Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-05-20 / 1. szám
4. országon már is oly haladást tett, hogy maholnap minden ága bízvást versenyre kelhet idegen országok czégeivel, ezután is tartson lépést és a magyar iparos szakképzettsége mellett arra is törekedjék, hogy ügyességét itthon érvényesítse, a hazait pártolja és szolgálja, mert — áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell! Szűk, de csak látszólag szűk az a tér, a melyet egy iparosnak a végzet kimért — mert hiszen napjainkban az ipar, a kereskedelem a fő faktor, s mi tette oly nagygyá Angliát, a szabad Amerikát, ha nem az ipar és a kereskedelem ! Hazafiság és egyenlőség, ez legyen a jövő ezer év büszke lobogójának a jelszava s gazdag és szegény, államférfi, hivatalnok és iparos, mind mind vállvetve csak a szent haza javán, jövő nagyságán munkálkodjék. Óra et labora — imádkozzál és dolgozzál . . A hit oly talizmán, mely a legnagyobb megpróbáltatások közt sem enged elcsüggedni, megaczélozza munkaerődet s a szenvedések által tisztulva, mint az arany a tűzben — csak még jobban serkent a kitűzött czél elérésére. A ki imádkozik és dolgozik, élete hajóját bár dobálják is a sors vad viharai, bizton révbe tér, és felsiít a remény szivárványa, mint egykor, az özönvíz rettenetes napjai után. Az olajágat hozó béke-galamb betér minden hivő leikébe és — ha kell, még uj életet is kezd, uj fészket épit az összedőlt romok helyén. Mi is fölvesszük azt a zászlót, a melyet a sors és keserű csapások évek előtt kicsavartak kezünkből, s fennen lobogtatva azt, újra rá Írjuk a régi jelszót: Hazafiság — nemzetiség. Újra kívánjuk szolgálni a magyarosodás ügyét, melynek büszke palotájához mi is ragasztottunk egy- egy téglát és újra kezdeni a munkát, mely ha anyagilag nem is, de szellemileg meghozta gyümölcseit. Megkezdjük és reméljük, hogy az a testület, melynek érdekeit mindenha lelkiösmeretesen szolgáltuk, némi pártfogásba fog részesíteni, mert: Viribus unitis! Csak egyesült erővel érhetjük el azt, a mit czélunkúl tűztünk és a mely munkánkban a kaján végzet egy rövid szünetet tartatott velünk. Az uj ezer év küszöbén, Istenben vetett bizalommal kezdjük újból a munkát és fölemelve a zászlót, hisszük és reméljük, hogy régi híveink körénk csoportosulnak és a régi lelkes tábor ismét a régi, a hazafiság. a magyarság utján fog velünk haladni. Ezt adja a magyarok Istene, és erősítse köztünk a hazafias szellemet és összetartást. Úgy legyen! Ihász György. A szombathelyi vendéglősök mozgalma. A szombathelyi vendéglősök érdek- csoportja oly mozgalmat indított meg, 1896. május 20. amely előreláthatólag rövid idő alatt országos mozgalommá fogja magát kinőni. A mozgalom czélja az, hogy megszüntessék egy a vendéglősök érdekeit súlyosan veszélyeztető körülmény, amely abban áll, hogy a bort és sört kismértékben elárusító kereskedők s szatócsok a fogyasztó közönséget mind jobban elvonják a kimórési engedélylyel biró vendéglősöktől. Történik pedig ez főleg az okból, mert a palaczksört s bort elárusítók fogyasztói a kereskedésekben vagy mellék- helyiségeiben fogyaszthatják el a vásárolt italt s így a kereskedések lassankint korcsmákká alakulnak át, noha kimérési engedélylyel egyáltalában nem bírnak. Az 1888 évi XXXII. törvényczikk, mely az állami italmérési jövedékről szól, mig a kimórési engedélyek kiadását megszorítja, addig a kismértékben való eláru- sitások számát nem korlátozhatónak mondja ki. Az idézett törvény ezen rendelkezése kutforrása vendéglőseink létérdeke veszélyeztetésének s ennek elhárítása képezi mozgalmuk czélját. E czél elérésére szolgáló eszközök megválasztása végett a szombathelyi vendéglősök legnagyobb része többször tartott értekezéseket, mig végre f. hó 15-én Matics Imre vendéglőjében tartott értekezésen megállapította a czélhoz vezető eszközöket. A mintegy 30 tagú értekezlet elnökké Hainczmann Jánost, helyettes elnökké Gábriel Györgyöt, jegyzővé Varga Sándort s a végrehajtó bizottság tagjaivá Matics Imrét, Ebcrharclt Mihályt, Lenk Kajetánt és Köhler Györgyöt választotta meg, mig a mozgalom jogi részeinek vezetésére Dr. Szabó László szombathelyi ügyvédet kérte fel, ki az értekezleten megjelentén, a szükséges útmutatásokat megadta. Az értekezlet ezután a következő határozatokat hozta : 1) Felhívásokat intéz a szombathelyi ebédre, hogy valami indiai különlegességet bemutasson. Kiváncsiak voltak rá, de biz az nem elégítette ki várakozásukat. — Roszul volt elkészítve — jegyezte meg Richelieu herczeg. — Lehetetlen! — kiáltott föl Gace — szakácsom vetekedik Páris valamennyi szakácsával, ö nem ronthat el semmit, de a káposzta torzsával akármit csináljon is, csak káposzta torzsa marad. Ezzel napirendre tértek, azaz egymás után durrog- tatták a pezsgős üvegeket. Két hét múlva ugyanazt a társaságot lakomára meghívta Richelieu herceg, ki hasonlóan egy különlegességet szándékozott bemutatni. Mellőzve a társalgás s étkezés egyéb részleteit, ott kezdem, mikor az érdekes különlegesség lön föltálalva. Hallatlanul Ízlett. Senki sem tudta mit eszik, de senki sem is fogyott ki a dicséretből. A tálak hamar kiürültek. Leüzentek a szakácsnak, hogy tálaljon még ebből. Visszaüzent : uines több. Egész forrongás támadt, hivatták a szakácsot, ki azzal védekezett, hogy mind elfogyott. — Kerítsen újra, várunk rá akár éjfélutánig. — Lehetetlen — ellenveté a szakács — Monsei- gneurnek csak egy bórnadrága volt. Mind meghökkentek. Richelieu győzelmesen mosolygott. Pillanat múlva roppant hahotába törtek ki s minden tekintet Gacéra esett, ki nem jött zavarba, hanem egész nyugodtan megjegyezte:-— Ily sauce-ban az ember az édes apját is meg- ehette volna. Ez megfejti, miért jobb a „Csiga“ konyhája, mint az „Angol királynőé.“ Az első emeleten a Csigánál oly társaság tartotta rendes összejöveteleit, melyhez fogható másodikat egész Magyarországból nem lehetett volna összehozni: Vörösmarty Mihály, Bajza Józsaf, Schedel (Toldy) Ferencz, Czuczor Gergely, Gaal József, Vajda Péter, Garay János, Egressy Gábor és más jelesek. Mind az ébredés jelző „Aurora“, aztán a korszakot alkotó Athenaeum-kör tagjai, kik igaz magyar szívvel, sok szellemi erővel s lankadatlan lélekkel törekedtek, nem csak magyar irodalmat, de magyar közönséget is teremteni. Megalkották a Kisfaludí-tár- saságot, mely most már megizmosodván, örömmel öleli szivére ifjabb testvérét a „Petőfi-társaságot“, mely társaság önállósága rövid ideje alatt, nem csak nagy közönséget birt magának hóditani, de maradandó alkotásokkal létjogát is bebizonyította. Itt nincs hitbizományos, igaz, hogy az Auróra és az Athenaeum első szülöttje a Kisfaludv-társaság, de jóban és roszban egyenlően osztályos testvére, a Petőfi- társaság. Fűzze őket össze tehát oly kötelék, mind a minő hajdan összefűzte a tizek társaságát. Ha valaki közülök magasra kiemelkedett, a többi ujjongott örömében s a féltékenység és irigység oly távol állott tőlük, mint Uránia a naptól. Üdvözöljék önök is egymás sikereit s ahol kell, működjenek együtt. Vörösmarty szerette a szivart, pezsgőt s a fiatal Írókat; a szivart és pezsgőt maga csinálta. Kegyetlen rósz volt mind a kettő. Ha fiatal ember, vagy épp fiatal iró jött hozzá, okvetetlen megkínálta szivarral s megvendégelte pezsgővel. Volt-e fiatal írónak széles e világon illatosabb szivar s izletesebb pezsgő, mint az, melyet e drága kéz készített s ez áldott szív nyújtott Vörösmarty szeméből mosolygott a jóság, homlokán derengett a szelídség ; hangjában a szeretet s tenyerén a szive volt. Ha képiró volnék s egy szentet kellene festenem, előttem Vörösmarty Mihály képe lebegne. : Nem is történt soha találóbb kinevezés, mint mikor a magyar kormány a megkegyelmezési joggal Vörösmarty Mihályt és Jósika Miklóst ruházta föl. Vörösmarty oly tiszteletben s szeretetben állt az ifjúság előtt, hogy a „Csiga“ földszinti helyiségben minden szilajkodás megszűnt, ha tudták, hogy az öreg ur fönn van az emeleten s neve emlitésekor még a legvadabb is kalapot emelt. Bocsánat, hogy e szent képet a nagyon is világias ifjúság keretébe foglalom. Ok a magyar irodalom valódi szentjei voltak ; kevesen, mint az apostolok, s a mily meggyőződéssel terjesztették ezek a vallás igéit épp oly erős lélekkel iparkodtak azok a nemzetben felkölteni a magyar nyelv és irodalom iránti érzéket. Mint minden szépnél és jónál, mi az országot érdekli, első sorban ott áll az ifjúság, úgy itt is, irodalmunk e i kiváló férfiait az ifjúság lelkesedése kisérte. Ok szerették az ifjúságot, az ifjúság meg bálványozta őket. Tehát nemcsak a közös sárgaház tűzte össze ama nagy szellemeket a lánglelkü ifjúsággal, hanem az édes hazai nyelv iránti közös szeretet is, A Csiga első emeletén volt a magyar irodalom üvegháza; innen kerültek ki a nemes oltványok, miket a szabad földbe kiültetvén, kezdtek gyökeret verni. < Eleintén csak kertecskékben tenyésztek, azutan nagyobb kertekben is diszlettek, s ma már hála a magyarok Istenének — mint itt a példa mutatja — ligeteket látunk szellemi termékekkel beültetve. (Folyt, köv.) Vendéglősök Lapja.
