Vendéglősök Lapja, 1896 (12. évfolyam, 1-14. szám)
1896-05-20 / 1. szám
2 Vendéglősök lapja. 1896. május 20. Programmom. Újra kezemben a toll, a mely fegyverem, ha küzdők, védelmem, ha megtámadnak- A hajós, ha egyszer ivott a kampa vizéből, nem feledi azt el soha. Hiába emelnék, hiába kínálnak neki nyugalmas polgári állást, visszakivánkozik a a vészbe, zivatarba. A ki megszokta tollal a küzdelmet, az nem ismer nyugalmat, keresi a vészt és tisztességgel küzd az ellenfeleivel. Családi viszályok, mellékkörülmények egy pillanatra kivehetik a tollat kezéből, de a tétovázás ideje rövid ; s az embernek be kell látnia, hogy a saját érdeke háttérbe szorul a közérdek előtt. Néha küzd az ember, néha tétovázik a küzdelem folytatása felett, de az aggodalmaskodas csak ideig-óráig tart s újra küzd az igaz férfi a czél érdekében. Ezelőtt tizenkét évvel indítottam meg lapomat: a Vendéglősök Lapját. Szolgáltam legjobb tehetségemmel, igaz szívvel a szaktársak érdekét. Tudtam küzdeni, tudtam kérni fent, ha akármelyik szaktársam érdeke úgy kívánta. Ezernyi ezernyi barátot, de sok ellenséget is szereztem a lefolyt tizenkét év alatt. Minden igyekezetem, minden szorgalmam abban a gondolatban, abban a czélban összpontosult, hogy szolgáljak a szaktársak érdekében., hogy elővigyem a szaktársak ügyét. Nyugodt lélekkel várom e tekintetben társaim kritikáját, öntudatom büszke, mert megtettem mindent, a mi a csekély eszközökkel lehető volt. Zászlómra Írtam a magyarosodás magasztos elvét is. Ezredéves múlttal dicsekszik a magyar, harezban, háborúban volt eddig mindig része, küzdött eddig karddal, fegyverrel a létért, most küzdjön a czivilizáczió minden megadott módjával a jövő érdekében. Minden téren megindult a magyarosítás iránti küzdelem, mindenütt akadtak lelkes vezér-férfiak, a kik zászlóvivői voltak mindama törekvésnek, mely a magyarosítást tűzte ki czéljául. Úgy gondoltam, hogy ha minden iparág azon törekszik, hogy terjessze a magyarosítást, úgy a vendéglős Ipar művelőinek., e tiszteletreméltó társaság tagjainak legkevésbbé szabad elmaradnia. Megindítottam tehát a küzdelmet és folytattam lankadatlan szorgalommal hosz- szu évek során. Sok ellenséget szereztem magamnak e törekvésemmel, sok akadályt gördítettek boldogulásom, existencziám elé, de férfi sorsa a küzdelem ! Két évvel ezelőtt kiesett kezemből a toll, azt gondoltam magamban, hogy eleget küzdöttem már a szaktársak érdekében, próbálja más tenni, amit eddig én tettem meg. Két évig pihent a lap. De aztán barátaim nagy számú serege nem hagyott tovább pihenni. Belátták, hogy ki a vendéglősök igaz barátja s azt mondták, hogy a munkát félbehagynom nem szabad. Ösztökéltek a további munkásságra, kértek, hogy forduljak ismét bizalommal szaktársaimlioz, s azok viszonozni fogják, bizalmamat, elnézők lesznek velem szemben azért a vívmányokért, a miket a vendéglős ipar érdekében elértem. Megható jeleit láttam a ragaszkodásnak az elmúlt két év alatt is. Mikor már szünetelt a lap, még akkor is jelentkeztek előfizetők. A hirdetők belátták lapom rendkívüli elterjedtségét, s az abból kifolyó hasznot és anélkül, hogy kértem volna, beküldték hozzám a hirdetéseiket. Meghajlok a közakarat magasztos nyilvánulása előtt, Isten kegyelmével folytatom a félbehagyott munkát és hozzáteszem, hogy lapom biztos alapon nyugszik annak pontos megjelenése biztosítva van. Újra fordulok bizalommal a szaktársakhoz, kérve, hogy támogassák lapomat és kövessenek el mindent annak terjesztése érdekében. A vendéglős ipar csak akkor érhet el vívmányokat, ha van szaklapja, amely annak sikerén működik. De ennek a lapnak a szaktársak igazi érdekein kell működni és nem egyes klikkek szolgálatúban. Ilyen volt eddig, és ilyen lesz ezentúl is a „Vendéglősök Lapja.“ Uj, tetszetős alakban jelenik meg ezután ; a phőnix madár is szebb, ha a hamuból ki kel. A czélom az, hogy minden szaktársam megszerezhesse. Bizalommal fordulok tehát szaktársaimhoz, kérve, hogy a lapra előfizessenek. Iliász György. a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztője és kiadótulajdonosa. VENDÉGLŐSÖK LAPJA TÁRCZÁJA. I É N LG K Magyarhazánk ezeréves fennállásának emlékünnepén. 1896. Dallama: r Tündöklő hajnali csillag. Népek nagy Istene, Urunk, Trónod előtt leborulunk, Halld meg szivünk fohászát! Te Árpád hősi nemzetét Szeretve bölcsen vezetéd Egy hosszú ezreden át. Hála Száll ma Mill jó ajkról, S dicsének szól Völgyön, hegyen : Jó Istenünk áldott legyen ! Örökségül e szép hazát Atyáinknak s nekünk adád S örzéd, hogy meg ne döntsék Zúgó vihar s ezer veszély, Vér- s könyözön, melyről beszél A sok dicső s bús emlék. Néped Véd ed, S bétakarod; Erős karod Nyugszik rajtunk; Zengvén Téged áld ma ajkunk! Áldunk, hogy Krisztus egyháza, Bár ős falát szélvész rázza, All s épül bérczen, síkon. A sürü éjjelt elüzéd, A hit s szabadság szent tüzét Meggyujtád oltárinkon. Tavaszt Fakaszt Igéd napja, — Ragyogtál ja Nagy hűséged; Négy ma tőlünk dicsőséget! S bár vétkeztünk, Te népedet Onkebleden melengeted, S ezer év óta áldod. Kegyelmed, mint védő paizs, Körülvesz, oltalmaz ma is Népet, királyt, országot. Hű vagy, Maradj Kegyes Atyánk, Bár elhagyánk, — Esdve kérünk; Nincs kívüled más vezérünk! Mely eddig ápolt, — áld a kéz, Magyar .' jövödbe bízva nézz Az uj ezred határán. Bár törjön rád nyugat, kelet, — Ne félj, az Ur marad veled, S nem árt se kard, se ármány! Szégyen Légyen, Ha ki honát, S Megváltóját Megtagadja ; Hozzád térünk, népek Atyja ! Oh, halld meg, örök Szeretet Szent énekünk, melylyel neved Ma milliók dicsérik. E nép uj hűséget fogad; Áraszd ki rá áldásodat S vezesd tovább a czélig! Míg majd Bút, bajt Elfeledve, Szebb életre Mennybe jutunk S örök hazába visz utunk, Zábrák Dénes. A sárgaház. Irta: Degré Alajos. — A Vendéglősök Lapja eredeti tárczája. — Láttak-e már czigányleányt, kinek kóczos-fejét gye rnánt koszorú fonja körül? nem láttam, s valószínűié! senki sem látott; de képzeljék el maguknak, azutái hasonlítsák össze Pest városával, s lesz róla néni fogalmuk. Az a tündérragyogásu Dunapart, fejedelm nagyszerűségében; a bámulatba ejtő körutak, mese világbeli palotáikkal: ez a gyémántkoszoru; az ütül kopott belváros, s annak kellő közepén a Rózsa- é Sebestyén-tér, a czigánylánv kóczos feje . . . Hagyju most a szemkápráztató körutakat, s tekintsünk a rég városház homályba burkolt környékére.
