Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-08-20 / 7. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1896. augusztus 20. a kik paleczk-sör és palaczk-bor elárusitásával foglalkoznak, a kassai érdekcsoport bevásárlásokat nem eszközölne, hanem szükségleteit azon kereskedők és szatócsoktól szerezné be, a kik kötelezőleg kijelentik, hogy palaczk-sör és bor- árusitással egyátalában nem foglalkoznak, vagy többé foglalkozni nem fognak. Erre nézve a közgyűlés határozata ugyanaz, a mi az első pontot iltetőleg lett megállapítva. Ugyanis, ha 8. §. módosítása törvényerőre nem emelkednék, a kassai érdekcsoport a szombathelyiekhez hasonlóan fog eljárni a kereskedők és szatócsokkal szemben. Egyben javasolja, hogy az utóbbi esetben a szükségletek beszerzésére esetleg a szállodások, kávésok, vendéglősök és korcsmárosok által fentartandó szövetkezetek állíttassanak fel. A jegyző felolvassa a szombathelyi átirat 3. pontját, mely ekkép szól: Az egész ország vendéglősei s vendéglős ipartársulatai felhivatnak hasonló eljárásra és a .mozgalom támogatására. A kassai egylet, mint ipartársulat és annak valamennyi tagja szives készséggel s minden erejéből támogatja a mozgalmat és hozzájárul az összes rokontársulatok és egyesületek mozgalmához. A szombathelyi érdekcsoport átiratának 4. pontjához ragaszkodva, elhatározza a közgyűlés, hogy : Budapesten, a budapesti vendéglős-ipar - türsulat, mint erre egyedül hivatott, a millenniumi országos kiállítás tartama alatt lehetőleg 1896. szeptember hó 22-ére egy országos kongresszust hívjon össze, a melynek eredménye a vendéglői iparral foglalkozók sérelmeinek orvoslása legyen, mert nem tűrhető az, hogy a szatócsok és kereskedők — jóllehet csak felé- nyíre viselik a koczkázatot és megterheltetést a vendéglői ipart űzőkkel szemben — bornak és sörnek elárusitásával foglalkozzanak. Gátat vetni ezen üzelmeknek csak akként lehet, ha a magas kormány figyelmét egy országos mozgalom megindítása által hívják fel az egyletek sérelmeikre. A közgyűlés által, az országos kongresz- szuson való résztvétellel és a kassai érdekcsoport képviseletével a következők bízatnak meg: Herdiczki János, Kornyiczky György, Fritsche Vilmos, Seres Márton, Seemajer Gy., Braun Ferencz, Szállási Alajos, Kriegerbeck Ferencz, Greiner Márk, Mondl Lipót, Bumpold J., Stern G. és Sárosi Árpád. Egyébként határozat utján kimondatott, hogy mindazok, a kik a megválasztott képviselőkhöz csatlakozni óhajtanak, ebbeli szándékukat az elnöknél idejekorán jelentsék be. Herdiczki János kávéház- tulajdonos és más kávésok egyhangúan az iránt szólaltak föl, hogy tétessék intézkedés arra nézve, mely szerint a ezukrászok üzleti zárórája szabályrendelet utján liatároztassék meg, a mennyiben jelenleg Kassán a vendéglői ^párról szóló szabályrendelet ezukrázdák záróráit nem állapítja meg s igy a ezukrázdákban a kávéházak rovására kávét, szeszesitalt, sőt más elelmiczikket is kiadnak a közfogyasztásra, s miután a ezukrázdákra nézve rendőri záróra megállapítva nincs, ott vendégeket ép úgy, mint a kávéházakban, reggelig korlátlanul látnak el. E tekintetben a határozat az, hogy bár az előadott sérelem, — nem ismerve más városok szabályrendeleteit, helyi visszaélésekből áll, mindazonáltal a kongresszuson ennek szó- bahozatalát kívánja a közgyűlés, azon czélból, hogy a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter ur e tekintetben is intézkedni méltóztassék akként : utasítsa az illetékes hatóságot oda, hogy a ezukrázdák záróráit szabja meg, és az ott való kimérést korlátozza. Más tárgy hiányában az elnök a gyűlést feloszlatja. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökön és jegyzőkön kívül: Fritsche Vilmos, Seres Márton és Szállási Alajos kérettek fel. Kelt, mint fent. Jegyzetté: Herdiczky János s. k., Sárosi Árpád s. k. a végr. biz. elnöke. jegyző. Fritsche Vilmos s. k. Seres Márton s. k. Szállási Alajos s. k. Ha majd falakii temetnek... Ha majd valakit temetnek, A ki akarattal halt meg, Ne is kérdezd: mi a neve ? . . . Csak én jussak az eszedbe Galambom. Ha majd a temetőben jársz, S egy beomlott sírra találsz, Ne is kérdezd: ki fekszik itt ? . . . Én vagyok az, kit sírba vitt A bánat. Ha éjjel, az eresz alatt Megzörgetik ablakodat, Ne is kérdezd, hogy: ki zörget?... Hazajáró, bús lelkemet Ne űzd el!. . . * * * Falu végén egy koporsót hoznak, A toronyban még sem harangoznak. A halottnak nincs neve kiírva, Csak egy legény szeme van kisírva. Puszta halom, földje be süppedve, A temető szélire kivetve. Se keresztje, se czifra fej fája, Csak egy legény borul sírva rája. Gabányi Árpád. Vendéglősök és a kiállítás igazgatósága. — Kiállítási örömeink. — Bizonyára a legmélyebb megbotránkozással fog értesülni mindenki arról a tenger zaklatásról, a melylyel a kiállítás igazgatósága a szállodásokat, vendéglősöket és kávésokat napról-napra keseriti, pedig a kiállítás sikeréhez és szépségéhez senki sem járult nagyobb arányban, mint épen a vendéglősök és kávésok áldozatkész, hazafias gárdája, a mely legtöbb esetben ráfizet vállalkozására s legalább méltányosságot és elismerést joggal követelhetne anyagi haszon hiányában. A szállodások főpanasza abból áll, hogy a minisztérium és a kiállítás igazgatósága által rávéve, szabott szobaárjegyzéket fogadtak el. Már most az következnék, hogy az igazgatóság méltányolva a szállodások hazafias önzetlenségét, ne csináljon illetlen versenyt nekik. E helyett azonban a főváros sok iskoláját és egy sereg uj bérházat berendeztek 50—70 kros fogadókká, a mi végre is a közönség érdekében történt s nem járt volna a szállodások kárával sem, ha vendégeiktől az illető árakat szedhették volna s nem ugrottak volna bele a fölösleges szabott árjegyzékbe, a mely miatt most az egész ipar pang, a szállodák pedig kongnak az ürességtől. Az igazgatóság tehát kétfelé érzékenyité meg őket: egyrészt olcsó versenyt teremtett, másrészt lenyomta áraikat, pedig a kettő közül elég lett volna egy irányban működni, mert nem szabad egy rókáról két bőrt huzni le! A vendéglősök és kávésok, a kiket balcsillagzatuk a kiállításba telepitett, még több joggal panaszkodhatnak az igazgatóság ellen. Jeget, sört és husnemüt csak reggel 8 óráig szabad behozni a kiállítás területére. Ha már most a jeges kocsi csak egy pereznyit késik, nem eresztik be többé, a vendéglős saját hibáján kivül jég nélkül marad, ételei megromlanak, italai is élvezhetetlenek lesznek és egész napi üzlete, sőt üzletének jó híre tönkre megy a nélkül, hogy ő maga arról tehetne, vagy felelős volna. A jegykezelőség á^rligyelme még a kivilágítások alkalmával sem feledkezett meg a vendéglősök és kávésokról, erre is felhivta figyelmüket, hogy bizonyos összeggel járuljanak az ünnepélyhez, az pedig rájuk nézve dupla adó, mert tudvalevő dolog, hogy a fővárosi közönség olyan, mint a pillangó — a mely, ha világosságot lát, ott röpköd körülte — igy tehát magunk ellen törünk, mert a nagy közönség jár kel a kivilágított tündérkertbe. Az meg már egyenes fából vaskarika, a mit a tüzvizsgálattal követnek el. A záróra éjjeli 12 és fél. Ekkor az üzletben ki kell minden világosságnak aludni. De a tüzvizsgá- lat lelkiismeretes közegei erre az időre soha sincsenek készen, sőt néha el sem kezdik a vizsgálatot, A tulajdonos szót fogadva a rendőri parancsnak, bezárja üzletét. Ekkor jön a tüzvizsgálat, s azzal fenyegetőzik, hogy a szabály ér
