Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-03-05 / 9. szám

XVI. évfolyam 9. szám Budapest, 1938. március 5 ClOIUcl^tl Arak : Egész évre........... ....................... 30 pengéi Fé l évre....................................... 13 pengő Eg ye* izém Ara OO filier FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR DR­Szerkesztőség és kladóblvaial: Budapest, IV., Kacs Ivor-utca O. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Mii > ■**— IBB—ilWlTt MiírViilil' HillBil— ' to H3 xs o co • c+ hr) < M KI J-H Oí < k O co v H». w Cu < << H- >-». 0 (_J N <J xr ps ^ ff 1 o ff C0 b-* • O: ff vi <3 £/MaqvÁi a ; A poétikus hangzású cím nem kö­zépkori idillt takar, a romantika, j mmely körüllengi a lovag vár at a bérc­tetőn, csak a Beszkárt-urak álmodozá­saiban él. Valójában rideg, üzleti cél­ról van szó. A már kész tervek szerint Óvást emelek! * Irta: Müller Antal f Beszkárt kétszázezer pengőt irány­zott elő a Fogaskerekű végállomása közelében levő mintegy kétezer négy­szögöles telkén építendő turista-szálló­ra. A svábhegyi turistaszálló, a tan- fusz-fantázia szerint lovagvárszerű, tor­nyos építmény lesz és stílszerűen fog beleilleszkedni a svábhegyi környezet­be Arról szőnek naiv tervekei a jó urak, hogy a középkori lovagvárhoz címzett modern szálló nevezetes ide­genforgalmi tényezővé fog kifejlődni. Talán a Beszkárt közlekedési poli­tikájának ósdisága és elmaradottsága f.z oka annak, hogy nemcsak a villa­mos és autóbusz forgalmát, de a szálló- építkezést, illetően is a középkorba kí­ván visszamenni a vérszegény ötlet­telenség. Operett-kastélyt építenek a Svábhegyen: Lovagteremmel és ősök «rckép-csarnokával, romantikus bás­tya-kiugrókkal és természetesen fel­vonóhíddal, amelyen keresztül csak egy vagy két tantusz bedobása után enged éebocsájtást a daliás Beszkárt-kalauz. A szálloda-üzem állásait a pártok számaránya szerint osztja szét az igaz­gatóság, de ez alkalommal sem fogják mellőzni a rokoni kapcsolatokat sem. A svábhegyi lovagvár felépítésének terve minden valószínűség szerint el fog bukni az illetékes felsőbb hatósá­goknál, aminthogy a kereskedelem­ügyi miniszter megtiltotta a Beszkárt- nak emeletes külföldi autóbuszok be­szerzését is. De nincs is semmi szükség ez adózók pénzén olcsó romantikát szállítani a kastély-giccs megépítésé­re! Szállítson a Beszkárt, de ne ötle­teket, hanem, utasokat, jól, gyorsan és olcsón! Úgy a saját, mint a Helyi­érdekű, nemkülönben az Autóbusz- üzem és a Fogaskerekű vonalain. A Fogaskerekűt említettük utoljára, mert azt hisszük, itt van az a bizonyos kutya eltemetve. A Fogaskerekű folyó évi deficitje 210.413 pengő, a jegybe­vétel még a. személyi és dologi kiadá­sokat sem fedezi, nemhogy a céltalan és felesleges elektrifikálás milliós költ­sége amortizálódna! A Fogas fellen­dítésére gondolt talán a tekintetes igazgatóság, amikor a világot ren­gető elhatározás megérlelődött? Mert egyéb indok azután igazán nincsen! A Beszkárt messze eltávolodott a törvényhatósági bizottság akaratától és szociálpolitikai célkitűzéseitől, ha komoly közlekedési problémák helyett lovagvárakról szőnek ábrándokat, ehelyett, hogy — ha már mindenáron építkezni akarnak — munkáslaká.so- Hct, várócsarnokokat és főképen: új vonalakat építenének. A belügyminiszter ismeretes ren­deleté, amely az eddigi rendszer félre- dobásával közmunka és közszállítási ügyekben felülvizsgálati jog helyett felebbezési jogot biztosít az érdekel­tek számára olyképen, hogy a belügy­miniszter nemcsak formai szempon­tokból vizsgálhatja felül a polgármes­ternek közmunkák odaítélésére vonat­kozó döntéseit, hanem azokat de facto meg is változtathatja: teljes és tökéle­tes felfordulást okozott a fővárosi közmunka-fronton. A belügyminisz­ter rendelete szinte teljesen lehetét- lénné tette a közmunkák gyors ki­adását, ez ellen a rendelet ellen úgy az önkormányzat, mint az érdekelt iparosság nevében ünnepélyesen óvást emelek! Alig pár hét választ el bennünket az Eucharisztikus Világkongresszus megkezdésétől. Minden jel arra mutat, hogy épületes látványban lesz részük az idesereglő külföldiek tízezreinek és százezreinek. Amikor a kongresz- szus rendező bizottsága az isteni cél érdekében emberfeletti erővel küzd azért, hogy semmi fennakadás ne le­gyen az ide zarándokló ájtatos hí­vők fogadásában, lelki és testi ellátá­sában, akkor épen a főváros hatósá­ga lesz az, amely féligkész épületek­kel és felbontott kövezetekkel piron- kodhatik majd a külföldiek előtt. Ha ez így fog történhetni, azért nem a polgármester és nem a főváros a felelős! Hanem az a kormányzati rendszer, amely tudatosan a bürok­rácia zsákutcáiba kergeti a fővárosi közmunkák aktáit. Az a miniszteriális omnipotencia, amely a hatalom jogán már abba is bele akar avatkozni, hogy párpengős költséggel ki mázolja át valamelyik kis eldugott városi bérház megfakult homlokzatát. Az a centra- lisztikus hatalom, amely az önkor­mányzatot már legkisebb jogaitól tu­datos tervszerűséggel meg szándéko­zik fosztani. De nézzük a konkrét példákat! Ma már bizonyosra vehető, hogy a hét- százhúsz kislakás, amelyeket az el­múlt, év őszén elsősorban azért kívánt sürgősen megépíteni a törvényható­ság, hogy ezekben is szállást adjunk a világkongresszusra érkezőknek, a kon­gresszus idejére nem lesz készen. Az asztalos, lakatos és mázoló munkák vállalatba-adását elrendelő polgármes­teri véghatározat ellen adtak be azok, akik nem kapták meg a munkát, felebbezéseket a minisztériumhoz. Óriási lótás-futás után, mint különle­ges kegyet, engedélyezte a miniszté­rium, hogy az aktákat a felebbezési határidő bevárása nélkül terjesszék fel a belügyminisztériumhoz, illetve műszaki ellenőrzésre az iparügyi mi­nisztériumhoz. A nagyfontosságú en­gedély birtokában a főváros egyetlen percig sem késlekedett a felterjesz­téssel és már meg is van állítólag a döntés, azonban annyira elkésetten, hogy az előírt időre semmi körülmé­nyek között nem lesznek készen a kislakások! Sokkal súlyosabb a kerületi kövezet- és aszfaltkarbantartási munkálatok ügye. Az illetékes ügyosztály kompli­kált eljárással állapította meg, kik a legmegfelelőbbek az ajánlattevők kö­zül a munkák elvégzésére. Az ügy­osztályi előterjesztéshez a szakbizott­ság és az ügyosztályközi közszállítási bizottság egyhangúan járult hozzá. Mivel előrelátható volt, hogy a kibu­kottak felebbezni fognak, hosszú és izgalmas eljárás során meg kellett szerezni az illetékes kormányténye­zők előzetes jóváhagyását. A munká­latok tényleges megkezdése ennek folytán szintén lényeges idővel toló­dik el, belevágóan abba az időszakba, amikorra már a kongresszus fog Bu­dapesten táborozni. Folytathatnám e példák felsorolá­sát! Utalhatnék arra, hogy a kőszállí­tásokra vonatkozó versenytárgyalás sem fog simán, felebbezés nélkül le­folyni, nemkülönben, hogy az útolajo- zások körül szintén meg fog ismét­lődni ez idén is az a felebbezési komé­dia, ami minden évben üdítővé teszi az olaj-kar tel garázdálkodásait a vá­rosházán. Mindezekben a súlyos köz­szállítási ügyekben a fellebbezők, a polgármester ítéletével meg nem elé- gedők, a gánesoskodók, a hátsó ajtó­kat keresők számára paradicsomi helyzetet, a főváros számára be nem hozható késedelmet teremt a belügy­miniszter rendelete. Megállapítom, hogy a késedelmes- kedésekért, amelyeket jóvátenni ma már alig lehet, nem feleiős az önkor­mányzat és nem felelős a polgármes­ter. A belügyminiszter a felelős, az íróasztal mellől kiadott bürokratikus rendelet viseli a felelősséget, amely a gyakorlati élet abszolút nem isme­résében még jobban összekuszálja az amúgy is visszás közmunka-állapoto­kat. Lehetetlenné téve azt, hogy a polgárság akarata érvényesüljön, ami­kor gyors vállalatbaadásáról van szó olyan közmunkáknak, amelyek révén a világkongresszus idejére rendet és csínt akarunk teremteni Budapest ut­cáin. A belügyminiszteri rendelet ellen a polgármester úr tiltakozó feliratot ké­szített, ennek tárgyalása a legutóbbi közgyűlés napirendjéről előttem isme­retlen okokból váratlanul lemaradt. Úgy vagyok értesülve, hogy a törvény- hatósági bizottság legközelebbi köz­gyűlése fogja tárgyalni a polgármester azon előterjesztését, hogy a főváros feliratban kérje a belügyminisztertől az újonnan statuált felebbezési jog helyett a régi rend: a felülvizsgálati jog visszaállítását. Amikor ismételten ünnepélyesen óvást emelek a magam és pártom nevében, de az iparosság nevében is, a belügyminisztérium jog­fosztó rendelete ellen, figyelmeztetek minden törvényhatósági bizottsági pártot, hogy ez a kérdés nem politi­kum, nem a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése, hanem egy rosszul sikerült, a gyakorlatban be nem váló miniszteriális rendelet visszavonása iránti törekvés, amely­be politikai szempontokat belekeverni helytelen és szerencsétlen dolog. Erre a körülményre azért kívánok rámutatni, mert a polgármesteri elő­terjesztésnek a legutóbbi közgyűlés napirendjéről való levételével kapcso­latban olvastam pártvezéri nyilatko­zatokat, amelyek fölényes kézlegyin­téssel iparkodtak az önkormányzati jogokat elkonfiskáló belügyminiszteri rendelet ellen kifejezésre juttatandó tiltakozás felett napirendre térni. Ezek a pártvezéri nyilatkozatok a látszat szerint bizonyos érdekeltségek han­gulataira támaszkodtak, vannak, ugyanis olyan szőrös kezek, amelyek az iparosság szempontjából helyeslik ezt a képtelen rendeletet, noha az csak további káoszt teremt az épen eléggé sűrű káoszban, olyan sűrű kö­döt, amely bizonyos érdekeltségek céljainak nagyon is megfelel. Ezek a megjegyzéseim a közmun­kák késedelmes kiadásának legújabb okaira vonatkozóan — kapcsolatban az Eucharisztikus Világkongresszus­sal. Ha majd a felelősség kérdése fel­merül az elkésett építkezések, a ké­sedelmesen meginduló kövezet-kar­bantartás, az elmaradt út-olajozások miatt, hivatkozni fogunk rá, hogy mit mondottunk meg előre és két* hónappal a kongresszus előtt kikről és kikre hárítottuk át eleve a felelős­séget. c-í ff

Next

/
Thumbnails
Contents