Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-04-12 / 14-15. szám
2 wmmAEEsr .................................. 16 38 április 13. A Belváros útainak útközepes lámpáinál fehérfényű lámpákat alkalmazunk. A Hősök-terén újszerű, kandeláberes közvilágítás létesül. Díszvilágítás lesz a Szent István Bazilika homlokzatán, a Millenáris-emléken és a köztereken elhelyezett szobrokon. A Lánchídra és az Erzsébet-hídra neoncsőből hatalmas eucharisztikus-jelvényt, illetve kettős keresztet helyezünk. Hiszem, hogy a hivatalos Budapesthez hasonlóan a főváros egész közönsége kiveszi részét az előkészületből és igazi magyaros vendégszeretettel fogadja a kongresszusra érkező seregeket. A gondosan megszervezett fogadás és vendégellátás mindent igényt ki fog elégíteni. Dugattyús-, körforgó- és turbinaszivattyuk, tűzoltó- szerek, gőz-, viz- és gáz- armaturák, útépítő gépek, köztisztasági szerek, gőz- fertőtíenitő berendezések, Jobbágy-«1° barnaszéntiizelésü f o 1 y- t on égő kályhák, Gépjármüvek, diósgyőri go iyóscsapágyak. Magyar Királyi ÄLLAMI VASGYÁRAK Kereskedelmi Képviselete R.-T. Budapest, Vili., Múzeum-körut 18. Telefon : 13-33-94. Levélcím: Budapest 72. Postafiók: ,61 A kereszténypárt a közszállitásoknál a megfelelő arányszámot sürgeti A főváros kiküldöttei hazaérkeztek Svájcból — Az Uj Budapest tudósítójától — Petrovácz Gyula nagyjelentőségű indítványát Lamotte alpolgármester módosításával elfogadta a közigazgatási bizottság — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros hétfői közigazgatási bizottsági ülésén, amelyen Karafiáth Jenő főpolgármester elnökölt, Petrovácz Gyula rendkívül fonitos ügyet tett szóvá. A közszállítások kérdésének rendezését sürgette, mégpedig ama törvényjavaslat alapján, amelyet a kormány a gazdasági élet egyensúlyának helyreállítása végett nyújtott be. Emondta Petrovácz Gyula, hogy a hitel- és nyersanyagnehézsó- gek miatt a keresztény iparosság nagy hátrányokkal vesz részt a városi közszállításokban. Sürgette, hogy a Köz- szállítási Szabályzatot dolgozzák át és biztosítsák azt, hogy a keresztény iparosok ugyanolyan százalékarányban részesüljenek, mint a közelmúlt ban kiadott kormányrendelet és az úgynevezett zsidó-törvény előírja. A főváros a múlt hónapban például 4.800.000 pengő értékű közmunkát adott ki. Ezzel kapcsolatban Petrovácz Gyula megkérdezte a polgármestertől, hogy ebből a tekintélyes összegből mennyit kaptak a nagyvállalatok, mennyit a kisiparosok? Indítványozta, hogy a polgármesteri jelentés a jövőben részletesen adjon felvilágosítást arról: kik részesültek a közszállításokban, hány zsidó, hány keresztény iparos vagy vállalkozó. De ne csak az iparosok, hanem az anyag szállítók is keresztények tegyenek, mondotta Petrovácz Gyula és ezt biztosítani kell egészen a második vonalig. A törvényjavaslat parlamenti tárgyalásánál követelni fogja a kereszténypárt, hogy a fenti szempontot érvényesítsék nemcsak a fővárosi, de az országos közszállitásoknál is. A közszállitásoknál be kell vezetni a megfelelő zsidó arányszámot, Budapesten annyit, amekkora a zsidó lakósok százaléka, vidéken pedig a vidéki arányszámot kell tekintetbe venni. Lamotte Károly alpolgármester válaszolt a felszólalásokra, kijelentvén, hogy a közszállítások ügyét tényleg nyugvópontra kell juttatni. Azonban ezt a problémát a főváros egyedül nem tudja elintézni. A Petrovácz-féle indítványhoz azt a módosítást javasolta, hogy a közszállításokról szóló jelentésben a főváros részletezze a nagyipar, a kisipar, a keresztény és zsidó vállalatok foglalkoztatását, mihelyt a kormány által bejelentett törvényhozási intézkedések ezt lehetővé ! teszik. Ebben a formában Gaár Vilmos is elfogadta Petrovácz Gyula indítványát, amelyet azután a közigazgatási bizottság is elfogadott, mégpedig nagy szótöbbséggel. A főváros részéről Lamotte Károly alpolgármester, Bódy László és Be 1 i- c z a y Imre tanácsnokok Svájcba utaztak, hogy a fővárosi 1911. évi 4%-os francia frank-kölcsön külföldi tulajdonban lévő szelvényeinek fizetése, úgyszintén a főváros és a hitelezők által fizetendő francia kincstári adók és illetékek rendezése tekintetében szükségessé vált szóbeli tárgyalásokat lefolytassák. Ezeken a tárgyalásokon a hitelezőket dr. Max Vis eh er bázeli ügyvéd, a franciaországi érdekeltséget pedig kívüle még Marcell Bardo, a Franc.a Értékpapírtulajdonosok Nemzeti Szövetségének igazgatója is, képviselte. A tárgyalások sikeres befejezést nyertek. A tárgyalások eredményének kihatása az lesz, hogy az említett kölcsön külföldi honos szelvénytulajdonosai részére is meg fog indulni a kölcsönszol- gálat és ezenkívül a francia kincstári adók és illetékek mérsékléséhez a francia kincstár valószínűleg hozzá fog járulni, ami úgy a fővárosnak, mint a kölcsön összes hitelezőinek lényeges anyagi előnyöket fog biztosítani. — kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Nagyheti hangulat, kedves szerkesztő barátom, vagyis: teljes szélcsönd! A folyó ügyeken kivül, (ezek sem lépik túl a maguk megszokott medrét), nagyobb izgalom nincs is a városházán, sőt a közeljövőben sem várhatók jelentősebb várospolitikai események. Hacsak az országos politika nem produkál olyan meglepetéseket, amelyeknek azután várospoltiikai vonatkozásban is kihatása van... — Hagyjuk a jóslásokat, bizottsági tag ur! Mi lesz a húsvéti vakációval? — Ebben az esztendőben — talán a felhős horizontok természetszerű következmény eképen — alig lehet komolyabb húsvéti vakációról beszélni. Ha el is mennek az urak, alig néhány napról van szó, husvét után rövidesen közgyűlés lesz, azután meg az Eucharisztikus Kongresszus. Polgármesterünknek, hacsak rövid időre is, pihenési szándékai vannak, lehet hogy Magyarország területén, de az is lehet, hogy külföldön. Lamotte-ék — minden valószínűség szerint — leány falusi kúriájukban fogják tölteni az ünnepeket, etekintetben azonban még nincsen semmi bizonyosság, mert az alpolgármester ur Bázelban párbajozott a főváros külföldi hitelezőivel. A tanácsnokok közül Kempelen Ágoston és Kovácsházy Vilmos utaztak rövid időre Olaszországba, Némethy tanácsnok pedg a balatonfüredi szanatóriumban pihen. — Már pihenésről is szó van? Vagyis már nem beteg Öméltósága? — Még nyomokban megvan a betegség, közlöm azonban szerkesztőségeddel, hogy kitűnő kulturtanácsno- kunk a húsvéti ünnepek után el fogja foglalni hivatalát. — Hol tölti a főpolgármester ur a húsvéti vakációt? — Erre vonatkozóan még nincsen döntés, Minden valószínűség szervit azonban kenesei tuszkulánumában, hagyományos szokás szerint családjával együtt. — A pártvezérek? — Nagyobbrészt idehaza maradnak. Végeredményben leszögezem, hogy ez a husvét nem olyan mint a többi, amikor a szélrózsa minden irányában szétszaladtak az urak. Bágyasztó csend van, amely a verőfényes tavaszi napokon ködként üli meg a lelkeket. — Hagyjuk a lírát, kedves dr. Városházy! Meséljen valamit Felkay tanácsnok jubileumáról! — Nem jubileumról van szó szerkesztő úr, hanem az ötvenedik esztendőről, amelyet április 4-én töltött be tanügyeink méltóságos tanácsnoka. Az elegáns, karcsú Felkayról senki sem tételezi fel, hogy immáron ötven esztendős, a sematizmus azanban mindent pontosan elárul és igy Felkay sem térhetett ki az üdvözlések áradata elől. Ezen a nevezetes hétfői napon elsőnek ügyosztálya üdvözölte Fel- kayt, vitéz Vécsey Kálmán dr. főjegyző, ügyosztályvezető-helyettes tartotta az ünnepi beszédet, Felkay illő meghatottsággal válaszolt, amint ezt már az ötvenéves tanácsnokoktól elvárja minden fővárosi tisztviselő. Pedagógusaink is küldöttségek tömegével keresték fel a félszázados születésnap alkalmából Felkayt, aki immáron — let ag adhat atlanul — belépett az érett férfikorba. — Egyéb jubileumok? — Ha ?nár a sematizmust említem, azt is közlöm, hogy megnéztem: kik lesznek ebben az évben ötvenesztendő- sök. Lamotte Öméltósága június 14-én tölti be ötvenedik életévét, a jövő esztendőben viszont a fiatal városházi gárda két értékes tanácsnoka, Rosta János dr. és Horony-Pálfi Aurél dr. lépnek be az ötvenévesek sorába. Felkérem a két utóbbi tanácsnok urat, hogy ezt a lehangoló tényt vegyék tudomásul! — Meg van elégedve bizottsági tag úr a főjegyzői kinevezésekkel? — Szendy polgármester szerencsésen egyeztette össze a kinevezéseknél a hivatali rangsort azokkal az érdemekkel, amelyeket a rangsor mellőzésével is jutalmazni kellett. Az új főjegyzők valamennyien az előléptetésre régen rászolgált kitűnő emberek. A kerületiek közül Markovich Aladár és Prokopp Sándor dr. léptek előre egyet, a központiak közül pedig Horvátiig Béla dr., Zobor Miklós dr., vitéz Bárány László dr. és Séy Aladár dr. Az utóbbi kettő ügyosztály-vezető helyettes — nagyfontosságú pozíciókban, ezért érte őket a rangsor mellőzésével a kitüntető kinevezés. Megemlítem még szerkesztő úrnak, hogy a kinevezettek között erősen nélkülözöm Kállay Albert dr, nevét. Amikor csak két állásról volt szó, általános volt a meggyőződés, hogy a kettő közül az egyik okvetlenül Kállay. Amikor azután hat állás betöltésére került sor, Kállay lemaradt. De ennek meg van a maga természetes magyarázata. Két állásnál könnyebb mellőzni a rangsort, mint hatnál, ahol — különösen a főjegyzői kinevezéseknél — kötelez az egymásután is. Pontosan Kállay előtt záródott le ílyképen a lista, de addig legyek én első osztályú bizottsági tag, szerkesztő úr, amíg Kállay is be nem kerül a jól megérdemelt főjegyzői stallumba. — Megtörtént már Rostagni üzemigazgatói kinevezése? Igen! Annyira megtörtént, hogy a Rostagni üzemigazgatóvá történt kinevezése folytán megüresedett főjegyzői állást is betöltötté már a polgármester. Rostagni a rövid próbaidő alatt megmutatta, hogy benne erélyes, megfontolt és — békés temperamentu- mú vezetőt nyer a Községi Temetkezési Intézét. Az üzmigazgatói kinevezések kapcsán megemlítem Gyurkovich Henrik dr. rákosvárosi kereszténypárti városatya kinevezését a Községi Kenyérgyár élére. Gyurkovich a Hangya beszerzési osztályának vezető-helyettesi pozícióját cserélte fel új állásával. Főleg a beszerzések terén vár az új igazgatótól sok jót a polgármester, annyi is inkább, mert Gyurkovich, mint a kenyérgyár üzemi választmányának elnöke, évek során át sok hozzáértésről és szakava- tottságról tett tanúságot. — Ki lesz Gyurkovich helyett Rákosváros harmadik kereszténypárti bizottsági tagja, a közgyűlésen? — Paulheim Ferenc, akit a hivatalos választási lista ifj. Paulheim Ferencnek npvezett, tekintettel arra, hogy még a lista összállításakor élt az új városatya édesatyja, idősebb Paulheim Ferenc. Mindnyájunk kedves Franci bácsija azonban időközben
