Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-07-05 / 13. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1897. julius 5. A törvényalkalmazó bíróság- nem lát semmi okot arra, hogy az 1867. évi május hó 17-iki igazságügyminiszteri rendelet 71. §• által adott jogát érvényesítse s azért Kulcsár Béla vádlottat a most hivatkozott eljárási szabályzat 69. §-ának rendelkezéséhez képest a Drechsler Béla magánvádló ellen elkövetett a btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás sajtóvétségében ezennel bírói lag is vétkesnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmény nem merült fel; ellenben enyhítő körülményül vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletet, fiatal korát, hogy a közlemény megírásra nem is annyira saját lelkülete, mint inkáb a mások rágalmazása vezette, az időszaki lap csekély elterjedését és az enyhítő körülmények túlnyomó számára s nyomatékosságára való tekintettel a btk. 91. §-ának alkalmazását a büntetés nemének s mérvének megállapításánál indokoltnak tekintette. Elitéit vádlottnak a felmerült per s eljárási költségek, valamint a bűnügyi költségek megtérítésében való marasztaltatása a hozott marasztaló Ítélet jogkövetkezményét képezi; az Ítélet közzétéle iránt tett intézkedés pedig a sajtótörv. 35. §. és a btk. 277. §-ának rendelkezésén alapszik. Budapesten bpesti kir. büntető törvényszéknek 1897. évi ápril. hó 27-én tartott sajtóbirósági üléséből. Dr. Doráb Zsitvay jegyző. sajtóbirós. elnök. 44153/897. Másolat. 5513/B. 897. btő. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar királyi Curia a Drechsler Béla magánvádló keresetére rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt Kulcsár Béla ellen a budapesti kir. büntető törvényszék, mint eskiidszéki bíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1897. évi április hó 27-én megtartott nyilvános főtárgyalás alapján 31164 sz. alatt Ítélettel befejezett sajtó ügyet a vádlottnak 1897. évi április hó 30-án 32240 sz. a. beadott semmiségi panasza folytán 1897. évi junius hó 9-ik napján tartott nyilvános ülésében, vizsgálat alá vevén, következő határozatot hozott. A semmiségi panasz elvettetik; mert az állított tény, illetőleg kifejezés valódisága iránti bizonyítás megengedése esetében — az élj. szab. 56. §-ának határozott rendelkezéséhez képest, — nemcsak a vádlottnak tanú, hanem — a mennyiben az igazság kiderítése megkívánná — a vádló tanú is kihallgathatok, (semm. pan. 1 pont,) s mert a semmiségi panasz többi része a bűnösség kérdésére, tehát az ügy érdemére vonatkozik, ami semmiségi panasz tárgyát nem képezheti és pedig a jelen esetben annál kevésbbé, mert az esküdtek a bizonyítékokat az élj. szab. 63. §-a szeriüt szabadon mérlegelik. (2) Budapesten, 1897, évi junius hó 9-én. Czorda Bódog sk. Dr. Székely Ferencz előadó sk. 44153/Btő 897. Végzés. Drechsler Béla magánvádlónak Kulcsár Béla ellen inditott sajtóügyében a kir. sajtó- biroság a„nmgu. m. kir. Curia 1897. évi junius hó 9-én sz. a. hozott határozatát a felekkel hiteles alakban közöltetni rendeli; egyidejűleg az 1897. évi ápril. hó 27-én yy&T SZl hozott s ezen kir. Curiai határozat értelmében immár jogerőre emelkedett esküdszéki sajtóbirósági ítéletet végrehajtás végett — a költségjegyzékkel együtt — azzal a megjegyzéssel adja ki a budapesti kir. ügyészségnek, hogy elitéit Kulcsár Béla az ítélet jogerőre emelkedéséig dr. Eranosz István ügyvéd (1. VII. kerepesi-ut 28. sz. a. helyben) és Szöllősy Pál iparos (I. VIII. József-körut 18. sz. a. helyben) kezessége mellett hagyatott szabadlábon. Végül felhívja a kir. sajtóbiróság a „Vendéglősök Lapja“ czimű helybeli szakközlöny kiadóhivatalát, hogy a neki ezennel kézbesített Ítéletet a jelzett lapban s pedig annak a jelen végzés kézbesítése után megjelenő legelső száma elején a Btk. 277. § ának megfelelően közzétegye s a közzétételt igazoló hirlappéldányt ezen kir. sajtó- biróságnak a végzésre való hivatkozással azonnal mutassa be. Kelt Budapesten, a budapesti kir. büntető törvényszéknek mint esküdszéki sajtó- biróságnak 1897. évi junius hó 25-ik napján tartott üléséből. Dr. Bálint Zsitvay s. jegyző. sajtób. elnök. , Ave. Immár tizenhárom esztendeje, hogy 1884-ben lapunk, a mely úttörő volt szakirodalmunk terén, megpendítette a pinezérek nyugdíj- intézetének eszméjét. Vass János, a szathmár - némethi pinczér-egylet akkori elnöke, és Török Pista, a budapesti pinczér-egylet akkori elnöke, szép alapszabály-tervezetet is készitettek, a mely meg is jelent lapunkban. Städler Károly ur, az 1885-iki vendéglős-kongresszus orsz. szövetségi szakosztályának elnöke annyira felismerte az eszme fontosságát és gyakorlati értékét, hogy szintén foglalkozott a kérdéssel, a mely azonban mindenféle közbejött esemény folytán egyszerre^elaludt és csak most támadt fel újra. Feltámadt, de miként? Adtál uram esőt, de nincs benne köszönet! ez a mostani állapot leghelyesebb kifejezése. A nyugdijegyesületnek országosnak kell lennie, ha nem akarják a budapestiek kiszorítani a vidéket, a mely pedig számszerű többségét adja úgy a vendéglősöknek, mint a pinezéreknek. A czimbe az elő- készitő bizottság föl is vette az országos jelzőt, de mi épen arról vagyunk meggyőződve és véleményünket igen sok vidéki panasz és felszólalás támogatja, hogy a pár nap múlva megtartandó és országosnak kiadott kongresszus csaknem kizárólag Budapest képviselésére lesz hivatva, mert a vidék, a mely pedig számbeli többség, távollétével fog tündökölni. Mikor országszerte legélénkebb a fürdők forgalma, mikor még a budapesti pinezéreknek is számottevő része megy vidéki üzletekbe s a vidéknek semmikép sem lehet módja saját ügyében közreműködni, a legszerencsétlenebb eszmének tartjuk a forró nyár legperzselőbb hetére tűzni ki a kongresszust. Még a főváros vagyonosabb vendéglősei közül is sokan elmenekülnek ilyenkor, a pinezérek pedig a jövedelmezőbb vidéket keresik fel. Ki lesz tehát jelen a kongresszuson? És ha a kongresszus, mikor úgy a mi szaklapunk, mint a debréczeni Közérdek örömest közli a leendő nyugdijintézet bármely jegyzőkönyvét vagy hirdetését és pedig ingyen, ha a kongresszus elfogadja az elő- készitő-bizottság legkevésbbé sem jogosult és semmivel nem indokolható intézkedését, a mely az eszme teremtőit, a régi szaklapokat köz^ vetve nem hivatalosaknak jelenti ki, tehát közvetlenül megkárosítja s ha még több ilyen határozatot hoz a kongresszus, a melyben a vidék alig lehet képviselve, hogyan képzelik az előkészítők fönntarthatni az egységei, kizárhatni a ketté szakadást és azzal megakadályozni azt, hogy az egészséges eszme ismét tizenhárom egész esztendeig nyugodjék s ne unokáink valósítsák meg az addig következők határtalan és folytonos kárára? Félünk, hogy mint Kasszandrának volt, nekünk is igazunk lesz, és még jobban félünk, hogy szavunk kiáltó szó marad a pusztában s a helyes útról letért kocsi hosszú ideig fog tévelyegni czéltalanul, mire újra belezökkenhet a kerékvágásba. Azért, bár nem bizunk benne, hogy tinta és papírfogyasztáson kivül eredménye lesz a legrosszabb időre egybehitt kongresz- szusnak, fölkérjük vidéki szaktársainkat, hogy akármiként szakitsa- nak időt maguknak, jöjjenek fel Budapestre és ne hagyják meddővé lenni a kongresszust, a melynek élén három olyan kiváló ember áll,
