Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-07-20 / 5. szám
4 1896. julius 20. Látszik az idézett törvényczikken, hogy azt nem szakemberek komponálták. Tudvalevő ugyanis, hogy a borszaporitásnál a korcsmáros vagy borkereskedő feltétlenül vizet basznál, s hogy az igy szaporított bornak meglegyen a kellő szeszfoka, alkohollal járul hozzá, amit a törvény már megenged. Ugyancsak megengedi az említett törvény az esszencziák stb. használását is. Ezzel az úgynevezett esszencziás engedménynycl gyártják aztán uton-utfélen a mesterséges borokat; Tokaj, Ménes. Magyarád, stb. ékeskednek a mesterséges borok palaczkjain. Határozottan állítható, hogy a korcsmákban, borkereskedésekben kimért borok kilencz-tized része, a legrosszabb pancsolás, méh’ a lelketlen üzérkedés netovábbján kívül a közegészséget is veszélyezteti. Azok a sokféle esszencziák, a melyeket „javitásképen“ a borba kevernek, tulajdonképen kéksav (cyan) vegyek s feltétlenül károsak az emberi szervezetre. A statisztika bizonyíthatja, hogy a gutaütésben elhaltak száma időről-időre növekszik. Ennek előmozdításában pedig nagy része van a borokhoz, pálinkákhoz kevert esszencziáknak. Ha az az 1893. XXIII. t.-cz. megtiltja a bornak vízzel való szaporítását, mért engedi meg az esszencziákkal való bortermelést ?! A viz ugyan nem veszedelmes, ha akármilyen rossz borral keverik is ; de az esszen- czia mindig ártalmas. S az esszencziával kevert bort, arról a sajátságos pomádé-aromáról bárki azonnal felismerheti: mig ellenben a hamisított, alkohollal föleresztett borból csakis vegyileg lehet kimutatni a vizet. Azt mindenki tudja, hogy a hamisított bornak főalkatrésze a viz. Ha tehát a bölcs törvény büntetendő cselekménynek tartja, hogy a természetes bort, melyet kimérnek, vízzel keverjék, akkor kérjük az illető hatóságokat, hogy az 1893. XXIII. és az 1876. évi Xl\ . törvényezikkek rendelkezéseit lelkiismeretesen hajtsák végre. A miért az 1893. XXIII. t.-cz. szigorú büntetést mond ki a borhamisítókra, elfelejtette ottan megmagyarázni, hogyan lehet a hamisított bort felismerni. Megmondjuk hát. Ismételve, hegy a borhamisításhoz legtöbbkellék a viz. ime tudja meg mindenki, hogy a legcsekélyebb menynyiségü viz is, a melyet a borhoz kevertek, azooal és biztosan kimutatható diphenylamin muriatic, kénsavas oldatával. Az eljárás egyszerű. A kémlelésre vett borból egy cseppet porczellánlemezre öntött dipheny- lamin-oldatra öntünk; a legcsekélyebb viz- men\nj iség jelenlétében aborcsepp a dipkenyl- ,oldaton erős kék szint nyer; mig a vízmentes borcsepp változatlan marad. Félreértések kikerülése végett szolgáljon magya- í ázatni, hogy a természetes borban is meg’s an a természet adta viz, mint a bornedünek alkatrésze; ez a vízmennyiség azonban salétrom mentes s mint ilyen, a diphenvloldat- kémlelésre nem szolgál. Olyan bolond borpancsoló megint nincsen. a ki a borhamisításhoz drága lepárolt vizet, vagy pedig a nagyon olcsó, de káros esővizet használja. A viz ugyan még soha el nem vette az eszét valakinek; az alkohol azonban kárt és teszem Xagyon ajánlatos, azt az 1893. XXIII. t.-czikket akként megrepalálni, h°gy sem vizizc ne legyen, sem pedig pancs- szaoa- Csete Lajos. Vendéglősök Lapja. Ivávélaázi élet. — Irta: Antonides. — Külföldi vendégeink nem győznek csodálkozni azon a rengeteg pompán, melyet nálunk a kávéház építés és berendezés terén kifejtenek s a melyhez foghatóra a többi világvárosban nem akadunk sehol. Nem említve a kelet piszkos odúit, amelyekre a hávéház neve valóban soha nem illett, megnézhetjük akár London, akár Páris hasonló helyiségeit, nem fogjuk föltalálni bennök Budapest otthonos kávéházait. A rideg angol életének minden kényelmét családja körében teremti meg vagy pedig klubjában keresi föl. A franczia ellenben — ha már nem ül otthon — a bor- és sörméréseket szállja meg, hiszen még legelőbbkelő kávéházai is vendéglők voltaképen, amit nevük „Café-restaurant“ legjobban bizonyít. Épen ezért a párisinak nem kell a nagy helyiség. Minél több apró fülke, ahol a mulatni vágyó szive hölgyét elrejtheti a közönség elől, -— ez a franczia szükséglete. Azonkívül Párisban nem tartanak lapot. Ott mindenki, aki olvasni akar, megveszi a maga lapját az utczafuló elárusítóktól s az, ami nálunk mindennapi jelenség, hogy egy zsémbes törzsvendég Budapest mind a tizenhat napilapjára ráüljön s a többi vendég hiába csöngessen órákig lapért, az merőben lehetetlen Párisban. A külföldön általában mindenki írsz lapot s a lapkölcsönzés szokatlan. Nemrég egy angollal utaztam Yáczig. A kocsiban egy cseh ült kívülünk, aki fitogtatni akarva, hogy tud angolul, pökhendi bizalmaskodással kél te a lordtól lapját elolvasni. Az angol bámész pillantást vetett rá kék szemeivel, majd megértve a kérést, metsző guny- njal felelt: — Hát a kabátomat nem parancsolja talán? Ugyanez a gyakorlatias felfogás nyilvánul abban is, hogy például a klubokban senki sem olvassa az egész lapot. A Times néha 8—10 ívből is áll. Mindenki egyet vesz a kezébe, úgy, hogy egy lapot néha tiz is olvassa egyszerre, ami tenger időtakaritás, mert folytonos ivesere lévén, mindenki szakadatlanul olvashat, holott órák- hosszant várhatnának egyre, mig az a tömérdek lappal elkészül. Albion önérzetes fiai különben az utczai tüzadást sem ismerik. Az angol büszkébb, semhogy egy idegentől kérjen valamit; azt meg éppen minősíthetetlen szemtelenségnek tartja, ha egy idegen őt megállítani meri esetleg sietős útjában. A szláv népeknél a pálinka a főital. Hiszen eléggé ékesen szól az a jelenség, hogy a legtöbb kölni viz a szent Oroszországban fogy, ahol egyes kormányzóságokban a szeszárusitás meg lévén szorítva, az előkelők úgy játszák ki a törvényt, hogy az illatszerként nagymennyiségben megrendelt kölni vízzel iszszák le magukat. Ezek az okok, amelyek magyarországon kívül más népeknél megakadályozzák a kávéházi élet kifejlődését. De Budapest valóságos tündérvárosa a kávéházaknak. A telivár budapesti nem vesz lapot a világért sem, inkább ötször annyit költ a kávéházban, hogy ingyen olvashassa a lapokat ; továbbá a budapesti, ha csak hivatala nincs, a kávéházban végzi levelezését s fázva az otthontól, a hordárt odarendeli. Egy szóval a budapesti kávéház úgy szólván nappali, gyakran éjjeli ágya is a vendégeknek. Ez magyarázza a hallatlan virágzást, amelynek a kávéházi ipar neki indult. A Mitsck- és Beisenleitmr-kávéház 16, illetőleg 36 ezer frtos uj berendezését követte a Seemann, az „Emkeíl, „Elite“ és a Balaton kávéház 60 ezer forintos építése, amit eddig hallatlan mértékben fokozott a Beic-lork, amely már 200 ezer frtba került. Ha igy haladunk, lehet végül még egy milliós kávéházunk is. Csak egy előkelő kávéházunk maradt meg régi, tiszteletreméltó egyszerűségében, a hajdani Pilvax-féle (majd Sebőja, most Sovanec) ko- rona-herczeg-utczai kávéház, a volt szabadságcsarnok, ahonnan IPetöfi Sándor 1848. márcziusban a nemzeti muzeum elé vezette az ifjúságot. Ez a kávéház arról is hires, hogy ott főzik Budapest legkitűnőbb kávéját. Ott maradt minden a régi, csak egyszer évente, márczius 12—15-én jönnek össze Sovnnecnél s ekkor, mintha félistenek szentélyévé változnék Budapestnek ez a legrégibb kávéháza. Máskor miniszteri tanácsosok, képviselők, ügyvédek és bírák törzsfészke a hires helyiség. A mulató ifjúság tanyája a Hunnia, Balaton, Báthorg kávéház, mig a Mitsek-féle helyiségbe egyetemi hallgatók járnak. Némái kávéháza pedig a fővárosi hivatalnokok és belvárosi polgárok gyülhelye. A többi kávéháznak nincsenek egyjellegű vendégei, mert közönségük a társadalom minden osztályát képviseli s csak együttesen volna megbírálható. Jövő levelemben talán arra is rátérhetek. Levelezés. Salgótarján, 1806. julius 8. Tekintetes Szerkesztő ur! Ha épen az itt felhozottakat Tekintetességed jónak véli közzé tenni, úgy kérni fogom erre. Én mindig azok közé tartoztam, a kik a jóért és szépért lelkesedni tudtak. Most is, a midőn látom, hogy egy oly fontos ügyről van szó, mint a melyet a szombathelyi ipartestület jogosan megindított, osztozom a szombethelyi ipartestület nézetében és magamévá teszem azt. Jelenleg azonban csak erkölcsileg pártolom ezen szép eszmét. Magamat ugyanis nem képviseltethetem, mivel mostanában semmiféle ipartársulathoz vagy egylethez nem tartozom. De igen is valók számtalan egyleteknek hasznos tagja. Ha ügyünkben valami hasznosat tehetek, az ügybuzgalomban mindenkor az elsők közt fogok harczolni. Én tehát örömmel üdvözlöm a már küszöbön álló kongresszus eszméjét, valamint annak hasznos és érdemdús működését. Az eljövendő kongresszus napján majd csak jut részemre is egy csekély alkalom, a melynek alapján a nagy és nemes czél kiküzdésében magam is részt vehetek. Hazafiui üdvözlettel maradtam tisztelője Barahits Lajos. * Budapest, 1896. julius 17. Tekintetes Szerkesztő ur! Első sorban is helyet kérek b. lapja legközelebbi számában. A „Budapesti Hírlap“ 1896—195 számában a napihirek rovatában olvasom, hogy a budapesti vendéglősök bécsi collegáikat meghívták az 1000 évi országos kiállításra. Nem tudom, mi igaz ezen dologban, de a fenti közlemény azt mondja, hogy a Sógorok a meghívást visszautasítani készülnek ? Ha ez a valóságnak megfelel, úgy első sorban tekintetes szerkesztő urnák kötelessége megkeriteni azon urak névsorát, kik a visszautasításra szavaztak, a többi dolgot én nyugodtan a budapesti vendéglősökre bízom, hol alkalom lesz kimutatni, mi a teendője minden tisztességes magyar vendéglősnek. Ezen dolgot én is figyelemmel fogom kisérni, legalább tudjuk, kivel vagyunk és kik ellen vagyunk. Baráti tisztelettel: egy veterán vendéglős.
