Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-07-20 / 5. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1896. julius 20. ha nem csupán az ipartársulatok, hanem az összes ipartársulattal nem hiró nagy városok és községek megbízottakat küldenek, a kik azután együttesen lölemelik tiltakozó szavukat olyan viszonyokkal szemben, melyek eddig is számtalan áldozatot követeltek érdemes tagtár= saink köréből. Mi tehát felhívjuk összes vidéki társainkat, hogy tekintet nélkül ottani ipartársulat létezésére, városon- kint, 11 ag v köpst :ge nk int és já rá so nkint jöjjenek össye, küldjenek megbízottakat az országos kongresszusra és értesítsék erről a határozatról a budapesti száll, vendég!, és korcsra, ipartársulatának elnökét : Gnndel Jánost, a kinek nagy tekintélye maga elég biztosíték a siker valószínűségére, vagy pedig jelentkezzenek lapunk szerkesztőségénél, mert semmi sem könynyebb mint ezt a viszonyok által helytelennek bélyegzett törvényt (1888. XXX11. t. ez. 8. §. különösen) jóval megfelelőbbel helyettesíteni. A kongresszus másik feladata lenne a regále kérdés megoldása, a mi 1898-ban napirendre fog kerülni. A vendéglősöknek semmi sem könnyebb, mint akkor megyénkint összeállva, kibérelni a regálét, a minek módozatait megállapítani szintén a kongresszus van hivatva. Végül ki kell eszközölnünk, hogy a leányok kizárassanak a felszolgáló vendéglői személyzet közül, ahol eddig sem tettek egyebet a titkos prostituczió terjesztésénél. Az a mosoly, a melylyel egy ilyen angyal jutalmazza vendégét, úgy sem hajt a gazda konyhájára semmit, de igen gyakran oka szerelmi rémregényeknek, családok elzüllésének, hivatalnoki sikkasztásoknak és sok egyébnek, a mi a lapok rövid híreiben végződik, vagy ott kezdődik és a törvényszéki csarnok rovatában nyer befejezést esztendőkre menő fegyházzal és válóperrel. Eire pedig tisztességes vendéglősnek nincs szüksége. Ezeknek a kérdéseknek kell tisztázódniok a kongresszuson, a^ért fel tagtársak országszerte, vegyetek részt minél számosabban a kongresy- sqiison ! A vendéglősök kongresszusa. Az c^ész magyar hazában élénk érdeklődést ke'tett a kongresszus megpendített eszméje. Erős viszhang felel a szombat- helyi ipartársulat hivó szózatára, mely nem hangzott el árván, eredménytelenül, mint a pusztába kiáltó ember szava. Megnyillottak már a kis források, melyeknek gyöngyöző habjai mind egy közös irány felé futván össze, hatalmas folyamot képeznek, a mely méltóságosan hömpölyög tova, elsöpörve, megsemmisítve minden gátat, a mely útját szegni «merészkedik; a lelkes felhívás nem maradt eredmény nélkül, mert már egymást érik a levelek hazánk legkülönbözőbb vidékeiről és mind, de mind a kongresszus mellett vannak, melynek létesülése „Köszöntelek te szép világ, Te nyájas ég, meleg sugár! Gyors elmúlás a vége bár, En semmitől se félek, Csak élek, élek, élek! Bolyongok én is boldogan, Csak úgy magam, S lelkemben újra dal fogan. Érzem, hogy a halál se más, Csak folytonos föltámadás Kihajtó fűben, fában, Mrágok illatában! Erezlek ó nagy Alkotó, Te bölcs, te jó, Magadról mindig halgató! Érzem, mily szép a földi lét, S mély áhítattal száll feléd — Mig látok, hallok, élek — A halhatatlan lélek! Ábrányi Emil. Tévedések csalódása. — Irta: Z. A. G. — Az ezredik év egyik reggelén, miután elejétől végéig bújtam Budapest valamennyi napilapját, unalmamban elkezdtem a kis hirdetések közt böngészni. Ha az embernek most már bizonyos és, mint a megindult lavina, visszatarthatlanul, elementáris erővel tör a czél felé. Hogy mi a czélja a kongresszusnak, azt jól tudjuk mindnyájan: a bajaink orvoslása Hisz mindnyájunknak nem egy oka van a panaszra, mindnyájunk várja már évek óta a szebb napok, jobb idők elérkezését. de hiába. Láthatjuk most már, hogy gyönge sóhajtozással, egyenkint elhangzott panaszkodással mire sem megyünk; összeállónk tehát egybe valamennyien a mikor sóhajtásaink viharrá, panaszaink menydörgéssé erős- bődnek, a mely megreszketteti a bűnösök szivét és megnyugtatja az igazakat, mivel látják, hogy van még hatalom, a mely pártokat fogja. Hogy a hatás minél erősebb, minél biztosabb legyen, jelenjünk meg teljes számmal ezen a mi kongresszusunkon. Ne csak az ipartársulatok, mint ilyenek, képviseltessék magukat, hanem az egyesek is vegyenek benne részt, hisz nem annyira az ipartársulat, mint inkább az egyesek érdekeiről van itt szó. Ahol nincs ipartársulat, ott álljanak össze a szaktársak és bízzanak meg valakit képviseltetésükkel. A ki valamely vidéken magánosán van, és egyik ipartársulatba sem tartozik, ííx jójön el Egyszóval igyekezzék följutni a kongresszusra mindenki, ha nem is mint megbízott, hogyha gondolja, hogy itt az ő érdekeit is szem előtt fogják tartani és ha gondolja, hogy szavával a közös ügynek hasznára lehet. Fődolog, hogy minél többen legyünk. A leveleket kérjük szerkesztőségünkbe intézni minél előbb. Esetleges föl- világositásokkal lapunk úgy a közlendő rész letesebb programm, mint szerkesztői üzenetek és magánlevelezések utján szives készséggel szolgál. Éljen a vendéglős kongresszus! Avar. tízkor van dolga, tizedfél órától kezdve bajos másként agyonütni a közbeeső rövid időt. A különböző kedves, kedvesebb és legkedvesebb czimii hirdetés közt egy tűnt föl nekem és ez is csak azért, mert valamennyi lap közölte. Szólt pedig a hirdetés ekképen: Azt az urat keresem, a ki 1866-ban megkérte kezemet. Ma már szabad hozzá mennem. Ha ismételni akarja, hogy szeret, örömest meghallgatom. Árva vagyok és gazdag. Czim a kiadóhivatalban. Tűnődni kezdtem. Egy ötven év körüli árva ! Nem rossz ! Tovább fűztem gondolataimat. Harmincz év előtt .... igen, akkor volt, megkértem egy szőke angyal kezét. Margit szeretett, de kőszívű szülei szegénynek tartottak a gazdag örökösnőhöz. Hosz- szas ömlengés és epedés után beköszöntött a nap, a melyen utoljára találkoztunk Majd a levelezés is elmaradt. Elkeseredésemben beálltam katonának s a königgraetzi futás után már nem is emlékeztem vissza szerelmemre. De Margit nem felejtett el. Az angyal hű maradt. Legalább erre vallott a kis hirdetés, a mely csak tőle származhatott és csak nekem szólhatott. 0 tehát nem ment férjhez, valamint én sem nősültem meg. Bízvást elmondhattam neki, hogy én is hű maradtam első szerelmemhez. Azt úgysem tudhatta meg, hogy közbe vagy ötször kikosaraztak. VENDÉGLŐSÖK LAPJA TÁRCZÁJA. A mezon. (F&v. Lapok.) A nap benéz az ablakon, A hol lakom, Ragyogva, álmot oszlatón. Aludni többé nem tudok, Felöltözöm s megyek, futok, Futok ki nyakra főre, A szomszédos mezőre. Vidám pacsirta már dalol, Nótája szól A végtelen kékség alól. Nincs a bohónak semmije, Mégis dalol szegény feje, Danolgat egyre szépen A lég sugár-ölében. Nem hallik ember hangja. Csak Vén, hallgatag Fák közt morajlik a patak. Parasztlegény halkan fütyül, Mig keskeny dombját szántja föl. Friss, mint a rétek zöldje, S erős mint barna földje. Azt súgja minden ifjú ág, Minden virág:
