Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-01-05 / 1. szám

2 1897. január 5. iparuk követelményeit mellőzve, ezt hajszol- iák behálózva a vendégeket s becsapva gaz­dáikat. Lehet-c ez máskép, mikor a pinczer- nek folyvást szemeskednie kell, hogy lara- dozásának nem követelhető diját valahogy el ne veszitse. _ , , Ilyen formán beszél a derek nemet pap s Végül a társadalomhoz fordul, hogy a pin­cérek méltánytalan, testi pusztulással es erkölcsi elziiléssel járó helyzetének vege vetessék. Houy ezt elérhessék, felhívja az inten- cziót felfogó emberbarátokat, hogy most megírt s ezután megírandó füzeteit terjesz- szék, hogy igy mielőbb mentői több hive lecryen a pinezérek ielszabaditásáia iiányuló mozgalomnak, melyet ő a legkomolyabb szán­dékkal akar tovább folytatni. . . Kívánatos, hogy a mi pinczéreink felbuzdulva a derék prédikátor apostolkodá­sán, lelkesedve tömörüljenek a ,.I ímzeitk Lapjau zászlaja alá, melyet mi, mindenkit megelőzve, bontottunk ki az ő jobblétükért. A szölötorvény. Nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma, nagy volt a birtoka. Aczélos búzáját kapkodták a külföldi kereskedők, a borát aranynyal fizették. Egész hegylánezok, messze vidékek termelték a világ legjobb borát, eljöttek érte a dúsgazdag emberek, eljöttek a keres­kedők, a világ minden tájékán nagy volt a di “sösége a magyar termelte bornak. Fejedelmek asztalánál csillant, csillo­gott a nemes tokaji bor nedűje, e mellett mulattak az ország gazdag mágnásai a kül­föld előkelői, s a magyar bort ismerték, dicsérték az egész kontinensen. Más világ volt az, más emberekkel. Ma a nagyobb gazda is tele van örökös panaszokkal, ükkor akinek néhány hold földje volt, az beültette szőlővesszővel, ol­totta, nyesegette őket és megélt azokból tisztességesen. Még talpon volt a termés, még meg sem kezdődött a szüret, már is eljöttek a külföldi kereskedők, megvették mindazt, amit ez az áldott ország már nem birt elfogyasztani. Az aki bortermeléssel foglalkozott, megélt a foglalkozása után, aki pedig kény­telen volt pénzen venni a bort. az olcsón kapta és tisztán, hamisitlanul. Ma másként van minden. Ahol azelőtt víg énekszó jelezte a szüretet, ahol azelőtt sih'uo csoport szedte a tőke gyümölcsét, ott ma mélységes csend van. Eljöttek az átkozott apró gyilkosok: phylloxera, peronospora, elölték a szöllőter- moket, tönkretették a gazda minden reményét a szegény kisbirtokos existeneiáját. Jöttek aztán a minden fajtájú doktorok, akik egyre azt híresztelték. hogy nálunk van az egyedüli orvosszer a szöllő betegségek ellen, de egyik sem tudott segíteni A bor rettenetesen megdrágult, a szegény ember mást alig képes megfizetni A közönség- zúgolódik, ócsárolja és dágálja amit elébe tesznek, és mindenért a vendéglőst okozza. Azelőtt a társas összejö­vetelek, ismerősök gyiilhelye volt a vendéglő ma egymásután zárják be a vendéglők kapu­ját, hogy ki ne nyissák többé soha. Nem győzi a szegény nép a bort megfizetni, ráfanyaro- dik az olcsóbb pálinkára. Azelőtt ezer meg ezer ember élt a szőlő termelésből ma azok mind földönfutó szegények. Szerencsére az 1896 évi V. t. ez. gon­doskodik az elpusztult szőlők felújításáról és új szőlők létesítéséről. A kormány felü­gyelete alatt álló Magyar Agrárbank ugyanis az oly szőlő termőknek akiknek szőlőjük elpusztult és újra akarják ültetni valamint azoknak, akik csak most akarnak szőlőt ül­tetni, ad olcsó kamatra kölcsönöket. Aki két-három hold földnyi területét be akarja szőlővel ültetni, az olcsó kamat mellet részesülhet kölcsönben: a kamat ugyan­is 4°/0 3/i’ tehát százforint után 4 frt 75 kr Óriási előny a szőlő termelőkre nézve az, hogy az első öt évben nem tartoznak sem a tökét törleszteni, sem pedig a kamatot fizetni, A törvénynek és a banknak az a nemes intenciója, hogy ezek akkor fizessenek ha már a tőke hasznot is hajt. Az első öt évben nem törlesztenek sémit hanem a további 15 év alatt adják vissza a kapott kölcsönt. Ez a törvény, amelynek végrehajtása iránt csak az utóbbi napokban adott ki a kormány rendeleteket, lényegessen fog hozá- járulni, hogy a szegényebb sorsú vendég­lős is maga termeszthet bort, külömbet mint a minőt az eddigi termelőktől kapott. Alapos tehát most már a remény, hogy a vendéglős nem lesz kénytelen a termelőktől drága pénzen meg vásárolni a sok rossz bort, hanem maga termel jót, a vendégei szük­ségletére. Meg van hát immár a remény, hogy újra népes lesz szüret táján a hegyoldal; újra lesznek vígsziiretelők, s a vendéglősök nem csukják be az üzletajtót, hanem általános megelégedésre mérik majd azt a bort, amit saját maguk termeltek. ____ I. Gy. Ki a hamisító? Lapunk újabban felszínre ve­tette az élelmiszerek hamisítását, az ennek meggátlására szolgáló intézkedések, különösen az égésy- segügyi rendöl ség miként való szer­vezését, Köztudomású, hogy a kormány is foglalkozik a kérdéssel s a szé­kesfőváros hatósága, a vásárcsar­nokok megnyitása alkalmából szin­tén komolyan látott a mostani tör­vények fogan atositásához. Számos kereskedésben tartottak hatósági vizsgálatot s az áruezikkek hamisságáért sok kereskedőt meg­bírságoltak, E miatt nagy a megütközés a szatócsok, a kis-kereskedők között, mert leginkább ezeket sújtották a bírságolások, Most a kis kereskedők körle­vélben adják elő panaszukat, mely abban kulminál, hogy őket igaz- talanul érte a büntetés, mert áru- czikkeiket nem ők, hanem a nagy- kereskedők hamisították Tehát ez a kérdés: Ki a ha­misító ? Mi ezt nem firtatjuk, hanem örömünket fejezve ki, hogy a ha­misítás ügye immár a legilletékesebb körben is napirendre került, egész terjedelmében közüljük az »Első Budapest Fővárosi Kis- es Kö^ép- Kereskedőh Társulata« hozzánk be­küldött, itt következő körlevelét; „A mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi t.-cz. és ennek végrehajtása tár­gyában a m. k. földmivelésügyi Miniszter által 38286. sz. a. kibocsátott rendelet értel­mében ezek elárusitásával foglalkozó keres­kedők csakis hamisítatlan és a származási hely megnevezésével jelzett czikkek forga­lomba hozatalára utaltatnak. E tilalmat megszegők 2 hónapig ter­jedhető elzárással, esetleg 800 koronáig ter­jedhető pénzbírsággal büntethetők; — ennek végrehajtására a székesfőváros hatóságai is köteleztetvén, ez immár a legközelebbi idő­ben várható. Ezek előre bocsátását szükségesnek vélve, azt hisszük, nem'; ismeretlen t. czim előtt ama tény, melynél fogva ezen mező- gazdasági termékek és czikkek, nevezetesen: ét-olaj, tej, vaj, túró, sajt, liszt, méz, paprika, stb. kicsinybeni elárusitásával foglalkozó fűszer és kiskereskedők (detailisták) tekin­télyes részénél ezen czikkek valódi, tiszta minősége kifogásoltatott, és közülük számo­sán meg is bírságoltattak. A tagok részéről majdnem naponként testületünkhöz érkező panaszok és felszólam­lások száma oly mérvet öltött, hogy immár nemcsak tagjaink, de az összes kicsinybeni elárusitók érdekében közbenjárni kötelesség- szerüen hivatva érezzük magunkat. Ezt megkisérlendők, legyen megengedve annak megállapítása, hogy azon fűszer- és kiskereskedők túlnyomó része, kiknél ily czikkek kifogásoltattak. — határozottan ál­lítják azt, hogy a szállító ezégekhez való bizalmuknál fogva e czikkeket mindenkor a a számla, vagy szállító bárcza szerint vették át és hozták forgalomba is, minélfogva nem őket, hanem azokat, kiktől ezen czikkeket vették, illeti meg tulajdonképpen jogosan ezen kifogásolás. Valaminthogy azonban nem lévén okunk bizalmat érdemlő voltuknál fogva állításuk valóságában kétkedni, — ép úgy nehezünkre esnék másrészről ily vétséggel a nagyban elárusítókat vádolni; ama tény azonban két­ségen kívül áll, hogy eddig csakis a kicsiny­ben elárusitók (detailisták) szenvednek a zaklató eljárások által a nélkül azonban, hogy ezek okozói ellenében, kik tulajdon-

Next

/
Thumbnails
Contents