Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-08-20 / 7. szám
1896. augusztus 20. Vendéglősök Lapja. * 3 kelmében zárva talált üzletet saját szabályzatához képest karhatalom, mai feltöreti és megejti a vizsgálatot persze nem sötétben, hanem kellő világitás mellett. Az igaz, hogy az igazgatóság nem kívánja, hogy az üzlettulajdonos a tüzvizsgálatot bevárja személyesen, hanem egy kulcsot követel az üzlet ajtóról, hogy a tüzvizsgáló bizottság az üzletbe bár mikor kényük kedvek szerint szabadon járhassanak. Vájjon nyugodtan alha- tik-e az üzlet tulajdonos? — A ki meg győződött többször arról, hogy a tüzvizsgálattal megbízott egyének megbízhatók nem voltak és többeket már ennél fogva el is bocsátottak. S ne higyje senki, hogy ez a kelletlen állapot Abderából származik. Nem! Ez különleges kiállítási igazgatósági boszantás kizárólag a vendéglősök és kávésok ellen, a kik hosszú hónapokon keresztül hoztak hazafias áldozatokat ezredéves kiállításunk magasztos nemzeti ügyének minél fényesebb sikere érdekében. Épen oly jogos panasza a vendéglősök és kávésoknak, hogy a kiállítást összekötötték egy kapu által Os - Budavárával, a hová a kiállításból egyenes át juthatni; az igaz, hogy jelezve van táblával, de az a tábla olyan helyen függ, hogy maga a kiállítás jegy osztály a sem találhatja meg, a közönség ekként megtévesztve átsétál Os-Budavára területére, hogy később visszatérjen a kiállításba. De nulla vestigia retrorsum — visszafelé nincs nyom! Az a ki Ös-Budavárába akadálytalanul jutott, nem léphet újra a kiállítás területére, ha csak másik belépti jegyet nem vásárol. Azt pedig a legtöbben nem teszik meg s igy a kiállítás vendéglősei és kávésai folyton károsodnak az által, hogy az Os-Buda- vári átjárónál az ellenőrzőség nem figyelmezteti a közönséget, hogy oda ugyan juthat, de vissza nem külön fizetés nélkül. Az is baj, hogy 1885-ben kivilágítás, tűzijáték és minden egyéb csalogatta a közönséget, mig ma kivilágítás csakis a légszesztársulat pavillonjában van, ha ugyan van. Végül a legfurcsább eljárást a székekkel követi az igazgatóság. A vendéglősök és kávésok ugyanis szerző- désszerűleg minden egyesszéktől tartoznak naponta egy krajcárt fizetni az igazgatóságnak (igy egyik kávés 720 szék után naponta 7 Irt 20 krt fizet, vagyis havi 215 frtot, a kiállítás tartama alatt tehát külön 1,296 frtot, ami nem megvetendő teher). Természetes, hogy valamennyi szék vajmi ritkán van elfoglalva s ezért az igazgatóság is méltányosnak találta a kiállítás kezdetén átalány- szerűen megállapítani a székek után járó külön bért. De ez a méltányossági roham rövid életű volt. A jegybérlőség mást gondolt s egyszer a kiállítás legnagyobb zsúfoltsága napján összeolvastatta a székeket. Az eredményhez képest azután 100— 200 székkel fölemelte minden vendéglős és kávés fizetendőségét s a kik az átalány ilyen egyoldalú fölemelését nem tartva jogosnak, egyszerűen megtagadták a jogtalan fizetést, azokkal az igazgatóság kurtán furcsán, alaposan és gyorsan elbánt. Egyszerűen megtiltotta az illető vendéglős és kávés szeszes italainak behozatalát és ezzel kierőszakolta a fölemelt székbér megfizetését per és biró nélkül. rr Őszinte szomorúság tölti el szivünket, ha látjuk, hogy a kiállítás jegybérlősége milyen czinikus hálátlansággal viszonozza a vendéglősök és kávésok önzetlen hazafiság- parancsolta igyekezetét a kiállítás sikerének minél fényesebbé tételére, és nem 'állhatjuk meg, hogy sajnálattal ne gondoljunk a tizenegy" év előtti kiállításra, a melynek sikerét szakértő igazgatás biztosította. Ha visszatekintünk az 1879-iki székesfejérvári és az 1885-iki budapesti orsz. kiállításokra, azoknak tiszta nemes, czéljaikban magasztos misszióira, úgy lelkünk teljes hevével nem mondhatunk mást mint: Éljen gróf Zichy Jenő! K—r. B.—a. A szegedi szállodások, vendéglősök, kávésok és korcsmárosok ipartársulatától. A „budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“ Tekintetes Elnökségének. Budapesten. A szegedi szállodások, vendéglősök, kávésok és korcsmárosok ipartársnlatának 1896. évi julius hó 16-án tartott rendes választmányi üléséből: Olvastatott a budapesti szállodások, vendéglősök, kávésok és korcsmárosok ipartársulatának 1896. évi junius hó 19. tartott üléséből hozott körlevele, melyben egy orsz. vendéglős kongresszusnak a folyó évi szeptember hó 2. és 3-ik napjain leendő megtartását tudatja, s melyben arra szoktattunk fel: hogy az országos vendéglősök kongresszusán való részvételünket s egyidejűleg esetleges sérelmeinket és panaszainkat ez évi augusztus hó 1-ig jelentsük be, hogy az általános közérdeknek megfelelöleg a tárgyalási sorozatban beilleszthető legyen. Mi tehát midőn az orsz. vendéglősök kongresszusán indokolni is kivánjuk álláspontunkat, van szerencsénk ezennel bejelenteni, indítvány alakjában a következőket: I. Mondja ki az orsz. vendéglős kongresszus azt, hogy az eddig fennálló iparjo- gositványért (italmérési illeték) fizetett három fokozatú díjszabást, — mely szab. kir. városokban 60, 75 és 100 írtban van megállapítva, helyteleníti s amennyiben pedig a fokozati rendszer hagyatnék meg, — tekintettel mindenkor a helyi viszonyokra — az 5 fokozatban állapitassék meg, és pedig: a legkissebb 25 írtban s folytatólag 50, 75, 100 és 125 írtig. Mi azonban, ezen jogositványi díjszabást egész gyökerében töröltetni indítványozzuk s kérjük mondja ki az orsz. vendéglős kongresszus, hogy: úgy az állam kincstár érdekében, nemkülönben az italmérők érdekében is legméltányosabb, jogosabb és igazságosabb azon italmérési adókulcs: hogy a fogyasztási adóhivatalnál mindenkor esetről-esetre az italmérési illeték, literenkénti kimérés után szedessék be. Ezen intézkedés által semminemű érdek- sérelem nem lesz s az által az italmérők megnyugvásukat találják esetleges üzleti forgalmunk csökkenésével általában. II. Mondja ki az orsz. vendéglős kongresszus azt, miszerint azon áldástalan rendszer, mely falun-városon egyaránt dúl; hogy minden sarki szatócs boltban, ahol közegészségre ártalmas és bűzös czikkek áruitatnak, s melyek az italnemeket erősen megfertőzte- tik, az italmérés sziintettessék meg, s az itaímérési engedélyek iparhatóságilag csak azoknak adassék ki, kik kizárólag a vendéglői szakmákban működnek, és polgári kötelességüknek, mint ilyenek felelnek meg s családjukat is kizárólag ezen kereseti ágból tartják fenn. Könnyen indokolttá teszi ezen indítványunk jogosultságát az is, hogy egy tisztán vendéglői szakmát gyakorló iparos, ezen sem bűzös, sem a közegészségre ártalmas és veszélyes anyagokkal nem érintkezik. Életfen- tartási kötelessége a tisztaság, mig a szatócs vagy vegyeskereskedő száz és százféle ellentétes portékát árul, s ez, az italnemeknek tisztán való kiszolgáltatásának lehetőségét szembeszökőleg kizárja. — Jelen indítványunkra a kongresszuson részletesebben kitérünk. III. Itt egyben azt is indítványozni bátorkodunk, hogy az italnemekkel való házalás kormányhatósagilag sziintettessék be, és erre egyáltalában hatósági engedély ki ne adassék, mivel ezáltal történik a sok visszaélés, csempészet, megfertőztetek italoknak forgalomba hozatala, miáltal a közegészség is ép úgy az italmérők, de nemkülönben az államkincstár is erősen megkárosittatik. Egyelőre ezen indítványunkat másszóval : panaszainkat és sérelmeinket azon kollégalis kötelességgel küldjük meg a Tek. Elnökségnek, hogy ezeknek lényegét az orsz. vendéglős kongresszusának tanácskozási sorrendjébe beilleszteni szíveskedjék. Hazafias üdvözlettel vagyunk a szegedi vendéglősök ipartársulata nevében. Priváry Pál, al elnök.
