Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-08-05 / 6. szám
Vendéglősök Lapja. 3 1896. augusztus 5. kaptam, hogy tavaly elkölt belőle kétezer dobozzal, az idén ezeren Mül. Hát az édes» kevés! azaz hogy keserű kevés ! Ellenben aztán külföldre százezrével viszik ki a magyarországi thanatont Németországba, de különösen Kentuckyba. Az utóbbi államban különösen arra használják, hogy a juhokat védik meg vele a szőr- féregtől. Tehát mi magyarok a Kentuckyból behozott dohánynak a lúgját visszaküldjük a kentuckyaknak pengő dollárokért De hát mért nem főznek az amerikaiak maguk thanatont a saját dohányukból? Azért, mert ott nincs állami dohány-mo- nopolium. mely nekik azt a szolgálatot megtegye, aztán meg tetszik az a szűz dohány, melyet a szüzföld hat perczentes nikotinnal áldott meg. A németek pedig használják a thanatont a hesszeni légynek az irtásához. (Hát nekünk nincs hesszeni legyünk ?) Egv hold búzaföldnek a hesszeni légytől megszabadítására kell tiz kiló thanaton, tiz hektó vízben fölolvasztva. Ez kerül holdankint hat írtba. A fecskendezéshez kell egy kereken járó fecskendőkép, hosszú kaucsuktömló'vel, amivel egy ember megöntözheti a vetéstáblát, aliogy szoktuk megöntözni a kertet. Nem lenne jó próbát tenni vele Magyar- országon is? Ez kiirtja a szipolyt is, úgy, mint a cecidoniát. * Ezt mind bevezetésül Írtam egy mai nap Kecskeméttől kapott levélhez, melyet tanulságosnak találok közölni érdekes és megfigyelendő tartalmánál fogva. Mellékelve volt a levélhez egy doboz, különös módon elnyomoritott szőlőfürtökkel s azoknak összefoszlott pusztító rovaraival. íme a levél í Múlt számunkban közzétett ,Vészkiáltásában foglaltaknak, a kecskeméti szőlőkre vonatkozó része — úgy az itt járt miniszteri kiküldött, mint a helyi lapokban a kecsk. vid. gazd. egye sülét nyilatkozatával szemben, melylyel azt czáfolni igyekeznek — fájdalom, nagyon is igaz. Hisz azóta is akárhány kisebb nagyobb szőlőbirtokos, vagy kapás-collégával beszéltem, mind azon panaszkodik, hogy nem tudja mi az oka, virágzáskor oly szépen mutatkozott a szőlőjén és most alig van fele harmada, a többi csak czutka ; persze ők a dolog mélyére nem hatva s az okot nem keresve, csak sóhajtoznak, sok részének a tanacs és in tőszó csak falra hányt borsó, annyi még ezen a téren a Tamás, hogy még a peronoszporában se hisznek. Bizony pedig, daczára annak, hogy a szőlőmoly, a „Szőlő és Borgazdasági Lapok1* 26. számában foglalt leírás szerint mint másod-ivadék, csak julíus vége felé kezd lepkealakban megjelenni, a nagyobb zöme pedig csak augusztusban, — mégis én a kísérletül fölállított -1 db., a 27. számban ismertetetett „Bouzanquet-Allier“-féle, általam szerkesztett s csak 30 krba kerülő lámpával naponkint, az itt küldötthöz hasonló 3—400 darabbal fogyasztom az állományt. Hát még később mennyi lehet?) Azt hiszem, hogy ez kezdetnek elég sok arra, hogy ne vegyük annyira könnyen ezt a veszélyt se. Ezzel azonban, mint az eddig reánk mért csapások nagy részével, egy kis jóakaratu összetartás és szorgalommal — habár áldozatok árán is — Isten segítségével megbirkózhatunk. Ámde itt van az egyiptomi csapások egyike ismét, amelyik már nálam rászolgált arra, hogy nagyobb „Vészkiáltást“ cselekedjem, mint amit a szőlőmoly kiérdemelt. Náhány példányt mutatóul úgy belőle, mint a munkája eredményéből, van szerencsétlenségem ide mellékelve küldeni. Ez, a „Miklóstelop“ igazgatója szerinte az ő cselekedetével a „firkáló bogár“ nevet érdemelte ki. Akiknek bemutattam, annak veszélyes voltára nem nagy súlyt fektettek, azt mondva, hogy lehetett az már más időben is, csakhogy akkor más növényen élődött, majd elmúlik újra. Hisz bár úgy lenne, azonban én alig hiszem. A múlt évben mutatkozott nálam első ízben néhány tőkén, akkor nem tudtam ráakadni, hogy mi okozza a levélnek ezt a lukacsosságát, bezzeg aztán az idén már egész területek, különösen az oportó-zöldsylváni-chasselás, kevésbbé az a rizling táblákban, s leginkább az agyagos homoktalajon annyira meg vannak általa támadva már május eleje óta, hogy a legéleterősebb tőkék 2—3 szemes ujnyi-vastag csapján az idei hajtás nemcsak a levélen, de a vesszőn mutatkozó rágcsálás miatt alig éri el az egy arasznyi növekedést; de még ezzel se éri be, hanem még azt a nyomorult kis fürtöket is úgy összeirdálja, hogy az irdálás helyén kirepedezve, azok megsemmisülnek, s ezen munkájukkal nemcsak az idei és jövő évi terméseket, de magát a tökét is tönkre teszik. A múlt évben megtámadottak jórésze az idén már kise fakadt, s ha ez fog hatalmasodni, amint nálam következtetni lehet, s ha óvszerét apró pulyka és csirkében vagy más valamiben föl nem találjuk ; akkor ez nagyobb csapás lesz a homoki szőlőkre minden moly és peronosz- poránál, s nagy kilátás reá, hogy a nagy fáradság és költséggel beültetett telepeinkről, majd pár év múlva csak krumplit szüretelünk. A kéz- zeli irtással is próbálkoztam, de annyira óvatos a hunezfut, hogy a tőkéhez egy ölnvi közeledésnél már a földre dobja magát s nagyon figyelmes kereséssel lehet egy-kettőt megcsípni. Kecskemét, 1896. julius 16. Igaz tisztelője, Sárközy László, árvaszéki pénztárnok. A levél többi részére magánlevélben kell válaszolnom. Nyilvános utón csak arra adok utasítást, hogy mit kell tenni a firkáló féreg (átkozott titulus !) elpusztítására ? Minthogy e rovar olyan elővigyázó, a megtámadott szőlőtőkéket olyan távolból, amennyire a permetező gép sugara elhat (1—l1/^ ölnyiről), permetezzük be jól, (de jól) a fönt leirt thana- tonnal, ez bizton megöli a férget s ha az a földre veti magát, oda is utána megy, ott is megöli. A Szöloszeti és Borászati Lapokban ugyan e czélra a valódi persapor (pyrethrum) főzet ajánltatik. Mint irtószer, ez is csalhatatlan, csak az a baj, hogy nem hamisíthatatlan. „Valódi“ pyrethrumporhoz bajos jutni. Ellenben thanatont annyit szolgáltat a magyar kormány a magyar gazdáknak, amennyi csak kell, mégis olcsó áron. Sajnálom, hogy most ágyban kell feküdnöm, nem mehetek ki széttekinteni, hogy a saját szőlőmben nem grasszál-e ez a plága s rajtam kívül nincs-e még több firkáló féreg a tanyámon. Az igazi diák neve pedig ennek a bogárnak: „eummolpus vitis “, s minthogy ennek a földben élő pajorja még nagyobb károkat tesz a szőlőt» gyökerein a firkálásával, mint a rovarja a leveleken ésfürtökön, ellene alaposan csakis a szénkénegezéssel lehet segíteni; csak az a jó, hogy nem kell minden évben ismételni, mint a filokszéránál. (P. H.) Ipartársulati ügyek. A komáromi vendéglős és kávésok ipartársulata által 1896. julius hó 24-én tartott rendkívüli közgyűlésben elfogadott f. ú. szeptember hóban Budapest fő- és székvárosban megtartandó vendéglős disz-kongresszuson elterjesztendő indítványok : I. Mindenekelőtt kifejezést kell adni azoti korszerű indítványnak miszerint csakis a vendéglős szakmában kiképezett s rendszeres gyakorlatot végzett segédeknek fentartandó a jog önálló vendéglős üzlet vezetésére, nem érintvén a már törvényben fentartott korlátozott számát ebbeli üzleteknek. Ez által elvitázhatlanul egyes városokban eleje vétetnék jó erkölcsökbe ütköző kihágásoknak és bizonyos tekintélyt nyújtana a vendéglős üzleteknek, ez által elösmerés adatnék a budapesti vendéglős és szállodások ipartársulatának az általa életbe léptetett vendéglős segédek szakiskoláért, de eleje vétetnék az illető pénzügyi hatóságok önkénykedésének, mert nem tőlük, hanem az arra sokkal illetékesebb közig azgatósá- goktól függnének az italmérési engedélyek és megszüntetnék azon különös eljárás, mely szerint a vendéglős vagy kávésnak nemcsak közigazgatási, hanem egyszersmind pénzügyi hatósághoz is nagyobb költségekkel járó kérvényekkel járulnia kell. Megszűnnének végre a kereskedők és szatócsok-féle italmérési engedélyek. II. Úgy vagyunk meggyőződve, miszerint nem csak igen terhes de már most nem is indokolt azon intézkedés, mely szerint az italmérési engedélyt nyert minden egyes vend:glős vagy kávés évenkint italmérési dijat „illeték“ czim alatt fizetni köteles, mert régibb időkben is szedettek ilyen dijak de csak egyszer s mindenkorra az engedélynyeréskor fizettettek. Maga a törvényho- zásilag rendezett regále megszüntetés vagyis a volt földesurak kárpótlása sem igényli már ezen nagy teuer fennállását, de nem igényli különösen a vendéglősök ama érdekteljes hivatása, melynél fogva jó és olcsó áruezikkeket és italokat adjanak, pedig ha vannak ez elleni panaszok, úgy azok okai csakis a korcsmákat nyomó nagy ter- hekben keresendők, holott másrészről tagadhatatlan, hogy az italfogyasztási adó eléggé kárpótolja az államkincstárt és kétséget nem szenved, hogy az idetartozó élvezeti czikkek nélkül az élet nem képzelhető, enni inni mindenkinek kell és azért az emberi élethez legközelebb álló legfőbb érdeket képviselő közhasznú üzleteink melegen pártolandók.*) III. A honunkban fennálló vendéglős és italmérők társulataik hatósági engedély kiadása előtt volnának meghallgatandók nem csak az illető község hasonló üzletei számát, de egyszersmind a helyiséget és az engedélyért folyamodó közelebbi viszonyait illetőleg. Nem egyedül álló volna ezen intézkedés és nem is vonna maga után a törvény revízióját, mert az egyszerűen a magas kir. kormány által helyben hagyni szokott társulati alapszabályokba felvehető volna. Találkozunk ehhez hasonló intézkedéssel Budapest fő és székváros *) Szegedi értesítő 1895. Dec. 16-iki száma sze rint századunk első félében mint a Kassai muzeum levél tári iratok igazolják, havonkénti 10 sein forintért öt tá ételt lehetet kapni naponként u. m. levest, húst ugorkával, káposztát, becsináltat és pecsenyét, de azok helyébe még egy külön havi szobából álló lakást kaptak. Mikor áll be ez nálunk újra ?
