Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)

1896-06-20 / 3. szám

1896. junius 20. Vendéglősök Lapja. 7. Áz irlandinak pogácsája, de legtöbbéire szárított hal pótolja kenyerét; füstölt vagy lózott húst esznek, s tejből és savóból min­denféle ételt készitnek maguknak; a zsíros nal és savanyu vaj legkedvesebb táplálékuk. \z izlandi moh liszt és pép csinálására szol­gál. Yiz, tej és savó az ital; de ezenkívül egy blanda nevűt is készít az izlandi, viz- oől, savóból, kakukfüből és bogyónedvből; pálinkája, söre, bora és kávéja csak a gaz­dagabbnak van. A lengyel szereti a zöldséget és hü­velyes veteményt, különösen pedig a szeszes italokat, melyekkel mértéktelenül él. A bor, mely szinte becses, nagyon drága. Az oláh túrót csinál juhtejből, s ezzel nem csak él, hanem kereskedik is. A magyar kenyér mellett szalonnát eszik, ezt gyakran megpaprikázva; jó töltött káposztát sonkával, pörkölt marhahúst; de a hegyes és terméketlen vidékeken sovány túróval és zabkenyérrel is beéri. Hozzá jó bort iszik; de ezt csak az alsó osztályról kell érteni, a jobb módnak igen szeretik a jó asztalt, a gazdagok pedig franczia kony­hát tartanak, s ezeknél mindenféle finomabb ételek és italok divatoznak, ritka nemzet lévén, mely a természet bősége által ennyi jóban részesülne. Az illy vek szűkén táplálkoznak; nö­vény és egy kevés jnhlins csaknem minden eledelök; legkedvesebb az úgynevezett ko- lazli sütemény; némely helyeken a polenta is szokásban van, mely kukoriczából készül. A tótoknak rozs kenyér mellett kuko- ricza és köleskása, disznóhus legkedvesebb eledelök, és csaknem mindennap ezt eszik. Ezen népnek itala a pálinka, az asszonyok szeretik a méhsert. A muszka paraszt eledele szintoly egy szerű, állván fekete rozskenyérből, árpából, káposztából, gombából, sózott halból és néha, de ritkán, húsból. A hagyma és ugorka ha­sonlókép kedves, savanyu káposzta is diva­tozik, de leginkább a nemzeti leves, mely hortts-nak neveztetik, megsavanyitott czék- lából, darával és káposztával készíttetvén. A legszokottabb ital a pálinka, melynek kü­lönféle nemei vannak. A kalmükök tejből csinálnak pálinkát, a kamcsatkaiak ezt czu- korfüből készítik. Muszkaországban bogyók­ból is különféle borokat készítenek, pl. a ribiszkebor, eperbor stb. Az előkelők, kiknek igen válogatott asztaluk van, likőrt is fo­gyasztanak. Szükségletének kielégítésére csak juh­hús, rizs, kávé, dohány és opium kell a tö­röknek. Legkedvesebb eledele a pillau, mely párázott rizsből áll, s a gazdagoknál baromfi és juhhússal kevertetik. Az asztalt úgy terítik, hogy egy darab kerekből’ a földre téríttetvén erre egy háromlábú széket tesz­nek, s egy nagy tálban ráteszik az ételt. Körülötte letelepedik a török család, kovász- talan lepényt vesz elő tányér gyanánt, a folyadékot fakanállal meritgeti, egyébiránt ujjaival eszik, mert kés meg villa nincs szo­kásban. A kaimák főzés által megsüritett tej, melyet szelni lehet. A serbet fagylalthoz ha­sonlít s baraczkból stb. készül, apró táblács­kákban árultatik, s ez vízben és hóban fel­olvasztalak. A csanert seprőből és üledékből tejjel készül, s megszárittatván s vízben felolvasztatván igen hűsítő italt ad. Az oppi- ummal bizonyos merev álomba igyekszik ma­gát ringatni. A görögök többféle növénynyel élnek, s ezeket olajban és vajban főzik. Besózott » olajbogyó s káviár csaknem minden ebédjük­nél van, süteménynek és hagymának szinte nem szabad úgy elmaradni. A köznép gyü­mölcscsel és dinnyével él leginkább, még pedig azzal, mely nálunk görögdinnye néven ismeretes. Egy angol, Murray, az emésztésről irt könyvében kimutatja, hogy az ember mindent megeszik, a mi a földön, vízben, levegőben tenyészik, nő és él. Délamerika régi lakosai semmi élőtől nem viszonyodnak; megeszik a kígyót, gyikot stb. Humbolt látott gyerme­keket is, a kik iszonyú százlábú férgeket lmzgáltak ki lyukaikból s odvas fákból s azokat mohón felfalták. Nyugotindiában a pálmafán talált vastag hernyó fényiizési czikk- nek tartatik; a japáni fecskék fészke pedig oly drága csemege, hogy száz forintba is kerül egy tál étel. Végre csak azt jegyezzük meg, hogy a hús nem elkerülhetetlenül szükséges a táp­lálkozáshoz, sőt ebben az ember a ragadozó állatokhoz lesz rokon, mert a Verestenger melletti arabok sohsem esznek húst, mégis erősebbek az európaiaknál, egészségesebbek s hosszabb életűek. Az afgánok, kik kenyér­rel, vízzel, aludt tejjel élnek, oly erősek, mint egy londoni kőszénhordó, ki csak hús­sal és porterrel él. Pala fon dr. azt is ki­mutatja, hogy Kalkuttában a tigris és pár- duczhus pótolja a marhahúst. Ő azt megpró­bálta s oly levest készített belőle, hogy minden vendége tehénhusnak ismerte. Utóbb még beefsteak-et eszünk párduczból és rost- beef-et tigrisből. F. T. után. Ezredévi hymnus. Irta: ÁBRÁNYI EMIL. Népek őre, népek atyja Áldva nézz le a magyarra ! Ezer év a tanúságunk Hogy helyünkön jól megálltunk ! Ez a szent föld a mienk s az is marad, Mig lesz bennünk ész, erő és akarat! Mig az égen csillag, a mezőn virág lesz, Mig világ világ lesz ! Nemcsak kardunk volt hatalmas, Hős csatákban diadalmas ! Arra is volt szivünk lelkünk, Hogy nagyságot érdemeljünk ! A ki bántott, megbüntette férfi kar, De hóhérrá sohasem vált a magyar! A kit leigáztunk, még azt is szerettük, S testvérünkké tettük ! Ezer éves küzdelemben Vergődtél a sorssal szemben ! Most megálhatsz egy időre, Nagy ünneplő pihenőre ! Higyj hazádban, mint Istenben a hivő, Hidd, magyar nép, hogy még szebb lesz a jövő, Virulóbb a nemzet ezer éves fája, Büszke koronája ! Állj be bátran Árpád népe Munkás népek versenyébe ! A dicsőség, a szabadság Soha földed el ne hagyják ! Magyar legyen a legelső mindenütt, Ott is, a hol a műveltség napja süt! Jó barát szeressen, ellenség csodáljon, Hired égig szálljon. Édes nyelvünk, szívbe hangzó, Csendülj most, mint a harangszó ! A ki magyar ünnepeljen, Szépen szóljon, dalra keljen, Magyar ajkról hadd röpüljön égre ma Kárpátoktól Adriág szent ima : Hogy e nép, mely győzött száz s ezer veszélyen Mindörökre éljen ! Népek őre, népek atyja, Áldva nézz le a magyarra ! Ezer év a tanúságunk, Hogy helyünkön jól megálltunk ! Ez a szent föld a mienk s az is marad, Mig lesz bennünk ész, erő és akarat! Mig az égen csillag, a mezőn virág lesz, Mig világ világ lesz ! KÜLÖNFÉLÉK. A „Vendéglősök Lapja“ f. é. julius—deczemberi évfelére uj elő­fizetést nyitunk. Előfizetési ára: fél évre 3 frt., negyed évre 1 frt 50 kr. Az előfizetések a kiadóhiva­talba, Budapest, IV. Kalap-utcza 15. sz. a. küldendők. — Kérjük tisz­telt olvasóinkat, bogy lapunkat minél szélesebb körben terjeszteni sziveskedjenek s mutatványszámok szétküldése czéljából oly ismerő­seiknek, kikről feltehető, hogy a lapra előfizetnének, neveiket velünk közölni kegyeskedjenek a ,, Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hímen. Fényes esküvő színhelye volt f. hó 10-ikén a budapesti hold utczai német ev. ref. templom. Ekkor vezették oltárhoz Skonpil József urnák a Thonet testvérek czég budapesti főnökének magasműveltségü bájos két szép leányát Elza és Paula kisasszonyokat. Elzának Fáik Bobért cs. és kir. tartalékos tüzérfőhadnagy, Paulának pedig Borsdorf Element osztr. lionvéd- ulánus főhadnagy esküdött örök hűséget előbb az anyakönyvvezetői hivatalban, majd a nevezett templomban, hol nagyszámú elő­kelő közönség jelenlétében Gladischofszky lelkész áldotta meg az uj párokat; a lel­késznek a boldog házaspárokhoz intézett remek és fenkölt szellemű beszéde a jelen­levőket teljesen elragadta. A jelen voltak között ott láttuk ismerőseink közül Louis Francois pezsgőgyárost, Fenkel Gyula, Löffelmann Vilmos, Petánorits József, Kriszt Ferencz, Dökker Ferencz, Ihász György stb. urakat. Szálloda megnyitás. Révfülöpön Zala- megyének eme vadregényes üdülő helyén „Bala­ton gvöngye“ czimen Lieger Gyula volt badacsonyi vendéglős uj szállodát rendezett be s azt a mai nappal megnyitja. Sok szerencsét. Szálloda bérlet. Aradon a főtéren épült uj kétemeletes szállodát Zemplényi Sándor kávéháztulajdonos vette bérbe. A magyar államvasutak gépgyárának budapesti kantinvendégiőit 26 pályázó közül a nagyobbikat Szilber J. budapesti vendéglős, a kisebbiket pedig Szikora Ágost Imre volt szerencsi vasúti vendéglős nyerték el. Eperjesen a volt Endersz-féle szállo­dát Bayer és Bauernebel Kassai sörfőző gyá­rosok bérelték ki, kiktől azt Dresdner A. és Takáts János ismert nevű szaktársaink vettek bérbe.

Next

/
Thumbnails
Contents