Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-04-12 / 14-15. szám
1938 Április 12. TU BUDAPEST 3 Húsvéti gondolatok Irta: Szőke Gyula dr. Krisztus a világra jött, érettünk szenvedett és meghalt, hogy megváltson bennünket. De legyőzte a halált, föltámadott. Legyőzte a bűnt. És mi hálatelt szívvel gondolunk az isteni Gondviselés nagy müvére, az isteni Jóság nagy megnyilvánulására, az isteni Szeretet nagy eredményére. Mint emberek, a hit vigasztalásában örvendünk a jövő élet munkájának. Mint magyarok, reménykedve várjuk hazánk jövő életének alakulását. Valami különös ideges várakozás üli meg a lelkeket. Érezzük, hogy valaminek történnie kell, valami fordulat előszelét érezzük és mindnyájan Magyarország föltámadását áhítozzak, mert hisszük, hogy az ő golgotajárásának is végének kell lenni. A remény és kétség közötti nehéz várakozás megüli a lelkeket és minden bizakodás dacára nehéz gyötrődéssel nézzük, vájjon melyik az az út, amely hazánk szenvedésétől a boldogulás felé vezet. Látunk biztató jeleket kint és bent, hallunk biztató szókat a legkülönbözőbb irányokból. Mindez meg nem nyugtat. Cselekedeteket várunk. Cselekedeteket, amelyek talán fájdalmasak egyeseknek, vagy sokaknak, talán némelyeknek a bukást, a letűnést, a megsemmisülést hozzák, de amelyekből a most következő évszázadoknak a boldogulása volna kisarjazandó. Ez a várakozás nehéz, izgalmas, sok kilengéssel járó és még bizonytalanabbá teszi a nép reménykedését. Miért? Mert nem látjuk a cselekedetet, amely a husvétot megelőzi, nem látjuk a munkát, amely a feltámadást előidézi, nem látjuk a törekvést, amely a nemzet egyetemes szükségletének a megérzéséből fakad. Csak azt látjuk, hogy a taposómalom jár azzal a régi, beidegződött egyhangúsággal, amely egyrészről a közterhek rettenetes súlyával, másrészről a közsegélyek még rettenetesebb léleknyomásával üli meg a nemzet széles rétegeit. Nem látunk céltudatos akarást, nem látunk új irányt, nem látunk új bátorságot, nem látunk életmegértést. Látjuk ellenben a pénz még erősebb hatalmát, látjuk ezen hatalom kinövéseinek az érvényesülését, látjuk a kapitalizmus egy oldalú befolyását és a nagytőke feltétlen uralmát. Lehet ez is zene. Ez azonban nem a feltámadásra hívó harangszó zenéje. Ez még mindig az a nagypénteki kereplés, amely temetésre hív, amely gyászra figyelmeztet, amely az elmúlás gondolatát juttatja eszünkbe, amely az emberi szívnek a szomorúságait érezteti, csak részvétet kelt, de melegséget nem. Miért kell várnunk? Mi akadálya van annak, hogy a keresztény szeretet ne csak az ajkakon libegjen, ne csak a szívekben rejtőzzék, hanem a nyilvánosság előtt is megjelenhessék és cselekedetekben s megnyilvánulhasson? Mi gátolhatja meg, hogy ez a szeretet ne csak alamizsnát osztogasson és a koldusok nemzedékét nevelje fel, hogy ezen alapuljon hazánk jövő élete, hanem adja meg az élet jógát, az élei alapját, a megélhetést adó munkát mindazoknak, akik erre képesek és akiknek ehez az életnél fogva joguk van, hogy a sok nélkülözés, szenvedés és alamizsna után öntudatosan, emelt fővel, megelégedetten, a kiérdemelt polgári megélhetés jogán állhassanak a nemzet napszámosai között? Mi akadályozhatja azt meg, hogy a nemzeti jövedelem elosztásába a hatalom birtokosai beleszóljanak és azokat. akiket kapzsiságuk a más élet- lehetőségének az elvonására búzdit, a helyes irányba kényszerítsék? Mi áll- liatja útját annak, hogy a kormányzat a nemzeti vagyon helyes működésének az irányát megszabja és a nagytőke kilengéseinek útját keresztezze? Ne mondják azt, hogy nem lehet. Azt se mondják, hogy nemzetközi akadályok vaunak. Azt se mondják, hogy a nagytőke fél, vagy afelett mi nem rendelkezhetünk, mert annak jogszabályok állják útját. Ne mondják, mert mindezt úgysem hisszük és mindezek a hangok nem segítenek már a mi hitetlenségünkön. Mi ugyanis már látjuk. Látjuk azt, hogy meg lehet egyezni a külfölddel is, látjuk azt, hogy az arany külföldön is fél és igyekszik a lehetőségek határain belül maradni. Látjuk azt, milyen könnyen ad ki a kormány egy- egy rendeletet, ha azok dédelgetett elgondolásokat szolgálnak és látjuk, hogy mennyire lehet egyeseknek a jövőjét fényesen, anyagiakban is túlságosan alátámasztva a hatalomból biztosítani. D látjuk azt is, hogy mindezek a mozzanatok mennyire nem szeretik a világosságot, nyíltságot és őszinteséget és mennyire bele tudnak burkolózni a sötétség köpenyegébe. Mennyire meg tudnak ijedni a kicsit hangos szóra és mennyire próbálnak menekülni a legkisebb erélyre, amely a mai gyötrelmekből az élet felé kiált. Menynyire képesek a közérdek ellenére gyakorolt jogokat és anyagi szerzéseket biztosítani igyekezni, sőt még ezért áldozatot is hozni, de ugyanakkor nincs szívük arra, hogy a jogos, vagy gyakran jogtalan jövedelmeikről és vagyonukról, vagy annak talán egy kis részéről az embertársaik részére lemondjanak. Látjuk, hogy hirdetik sajtójukban a köz-, vagy néha magánpénzből juttatott alamizsnát és mennyire tudnak hivalkodni azzal, hogy kötelezettség nélkül adtak a nyomorgóknak gyógyszert, vagy cukrot, osztottak ki ruhaneműt, vagy tüzelőszert és mennyire igyekeznek mindezért saját sajtójukban az elismerést önmaguknak biztosítani. Tévednek, ha azt hiszik, hogy ez a keresztény szeretet gyakorlása, ez az a kívánság, amely a lelkeket áthatja és ez az a cselekedet, amelyet mi várunk. Föltétlenül helyes az alamizs- nálkodás, az elesetteknek, a betegeknek és a gyermekeknek, valamint az öregeknek, akik elhagyatottságukban magukon segíteni nem tudnak. Föltétlenül szükséges és dicsérendő az a sok akció, amellyel nagyok és kicsinyek a pillanatnyi nyomor enyhítésén fái ! «ÖVÉS2I K*P íí norrMAüs aá3í*mtrr £3 IOAZS 2 radoznak és méltán számít elismerésre és a keresztény hála megnyilvánulására az, aki élete szabad munkáját embertársai könnyeinek letörlésre áldozza. Ez azonban nem minden, amint az sem minden, hogy egy-egy hatalmasság, főleg amikor a hatalom rúdjá- tól távozni készül, a keresztény szeretet hirdetőjévé válik és egy pár váll- veregetö szóval nyilatkozik meg' a keresztény társadalom s annak ifjúsága támogatásáért; de csudálatosképen, amíg a hatalom birtokában cselekednie lehetett volna, a türelemre- intés és a várakozásra, valamint a megnyugvásra való buzdítás volt mindaz, amit adott. Uj életet akarunk. Uj életet, amely a kormányzat komoly kezeléséből, az egyenlő elbánásból, a jogok egyenlő biztosításából és a gazdasági lehetőségeknek a használására egyenlő segítésből fakad. Uj életet, amelyben a keresztény szeretet parancsa nemcsak azoknak parancs, akik azt önként vállalják magukra és nemcsak azoknak, akiknek a szívébe a szent ke- resztség útján beoltatott, hanem kötelező mindenkinek, aki ebben a hazában, ennek az életnek részese kíván lenni. Uj életet kívánunk, amelyben a keresztény náprétegeknek és a keresztény ifjúságnak nemcsak so- pánkodás az osztályrésze és nemcsak a szemrehányást hallja, hogy miért nem hamarabb foglalta el a pozíciókat, hanem amelyben megvizsgáltatnak a mai1 állapotok és kinek-kinek ugyanazon mértékkel méretik. Uj életet várunk, amelyben nemcsak óhajtjuk a jobb jövőt és elszakított testvéreinkkel való egyesülést, de amelyben ezért a jobb jövőért dolgozunk és készülünk a testvéri egyesülésre. TJj életet, amelyben a szívek összedob- bannak, a karok összefognak együttes, egyenlő értékű és egyenlően elismert munkára, amelyből nemcsak egyesek húznak hasznot, de az egész közre áldás fakad. És akkor fogunk új zenét hallani, azt a harangzúgást, amely a feltámadást hirdeti. Azt a harangzúgást, amely az új életet jelenti, amelyből a Szent István koronája egyesíti velünk testvéreinket a Kárpátok koszorúja között. ..éter rút FAL- ÉS BUTORBURKOLÁSOK BEMUTATÓ HELYISÉGE VI., Ó-UTCA 4. szám ■ legtehetségesebb tagja, a királyi vár- , kápolnában esküdött örök hűséget Lá- - bán Juditnak, néhai Lábán Antal egyetemi tanár, a bécsi Collegium Hungáriáim volt igazgatója, leányának. — Születés? — Hermann, Sándor dr. tiszti ügyész, a tiszti ügyészség árvaszéki osztálya> nak vezetője, nagyapa lett. Leánya: Hernády Gizi, a Magyar Színház művésznője, aki Bánhegyi orvosnak a felesége, örvendeztette meg az anya- ság szerepben családját, —- Kitüntetés? — Sághy Ferenc egyetemi magántanárt, székesfővárosi tisztiorvost, szombaton avatták a szegedi Ferenc József magyar királyi Tudományegyetemen az államtudományok doktorává. Ismét megszaporodott a két különböző diplomával rendelkező fővárosi tisztviselők száma, ügy halljuk különben, hogy a több diplomával rendelkező fővárosi tisztviselők egyesületet is fognak alakítani, melynek elnökéül Morvay dr. kormányfőtanácsost, a vízvezetéki, világítási és üzemi ügyosztály kiváló tanácsnokát kérik fel. Öméltóságának ugyanis szintén két diplomája van: jogi és tanári, sőt majdneyn két és fél, mert egy harmadik egyetemi szakba is belekóstolt. Még egy kitüntetésről emlékezem meg: Haviin Károly dr. főjegyző, az elnöki ügyosztály kitűnő vezető-helyettese, TESz díszjelvényét kapta. — Egyéb házassági hír? . — Kellemes husvéi ünnepeket, bizottsági tag úr! — Ugyanazt kívánom önnek> is, i szerkesztő barátom! meghalt, az új városatyával, aki különben nagytehetségű tervező-mérnök, folytatja közéleti működését a Paci- keim család. — Éljen, éljen! Egyéb kinevezés? — Barcsay József dr.-t, aki mint Farkas tanácsnok titkárát a városházán mindenki szeretett, 'és becsült, kabinetirodai fogalmazóvá nevezték ki, a három hónapos próbaidő letelte után. Ha. már berendelésekről beszélünk, azt is közlöm szerkesztő úrral, hogy Ve- cseklőy József dr. fővárosi fogalmazót, aki annak idején kitüntetéssel tette le a közigazgatási szakvizsgái, a belügyminiszter városi főosztályára rendelték be. Vecseklőy azonban egy- ideig megmarad, a fővárosi státusban. — Házasság? Bonyhádi Perczel Béla nyug. főispán és felesége, bonyhádi Perczel Etelka leánya, Klára és tomcsányi Tomcsányi Tamás székesfővárosi tanácsjegyző, tomcsányi Tomcsányi Kálmán m. kir. belügyi államtitkár és hisnyói Hisnyay-Heinzelmann Margit Ha április 6-án házasságot kötöttek. Tanuk voltak: bonyhádi Perczel Dezső és tomcsányi Tomcsányi Móric, cs. és kir. kamarás. — Gratulálunk az ifjú párnak! a kitűnő Tamás gyerek különben, aki alig harminc esztendős és a legesleg- [ fiatalabb tanácsjegyző, házassága alkalmával rengeteg gratulációt kapott. Tanácsnoka: dorogi Farkas Ákos, nem vehetett részt az esküvőn, mert ugyanaznap Miskolcon volt elfoglalva, ahol, mint megyebizottsági tag, alispánt választott. — Wohl György dr. mérnök, a fiain?, városi i.prhvik.us-nanp.rá.riÁ Pm/ik i
