Uj Budapest, 1938 (16. évfolyam, 1-48. szám)
1938-06-18 / 23-24. szám
XVI. évfolyam 23—24. szám Budapest! 1938. Junius 18, UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ClOflzelésl A/ok: £g6»z évre.................................................. 30 pengO í'41 évre.......................................................... 15 pengő egyes tzAm Óra 60 fillér KÖZGAZDASÁGI D FELELŐS SZERKESZ1Ő: B V ANDOR DR Szerkesztőség és kladóhivol&l: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulco 9. Telefon: 1^828^23. Poslalakarékp. csekkszámla 30.913. Ak élei ad ptoqmtnoi! A magdolnavár ősi elöljárósági székháznak, a legfiatalabb és legszegényebb kerület központi épületének ünnepélyes felavatásán két figyelemreméltó kijelentés hangzott el. Az egijiket Szendy Károly polgármester tette, amidőn azt a kívánságáét hangoztatta, hogy ebben a modern épületben valóban modern legyen a köz- igazgatás, az elöljáróság ne hatósága, hanem polgártársa legyen a bajaikban hozzáfordulóknak. A másik — szerénységében különlegesen említést érdemlő — megállapítást az uj kerület érdemes elöljárója: Pertik Béla tette, meglepetést keltvén azon egyszerű tőmondatával, hogy ő pedig programot nem ad. Programúi az élet ad — mondotta bölcsen Perük — és nekünk nincs egyéb feladatunk, mint az élet programját végrehajtani, az élet által adott problémákat megoldani! Mennyi tapasztalat, mennyi filozófia, mennyi logika ezekben a megállapításokban! Mennyi átérzése a modern közigazgatás újszerű feladatainak, mennyi melegség mennyi szív, menyi- nyi szeretet! Egy valóban polgármesteri gesztus, nem ígér aranyhegyeket, világosan, bölcsen és derűsen határozza meg azokat a feladatokat, amelyeket az uj kerületnek a legproletá- rabb Angyalföldön szem előtt kell tartania. És 'az uj elöljáró minden nagyképűségtől mentes, tiszta és nemes válasza! Nem paragrafusok özö- néről beszél, nem kívánságokat hangoztat a székfoglaló alkalmával, nem villámokat dörögtet és nem színfalakat hasogat: minden egyéni programtól mentesen a közönség által adott program megvalósítását, az élet által kaleidoszkopszerűen feltáruló problémák becsületes, gyors és őszinte megoldását Ígéri! Szeretnék, ha Budapestnek mind a tizenhárom közigazgatási kerülete, münden hivatala és minden hivatalnoka a magdolnavárosi program után igazodna! Ha az akták rengetegéből felfigyelnének a bürokrácia sárkányai arra a friss szellőre, amely az angyalföldi nyomortanyák felől, a Béke-tér nyomorúságos vidékéről száll a város felé. A legelső magyar asszony szellemében, akinek irgalmas cselekedetei ebből a sötét városrészből indultak el, hogy az országos nyomorenyhítő akció jóságos áldásaiban, részesítsék hazánk minden elesettjét! Boldogak lennénk, hg a polgármesteri szó nyomán szerte a fővárosban friss és modern lenne a közigazgatás üteme, amely elsősorban azzal törődne, hogy ne állítson fel programokat, ne gyártson problémákat, hanem az élet programját vallja és az élet problémáit oldja meg. Adja Isten, hogy igy legyen, Régi rossz szokásnak megfelelően közvetlenül a nyári szünet előtt ismét közgyűlést tart a székesfőváros törvényhatósági bizottsága, amelynek tárgysorozatában egész sereg, a székesfőváros jövő életére és működésére rendkívül fontos jogszabály megalkotása is felvétetett. Nagyon is közérdekű, hogy a különböző jogszabályokat és szabályrendeleteket megalkossák, amelyeknek az alapján az önkormányzati élet működik és főleg amelyeknek alapján az önkormányzat üzemeiben dolgozó köz- alkalmazottak jövő életét, működését és nyűg-ellátását biztosítjuk. Ha mégis szót emelek az ellen az immár sajnos állandóvá váló gyakorlat ellen, hogy az ilyen nagy horderejű jogszabály megalkotásokat a nyári szünet előtti utolsó ülésre halasztják és a tervezeteket alig pár nappal előbb kapjuk kézire zí, nem azért .történik, mintha halogatni szeretném az ügyek elintézését. Nem is veszem tudomásul azt a feltétlenül érdekes megjegyzést, hogy „ha évtizedekig lehetett várni, még három hónapig várhatunk.'1 De kifogásolom azt, hogy az ilyen nagy horderejű, a székesfővárost és alkalmazottait mélyen érintő szabályrendeletek az utolsó percben minden előkészítés nélkül kerülnek hozzánk. Nem az a fontos, hogy júniusban tárgyaljuk-e vagy nem, a nyári szünet előtt elkészítjük-e, vagy nem, vagy miért épen a nyári szünet előtt történik az előterjesztés, hanem a fontos az, hogy ezeknek a dolgoknak az átgondolásához, elkészítéséhez, megszövegezéséhez, átnézéséhez, a különböző szabályrendeleteknek egymásai összhangba hozásához, az érdekek kölcsönös elismeréséhez és megállapításához nem elegendő a különböző bizottságok és a közgyűlés számára hét-nyolc nap, még ha azt az ügyosztályok a legjobb indulattal és minden tudásuk latbavetésével hosszú munkával dolgozták is ki. Először tisztába kell jönnünk az elvekkel! És ha azok az elvek, amelyeket az új szabályrendeletekben törvényerőre akarunk emelni, ellenkeznek a régi szabályrendeletekben foglalt tételekkel, akár a változott viszonyok, akár a közalkalmazottak és különösen az üzemi alkalmazottak sajátos igényei miatt, akár a kor szellemének és gazdasági életének a változása következtében, úgy különösen fontos az, hogy a törvényhatósági bizottságnak legyen ideje azt jól átgondolni és megfelelő tanulmányozás után letárgyalni, azzal a nyugodt lélekkel útjára bocsátani, hogy az autonómia ezzel nemcsak a saját érdekét szolgálja, de a közalkalmazottak minden jogos és méltányos igényét is kielégíti. Bármennyire is sürgettük ezeknek a szabályrendeleteknek a létrehozását, talán épen azért, mert a legkülönbözőbb érdekek összhangba hozása a feladata és a törvényhatóság olyan nagy kötelezettségeket vállal, amelyeknek a teljesítésével elsősorban anyagi tekintetben biztosnak kell lennie, szükséges, hogy a tervezetek egész lényegét megérthessük, átgondolhassuk, még a legkiválóbb jogászoknak is bizonyos idő. Szomorúan kell rámutatni a gyors tör vény gyártás következményeire, amelynek következtében szinte állandóan módosítani kell a kiadott jogszabályokat, ami pedig nemcsak az élet nyugalmát, de a hatóságokkal szemben való bizalmat és a jogszabályokba vetett hitet is gyöngíti. Éppen ezért örömmel látom a törvényhatósági bizottság tagjai még működő bizottságai és választmányai részéről azt a nagy szorgalmat és odaadást, amely- lyel a tervezeteket tanulmányozzák, de épen olyan örömmel hallom, hogy a polgármester módot kíván adni a törvényhatósági bizottságnak a javaslatok átgondolására és nem sürgeti mindenáron az azonnal való letár- gyalást és nem tekinti bizalmi kérdésnek, ha a javaslatokon megfelelő módosítások történnek. •XA székesfőváros közigazgatása 156 milliós, az üzeme további 200 milliós költségvetéssel dolgozik. Az élet állandóan újabb és újabb kívánalmakat támaszt. Uj és uj igények keletkeznek. Régi idők mulasztásait kell pótolni. A gazdasági élet nehézségeit kell áthidalni. Ezeknek az anyagi feltételeit előteremteni nem könnyű feladat és a polgármester és munkatársai teljes erejének és tudásának latba vetésére van szükség, hogy a főváros teherbíró képességét a megoldandó feladatok anyagi igényei túl ne haladják. Nemcsak a napi élet költségei, hanem az uj beruházások milliói is nagy teherként nyomják a fővárost. Legutóbb hajlottunk újabb 200 millió pengős beruházási szükségletről, amelyet csak kölcsönel lehet fedezni. A Keresztény Községi Párt minden erejével támogatja az észszerű beruházást és a helyes gyakorlati közigazgatást. Hajlandó igen nagy áldozatokat hozni, de mindig szem előtt tartja a főváros vagyonának és terheinek az egyensúlyát és a lakosság teherbíró képességét is. És mikor már szót emeltem a 200 millió pengős újabb teher felvételével kapcsolatban azon meggondolásért, vajon ez nem fogja-e sújtani a főváros polgárságát annyira, amely nem ér fel a beruházás gyümölcsöző- ségével, nyomatékosan hangsúlyoztam egyúttal az eladósodás határainak az észszerű betartását, hogy a jövő nemzedék ne viseljen nagyobb terhet, mint ami annak az eredményéből a köz javaként reá háramol- hatik. Ez a meggondolás merül fel mindig, amikor, akár az újabb beruházást, akár annak kölcsön-kamatait a közterhek emeléséből kell fedezni. És amilyen nagy örömmel határoztuk el az óbudai hid megépítését és ezzel kapcsolatban Óbuda rendezését, éppen olyan megértéssel halljuk a polgár- mester intő szózatát az újabb adóemeléssel szemben, és helyeseljük azt a lépést, amely a beruházás tempóját a lehetőségek határai között kívánja megállapítani. Ugyanakkor azonban félő gonddal hallgatjuk Óbuda törzsökös lakosságának a helyzetéről szóló előadást és szomorúan áll álőttünk a Tabán elnéptelenedése. Nem lehet és nem szabad Óbudát ugyanarra a sorsra juttatni, amelyre a Tabán lakói jutottak. Évtizedekkel ezelőtt határozták el a Tabán kisajátítását, amelynek következtében a régi lakosság a legkülönbözőbb más kerületekbe tette át a költözés miatt még külön, is lerom gyolódott életét. A tervszerűtlen kisajátítással pedig kaptunk ugyan egy igen drágán előállított tabáni parkot, de mindenfelé városi bérházakat, kislakásokat kellett építeni, hogy a Tabánból száműzött lakosságot födél alá tudjuk juttatni és még igy is nagyon sokan kénytelenek voltak vidékre költözni, odavivén a Budapesten szerzett jövedelmet, tehát a főváros adóbevételeit és életforgalmát csökkentették. Most megint azt látjuk, hogy Óbudán megszűnt az uj házak adómentessége, amig a város építési tervei jogerősek nem lesznek, de ugyanakkor megindultak a kisajátítások és az óbudai polgárság kénytelen elhagyni ősei lakhelyét, aaiely talán már nem volt a mai nagyvárosi Nyár elöli Irta : Szőke Gyula dr.
