Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-09 / 40. szám

• • ' " " "" ’"-'V'

2 m MIMPEST 1937. október 9.

Mégis lesznek hamarosan gyámpénztári kölcsönök!

Irta: Csorna Kálmán dr.

De egységes városfejlesztési terv nélkül. Bizonyos, hogy szükséges a külső városrészek utcáinak is a rendbehozása, mert a város polgárai egyaránt igényel, hptik és megérdemlik, hogy az ő érdekeikkel is olyan lelkiismeretességgel törődjünk. De, ha adunk valamit, arra a sokat emlegetett idegenforgalomra és ha komolyan figyelemreméltatjuk a városfejlesztés feladatait, nem hiszem, hogy akadjon valaki, aki tagadná, hogy amig a belvárosi Dunapart abban az elhagyott, rozoga álapotban van, amíg a Fővámtér, Molnár-utca és a Belváros egyéb részei nincsenek rendbehozva, addig a közigazgatásilag is alig- fenntartható külső városrészek aszfalttal, betonnal és keramittal való ellátása szinte nem lehet közérdek.

Kell városfejlesztési program, amely nemcsak az egyes ügyosztályok elgondolását, hanem az egész város; az egész közgyűlés átfogó elhatározását képvi sell. Éneikül minden áldozat ötletszerű, minden áldozat csak emeli a kölcsönök mennyiségét, szaporítja a főváros terhét; emeli az állandó kiadásokat és nem oldja meg a milliós város jövő megélhetésének a lehetőségét.

Gondoljunk vissza az első üzemvizsgáló bizottságra; amely titokban működött és a vége; hogy jöttek átalakiá- sok, azoknak óriási, hitelből fedezett költsége; amelyet; ha alkotmányosán azok a javaslatok letárgyalhattak volna; soha keresztül nem viszünk. Jött a régi tanács megszüntetése, majd az ezt helyettesitő törvényhatósági tanács eltörlése odaállítván a polgármestert, mint mindentudó, mindent akaró és mindent biró hatalmat; aki mindenki helyett dolgozik, és a közgyűléstől legfeljebb csak jóváhagyást kér. Ma azt látjuk, hogy a legtöbb elgondolás azon dől ,meg, hogy nincs kellő előkészítés. Ezt várjuk. És ha ez meglesz, másképen fog kinézni a költségvetésünk.

mmi iniiMimwiu .......mm ihiwwmmi——

Az Uj Budapest legutóbbi számában a fővárosi árva-pénzek jövedelmezőségének csökkenéséről cikk jelent meg, amely hibáztatja, hogy az árvaszék készpénzfölöslegét nem helyezi ki jelzálogos kölcsönökbe, holott ilyeni kihelyezéssel magasabb kamatozást lehetne elérni.

Evvel kapcsolatban a következőkre kívánok rámutatni:

Mint ismeretes, az árvaszéket a székesfőváros pénzügyi bizottságában, a közgyűlésen és a sajtóban is súlyos támadások érték a közelmúltban azokkal a gyámpénztári kölcsönökkel kapcsolatban; amelyeket az 1928—1932-ik években helyezett, ki ingatlanokra. — Azóta a polgármester úr által lefolytatott vizsgálat elégtételt szolgáltatott az árvaszéknek. Megállapította azonban az üggyel foglalkozó pénzügyi szakbizottság, hogy a jelenlegi szabály- rendelet rendelkezései nem alkalmasak arra, hogy azoknak alapján folyósíttas- sanak újabb gyámpénztári kölcsönök. Azóta már közgyűlési határozat módosította is a szabályrendelet egyes sürgősen megváltoztatandó rendelkezéseit, ez a határozat azonban még belügyminiszteri jóváhagyást nem nyert.

Kifogás tárgyává tette továbbá a pénzügyi bizottság, hogy az árvaszék a jelenleg is érvényben levő szabályrendelet rendelkezéseinek módosításáig hozzájárulást kért és kapott annakidején a belügyminisztertől arra, hogy készpénzfeleslegének 800.000 pengőt meghaladó részét gyámpénztári kölcsönökbe helyezhesse ki abból a célból, hogy az árvavagy ónoknak nagyobb jövedelmezőséget biztosíthasson. A szabályrendelet előírása szerint ugyanis a gyámpénztár pénzkészletének csupán kétharmad részét lehet jelzálogos kölcsö- nökben helyezni el, egyharmad részét a gyámpénztár fizetőképességének biztosítása végett bankbetétekben kell tartani. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a gyámpénztár kereken 4,500.000 pengőt kitevő pénzkészletéből annak egyharmad részét, tehát másfél millió pengőt forgótőkeként bankbetétben kell kezelni és ez az összeg természetesen alacsonyabb kamatozást, biztosít mint a jelzálogkölcsönökben kihelyezett kb.

2.800.000 pengő.

Már az ezévi február hóban a székesfővárosi közigazgatási bizottsághoz intézett évi jelentésemben rámutattam arra, hogy a kiskorúak tőkéi után térítendő kamatláb állandóan csökkenő 'irányzatú és, hogy a kamatlábnak további leszállítása csak úgy lesz elkerülhető\ ha az árvaszék a fizetőképességének biztosítására szükséges összeget meghaladó tőkéket ismét jelzálogkölcsönökben helyezi ki, vagy esetleg az 1930. évi XVIII. te. 74. §-a alapján maga a székesfőváros veszi kölcsön megfelelő kamatozás mellett. Ugyancsak rámutattam arra is, hogy az árvaszék szükségesnek látja a gyámpénztári kölcsönökről szóló új szabályrendelet sürgős megalkotásán.

Az árvaszék már 1931-ben elkészítette az új szabályrendelet-tervezetet, majd pedig a közbejött rendkívüli gazdasági viszonyokra figyelemmel, az 1935. évben újabb tervezetet dolgozott ki és azt ugyancsak beterjsztette.

Az árvaszék előterjesztései szerint a jövőben a gyámpénztári készpénztőkének csupán egynegyed részét kellene forgótőkeként visszatartani, illetve bankbetétekben kezelni. Ha tehát az árvaszék előterjesztéseit, illetve az új szabályrendelet tervezetét — melyeknek elintézését az illetékes helyeken ismételten szorgalmazzák — elfogadják, úgy meg lesz a lehetőség arra, hogy kb. 800.000—1,000.000 pengőt a jelenleginél magasabb kamatozás mellett helyezhessen el és ezáltal a kiskorúak tőkéi részére a mainál magasabb kamatozást biztosítson. Megjegyzem, hogy a gyámpénzár jelenleg 4.4% kamatot térít az árváknak, ami még mindig elég kedvezőnek mondható, mert a kiskorúak tőkéjének közvetlenül pénzintézeteknél való elhelyezése mellett ennél sokkal alacsonyabb kamatozást lehetne elérni. Tudomásom szerint az új sza- ‘ bályrendelet letárgyalása a legközelebbi jövőben várható és így remény van rá, hogy ez év végén, vagy a jövő év elején a gyámpénztár abba a helyzetbe kerül, hogy készpénztömegének magasabb kamatozást tud biztosítani.

púMmkül

kedves dr. Városházy bizottsági tag úr?

— Elsőnek fiatal és tetterős barátomtól búcsúzom el szerkesztő úr vendégszerető hasábjain: Sebő Bélától, akiről csak most, amikor október vér gével nyugdíjba megy, derült ki, hogy nem negyven esztendős, mint amennyinek látszik, hanem a folyó esztendő június 6-án már hatvanadik életévét töltötte be 0 volt a városháza „legkisebb“ főtiszviselöje, — de csak a termetet illetően, mert tudása és munkabírása óriási! A város főkönyveinek hivatottabb tudósa nincs őnála, kalauz nélkül jár a költségvetés és a zárszámadás óriási labirintusában; a számok művésze ő! Most, hogy a régóta megérdemelt kormányfőtanácsosi kitüntetés után nyugalomba vonul, barátainak és tisztelőinek nagy serege — közöttük én is és minden valószínűség szerint Ön is szerkesztő úr — meghatott szeretettel veszünk búcsút tőle.

— Teljesen oszom nézeteit, kedves dr. Városházy! Ki lesz Sebő Béla utóda?

— Minden vonatkozásban elintézett dolog, hogy GáJtonyirGroszmann Béla föszámvevő-helyettes kerül Sebő Béla örökébe. 0 lesz különben az első főszámvevő, akire az új fővárosi törvényiben előírt szigorú kikötések a képesítést illetően vonatkoznak. Az öregebb számvevőségi generáció még nem rendelkezik azzal a könyvrevizori diplomával, mely Gátonyi birtokában van. Gátonyi különben mindössze negyvenhét esztendős és így hosszá lejáratú főszámvevőt fog benne kapni a főváros, j zet

— Reméljük is! Ott volt bizottsági vél

tag úr a Magyar Jövő Szövetség Gömr Öl bős Gyula emlékvacsoráján? sül

— Jelen voltam, szerkesztő úr és örömtől dagadozott a szívem, amikor dorogi Farkas Ákos dr. magyar királyi kormányfőtanácsos, székesfővárosi tanácsnok a miniszterek és államtitkárok az országgyűlési képviselők és főispánok díszes gyülekezete előtt akkora hajtással és általános szimpátia és nagyrabecsülés közepette mondotta el emlék- beszédét. Amennyire hűségesen viselte minden gúnyolódás és támadás ellenére

— Farkas Ákos Gömbös Gyula életében az ő pártjelvényét, annyira becsületesen kitart Gömbös Gyula eszméi mellett ma is, amikor a vezér jeltelen sírja már a Kerepesi-út melletti temetőben domborul. — A mai napon — mondotta többek között Farkas Ákos

— a tanítványok hitével és meggyőződésével akarok bizonyságot tenni arról, hogy a mi vezérünknek és mesterünknek csak teste van a sírban, de lelke, szelleme itt jár közöttünk és tovább hirdeti az örök magyar igéket. A megújhodás eszméje lesz ő az új nemzedékek előtt, folytassuk munkánkat az ő élete és eszméje szellemében!

— Valóban gyönyörű beszéd volt! Egyéb ünneplés?

— Felkay Ferenc tanácsnokot, a közoktatási ügyosztály érdemes vezetőjét részesítették meleg ünneplésben névnapja alkalmából. Az ügyosztály tisztikara élén Boros Pál dr. főjegyző üdvözölte, majd Urbányi C. József a Keresztény Tanügyi Bizottság, Erődy Kálmán dr. tankerületi királyi főigazgató a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége oktató szakosztálya nevében fejezte ki szerencsekívánatait. Ölveczky Pál a Budapesti Tanító Egyesület, Perjéssy Kálmán dr. az iskolán orvosok, Németh István a Pedagógiai Szeminárium könyvtára, Vargha Márton a kertészképző iskola, Jánossy Imre az iparostanonc-iskolák, Barta Imre az Ipariskolai Tanárok és Tanítók Országos Egyesülete, Zombori Mol- doványi Béla az iparrajz-iskolák, Stelly Gizella az óvónők részéről üdvözölte a népszerű tanácsnokot.

— Mi is melegen köszöntjük! Kik vannak betegstandban?

— Szécsi Ernő dr. a népszerű tisztir főorvos-helyettes feküdt néhány napig influenzásán a lakásán. A kitűnő főorvos-helyettes addig küzdött az influenza ellen, amig ő is meg nem kapta. Ugyancsak influenzásán feküdt néhány napig betegen Szokolay Leó dr. árvar széki elnökhelyettes, aki igy nem tudta megköszönni azt a rengeteg gratulációt, amelyet a Fővárosi AlkalmUzotr lak Nemzeti Szövetségében elmondott Body-beszédéért kapott. Influenzásak különben — kisebb nagyobb számban — az erősen ősziesre fordult időjárás miatt minden ügy osztály ban\ bőven akadnak.

— Kik a szabadságosak?

— Némethy Károly Öméltósága félig szabadságon, félig hivatalosan Zürichbe, majd onnan Párisba utazott, ahol is tanácskozásokat folytatott a í**" rosok közti kulturkapcsolatok kiépítéséről. Budapest kitűnő kulturtaruícsno- ka mindkét városban előadásokat is tartott. — Két érdemes elöljáró Farkas Lajos dr. a Vár, és Antalfy a Lipótváros elöljárója Rómába és Nápolyba

utaztak. És hogy ne legyenek orvosi

jelügyelet nélkül, megemlítem, hogy kíséretükben ment szabadságra Doby József dr., a Lipótváros kerületi tisztiorvosa is. Az utazásokkal kapcsolatosan egy költözést is bejelentek szerkesztő úrnak: marosvásárhelyi Thordai Lajos dr. székesfővárosi tanácsnok, a Víziváros elöljárója, aki eddig pesti lakásáról járt át budai hivatalába, most ténylegesen, lakásával is, Budára hurcolko- dott.

— Miért vannak hónapok óta lehúzva a Bécsi úti Andréka-kúria rolói?

—Azért, mert — mint Pesti Postában Bállá Ernő hírlapíró társunk most megindult hetilapjában olvassuk — per tört ki az elhúnyt örökös bizottsági tag más fél százezer pengőre rúgó öröksége fölött. Andréka aki félesztendővel azelőtt elhúnyt feleségét követte a sírba, gyermektelenül halt el. A főkapitányhelyettes végrendeletében csupán házvezetőnőjéről gondoskodott, aki a Bécsi-út 76. számú házban élete végéig szabad lakást élvez. Az oldalági rokonokat teljesen kizárva az örökségből Andréka, minden ingó- és ingatlan vagyonát születési helye: Bicske egyház- községére, továbbá az újlaki egyház- községnek és a szaléziánus kongregációnak hagyta, Ezt a végrendeletet természetszerűen perlik a rokonok.

— Egyéb hagyatéki per?

— Úgy látszik, hogy néhai való jó Sipőcz Jenő dr. főpolgármester hagyatéka körül a per nehezen lesz elkerülhető. Az özvegy az általános feltűnést kelteti végrendeletet még mindig nem akarja elfogadni. Ht említjük meg, hogy a méltóságos asszony cáfolja azt a hírt, mintha harmadszor is férjhez