Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)

1938-07-30 / 29-30. szám

XVI. évfolyam 29—30. szám Budapest, 1938. julius 30, UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI wr. Elöllzclésl Arak: | Egétz évre.................................................. 30 pengő A Fél évre ......................................................... 15 pengő j Eg ye* izém Ara 60 fillér ^ 1 FCLELÓ5 SZERKLSZT A : IdOBY ANDOR DB | | SzerkeízlAség és kiadóhivatal: a Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca O. 1 Telefon: 1^828^23. B Postalakarékp. csekkszámla 30.013. A második Egy koszorú a Farkasréti temető kriptáján, amelyet a Keresztény Köz­ségi Párt nevében Csilléry András, egy másik koszorú, amelyet a hivata­los főváros részéről Lamotte Károly és egy harmadik koszorú, amelyet a Keresztény Nemzeti Liga megbízásából helyeztek el. Ez volt Wolff Károly halálának második évfordulója a teme­tőben. Egy rekviem a Kapucinusok budai templomában szégyenletesen kisszámú közönséggel. Ez volt a templomi ün­nepség. És ez volt minden! Ne felejtsetek el engemet — ezek voltak Wolff Károly utolsó szavai. Nos Wolff Károlyt hamarosan kezdik elfelejteni. Ha mindazok elmentek volna a Kapucinusok templomába, akikkel Wolff Károly életében jót tett, nem fértek volna el a tízezrek a Batthyány-téren, de a Fő-utcában sem. Ott kellett volna lennie a nagy jövedel­mű üzemi részvénytársasági elnöktől kezdve a köztisztasági munkásig min­denkinek, aki Wolff Károly altruisz- tikus támogatásának köszönheti poli­tikai, vagy privát egzisztenciáját. Nem mentek el és nem fognak soha többé elmenni. A legközelebbi rekvie­men már öt keresztény bizottsági tag sem fog áldozni a katafalk mellett Wolff Károly emlékének, amelyet egy harmadrendű budai útvonal elnevezése örökít meg egyelőre az örökkévaló­ság számára. Mert Wolff Károly szob­ráról ma már senki sem beszél, mint ahogy annyi sem történt meg, hogy a keresztény Budapest megteremtőjének életrajzát megíratták volna a jövő nemzedék okulására. Ez a részvétlenség végeredményben Wolff Károly nagyságából egyetlen jottányit sem von le. Csak azt bizo­nyítja: mennyire kis emberek az epi- gonpk! Akik Wolff Károly örökéből csak a hatalmat tartották meg a maguk számára, eszméiből, elképzeléseiből, nagy gondolataiból azonban annál ke­vesebbet. Pedig a falon ott sötétlik a Mene tekel! A Keresztény Községi Párt és a városházi keresztény politika csak addig él, csak addig fungál és csak addig van hutáimon, amíg Wolff Károly szellemében él és dolgozik! Ezt ne felejtsék el az urak se most, se akkor, ha újra községi választásokra fog sor kerülni! A halottak gyorsan lovagolnak és a történelem ítélőszéke kérlelhetetlen. A frázisok hatástalanul puffognak a ro­hanó élet bömbölő viharában és önma­gát ítéli halálra a tékozló fiú, aki maga semmit sem tud keresni, de könnyel­műen elherdálja az apai örökséget, amelyet — fájdalom — nem tud újra kiadni a temető néma kriptája. Eze­ket akartuk Wolff Károly halálának második évfordulóján elmondani. Budapest uj térképet kapott!--- ■■■■ i ——e—g——»———■——■■ ---­El készült Budapest székesfőváros főforgalmi úthálózata í30 forgalmi utvo — Az IJj Budapest tudósítójától — Egy rendkívül nagyhorderejű javas­lat került a Fővárosi Közmunkák Ta- nácsának a nyári szünet előtti leg­utolsó ülése elé. A Tanács egyik al­bizottsága a plénumnak elfogadásra ajánlotta Budapest főforgalmi útháló­zatának tervét. A plénum a javaslatot elfogadta, a tervből határozat lett, olyan határozat, amelyről legalább ötven éven át még sok szó esik majd a Közmunkák Tanácsánál, a főváros­nál, valamint a sajtóban is. Hatalmas munka nyert ezzel szente­sítést, öt félhivatalos és hivatalos Budapest jelenlegi úthálózata sem alkalmas a gyorsforgalom lebonyolí­tására. Pedig — ha csak az autófor­galmat tekintjük — feltétlenül szá­molnunk kell arra, hogy a legköze­lebbi 3 vagy 5 év alatt a magyar gépjárműállomány megsokszorozódik, hiszen Amerikában 5, Franciaország­ban 31, sőt a volt Ausztria területén is 154 lakosra jut egy gépjármű, míg Magyarországon a legutolsó hivatalos megállapítások szerint csak 484 la­kosra jut egy-egy autó. De egyébként sem lehet kétséges, hogy Budapest fejlődésére közgazda- sági szempontból is nagy kihatással van az úthálózat kérdésének miként való megoldása! A főváros gyorsforgalmi úthálózatá­nak tervével először a Magyar Touring Club foglalkozott. A Club bizottságot alakított, amely a legalaposabb mun­kával megállapította Budapest főfor­galmi úthálózatának tervét. Elkészült Budapestnek a közúti forgalom szem­pontjából történő szabályozási javas­lata, amelyet a Touring Club elnök­sége annakidején bemutatott az ille­tékes hivatalos tényezőknek, akik valamennyien egybehangzóan javasol­ták, hogy a kitűnő tervezettel a fő­város városfejlesztési bizottságának sürgősen kell foglalkoznia. A város- fejlesztési bizottság Earrer Ferenc elnöklete mellett részletesen foglal­kozott a javaslattal és 1937. decembe­rében azt indítványozta a főváros városrendészeti ügyosztályának, hogy a Touring Club tervezetét a város tegye magáévá. Végül a főváros város- rendezési ügyosztályának javaslata­ként a terv a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elé került. fórum négy teljes esztendőn át dol­gozott ezen a terven, amelyből most határozat lett. Nem kell külföldi példákra hivat­koznunk, ha. megállapítjuk, hogy mennyi kár és baj származik abból, ha egy nagyváros főforgalmi úthálózat nélkül épül és fejlődik! Erre vonat­kozóan éppen elég példát nyújt Buda­pest története. Nyugateurópai nagy­városokban pedig újabban gyakran egész városrészeket bontanak le, vagy földalatti és földfeletti vonalakat épí­tenek a közlekedés biztosítása érde­kében, óriási összegeket áldozva erre a célra. Egy ilyen nagyhorderejű tervet, amely Budapest számára az utolsó évek legnagyobb városrendezési mun­káját jelenti, természetesen csak kellő előkészítés, tanulmányozás és vizsgálat után tárgyalhatta le a Közmunkák Tanácsa, annak ellenére, hogy Besse- nyey Zénónak, a Közmunkák Tanácsa elnökének Budapest főforgalmi úthá­lózatának rendezése a „szívügye“ lett; az elnök ezzel a problémával már székfoglaló beszédében foglalkozott és ezt a nagyszabású tervet azóta rész­letesen letárgyalta. Végül is itt fekszik előttünk a nagy terv, mint határozat, amely megmutat­ja, hogy Budapest közúti forgalmát miként kell szabályozni, milyen in­tézkedéseket kell tenni, hogy Nagy- Budapesten a közlekedés biztos és gyors legyen. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa szívesen vette, hogy a Magyar Touring Club az immár határozattá vált főforgalmi úthálózat tervét a sajtó munkatársai előtt ismertette. A főforgalmi úthálózat tervét — és pedig Münnich Aladár közmunkatanácsi tag elgondolása szerint — a Touring Club dolgozta ki, az elkészült javaslatot annakidején díszes kiadvány alakjá­ban a nyilvánosság elé hozta, elmond­hatjuk tehát, hogy a Touring Club kezdeményezése olyan határozattá lett, amely a városfejlesztési program egyik leglényegesebb alkotó része. A Magyar Touring Club sajtóérte­kezletén nagybudafai Vérmés Gyula elnökölt, a kereskedelemügyi és közle­kedésügyi minisztériumot Noiret Ar­nold miniszteri osztálytanácsos, a Fő­városi Közmunkák Tanácsát pedig Fodor Sándor miniszteri tanácsos kép­viselte. -:Vjj Nagybudafai Vermes Gyula adatok­ban gazdag megnyitó beszéde után, amelyben a Touring Club elnöke rá­mutatott arra a körülményre, hogy a városi hatóságok illetékes szervei, továbbá a minisztérium, a közlekedési rendőrség és a Touring Club szak- referensei olyan úthálózati tervet dol­goztak ki, amely nemcsak a főváros egyes részeinek egymásközött fennálló gazdasági relációit, hanem a szomszé­dos községeknek, illetve az országnak a főváros gazdasági életével való kap­csolatait is szolgálja, egyben a tele­pítés irányításának egyik leghatható- sabb eszköze. Münnich Aladár, a sajtó- értekezlet előadója, mondott el rend­kívüli érdekes és értékes adatokat Budapest uj térképéről. Az elfogadott tervezet pontosan elő­írja, hogy Budapestnek meglévő 2300 és még megépítendő utcái közül száz­harminc ut „forgalmi útvonal“, a többi pedig „lakóutca“ lesz. A „fő-“ és „mellékutca“ elnevezés helyett a hivatalos térkép tehát a jövőben egy­részről „országos jelentőségű“ vagy „fő- és forgalmi útvonalat“, másrész­ről „lakóutcát“ ismer. Az uj főforgalmi úthálózat: Buda- pest sugárutjai, kőrútjai és transzver­zális utjai képezik a főváros „csont­vázát“. Egy olyan főforgalmi útrend­szer megállapításáról van szó, amely századokig fennmarad. Az uj főfor­galmi hálózat a jövendőbeli villamos- és autóbuszvonalakat jelenti. A főfor­galmi úthálózat tervének jóváhagyása folytán most majd uj útvonalak meg­nyitására, meglévő utak és utcák ki- szélesítésére, kereszteződések csökken­tésére és szabályozására, forgalmi csomópontok és járműtároló terek (Parking Place) megoldására, az ut- testi beosztások és az úgynevezett mentőszigetek kiképzésére . kerül a sor. Óriási összegeket felemésztő vá­rosrendezési munkálatokról van szó, a városnak először tehát a szükséges fedezeteket kell előteremtenie, azután állapíthatják meg a főforgalmi úthá­lózat megvalósítását jelentő munkák végrehajtási sorrendjét. Egységes közlekedési rendszer felé! A főforgalmi úthálózat kiépítése révén Budapest térképe idővel meg­változik és Nagy-Budapesten egységes közlekedési rendszer lép életbe. Olyan úthálózatot kap Budapest, amelyben a közlekedés teljes élet- és vagyonbiz­tonság mellett, zajmentesen és gyor­Miért nem alkalmas a jelenlegi úthálózat a gyorsforgalom lebonyolítására?

Next

/
Thumbnails
Contents