Uj Budapest, 1937 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-23 / 3. szám

1937 január 23. 3 ILF BUDAPEST A pedagógus szerepe a bolsevizmus elleni küzdelemben Huszár Károly előadása a Keresztény Tanügyi Bizottságban — Az Uj Budapest tudósítójától — Valahányszor ellátogatunk a Keresz­tény Tanügyi Bizottság összejövetelére, mindig bizonyságát találjuk annak a hatalmas munkának, amit a Bizottság a pedagógusok egyeteme érdekében — élén Bednárz Róbert prelátussal kifejt. Ezt a hatalmas munkát értékeli az a nagy tábor is, mely szorgalmasan vesz részt az üléseken, mert tudja, hogy a Bizottságnak általános pedagógiai ér­dekeken túl, a szociális viszonyok javí­tása, a nemzeti érdekek megvédései, más államokkal való kultúrális viszony kimélyítése stb. a célja. A kiválóbbnál- kiválóbb előadások pedig az Önművelő­dés elsőrangú segítői. A kiváló előadások közül is a leg­méltóbb helyet biztosítja magának Huszár Károly v. miniszterelnök elő­adása, nemcsak illusztris személyével, hanem előadásának tartalmával is. Nem csoda ha erre az alkalomra, még a mi szemünknek is szokatlan hatalmas hall­gatóság zsúfolásig megtöltötte a párt helyiségeit, úgy hogy az bizony szűknek bizonyult. Ott voltak: Felkay Ferenc tanügyi tanácsnok, gr. Zichy Ernő felsőházi tag, Toperczer Ákosné országgyűlési képviselő, K. Császár Ferenc, K a s i c s Margit törvényható­sági bizottsági tagok, Urbányi C. József ügyv. elnök, P aló ez András dr. Vitái Ödön, Szödy Szüárd, E k a m p Nándor, J á n o s s y Imre szakfelügyelők, Gáspár Pál dr. a Rákócziánum igazgatója, Laurentzy Vilmos egyet, tanár, Párkányi Nor­bert, vitéz Korompay Károly líce­umi igazgatók, Pirovszky Lajos, Békássy Károly, Falle nbüchl Tivadar, Reisch 1-R é v Sándor, V a r- g a Károly, R u 11 n e r Gyula, U j 1 a k y Gyula, Reiter József, H a á n Győző, Zadu bánsz ky Irén, Fekete Géza, Masson Izabella, Castiglione László, Göndör Sándor dr., S e m t e r Károly, Havas Mihály, vitéz Kele­men Ferenc, J á g e r Péter, J ó z s a Rezső, Kiss Gyula, vitéz M o r v a y Gyula, S c h a 11 e r Sándorné dr.-né, Mindszenthy Boldizsár, N éd e r István, Sárossy János, Varga Jenő, Vándory Dezső, Z e ö k e Ger­gely igazgatók, Remsey Győző fő­titkár, N o v á k András titkár, d i Sandri Károly főpénztáros, Puskás Sándor stb. Bednárz Róbert melegen köszöntötte a megjelenteket, élén Huszár Károllyal, aki szintén a pedagógusok köréből emelkedett az or­szág egyik legnagyobb közjogi mél-) tóságába s így elsösoban ö képes a mai problémákat megvilágítani. Üdvözölte F e 1 k a y t, aki mai megjelenésével is bizonyságát adta, hogy értékeli a Bi­zottság áldozatkész munkásságát. Be­jelentette, hogy a szokásos Magyar Esténket 23-án tartjuk meg a Budai Vigadóban, amelyre már minden előké­szület megtörtént s így remény van arra, hogy ennek fényével is gazdagitani fogjuk szokásos seregszemlénket. Be­számolt a húsvéti római tanulmányút, valamint az osztrák pedagógusok pün­tott egy beadványt az illetékes minisz­tériumhoz, hogy biztosítani kell a ke­reskedőket az öregség ellen. Mégpedig hogyan? Talán a 'biztosítók írtján? Dehogy! Ledermann nem akart pót- BIOSZ lenni. Ledermann ennél böl- csebbet találtak ki. Kitalálta, hogy csi­nál egy egészen új biztosítót. OKISZ, vagy IKOSZ, vagy valami ilyen bizto­sítót. Még pedig bombabiztosán. Már mint a bevételek bombabiztosításával. Ennélfogva Ledermann azt kérte, hogy a kamarai tagilletéket emeljék fel egy százalékkal és ezt az egy szá­zalékot adják oda neki, már mint a biztosítójának. Csakhogy baj történt. A baj ott kezdődött, hogy Éber Antal remekül tud számolni. Egyálta­lán ez az Éber sok mindent remekül tud. Éber tehát fejből kiszámolta, hogy Ledermannék sok díjat kapnának, de ebből csak néhány kereskedő öregségi ellátására jutna. Ahoz, hogy a keres­kedőket mind lehessen öregség ellen biztosítani, kevés lenne még tíz száza­lékkal megnőtt kamarai illeték is. vi­szont az egy százalékból csak néhány öreget lehetne ellátni. A kereskedők tehat többet fizetné- nek és boldog öregkoruk nem volna belőle. A kamara .tehát elutasította a ter­vet, mint a pinty. Nem emelte fel a kamarai díjakat és Ledermannak va­lami újat kellene kitalálni. Például kitalálhatja Ledermann, hogy maga tesz alapítványt, mondjuk tíz kereskedő öregkori ellátására és ezzel példát ad. Ledermann azonban nem akar pél­dát adni. Sem példát, sem pénzt. Ledermann inkább ötleteket ad. Először is azért, mert azok nem ke­rülnek neki semmibe. Másodszor meg azért, mert nem is érnek semmit. Alapjában nem is érthető, hogy mi­nek gondolkodik Ledermann, amikor felébred. Már csak azért is, mert úgy látszik, Eber már álmában kitalálja az ellen­kezőjét annak, amit Ledermann ébren kieszel. Szörnyű világ ez a mai! És ezt nevezik boldog öregkor­nak . . .“ * AZ EGYIK BUDAI VENDÉGLŐ különtermében Rózsás Pál székes­fővárosi műszaki főtanácsost, a II. kér. elöljáróság mérnöki hivatalának kiváló vezetőjét meleg ünneplésben részesítet­te a kerület polgársága, előléptetése alkalmából. Az ünnepelt tiszteletére rendezett száz terítékes vacsorán a megjelentek osztatlan elismeréssel adóz­tak a kerület kiváló műszaki vezetőjé­nek, akinek elismert szaktudása és mindenkin segíteni akaró munkája je­lentékenyen előmozdította a kerület nagyarányú fejlődését. kösdi fogadtatásának előkészületeiről is, majd felkérte H u sz á r Károlyt elő­adásának megtartására. Huszár Károly a mindvégig élvezetes és alapos elme- cllel tartott előadásában kiemelte, hogy a kommunizmus a világháború hagyaté­ka, sőt hullámja, amely a maga bűzös illatával ma már megfertőzi az egész világot. A cárizmus bukásával egysze­rűen lefejezték a társadalmat, kiirtot­ták mindazokat, akiken a történelmi Oroszország nyugodott. Megszűnt a törvények uralma, hogy a helyébe lépő csőcselék elpusztítson mindent s csak alig akad olyan terület, ahol kultúrérté- keket megmentettek volna. Az egy­házak a legnagyobb üldözésnek vannak kitéve, például törvény van arra, hogy orthodox pap gyermeke csak fizikai munkás lehet, egyházi énekek éneklésé­ért minden alkalommal díjat kell fizet­ni. A templomok egy részét felperzsel­ték, a másik részét színházzá, mozivá alakították át, a megmaradt kis részét pedig kötelezték, hogy egy éven belül restauráltassák, amihez a nyersanyag kiadását megtagadták. Semmiféle politikai, társadalmi vagy szellemi eszmeáramlat, így a kommuniz­mus sem nélkülözheti az ifjúság nevelésének szempontjait. Csak­hogy a kommunista nevelés célja a szellemi erők elsekélyesítése és a lelki­ismeretlenség elsajátíttatása a tömeg­ben. Hiszen maga Lenin mondotta: „Nem használhatok olyanokat, akik reszketnek a lelkiismeretüktől, csak azokat, akik minden kegyetlenségre hajlamosak.“ Nem csoda, ha a szovjet iskoláiban a szellemi élet teljes csődje következett be. A nevelés egyedüli célja a szovjetbirodalmat vakon szolgáló gépember, hogy a népbiztosok vezérka­rának korlátlan uralmát biztosítsa, min­den elképzelhető eszközzel. Ez a cél­kitűzésűk azonban nemcsak a nép- és középiskolákban érvényesül, hanem az iskolánkívüli népművelésnél is. Az Isten és hazaszeretet helyett az osztálygyü- löletet, a bűnözési vágyat és szenve­délyt hirdetik. A gyermeket a szülő és a tanítók ellen izgatják s a „bizalmi rendszer“ következménye, hogy a taní­tónak börtön vagy Szibéria az osztály­része. Természetes következménye volt en­nek, hogy a régi tanítóságnak mintegy 50% a hagyta ott pályáját, hogy helyük­be minden képesítés nélküli, igen sok­szor írástudatlan pártagitátor kerüljön. A végcél vüágos: olyan állapotot teremteni, hogy ne lehessen többé a bolsevizmus előtti helyzetre visszatérni. Ezekből is megállapítható, hogy 20 éves uralmuk után pedagógiájuk tel­jesen csődöt mondott. Az iskolák feletti föfelügyeleti jogot a munkástanács vet­te át. Ha ezeket az adatokat végiggondol­juk, rá kell jönnünk, hogy Oroszország­ban egy új világháború előkészítése «*9 J&ffi mam% OLflJFESTMENVEK. ÖR0NV0ZÖ50K TÜKRÖK. FÜG’ I GÖKV TODTÓX. KOicflCNISOK. BÍ6> KÍPKtOtTEK OSSTOUCÓLÍsfl, (V kZo0i>mi89V* J9 JJ. IV610i£ CJVUIC* MŰVÉSZI KÉP , ÉS HOFFMANN KEPKER£T AI SGail OTTHOSf DSSZC! folyik. A Szovjet minden alkalmat megragad, hogy megosztást, ellen­tétet szítson az egyes államokban. Raj­tunk áll, hogy ez ne következzék be. Mindannak, amit ők csinálnak, a z ellenkezőjét kell csinálnunk. Ne­künk a pozitív szociális programból meg­kell valósítani mindent, hogy a tömeg megnyugodjék, a kapitalizmus túlnö- véseit le kell köszörülnünk és minden elemet, amely a társadalomban tisz­tességes, becsületes, józan és nyugodt, egy kévébe kössük, hogy minden erőt koncentrálhassunk a gonosztevők töme­ge ellen. Ennek a munkának már az is­kolában kell kezdődnie, amikor a lel­keket vértezzük fel a mindent lerom­boló törekvés ellen. De a parancsoló szükségesség is úgy kívánja, hogy a szakadékot, ami az intelligencia és a nép között megvan, megszüntessük. A kommunizmust nem lehet legyőzni más­sal, inint a polgári erények istápolásá- val és azzal, hogy mindenre elszántsá­gukkal szembenézünk. Minden ország­nak olyan lesz a sorsa, amilyen lesz az állam vezetőinek, az iskolának és pap­ságnak ereje és viselkedése. Szűnni nem akaró éljenzés és taps közben fejezte be Huszár Károly előadását, amiért Bednárz Róbert mondott meleghangú köszönetét. ÜNA BANKI-tól Oki. órás. — Javításban sok évi külföldi gyakorlat. — Óraraktár. Budapest, iV,Váci-utca 36 Duna-utcai oldal E szelvény 10% engedményre Jogosít Waiter Vilmos tiv főfelügye­lő bizalmi csoportok volt vezetőjének sikereiről ismert magánkutatója legmo­dernebb magányomozási technikával diszkréten nyomoz, megfigyel! IV. Váci U- 41,a. Telefon: 1-835-49. Padozati munkák elsőrangú kivitelben szlavóniai tölgy- és bükkparkét, tábla parkét, egyszerű és diszes kivitelben aszfaltparkét és hajópadlók Pestszentlőrinci Parkéígyár és Gőzfűrész Részvénytársaság Budapest, V., Rudolf-tér 1. Telefon: 1—212-44. »♦ mWDLOVITS ÉS HORVÁTH »♦' II FT FELVONÓ-IPAR ■ “ Mindennemű felvonót gyárt, javít és karnantart. BUDAPEST, Vili., Futó-u. 8/b. Taiefon : 1-409-92.

Next

/
Thumbnails
Contents