Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-02-12 / 6. szám
2 mjßwmPESi 1938. február 12. 8**m jogunk illuzóriussá -válik, ha uiár aít som engedik ineg, hogy a fuvaros maga döntse el, kivel akarja a városházas lépcsőházit a saját pénzén kifestetni. A tanügyi kinevezéseket illetően a kiütaswninisztérium vétójoga, az orvosi kinevezéseknél a belügyminisztérium véleményének döntő faktorrá emelése után, íme, maradék-önkormányzatunk is veszendőbe megy, egy rendelet folytán, amely bürokrata íróasztaloknál született -nieg, a gyakorlati .diet követelményeinek és az önkormányzat szempontjainak teljes figyelmen kívül hagyásával. A régi tipusu pianino elfedte a zongorázó!! MIISICA zongoragyár szenzációs uj tipusu K.IS PIANINO JA í\Umn lm, maim! Á modern lakás hangszere! 7 oktáv, teljes hangerősség. Gyári uj hangszer ára P 875ab Budapest Rendkívüli fizetési könnyítések! Tekintse meg kirakatunkat! Eladási termek: Budapest VII., Erzsébet kőrút 43. (Royal Apollónál) Telefon: 14 50-63. ^u-utsalg-a'VABOSJHAZAff — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházi) bizottsági tag ur?- — ■ Csendecske volt az elmúlt hét, kedves szerkesztő baráom! Bizottsági ülés — nem számítva a műszaki szak- bizottságok szokásos heti üléseit — nem is akadt ezen a héten a városházán. Szerencse is, hogy nem volt, mert úgy a főpolgármester, mint a polgár- mester annyira el voltak foglalva az elmúlt napokban a reprezentációval, hogy a folyó ügyek intézésén felül nem is igen lett volna elnöklésekre idejük. — Halljuk, halljuk! — Elsőnek a Pfuntner német birodalmi belügyi államtitkár budapesti látogatását említem, az ő tiszteletére a német követség által rendezett disz- ebéden, a beliig yminisztériumban tartott gála-vacsorán vettek részt Karafiáth és Szendy. Sőt Szendy, mint polgármester, vacsorát is adott a német államin kár tiszteletére a Gellértben De volt estély, vagy ebéd — valamennyien a megjelent előkelőségek sorában voltak a főplgármester és a polgármester feleségeikkel — József főhercegnél, a fiatal József főhercegéknél, a finn követnél és más helyeken is. Vagyis: a város vezetőinek alig van magánéletük. Va lahány szór ezt a nevét hallom, önkény- •telenül is egy térdben rokkant, monokli« és az éjjelezésektől sápadt arcú, raccsoló, kopaszodó, fahangon röhögő fiatalemberre gondolok. Nem tehetek róla, de valahányszor ezt a nevet hallom, ilyen áliík jelenik meg a képzeletemben. Az elmúlt szombaton — ma egy hete — mintha a tavasz üzenetet küldött volna, hogy nemsokára jönni fog. A hőmérséklet délben kilenc fokra emelkedett. A télikabá- tot a férfiak kigombolták, a pesztonkák hármasával tolták a verőfényes oldalon a gumikerekű kocsikban a gyerekekét, a nők szoknyája, mintha délelőtt óta tiz centiméterrel zsugorodott volna és az előttem haladó, az iskolából hazatartó gyerekek egymást úgy vágták hátba, és fogőeskáz- tak, mint ahogyan valamikor — mi csináltuk. , * Ebéd után újból megnéztem a hőmérőt. Plusz 11 fokot mutatott. (Nyissuk ki az ablakot! Hiszen november óta csak a reggeli takarításkor nyíltak az ablakszárnyak, délután egyszer sem. Az utcáról becsilingelt a villamos, a nevetés, a jókedv hangjai szűrődtek be az ablakon, vegyesen a kocsikerék gordülésé- nek lármája és az autótülkök dudálása mellett. Vidáman hangzott egy cserkész- osztag lépésének üteme. — Adolár! — hangáik be égy öblös torok hangja. Odalépek az ablakhoz. Előttünk taxiállomás és hallom, hogy a túlsó járda felé fordulva egy taxisoffőr pont az ablakunk alól kiáltja a másik oldalra egy sörös kocsi irányában, amely mellett nem tartózkodott senki: — Adolár! Közben mellém könyököl az ablakpárkányra a kisleányom és azt mondja: — Mindjárt 'gyün az Adolár! — Honnan? — kérdezem. — A túlsó oldalról! — feleli a lányom. így is volt. A második kiáltásra a söröskocsi lova felénlcforditotta a fejét és megindult a kocsijával. Szabályszerűen nagy Ívben fordult meg és átjött a soffőrhöz. Előtte megáUt. A soffőr egy darab kenyérserclit adott a lónak, aki azt fejrázogatás közepette ette meg. Mikor kékzen volt az evéssel, mégegyszer beleszagolt a soffőr tenyerébe és ott már nem találván semmit, megindult. A járda szögletét és az azon álló Beszkárt üvegházikét megkerülte és visszatért az „Arany Angyal“ vendéglő elé. Adolár ott várakozott tovább a gazdájára. Kis idő múlva két első lábával fellépett az utca földes, fákkal ültetett járdaszegélyére. De pont addig ment, amig a belső járda- szegély aszfaltpereme nem kezdődött. Nagyon nyihogott, nyerített a vendéglő ajtaja felé. — Na — gondoltam magamban — ez egy korsó sört kér a serclire. De nem, csak a gazdáját s/őllitoUa, é* -amikor az kijött és a lóra ügyet sem vetve elindult az Angyal-utca felé, Adolár utána- eredt és ismét szebályszerű ívbe ford ölbe a mellékutcába. 'Adótér — ezentúl te jutsz az eszembe é# nem a ‘másik figura, akit ezennel kitörtök az emlékezetemből. . . Idegenek számára megdrágult Kenese — Az Uj 'Budapest ’tudósítójától. — A Segitőalap intézőbizottságának kenései albizottsága legutóbbi ülésén letárgyalta a kenesei üdülő telep multévi zárószámadását. Szemben az 1936-os deficittel, amely hatezer pengőre rúgott, az elmúlt évi ráfizetés mindössze 1.000 pengő volt. Igen jelentős eredmény ea abból a szempontból, hogyr az elmúlt év folyamán jelentékenyen emelkedett ax élelmiszer ára. Általában meg vannak elégedve a vendégek Kenésével, ami H o f f m a it'n igazgató érdeme. Ugyancsak az ö ér I deméül tudható be, hogy az ellátás hívójának sérelme nélkül sikerült a ráfizetést csökkenteni. Kenetével kapcsolatosan csupán a kti - lönfogyasztások magas árai miatt vannak panaszok. Drága a sör, a bor, a fe ketekávé. Viszont az is igaz, hogy in kább a mellékfogyasztás, ami. jelentő; mértékben luxusjellegü, legyen drágább sem hogy a penzió ára emelkedjen. Itt említjük meg, hogy nem fővárosi alkalmazottak számára a Segitöalap a kéneséi ellátási dijakat január 1-től kezdődően személyenként és naponként 5$ fillérrel felemelte. Február hó 13-án és 17-én délután fél 3 órakor űgefdversenyek — Karafiáth főpolgármester, mint magánember, kapott a legutóbbi napokban két figyelemreméltó kitüntetést. Halljuk a részleteket! — Szívesen szolgálok velük! Nao- kazu Nebésliima gróf — van-e, aki e nevet meg tudja jegyezni? — a tokiói magyar japán társaság és a ja- páni Petőfi Társaság elnöke, hivatalos értesítést küldött Tokióból, hogy a ja- páni Petőfi Társaság január elején tartott közgyűlésén tiszteletbeli tagjává választotta meg a főpolgármester urat, akinek az elmúlt év nyarán megjelent verseskönyvét most fordították japán nyelvre. Ez a kitüntetés mint költőt érte a titkos tanácsos urat, a másik pedig mint jeles sakkozó. A Sakk Szövetség, az összes magyar sakk egyesületek csúcs-egyesülete, a Sipócz Jenő halálával megüresedett elnöki székét Karafiáth Jenővel, a régi, rutinos verseny-játékossal töltötte be. Furcsa találkozása a véletlennek, hogy Karafiáth, mint hivatali elődje volt, szintén kitűnő sakk játékos. — Nemcsak a hatvannégy mezős táblán, hanem a politikai sakktáblán is! Volt-e ünneplés az esztendős főpolgármesteri jubileum alkalmával? — Semmi a világon nem volt! Karafiáth a leghatározottabban eltiltott minden óvációt, azzal a indokolással, hogy egy esztendő nem is jubileum. A hétfői nap: február hetedike, Karafiáth főpolgármesterségének egyesz- tendős jubileuma igy ép olyan szürke, munkával zsúfolt hétköznap volt, mint a többi. — Így van rendjén! Egyéb jubileum? —Gaár Vilmos, a felsőházi és örökös fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, nem egyesztendős, hanem ötven esztendős jubileumát említem: ötvenedik évfordulója van annak, hogy a kiváló jogász, aki különben nyugalmazott kúriai bíró is, jogi pályára lépett. Ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémián Köves Béla dr. az Ügyvédi Kamara elnöke meleghangú beszéd kíséretében adta át az Akadémia aranydiszes jogtudori levelét Gaár Vilmosnak. Az ünnepelt vete rán jogász válaszában azt a klasszikus értékű kijelentést tette, hogy a jog csak akkor éltető eleme a nemzetnek, ha igazságosság hatja át. — ügy is van, kedves dr. Város- házy! Milyen kitüntetést kapott kapott Bódy László dr., a pénzügyi ügyosztály kiváló tanácsnoka? — Az első tudományos grádushoz érkezett el: szakelőadónak hívták meg a Műegyetemre, „Pénzügyi és közigazgatási praktikum“ címmel fog előadásokat tartani Bódy László, aki — akárki meglássa! — rövidesen egyetemi magántanár is lesz. — Előre is gratulálok Öméltóságának! Mi újság tisztviselői körökben? — A hármas ügyosztályvezetőhelyettesi áthelyezés tartja izgalomban a fogalmazói kart. A polgármester intéz kedésére Csanády Gusztáv dr. a városgazdasági, vitéz Horváth László « városrendezési, Rózsavölgyi István dr. pedig a szociálplitikai ügyosztály vezetőhelyettesi pozíciójába került. Rózsavölgyi természetszerűen a kitűnő B'ártl főjegyző hatáskörének érintetlenül való hagyásával kapta a megbízást. — Horváth pedig a városrendezési ügyosztály jogi alosztályának lett a vezetője. — Mi az oka a gyors áthelyezéseknek? — Semmi egyéb, mint hogy a városháza törvénye szerint minden tanácsnok maga választja meg a helyetteséi és minden vezetőhelyettes csak addig maradhat pozíciójában, amig a gazdájával össze nem vész. — Halljuk a beteglistát? — Először is két operációról számolok be. Súlyos gyomor-operáción ment keresztül Matolcsy Kálmán dr. tiszti ügyész, a tiszti ügyészi kar egyik legszimpatikusabb tagja. Immáron a teljes javulás utján van. — Mandula-műtétnek volt kénytelen alávetni magát Sándor Dénes dt. tanácsjegyző, a városgazdasági ügyosztály kitűnő szakreferensé. Betegek:
