Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-02-12 / 6. szám
XVI. évfolyam 6. szám Budapest, 1938. február I2. UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ElOIUelésl Arak s Egész évre.................................. 30 pengéi Pél évre ....................................... 13 pengéi Eg yes szAm Ara 60 fillér KÖZGAZDASÁGI FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D" Szerkesztőség és kledohlv&iol: Budapest, IV., Ka as Ivor-ulca 9. Telefon: 1^828^23. Poslalakarékp. csekkszámla 30.013. Cáfol a UdztnuftUcUanács Szigorú nyilatkozatban közli a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, hogy szó sincs a belvárosi Dunapart felhőkarcolókkal való beépítéséről. A Döbrentei- kéren megkontrázták a belvárosi polgárság egyöntetű határozatát, a közmunkatanács - nem kíván hat- és nyolcemeletes palotákat engedélyezni tíz Erzsébet-hid és a Ferenc József-hid között. Hogy mit akar a kiváló tames, arról semmi értesülést sem szerezhettünk a pársoros közleményből. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa tovább folytatja ábrándozásait a pesti fórumról, az uj Nemzeti Színháznak csekély tizenötmilliós kisajátítási áron az Erzsébet-tér környékén való elhe Idézéséről, a felvonulási dísz-útról, mmely egész utcasorok lerombolása érán kötné össze a Tabánt a Vérmezővel. Ami a megszerzendő és lebontandó bérpaloták megvásárlása után sem kerülne húszmilliónál többe. Ugyanakkor lázas tempóban folyik a tanács Madách Imre sugár-uti székház- kolosszusának építkezése, folyik a környék megszervezése, mert hiszen immáron Pestkörnyék is a tanács jogara alá került, részben a főváros pénzén, mert a hatáskör kiterjesztés többletadminisztrációjának évi negyedmil- millió pengős költségének felét a főváros kénytelen fedezni. így nőtte ki magát rettegett hatalommá a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely maholnap már minisztériumnak fogja képzelni magát, holott csak egyszerű felebbezési fórum az elsőfokú fővárosi hatóságok és a felülvizsgálati panaszokat elintéző bel- ügyminiszterum között. Így merevül paragrafusokba a bürokratizmus, igy lesz öncél az Íróasztalok tömegéből, *melyek mellől a költségekkel nem törődve, játszi kedvteléssel öntik gipszbe a legkülönfélébb városrendezési téveszméket, önmagát mindennél jobban adminisztrálva, így kerül minden gyakorlati szemponttól elvonatkoztatva légüres térbe a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amelynek már reges-régen saját dugába kellett volna dőlnie, ahelyett, hogy folyton szélesedő hatáskörrel magúhoz kaparítson minden ellenőrzést, felüqueletet és városépítési tervet, amelyhez a hatalom jogán hozzá lehet nyúlni. A Főváros Közmunkák Tanácsára semmi szükség nincsen! Az intézmény fellebbezési hatáskörét tökéletesen elláthatják a felállítandó alsó és középfokú közigazgatási hatóságok, a Fővárosi Pénzalapot átveheti a főváros, a városrendezési elgondolásokat pedig sokkal frissebben és a gyakorlati szempontoknak megfelelőbben tudja kiagyalni az önkormányzat. Az az autonómia, amely a belvárosi emelet, - sorok számának megállapítására az egyetlen hivatott tényező! Állítólagos francia ajánlat a gyorsvasúti hálózat megépitésér Az illetékes tényezők egyelőre semmiről sem túr ^3 O* < A I O £a Jh> 1 Szí b*> M M c o • ca • N o: 3 < ct ON ** — As Uj Budapest tudósítójától — Közgazdasági lapokban cikkek jelentek meg, amelyek szerint egy francia tőkecsoport ajánlatot tett volna a főváros, illetőleg a Beszkárt vezetőségének a nagy budapesti gyorsvasut megépítésének finanszírozására. Az állítólagos ajánlat ügyében kérdést intéztünk Babarczy Sándor báró tanácsnokhoz, a fővárosi közlekedési ügyosztály vezetőjéhez, aki a követ kezőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: —■ Magam is olvastam a közleményeket arról, hogy egy francia tőkecsoport állítólag ajánlatot tett volna a gyorsvasúti hálózat kiépítésére. Hangsúlyozom, hogy csupán az újságokból értesültem erről az állítólagos ajánlatról, tudomásom szerint sem .% Beszkárthoz, sem a fővároshoz semmiféle konkrét ajánlat nem érkezett. Ily körülmények között arról, hogy egy esetleges konkrét ajánlatot hangyán fogadnának az illetékes tényezők — ma még korai nyilatkozni. Az elmart napokban érkezett a városházára a belügyminiszter 104.301/1937—IV. számú rendelete, amely szerint a kormány nem veszi tudomásul azt az eljárást, hogy a polgármester az odaítélési véghatározat ellen közszállitási ügyekben csak felülvizsgálati íkérelmet enged meg. A miniszter helyesnek és a fennálló jogorvoslati rendszer szerint megnyugtatónak tartja azt, ha a közszállitási ügyeket a benyújtott jogorvoslat folytán a felebbviteli hatóság érdemlegesen bírálja és dönti el. A miniszter nem járni hozzá a főváros azon kérelméhez, amely szerint a törvényhatóságoknál a köz- szállitások odaítélése ügyében hozott véghatározatok jogerőre emelkedésük előtt is végrehajthatók legyenek. A miniszter nem veszi tekintetbe a főváros számtalan felterjesztését, amely szerint a birtokon belüli felebbezések a közszállitások végrehajtását rendkívüli módon késleltetik és a küzüle- teknek, de maguknak a komoly pályázóknak is nagy kárt okoznak, sőt visszaélésekre is lehetőség van azoknál, akik a közszállítás elnyerésére ugyan semmi valószínűséggel nem birnak, ellenben a versenytárgyaláson mégis részt vesznek: abból a célból, hogy az odaítélés ügyében hozott véghatározatot megfelebbezhessék. A belügyminiszteri rendelet — gyakorlati nyelvre lefordítva — azt jelenti, hogy a verenytargyalási ügyekben a városházán megkövül az eddigi eljárást tohnvabohu, a késedelmes odaítélés ntán a még késedelmesebb felebbezési idő bevárása, az akták vándorlása a belügyminisztériumból az iparügyi minisztérium közszállitási osztályához és vissza. Illetőleg nem marad minden a régiben, mert a miniszteri leirat szelleméből kiderül, hogy a jövőben a felebbviteli hatóság az érdemleges elbírálás és döntés jogával la élni fog. Vagyis megIrta: Müller Antal szűnik a belügyminisztérium városi főosztályának az a gyakorlata, amely szerint sohasem állapította meg a miniszter, hegy ne X-nek, hanem Y-nak kell adni a munkát,, hanem uj döntésre, vagy a verseny- tárgyalás megsemmisítésére utasította a fővárost. Végeredményben tehát úgy áll a dolog hogy a polgármesteri felterjesztésekre adott miniszteriális döntés, nemcsak hogy javított volna, hanem jelentékeny mértékben rosszabbá is tette a helyzetet. A belügyminiszteri leirat szerdán délután foglalkoztatta az ipari és közgazdasági szakbizottságot, sőt a törvényhatósági bizottság közgyűlése is abban a helyzetben lesz, hogy a polgármester hűvösen objektív, de mégis igen indokolt előterjesztése alapján foglalkozzon ezzel a kényes problémával. A polgármester ugyanis a kezeim között levő előterjesztés szerint arra kéri a törvényhatósági bizottságot, hogy a jövőben is nem felebbezés, hanem felülvizsgálati kérelem formájában bírálja el a fős városi versenytárgyalási döntéseket, jogszabálysértés megállapítása esetén pedig az érdemleges elbírálás mellőzésével uj határozathozatalt és uj eljárást rendeljen el. Azt is ki fogja mondani a törvényhatósági bizottság közgyűlése, hogy amennyiben a belügyminiszter sérelmes határozatát a főváros kérelme szerint nem változtatja meg, panasszal fog fordulni a Közigazgatási Bírósághoz. A magam részéről mindenesetre fontos-* nnk tartanám, hogy addig is, amig a Köz- igazgatási Bíróság ebben az ügyben a vitás felek között a döntő szót kimondja, a mai helyzet maradjon meg, vagyis csak felülvizsgálati kérelemmel és nem érdemi íe- lebbezéssel lehessen megpanaszolni a fővárosi versenytárgyalási döntéseket. Én a magam részéről egyenesen katasztrofálisnak tartanám, ha felebbezés formájában kerülhetne minden fővárosi közmunka vagy kör- szállitási ügy a belügyminiszter elé. Síi lesz a miniszteri rendelet végrehajtásának következménye? Minden inci-finel versenytárgyalást meg fognak felebbeznl a miniszterhez, mindig fog akadni felebbező. aki természetszerűen kisebb vagy nagyobb összeg ellenében hajlandó azntán a felébbé- zését visszavonni. És mennyi ideig fog tartani a döntés? Hetekig, hónapokig, vagy évekig; amint a legutóbb az angyalföldi szivattyútelep megépítése alkalmából történt? A fluktuáló árak miatt eddig sem lehetett reálisan kalkulálni, a városházi döntésig gyakran megváltoztak az ajánlat beadása idején érvényes anyagárak és munkabérek. Ha még most hozzátesszük a felebbezés elintézésére technikailag okvetlenül szükséges időt, akkor azt látjuk, hogy megszűnik minden realitás lehetősége, rossz lutri lesz az egész versenytárgyalási komédiából, amelynek nemcsak az iparostársadalom, hanem a főváros közülete is csak kárát fogja vallani. De nemcsak az Iparos-társadalomra és a szállító kereskedőkre, hanem a főváros közületére is csak kárt fog hozni a belügyminiszteri rendelkezés szigorú végrehajtás*. Késni fognak a közmunkák, nemcsak cgy- egy uj iskola vagy kórház építkezése, amelynél végeredményben csakugyan nem fontos, hogy egy hónappal előbb vagy később lesz-e beköltözhető állapotban. l>e hogyan képzelik el például a belügyminiszteri urak az utolajozás kérdését, vagy az anyagszertári rendelések végrehajtását, ha ez a rendelkezés ténylegesen életbe is lép? Néhány szót szólok még arról, hogy a miniszternek az az intézkedése, amely szerint a beadandó felebbezések révén érdemi döntést hozhat a minisztérium, a legnagyobb mértékben sérelmes az önkormány- zárt szempontjából. Minden féltve őrzött Katasztrófát okoz a közmunka-fronton a belügyminiszter uj rendolete *
