Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-03-05 / 9. szám

XVI. évfolyam 9. szám

Budapest, 1938. március 5

ClOIUcl^tl Arak :

Egész évre...........

....................... 30 pengéi

Fé

l évre....................................... 13 pengő

Eg

ye* izém Ara OO filier

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR DRSzerkesztőség és kladóblvaial: Budapest, IV., Kacs Ivor-utca O. Telefon: 1^828^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Mii > ■**— IBB—ilWlTt MiírViilil' HillBil— '

to H3

xs o

co • c+ hr)

<

M

KI

J-H

Oí

<

k

O

co

v H».

w

Cu

< <<

H- >-».

0 (_J N <J

xr ps

^ ff

1 o

ff C0

b-*

• O: ff vi <3

£/MaqvÁi a ;

A poétikus hangzású cím nem középkori idillt takar, a romantika, j mmely körüllengi a lovag vár at a bérctetőn, csak a Beszkárt-urak álmodozásaiban él. Valójában rideg, üzleti célról van szó. A már kész tervek szerint

Óvást emelek!

*

Irta: Müller Antal

f Beszkárt kétszázezer pengőt irányzott elő a Fogaskerekű végállomása közelében levő mintegy kétezer négyszögöles telkén építendő turista-szállóra. A svábhegyi turistaszálló, a tan- fusz-fantázia szerint lovagvárszerű, tornyos építmény lesz és stílszerűen fog beleilleszkedni a svábhegyi környezetbe Arról szőnek naiv tervekei a jó urak, hogy a középkori lovagvárhoz címzett modern szálló nevezetes idegenforgalmi tényezővé fog kifejlődni.

Talán a Beszkárt közlekedési politikájának ósdisága és elmaradottsága f.z oka annak, hogy nemcsak a villamos és autóbusz forgalmát, de a szálló- építkezést, illetően is a középkorba kíván visszamenni a vérszegény ötlettelenség. Operett-kastélyt építenek a Svábhegyen: Lovagteremmel és ősök «rckép-csarnokával, romantikus bástya-kiugrókkal és természetesen felvonóhíddal, amelyen keresztül csak egy vagy két tantusz bedobása után enged éebocsájtást a daliás Beszkárt-kalauz. A szálloda-üzem állásait a pártok számaránya szerint osztja szét az igazgatóság, de ez alkalommal sem fogják mellőzni a rokoni kapcsolatokat sem.

A svábhegyi lovagvár felépítésének terve minden valószínűség szerint el fog bukni az illetékes felsőbb hatóságoknál, aminthogy a kereskedelemügyi miniszter megtiltotta a Beszkárt- nak emeletes külföldi autóbuszok beszerzését is. De nincs is semmi szükség ez adózók pénzén olcsó romantikát szállítani a kastély-giccs megépítésére! Szállítson a Beszkárt, de ne ötleteket, hanem, utasokat, jól, gyorsan és olcsón! Úgy a saját, mint a Helyiérdekű, nemkülönben az Autóbusz- üzem és a Fogaskerekű vonalain.

A Fogaskerekűt említettük utoljára, mert azt hisszük, itt van az a bizonyos kutya eltemetve. A Fogaskerekű folyó évi deficitje 210.413 pengő, a jegybevétel még a. személyi és dologi kiadásokat sem fedezi, nemhogy a céltalan és felesleges elektrifikálás milliós költsége amortizálódna! A Fogas fellendítésére gondolt talán a tekintetes igazgatóság, amikor a világot rengető elhatározás megérlelődött? Mert egyéb indok azután igazán nincsen!

A Beszkárt messze eltávolodott a törvényhatósági bizottság akaratától és szociálpolitikai célkitűzéseitől, ha komoly közlekedési problémák helyett lovagvárakról szőnek ábrándokat, ehelyett, hogy — ha már mindenáron építkezni akarnak — munkáslaká.so- Hct, várócsarnokokat és főképen: új vonalakat építenének.

A belügyminiszter ismeretes rendeleté, amely az eddigi rendszer félre- dobásával közmunka és közszállítási ügyekben felülvizsgálati jog helyett felebbezési jogot biztosít az érdekeltek számára olyképen, hogy a belügyminiszter nemcsak formai szempontokból vizsgálhatja felül a polgármesternek közmunkák odaítélésére vonatkozó döntéseit, hanem azokat de facto meg is változtathatja: teljes és tökéletes felfordulást okozott a fővárosi közmunka-fronton. A belügyminiszter rendelete szinte teljesen lehetét- lénné tette a közmunkák gyors kiadását, ez ellen a rendelet ellen úgy az önkormányzat, mint az érdekelt iparosság nevében ünnepélyesen óvást emelek!

Alig pár hét választ el bennünket az Eucharisztikus Világkongresszus megkezdésétől. Minden jel arra mutat, hogy épületes látványban lesz részük az idesereglő külföldiek tízezreinek és százezreinek. Amikor a kongresz- szus rendező bizottsága az isteni cél érdekében emberfeletti erővel küzd azért, hogy semmi fennakadás ne legyen az ide zarándokló ájtatos hívők fogadásában, lelki és testi ellátásában, akkor épen a főváros hatósága lesz az, amely féligkész épületekkel és felbontott kövezetekkel piron- kodhatik majd a külföldiek előtt.

Ha ez így fog történhetni, azért nem a polgármester és nem a főváros a felelős! Hanem az a kormányzati rendszer, amely tudatosan a bürokrácia zsákutcáiba kergeti a fővárosi közmunkák aktáit. Az a miniszteriális omnipotencia, amely a hatalom jogán már abba is bele akar avatkozni, hogy párpengős költséggel ki mázolja át valamelyik kis eldugott városi bérház megfakult homlokzatát. Az a centra- lisztikus hatalom, amely az önkormányzatot már legkisebb jogaitól tudatos tervszerűséggel meg szándékozik fosztani.

De nézzük a konkrét példákat! Ma már bizonyosra vehető, hogy a hét- százhúsz kislakás, amelyeket az elmúlt, év őszén elsősorban azért kívánt sürgősen megépíteni a törvényhatóság, hogy ezekben is szállást adjunk a világkongresszusra érkezőknek, a kongresszus idejére nem lesz készen. Az asztalos, lakatos és mázoló munkák vállalatba-adását elrendelő polgármesteri véghatározat ellen adtak be azok, akik nem kapták meg a munkát, felebbezéseket a minisztériumhoz.

Óriási lótás-futás után, mint különleges kegyet, engedélyezte a minisztérium, hogy az aktákat a felebbezési határidő bevárása nélkül terjesszék fel a belügyminisztériumhoz, illetve műszaki ellenőrzésre az iparügyi minisztériumhoz. A nagyfontosságú engedély birtokában a főváros egyetlen percig sem késlekedett a felterjesztéssel és már meg is van állítólag a döntés, azonban annyira elkésetten, hogy az előírt időre semmi körülmények között nem lesznek készen a kislakások!

Sokkal súlyosabb a kerületi kövezet- és aszfaltkarbantartási munkálatok ügye. Az illetékes ügyosztály komplikált eljárással állapította meg, kik a legmegfelelőbbek az ajánlattevők közül a munkák elvégzésére. Az ügyosztályi előterjesztéshez a szakbizottság és az ügyosztályközi közszállítási bizottság egyhangúan járult hozzá. Mivel előrelátható volt, hogy a kibukottak felebbezni fognak, hosszú és izgalmas eljárás során meg kellett szerezni az illetékes kormánytényezők előzetes jóváhagyását. A munkálatok tényleges megkezdése ennek folytán szintén lényeges idővel tolódik el, belevágóan abba az időszakba, amikorra már a kongresszus fog Budapesten táborozni.

Folytathatnám e példák felsorolását! Utalhatnék arra, hogy a kőszállításokra vonatkozó versenytárgyalás sem fog simán, felebbezés nélkül lefolyni, nemkülönben, hogy az útolajo- zások körül szintén meg fog ismétlődni ez idén is az a felebbezési komédia, ami minden évben üdítővé teszi az olaj-kar tel garázdálkodásait a városházán. Mindezekben a súlyos közszállítási ügyekben a fellebbezők, a polgármester ítéletével meg nem elé- gedők, a gánesoskodók, a hátsó ajtókat keresők számára paradicsomi helyzetet, a főváros számára be nem hozható késedelmet teremt a belügyminiszter rendelete.

Megállapítom, hogy a késedelmes- kedésekért, amelyeket jóvátenni ma már alig lehet, nem feleiős az önkormányzat és nem felelős a polgármester. A belügyminiszter a felelős, az íróasztal mellől kiadott bürokratikus rendelet viseli a felelősséget, amely a gyakorlati élet abszolút nem ismerésében még jobban összekuszálja az amúgy is visszás közmunka-állapotokat. Lehetetlenné téve azt, hogy a polgárság akarata érvényesüljön, amikor gyors vállalatbaadásáról van szó

olyan közmunkáknak, amelyek révén a világkongresszus idejére rendet és csínt akarunk teremteni Budapest utcáin.

A belügyminiszteri rendelet ellen a polgármester úr tiltakozó feliratot készített, ennek tárgyalása a legutóbbi közgyűlés napirendjéről előttem ismeretlen okokból váratlanul lemaradt. Úgy vagyok értesülve, hogy a törvény- hatósági bizottság legközelebbi közgyűlése fogja tárgyalni a polgármester azon előterjesztését, hogy a főváros feliratban kérje a belügyminisztertől az újonnan statuált felebbezési jog helyett a régi rend: a felülvizsgálati jog visszaállítását. Amikor ismételten ünnepélyesen óvást emelek a magam és pártom nevében, de az iparosság nevében is, a belügyminisztérium jogfosztó rendelete ellen, figyelmeztetek minden törvényhatósági bizottsági pártot, hogy ez a kérdés nem politikum, nem a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése, hanem egy rosszul sikerült, a gyakorlatban be nem váló miniszteriális rendelet visszavonása iránti törekvés, amelybe politikai szempontokat belekeverni helytelen és szerencsétlen dolog.

Erre a körülményre azért kívánok rámutatni, mert a polgármesteri előterjesztésnek a legutóbbi közgyűlés napirendjéről való levételével kapcsolatban olvastam pártvezéri nyilatkozatokat, amelyek fölényes kézlegyintéssel iparkodtak az önkormányzati jogokat elkonfiskáló belügyminiszteri rendelet ellen kifejezésre juttatandó tiltakozás felett napirendre térni. Ezek a pártvezéri nyilatkozatok a látszat szerint bizonyos érdekeltségek hangulataira támaszkodtak, vannak, ugyanis olyan szőrös kezek, amelyek az iparosság szempontjából helyeslik ezt a képtelen rendeletet, noha az csak további káoszt teremt az épen eléggé sűrű káoszban, olyan sűrű ködöt, amely bizonyos érdekeltségek céljainak nagyon is megfelel.

Ezek a megjegyzéseim a közmunkák késedelmes kiadásának legújabb okaira vonatkozóan — kapcsolatban az Eucharisztikus Világkongresszussal. Ha majd a felelősség kérdése felmerül az elkésett építkezések, a késedelmesen meginduló kövezet-karbantartás, az elmaradt út-olajozások miatt, hivatkozni fogunk rá, hogy mit mondottunk meg előre és két* hónappal a kongresszus előtt kikről és kikre hárítottuk át eleve a felelősséget.

c-í

ff