Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-04-02 / 13. szám
2 «sawesfamWFJSUHAPEST 1938. április 2. .ágáról és latin tudományáról egyformán ismert, Maywald József piarista tanárral. Maywald megörült a találkozásnak és arra kérte S i p ó' c z Lászlót, hogy Jenó' fiának valami igen szép könyvet válasszon, mert ő igazán megérdemli és értékelni is tudja. Megtörtént az is, hogy a gimnázium igazgatója a dobogóra szólította és mint a diákok példaképét állította osztálytársai elé. * Arra a kérdésre, hogy mit köszönhet a székesfőváros Sip.őcz Jenőnek, Budapest történetírói hivatottak majd részletesen és pontosan válaszolni. A kozmopolita erkölcsű és felfogású Budapest elszakadt a magyar vidéktől, szállóige lett a „bűnös Budapest . S i - p ő c z Jenő polgármestersége idején a polgárság összefogása, a halhatatlan emlékű W o 1 f f Károllyal az eien es az ő határozott, következetes magatartása a-keresztény és nemzeti eszmét irta az ország fővárosának lobogójára, ami ezt az ellentétet jelentékenyen csökkentette és szülővárosának, amelyért magát feláldozta. a iobb jövő szilárd alapját rakta le. Vannak a közéletben szereplő férfiak, akik egyéniségének a viselt hivatal, vágj' méltóság ad szint. Sipőcz Jenőnél fordítva volt. Egyénisége biztosította a tiszteletet a polgármesternek. Pedig nem volt parancsoló, erőszakos egyéniség, sőt inkább a szelídség, jóság jellemezte, örömmel jutalmazott és buzdított. De soha sem büntetett szívesen. Csak egy esetben nem ismert megbocsájtást, egy esetben tudott szigorú lenni, ha valaki erkölcsileg kifogásolható módon járt el. Az alakoskodást, haszonlesést, puritan gondolkodása nem tartotta megbocsájt- hatónak. Halkszavú, szerénymegjelenésií egyéniségét a legnagyobb tisztelet övezte. Megalkuvást nem tűrő. mindig egyenes és őszinte jellemű, a dolgok mélyére látó, mindig komoly megfontolás után döntő szellemét még ellenfelei is nagyrabecsül- ték. Ellenfelei, mert ellenségei — soha sem voltak. Nem is lehettek, hiszen — amint utódja jellemezte — „lelke csupa önzetlenség, szíve csupa szeretet, gondolkodása maga a páratlan igazság volt.” Azt a szeretet, amelyet, mint polgár- mester hivataltársaival szemben leplezni volt kénytelen, teljes melegével árasztotta családjára. Szüleit rajongásig szerette, édesanyja a világon a legszentebb volt előtte. A vasárnapokat a legszívesebben családja körében töltötte. Egyetlen szenvedélye az olvasás volt Szerette a szép és jó könyveket. Elmélyedve, teljes figyelemmel olvasott, olvasmányai mélyen emlékezetébe vésődtek, * A stílusnak és beszédnek rövid idő alatt mesterévé küzdötte fel magát. Mikor kormánybiztossá kinevezték, nem volt jó szónok. Gondolatai tartalmasak és mélyek voltak ugyan, de a kifejezései alakjával küzdött. Néhány éven belül országos viszonylatban is a legelsők közzé tartozott a beszédnek nemcsak tartalmi, gondolati, hanem kifejezésbeli elemeit tekintve is. Rögtönzött beszédei között épen úgy akadnak valóságos remekművek, mint azok között is, amelyekre előzetesen készült. A szónoki hatást azonban soha sem kereste, mindig tárgyilagosán őszinte maradt. Emiatt egyéniségét, jellemét legjobban beszédeiből ítélhetjük meg. A Budapesti Piarista Diákszövetségben elmondott elnöki megnyitó beszédei még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak. Utolsó elnöki megnyitója, amelyet 1933-ban, a magyar nyelv tisztaságáról mondott, a retorika iskolapéldája lehetne. Sipőcz Jenő immár öt éve nincs a Piarista Diákszövetség elnöki székében és ides-tova másfél esztendeje, hogy hatalmas közéleti munkájától, tisztelői és övéi köréből elhívta a Mindenható. Nagyszerű tudása, kitűnő lelkiképességeivel ellentétben álló gyenge szervezetet a munka, a kötelesség teljesítése teljesen felőrölte. Műve, a keresztény nemzeti Budapest él, de alkotója elpihent. MiIller Antal a Icisiparosoh: öregségi biztosításáért Ax OTl öregségi tartaléUalapffínaK felhasználásával meg leéli valósítani néhai Vass József népjóléti miniszter elgondolását! — Az Uj Budapest tudósítójától — A kisiparosságnak évtizedes kívánsága és kérelme volt a magyar kormányhoz és a törvényhozáshoz) hogy történjék gondoskodás az ö öreg napjaikról is. Amikor már kihull reszkető kezéből a munka szerszáma és nincs senki ki eltartaná, sokszor bizony egy szorgalmas munkás élet után saját hibáján kívül, öreg napjaira koldulással kénytelen szűkös napi kenyerét megkeresni. Ezt a isizégyenteljes helyzetet akarja megszüntetni Möller Antal országgyűlési képviselő, aki a képviselőháziban a következő nagyfontosságú indítványt jegyezte be: — Indítványozom, hogy a magy. kir. kormány a törvényhozás elé sürgős törvényjavaslatot terjesszen, a kisiparos- sák és kiskerskedök kötelező öregségi bizosításáról. — Indítványom indokolására felhozom, hogy a magyarságnak ezt a rétegét a hosszú évek óta tartó gazdasági válság a legsúlyosabb anyagi helyzetbe sodorta és jelene is oly mostoha, hogy alig tudja a ránehezedő súlyos köz:- és szociális terhek mellett mindennapi kenyerét megkeresni és bizonytalan jövője szükségessé teszi a kötelező öregségi biztosításban való részesítését, nehogy öreg napjaikra a társadalom könyörületes terhére legyen. — Néha1' Vass József dr. népjóléti miniszter országos adatgyűjtés alapján már tíz évvel ezelőtt elkészíttette a kisiparosok kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslatot, amit, sajnos, eddig nem terjesztetlek a képvise- löház elé. Darányi Kálmán dr. miniszterelnök többízben, legutóbb Győrben is kijelentette a kis egyedek- röl való törvényes gondoskod á s t, amit részben már igazolt is, úgy a gazdatisztek, mint a gazdasági munkavállalók öregségi biztosításáról szóló törvényekkel. — A kisiparosok és kiskereskedők öregségi biztosításának alapját egy méltányosan megállapított járulékon és állami hozzájáruláson felül a Országos Társadalombiztosítási Intézet mintegy százhúsz müliős öregségi tartalékalapnak egy része, képezné. Ennek az ösz- szegnek erre a célra való részbeni fel- használását indokolja, hogy 50%-át az érdekelt k;siparoso<k fizették be, azon segédeik után, akik legtöbbje rövidebb, vagy hosszabb segédi-szolgálat után maguk is önálló kisiparosokká, kiskereskedőkké válnak és így a maguk, valamint munkaadójuk által befizetett öregségi biztosítási díj részükre elvész. — Jogos az a kérés, hogy ez; a mindkét részről érdekeltek által befizetett és felgyülemlett tartalék egy része ezen öregségi biztosítás révén annak adjon némüeg gondtalan öregséget, aki azt befizette. ETERNIT V központi irodáját V., Berlini-tér 5 alá helyezte át! TELEFON; *115-363 INTERURBÁN; 121-292 MI-UJ&AG-A' — kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Szerdán közgyűlés volt, kedves szerkesztő barátom, és nem haragszik, ha azzal kezdem, hogy egy nagy angol bűnügyi regényírónak, Conan Doyle- nék egyik regénye jutott az eszembe. Ez a regény a Sherlock Holmes-regé- nyek írójának fiatalabb évjárataiból származik, amikor m,ég Walter Scott késői hatása,képen a kalandos történeti regények voltak divatban. A szó- b am forgó regény címe: A nagy árnyéi,'s. A nagy árnyék Napoleon, aki elborítja Angliát. Arról szól a regény. .. — Meg fogjuk tvásárolni! De mi összefüggésben van, Conan Doyle a budapesti törvényhatóság közgyűlésénél? — Mert a közgyűlés felett is ott lebegett valami nagy árnyék. Nem ugyan Napóleoné, talán egy 'másik hozzák, hasonló egyéniségé, de talán nem is volt magja érmék a nehéz, ködös árnyéknak, maga az árnyék volt: A Nagy Árnyék. Az aggódás, a bizonytalanság, a jövőtől való félelem. Szélső-baltól —- mondhatni — a szélsőjobbig. Mert, valahogy úgy érződött, a dolog, hogy a közgyűlésen van szélsőbal, közép-bal, közép, közép-jobb és szélső-jobb. Ha még nem is teljesen elhatárolódott formában — nagyon elmosódottak most a kontúrok — de észrevehetően, megállapíthatóan, precízen érzékelhetően. Ideges remegés ült a lelkeken,.hírek száguldottak balról jobbra és visz u az or szag gyűlési képviselőktől az újságíró karzatig. A városházi hírlapírók szinte állandó kontaktusban voltak telefonon a szerkesztőségeikkel, korántsem a városházi események folytán — de strigiis quae non sunt, nulla mentio fiat! — hanem, hogy a legközvetlenebb forrásból cáfolják meg az elterjedt híreszteléseket. — Érdekes volt a közgyűlés? — Nem mondhatnám, hogy túlzottan az lett volna! Karafiáth önagy- méltósága, amikor öt óra és egy másodperckor elfoglalta az elnöki emelvényt. valóban poétikus szavakat talált Pályi Gyula és Schmaderer Oszkár elparentálására. Csendben hallgatta végig a közgyűlés a miniszter- elnök leiratát a Darányi-kormány lemondásáról és ujjáaalkulásáról, amelyet dorogi Farkas Öméltósága jelentett be, majd az uj városatya: Brózik Bódog dr. felé fordult a figyelem, akit Pályi örökébe küldött, az Ügyvédi Kamara. Az uj városatya, aki szimpatikus, megnyerő jelenség, feltűnően hasonlít Bethlen Istvánra. Főképen, ha ül, mert ha áll, kiderül, hogy egy fejjel alacsonyabb Bethlen grófnál. De a padsorokban ülve — az uj városatya az egységespárti sorokban Kövesliget hy Miklós mellett foglal helyet — sokan összetévesztették Brózikot Bethlennel: ugyanaz a komoly, hosszúkás arc, ugyanaz a bajusz-viselet, de a leghasonlatosabb a koponya kopaszságának azonossága. Brózikot különben Kabakovics ügyvéd ur prezentálta a törvényhatóság összes tagjainak, már akik jelen voltak, mert, távolmaradásukat többen kimentették. — Halljuk a napirendet! — A csatornaügyi előterjesztést említem elsőnek, a huszonnégy milliós programmal pontosan huszonnégy perc alatt végzett a tisztelt közgyűlés, tehát percenkint egy milliót szavazott meg. Figyelemreméltó volt, hogy az egész közgyűlés lelkesen éltette Király tanácsnoJwt, az előterjesztés felelős gazdáját. Egymásután, szólaltak fel K. Császár Ferenc és Apponyi György gróf, mindketten dicsérve a javaslatot, mire Gidró László általános derültséget keltve szellemesen közbeszólt: Császárok és grófok hódolnak a Királynak. De hogy teljes legyen a legitimista tábor, a szocialista Pásztor is felszólalt, ő is elismeréssel emlékezve meg Király munkásságáról. Szóval Király Kálmán nagy napja volt a szerdai közgyűlés. Többen gratulálni akartak az elfogadott előterjesztés kapcsán Zaitz László műszaki főtanácsosnak, a csatornaépítési alosztály kitűnő vezetőjének, aki azonban mein jöhetett el a közgyűlésre, mert beteg volt. — Elég volt a közgyűlési beszámolóból! Másról beszéljen kedves dr. Városházy! — A közgyűléssel kapcsolatban kell közölnöm szerkesztő úrral, hogy Beliczay Imre, a Józsefváros uj elöljárója, szinte egyhangúan lett tanácsnok. Figyelemreméltó a kijelölő választmány határozata: második helyen Farkas Lajost, harmadik helyen pedig aequo loco Hanthy-Haidekker Jánost és Antalfy Gézát jelölték. Bizonyságául annak, hogy nemcsak a most betöltött áTtás, de a legközelebbiek is a kerületi vezetők számára vannak fenntartva. Ugyan Beliczayról azt beszélik, hogy nem sokáig lesz kerületi elöljáró, rövidesen a központba kerül,: valamelyik polgármesteri ügyosztály élére. Az még sosem fordult elő a múltban, hogy az egyik nap megválasztott kerületi tanácsapk-előljáró a másik nap reggelén a csoportvezető alpolgármester és a pénzügyi tanácsnok kíséretében külföldre utazzon fontos tárgyalásokban való részvételre. A kitűnő Beliczay kétségtelenül a legjobb startot vette tanácsnoki ka- rierje megkezdése kapcsán. — És melyik ügyosztály élére kerülne Beliczay? — Azt még egyelőre senki sem tud- ’
