Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-06-20 / 3. szám
6. Vendéglősök Lapja. 1896. junius 20. Hideg hal mayomaise 1.50 (60). Saláta 1 frt (20 kr). Roast főről 5 frt (1.50). Roast duck 4 frt (1.20). Rántotta 1 frt (30 kr.) Ebből a jegyzékből látható, hogy édes kevés igazuk van azoknak, a kik bizonyára csak nyegleségből kígyót békát kiabálnak a mi kiállításunkra. A modern szállodák fejlődésére érdekes világot vet az, hogy már létezik szállodásakadémia is, a hol a leendő nagyfogadósok tudományos kiképzést nyernek. Ez az ,akadémia a svájezi Ouchyban van. Czime: Ecole professionelle des Hoteliers. Tartama félév, vagyis évenkint két tanfolyam van, a május-szeptemberi és október-áprilisi. Tavaly a téli tanfolyamon lm- szonnyolczan voltak beírva, a kiket öt tanár, a nyelvtanár kivételével csupa szállodás, oktatott a következő tárgyakban: 1. Arithmetik a (pontos kiszámítása a beszerzési és szállítási költségeknek első- és másodrendű szállodákban, útmutatás az üzleti haszon kulcsára vonatkozólag és a világ pénznemeinek ismertetése). 2. Illemtan (viselet a vendégekkel szemben a lehető legkülönbözőbb esetekben, jó vendégek megbecsülése, rósz vendégek tapintatos eltávolítása). 3. Gyakorlatok (Practical exercices, terítés, rendezés és hasonlók). 4. Ron (liras. 5. Utazási-földrajz (vasút- és hajózási vonalak, indulási és érkezési idő, kéj- és körutazások összeállítása Franczia, Magyar, Német, Olasz, Angol és Törökországban). 6. Könyvkereskedés (könyvisme, gya- gyakorlati útmutatások lapok és könyvek beszerzésére, tartására és árusítására). 7. Aruisme (állatok, növények, ásványok, borok, vizek beszerzése, felismerése, árai, a főzés és sütés különböző módjainak elméleti ismerete). Az akadémia tanulói meglátogatják a legkülönbözőbb szállodákat és pinezéket s ha otthon vannak, felváltva kiszolgálják egymást, úgy hogy mire a tanfolyam véget ér, a jövő szállodásai valamennyien mintaszerű pinezérek és házigazdák. Természetes; hogy e hét főtárgyon kiviil mindenki annyi nyelvet tanulhat meg, a mennjdre épen kedve vagy szüksége van. Valószínű, hogy Budapest rohamos haladásával karöltve fog majd járni a haladás abban az irányban is, hogy nálunk is ne csupán fejedelmek számára épüljenek hallatlan pompájú szállodák, hanem a Home Hotel mintájára lesznek kényelmes, kellemes és olcsó fogadóink is, a melyekkel majd sokan fogják fölcserélni Budapest egyik átkát, a hónapos szobákat. Az európai népek tápláléka. — Irta dr. Feledy K. — Az evésbeli Ízlés minden nemzetnél ennek charakterétől függ, s a legmiveltebb nemzetek nem mindig finnyásabbak a választásban, sőt inkább azt mutatják némely példák, hogy kevésbé művelt nemzetek utálnak némely ételt s még nem is tűrhetnek, holott mi nyalánkságul vesszük, s igy megfordítva. Azt azonban nem vitatjuk, miveltségi hiány miatt van-e ez úgy azon nemzeteknél, vagy az észszel oly gyakran küzdő szokás gyakorolja-e befolyását? így a tibetiek sokkal jobban szeretik a nyers juhhúst, mint a sültet; a ehinaiak a záptojást inkább, mint a frisset. Midőn Clapperton Afrikában a baussani szultánnál reggelizett, több nyalánkság közt vizipa+kányt is hoztak fel sülve, besózott krokodiltojásokkal s az afrikaiak nevették az idegen Ízlését, hogy a halat és húst ezeknél többre becsülte. Perzsiában és Arábiában nagyon szeretik a sáskát; addig sütik, mig lábai és szárnyai lehullnak s úgy árulják a piaczon, némely indiai törzs a Missu- rinál bizonjms időben csak hangyával él, s az ebből készült levest jó étvágygyal költi el. Sok népről beszélhetnénk, kiknél a táplálkozást leginkább a helyi körülmények határozzák meg; noha az életmódnak is nagy befolyása van reá. Az európai azonban gyakran mellőzi e körülményeket, s oly eledeleket visz asztalára, melyeket a természet és éghajlat megtagadni látszik tőle, vagy melyek nem mindig felelnek meg helyzetének. Minthogy a közönséges eledel, a menyi- nyiben a készítés nem változtat rajta, csak rövid megemlítést kíván, itt főképen a nemzeti eledelek és ételek használásának módját adjuk elő kissé bővebben. Az angol buzakenyérhez ragaszkodik, melyet azonban igen rosszul süt és félig sült kövér húshoz, utálván a finom konyhát; néha halat, zöldséget és tejételt is eszik; ritkán kezdődik ebédje levesen, de mindig sajton és vajon végződik. A sör, mely igen jó, erős használatnak örvend, a bor is, de drágasága folytán csak a tehetősek asztalán látható; a kávé ritka és hig, szokottabb és jobb a thea. A hegyi skót megelékszik zab- kával és pogácsával; tejet és pálinkát (wchiskit) iszik, mely utóbbinak káros befolyása van az egészségre. Az alsóbb osztályú irlandi nem ismeri a húst, s igen ritkán lát asztalán kenyeret; növényeken s ködösen krumplin tengődik, szereti a héringet, csak a pálinka vidítja fel. Érdekes emellett, hogy az angolnak rozsa és búzája nagyrészt tőlünk kerül, spárgája Ázsiából, salátája Hollandiából, köménye a Kanári-szigetekről ; foghagymája Keletről; lencséje Francziaországból; retekje Chinából; babja Keletindiából; krumplijaBrazi- liából; dohánya Amerikából; ezukorjaIndiából; jázminja Keletindiból; tulipánja Kappadocziá- ból; liliomaSyriából; szegfűje Olaszországból; a narancsot a Carrewcsalád vitte be, a szilvát Cromwel Tamás, s Lambethben most is megvannak tán a fügefák, melyeket VIII. Henrik alatt Pól kardinális először ültetett. A Portugálok eledele hús, leginkább hal; a szegényebbek kenyérrel, szardellával és borral, s fügebabbal és gesztenyével élnek. Mindezeket az utczán árulják a fővárosban. A hús igen drága ; az ételek olajjal készíttetnek. A süteményeket nagyra becsülik. A portugálok igen mértékletesek, bort keveset isznak, de annál több fagylaltot fogyasztanak el, s azért különös jégtartó házaik vannak. Spanyolországban nagyon is silányul él a szegén}Tebb néposztály. Olajlevest eszik hagymával, borsóval s krumplival, hús nélkül. A középosztály nemzeti eledele a porcheho, a vagyonosé az olla potrida. A porchero marha és juhhúsból, szalonnából, borsóból, krumpliból, néha rizsből is áll; mindezek együtt főzetvén meg, erős levest adnak s nem kellemetlen ételt. Az olla potrida hasonló vegyület mindenféle apróra vágott, gyökerekkel kevert és pástétom formába öntött húsból áll. Ezenkívül szeretik a csokoládét. Bort keveset isznak, de jeges vizet annál többet. A franczia igen nagy barátja a jó és finom ételeknek; mindig nyalánkoskodik. A franczia konyha a főranguaknál mindenütt elfogadtatott, csakhogy néha túlságos mesterkéltté lesz. Nincs is alkalom egy országban sem, hogy a gyomor számára minden pillanatban valami jóízű kapathassék. A boron kivid az északnyugati részeken alma- és körtemnet, s imitt-amott a sör is használatban van. Kávét sokat fogyasztanak, de csokoládét és theát kevesebbet. A mezei ember, kivéve a terméketlenebb vidékeket, jól él, csaknem minden nap húst eszik, s egy nap négyszer is ül asztalhoz. Az olaszok nem igen szeretik a marhahúst, és csak sózva eszik; ellenben a borjú-, disznó- és bárányhus nagyon kedves előttük. Hal, gomba s kerti vetemény hasonlókép gyakran megfordul asztalukon. Sok szegény paraszt polentát eszik kenyér helyett. Jeges viz és minden hűsítő ital szerfelett kedves ; bort csak vízzel isznak; ebéd után pedig egy kevés likőrt. Az olasz igen mértékletes mind az evésben, mind az ivásban. A kelvétiai sokat tart a jó ételre és italra; különösen a húst és bort szereti. Mindennek jónak kell lenni, s jó asztalért többet csinál, mint más nemzetbeli. Még a szegények is jól akarnak élni, noha az élelem, melyet egy kissé távolról kell szerezni, meglehetős drága. A német földmives közönséges eledele kenyéren kivid a hüvelyes vetemény. Hurka, sódar, füstölt hús, de csaknem közönségesen savanyu káposzta, tésztás ételek, s burgonya. A városi polgár jobbal él, noha az is nagyon ragaszkodik a hüvelyes veteményekhez és tésztás ételhez, de a mellett mindig van marhahúsa és gyakran pecsenyéje is. A gazdagok és előkelők franczia konyhát tartanak. Az ital közönségesen bor, de többedre sör. A hollandi kedveli a jó asztalt, kevés kenyeret eszik és ritkán friss húst, mint általában semmi zsíros ételt. A köznép burgonyával és darával táplálkozik, leginkább pedig hallal. A sódart és sózott húst is nagyon szeretik. Legkedvesebb italuk a pálinka és sör; a bor drága és ritka, a kávé gyenge ; a helyett erős és sok theát iszik, vajas kenyeret fogyasztván mellette, sajttal és hússal. A dánok szeretnek jól enni, de mér- téktelenség nélkül tápláló eledelt keresnek, főképen húst, s az újabb időben közönségesebbé kezd válni a zöldség, a helyett sózott hal tálaltatván fel ritkábban. Sör és pálinka teszi az italt, a méhser apródonként marasz- tatván ki divatból. A norvég buzakenyér helyett zabkalácsot fogyaszt, melyet lapos kövön vagy tepsiben süt. Szükség esetében fenyőkéreg is kevertetik a liszt közé. A legközönségesebb eledel a zabdara-pép, hal, hús és tejes ételek, a legközönségesebb ital a tej, savó, pálinka, ünnepiesebb alkalmakkor a sör. A svéd, tudniillik a köznép, csak egyszer süt egy esztendőben gabonakenyeret, azért ez mindig kőkeménységü s hallal fo- gyasztatik. A finneknek több húsúk van ; ezeknél nagyobb házakban is szokás gabona- pálinkát sajttal, sózott hallal vagy hússal előebédiil feltenni az étvágy gerjesztésére. Pálinka, sör és bor legközönségesebb italuk, kávén s puncson végződik a vendégség. —
