Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-04-02 / 13. szám
VI Budapest, 1938. április 2 JAK ■ évfolyam 13. szám. Jr •p :o O 3 H-i N H 40 R > © * « 9 • 5 W 3 M >> > « 4 «P • w í © !«§* UJ BUDAPEST Előfizetési Arak: ígész évre.................................. 30 pengő ?É1 évre .................................. 13 pengő Eg yes izém Ara OO flllAr FELELŐS SZERKESZTŐ: BY ANDOR DH Szerkesztőse« As kiadóhivatal: Budapest, IV., Knrs Ivor-utca 9. Telefon: 1^828-^Z3. Postatakarékp. csekkszAmla 30.013. főtn&Ös: két put! 1 törvényhatósági bizottság közilése egyhangúlag fogadta el a polgármester előterjesztését, amely szerint a székesfőváros közönsége tízezer pengővel járul hozzá, néhai Gömbös Visszaáll a felülvizsgálati jog rendszere a közmunka-ügyekben Harminchármas bizottsági törvényerejű rendelettel döntik el a főváros és a belügyminisztérium vitáját — Az Uj Budapest tudósítójától — Gyula emlékének megörökítéséhez. „Néhai Gömbös Gyula — állapítja meg a polgármesteri előterjesztés — az ország kormányzásának élén állva, az ország ügyeinek intézése mellett mindenkor nagy szeretettel viseltetett az ország fővárosa iránt, fejlődéséért igaz jóindulattal munkálkodott és Budapest naggyá, széppé és boldoggá tételéért minden tervet örömmel karolt fel. Izzó magyarsága, a nemzeti célok szolgálatában váló odaadása, magas magyar eszményekért való kitartó fáradozása tiszteletet szerzett nevének. A Gondviselés nem ajándékozta meg annyi idővel, hogy országépítő munkáját befejezhesse, de akarásainak emelkedettsége, a nemzet javát szolgáló törekvéseinek az önfeláldozásig menő állhatatossága azok között a nagyok között jelöli ki helyét, akiknek emlékéjt ct utódok kegyelettel őrzik és látható jellel örökítik meg.“ Ezek a szép szavak valóban lendületesen és költőien örökítik meg Gömbös Gyula emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében. De, kérdezzük, elég-e ennyi Budapest közönsége számára a tragikus körülmények között elhunyt miniszterelnök emlékének megörökítését illetően? Elég-e a pompázatos kivitelű emlékmű, amely ma még jeltelen sírja felett fog domborulni a Kerepesi-út melletti temetőben, ele- gendő-é a szobor, amelyet emelni fog- ngk az utódok okulására fővárosunk valamelyik terén, elegendő-e az utcanevet jelző tábla az ezer egyéb nevet, feltüntető jelzőtábla köött, amelyekkel közmunkáink jeles tanácsa makacs következetességgel havonként egyszer megajándékoz bennünket ? Nemi Gömbös Gyula emléke a történelem lapjaira tartozik és ha még csekély is a távolság, amely időben elválaszt halálának napjától, máris vitathatatlan, hogy annyi sokak között ő volt az, aki legtisztábban látta a magyar horizontokat, legvilágosabb elmével állapította meg a magyar szükségleteket és vetette el azokat a magvakat, amelyekből — adja Isten — a visszaszerzett ország terebélyes fája. fog majd, reméljük mielőbb, kihajtani! Gömbös Gyula immáron nem a napi politikáé, hanem a magyar Pantheoné és ezért kissé rosszul esik. hogy kétperces szürke közgyűlési tárgy volt a tízezer pengő, holott ennek az aktusnak ünnepélyes megnyilatkozásnak kellett volna lennie, olyannak, amit megérdemel a nagy Elköltözött és amely méltó a keresztény világnézetet valló pártokhoz is. Általános feltűnést keltett, hogy a törvényhatósági bizottság szerdai közgyűlésének napirendjén nem szerepelt a polgármester előterjesztése a belügyminiszter azon rendeletbe ügyében, amely szerint a kormányzat az eddigi rendszer megszüntetésével a közmunka és közszállítási ügyekben felülvizsgálati jog helyett felebbezési jogot biztosít az érdekeltek számára oly- képen, hogy a miniszter nemcsak formai szempontokból vizsgálhatja felül a polgármesternek közmunkák odaítélésére vonatkozó döntéseit, hanem azokat de facto meg is változtathatja. Másodízben fordul elő, hogy a polgárA mi sokszor sújtott, de büszke magyarságunk kiválóságai között méltán foglal helyet az, aki a rövid idő alatt világvárossá fejlődött Budapest élén, 1919. után évtizedeken át példával és alkotásokkal megvalósítója lett városunk gazdasági és szellemi újjászületésének. Ennek a férfiúnak általánosan ismert, jellemző vonása volt az a gyengéd szeretet, amellyel minden hozzátartozójához ragaszkodott. Úgy érzem, hogy a mi szövetségünk, kezdetétől fogva az alatt, míg S i p ő c z Jenő élt, az ő bővebb családjához tartozott és ezért megokolt, hogy mai közgyűlésünkön nagyszerű egyéniségét és munkásságát méltassuk és így azok sorába iktassuk magunkat, akik az ő áldott emlékének szívük szeretetével áldoznak. A Budapesti Piarista Diákszövetség megalakulása és fennállásának, több, mint első tíz esztendeje elválaszthatatlanul összeforrt a szövetség első elnökének, S i p ő c z Jenőnek az emlékével. Amikor 1924-ben a szövetség létrejött, az alakuló közgyűlés nem azért választotta őt meg nagy lelkesedéssel, mert mint a székesfőváros polgármestere, ma- j gas közjogi állásával ennek az elnöki széknek díszt és méltóságot adott, halnem elsősorban azért, mert benne látta mester előterjesztését, amely mellett a Keresztény Községi Párt úgy az érdekelt- iparosok, mint a főváros önkormányzata érdekében teljes vértezettel szállt síkra, levette a napirendről. A polgármesteri előterjesztésnek a közgyűlés napirendjéről való levétele mögött érdekes okok húzódnak meg. A városházi kormánypárt vállalta azt a feladatot, hogy az ebben az ügyben a főváros és a kormány között tagadhatatlanul felmerült ellentétek eliminálása céljából lépéseket tesz. A megoldás az elterjedt hírek szerint az lett, hogy a harminchármas bizottság fog törvényerejű rendeletet kibocsátani, amely ezt a nagyfontosságú problémát jogérvényesen rendezi. A rendezés megtestesítve a piarista nevelési szellemet. S i p ő c z Jenő, bár a polgármesteri tisztség számára ebben az időben a kezdet nehézségeit, tehát, — különösen az akkori viszonyok között — a rendesnél is még több munkát, harcot és törődést jelentett, a választást örömmel fogadta, a szövetségnek vezére, de egyben szorgalmas munkása is lett. Szerető gondját és gondozását a szövetségtől akkor sem vonta meg, amikor kilenc esztendő elmúltával az elnöki széktől önként megvált és csak amikor rövid két esztendővel azután gyenge teste összetört évtizedek megfeszített szellemi munkájának a súlya alatt, éreztük, hogy halála a Budapesti Piarista Diákszövetségben is pó- tolhataian űrt hagyott. S i p ő c z Jenő pályafutása rácáfolt arra a sajnos nagyon el elterjedt vélekedésre, hogy a közhivatalnoki pályán az alkalmazkodás, az elvek könnyű válogatása a boldogulás útja. Azt a meggyőződést, azokat az életelveket: a puritán világszemléletet, a nemzeti érzéstől áthatott katolicizmust, a munka szeretetét, a szociális gondolkodást, amit S i p ő c z Jenő a szülői házból és a piarista iskolából vitt magával az életbe, soha meg nem változtatta. Elvhűsége, egyenes jelleme, tudása és úri gondolkodása emelsorán kibocsátásra kerülő törvényerejű rendelete az összkormánynak a főváros állásfoglalását fogja igazolni ebben a nagyfontosságú kérdésben. Hangsúlyozottan ismételjük: ez a kérdés elsősorban gazdasági és csak másodsorban politikai kérdés. A belügyminiszteri rendelet a gazdasági élet ismeretének abszolút hiányával született meg, papiros-rendelet, amely az íróasztal mellől akarja szűk látókörű horizontok alapján béklyóba verni az életet. A bürokratikus elhúzódásnak, ezenfelül azonban a visszaélések lehetőségének annyira televény melegágyát jelentené a belügyminiszteri rendelet érvényben maradása, hogy annak megszüntetése elsőrendű közérdek. ték őt aránylag fiatalon árrá a magas polcra, — a székesfőváros polgármesteri székébe, amelyet csak akkor hagyott el, amikor a székesfővárosnak a kormány által elrendelt pénzügyi r.endbehozásÁ- val a polgármesteri munkánál még súlyosabb kötelességet kellett teljesítenie. Egyénisége, munkájának kimagasló értékei és eredményei, még azokban is tiszteletet gerjesztettek, akik a napi politikában ellenfelei voltak; a politikái harcok elcsendesedtével ezek is meghajtották előtte az elismerés zászlaját. * S i p ő c z Jenő ízig-vérig Budapest fia volt. Édesatyja, Sipőcz László európai hírű jogtudós, 1878-ban, amikor Jenő fia a Terézvárosban született, a székes- főváros árvaszéki ülnöke, majd később az árvaszék elnöke volt. Édesanyjának, a Jenő fiától rajongásig szeretett, igazi magyar nagyasszonynak gondozása alatt álló mintaszerű családi tűzhely keretében a kiváló apa különleges gonddal teljesítette a nevelés felelősséggel terhés és mégis felemelő munkáját. A budapesti piarista gimnáziumban Sipőcz Jenő a színjeles tanulók közzé tártozott. Mikor egy alkalommal édesatyja karácsonytáján gyermekei részére könyveket vásárolt, a boltban találkozott a szigortíSipőc«, a piarista diák Résslelek Schuler De^ső dr. alpolgármeslernek st Budapesíi Piarista Diákszövetség ezévi köz- gyűlésén tartott Ünnepi heszédéhől t :
