát, -— így legyen ez mindnyájunk szivbeli kívánsága, — Hogy végtelen és sírig tartó legyen boldogsága. — Immáron most már ön édes Hauk ur nagyon boldog, — De a szülőknek nagy gondot ád ám az esküvői dolog. — Adja az ég, hogy a mily boldogságban üli lakodalmát, — Oly ifjúi hévvel ülje meg arany lakodalmát. — Kedves drága Menyasszony Amália ! — Hogy mit beszéljek most meg áll az ember szája;

— Busuljak-e? Örüljek-e? Sirjak-e? nem tudom; — Hej mert érzem, hogy szivemben nagy a fájdalom. — Búsulok mert nem lesz alkalmam naponta láthatni — Örülök pedig mert tulom! uj házában is boldogság fogja várni; — Sírni kellene pedig mert előre tudom, — Hogy ezután nekem csak bánat a sorsom. — Nincs kivel, hogy naponta kötözködjek, — ’S viszont százszor ki is békiiljek, — Isten áldja meg legyen boldog kedves édes — Ezt kívánom én tisztelője Bauer Dénes. -— Kedves Balás Mihály ur boldog öröm apa ! — És kedves nagysága boldog öröm mama! Látom arczukról tükrét a boldogságnak, Hogy ime! — eleget tehettek földi hivatásuknak. — Boldogok mert megengedte az Ur Isten — Hogy együtt vigadjanak lakodalmaknál mind a négyen. — Kedves leányaiknak kit annyi szeretettel neveitek — Fáradozásaikat ime megjutalmazta az egek ura. — Valamint, hogy eddig gyermekeikben más nem volt mint öröm. —- Ézután se legyen öregségükre bű, bánat vagy üröm, —■ Élvezzék fáradságuknak ezután is örömét mindig — Még nagyon — nagyon soká a sírig. — Kedves Hauk ur és kedves nagyságos asszonyom! — íme önökhöz vagyok bátor fordítani arczom. — Két évvel ezelőtt még nem gondoltunk arra;

— Hogy menye legyen az önnel szemben ülő ara. — De én már akkor is különös figyelemmel, — A legszebb Virginiákkal halmoztam el, — ’S ime különös figyelmemnek ma megvan jutalma — Mert látom kedves Hauk ur ma legboldogabb örömapa.

— Mit szóljak kedves nagyságos asszonyomnak ? Hogy menye mily kedves, ezt ezután tudja csak. — Ápolja gondozza a mi kedves virágszálunkat szeretettel, — Hogy az átültetett földben Szegzárdon se hervadjon el!