Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-04 / 14-15. szám

6 ZLZMIBAPESF 1936 április 4. Tör öle világ Pesi-Budán Irta: LIBER ENDRE — Második közlemény — B a 11 a g i állításait erősíti meg Wild János nürnbergi polgár leírása is, aki mint a törökök rabja került Bu­dára; ö leírja azt, hogy milyen olcsó itt minden a környéken, úgyhogy, ha ö szabad ember lenne, nem is menne más­hova lakni. Károlyi Árpád, aki Budapest fő­város megbízásából 1886-ban Budavár visszafoglalásának 200 éves évfordulója alkalmából adta ki emlékkönyvét, ebben a könyvben többek között ezeket írja: „Kétséget nem szenved, hogy az a vá­ros, ahol kalmár szellemű örmények letelepedtek, ahol jómódú polgárság la­kik, ahol a gazdag zsidók kincsekkel bíztatják a várvédö török katonaságot a szívós ellenállásra, ahol egyes ipar­ágak kifejlődnek, melyek, mint finom szattyánmunka pénzbőséget, vagy mint a cserző vargaság bőrkereskedést téte­lez fel, minden dekadenciája dacára, 1686. előtt elég élénk forgalommal bír­hatott. Utóvégre is a török közigazga­tásnak Magyarországban Buda volt a centruma; bármily hitványul álltak is a török birodalom financiális ügyei, mégis elég pénz megfordult Budán. Hoz­zájárult ehhez az, hogy Buda volt igen sok nyugalmazott vagy tisztségéből el­bocsátott agának és török főtisztnek, meg kincstári katonának, bírónak a penzionopolisa. Itt morzsolta le a ke­nyere száraz maradékát, itt a hévvizek közelében élvezte 4—5000 oszporányi havi nyugdíját akárhány, pedig ez a 40—50 forintnak megfelelő havi jöve­delem elég sok volt abban az időben s néhány tucat ilyen nyugdíjas egyén pénzét bizony meg lehetett érezni a forgalomban“. Igen érdekes E r ő d i Simon zágrábi püspök, horvát bánnak 1533 július 9-én N á d a s d y Tamáshoz Budáról írt levele, amelyben közli, hogy a török hajóhad a Dunán a Felhévviz táján áll.1' A törökök között igen nagy a fe­gyelem — írja — senkivel szemben nem gáncsoskodnak, nem kevélyked- nek és ebben felülmúlják a németeket is, akinek legjobb kikerülni az útjuk­ból. A török katonák érintkeznek, ba­rátkoznak a magyar katonákkal is, megfizetik mindennek az árát, takaré­kosan élnek, megelégszenek a paraszti ételekkel, az asszonyokkal szemben még nagylelküsködnek is." Hasonlóképen enyhe S i k 1 ó s s y Lászlónak „A magyar középkor erköl­cse" című könyvében foglalt leírása. Ebben a könyvében a következőket írja: „Buda fontos és forgalmas város volt a török időben is, elsősorban ha­talmasan megerősített és felszerelt vár volt, de kereskedelmi szempontból is megtartotta a fontosságát. Igaz, hogy a törökök a katonai szempontoknak mindent alárendeltek s a várost rend­kívül elhanyagolták, a város piszkos volt és omladozó, de mindezen felül Budának abszolút kiváló kereskedelmi fekvése volt. A töi’ök is kalmárkodó nép volt, de a Várban mardt, sőt ott megszaporodott a zsidóság is. Volt még egy fajtája Buda lakosságának, ezek a rácok voltak, akiket már Zsigmond király ideje alatt is látunk Budán meg­telepedni. A ráczokat részint maguk előtt hajtották a törökök, részint ma­gukkal hozták. Ezek a rácok a Várhegy déli oldalán és délnyugati sarkában te­lepedtek meg, itt kezdődött a Ráczvá- ros vagy a Tabán, amely törökül sar­kot vagy talpat jelent. A Tabán mag- vát a török timárok deszkatetejü, eme­letes téglaházai alkották, ezekhez csat­lakoztak a ráczok silányabb házacskái. A tabáni házaknak a száma Evlia C s ő 1 je b i szerin,t {megközelítette az ezret." Ugyancsak S i k 1 ó s s y mondja azt, hogy Magyarországot tulajdonképen nem a törökök pusztították el, hanem elsősorban a hódító császári zsoldosok, másodsorban az egymással szembeke­rülő császárpárti és törökpárti magyar katonaság; kultúrális emlékeink rom­lását is csak részben tudhatjuk be a képromboló törököknek, akik velünk, mint ellenséggel is jobban bántak, mint a jóbarát felszabadító szövetségesek, ■akikhez az ország döntő-súlyú része olyan lelkesedéssel csatlakozott a mo­hácsi vész után. Sokat panaszkodunk amiatt — mondja Siklóssy —, hogy Mátyás király gyönyörű várát a törö­kök pusztították el. Ez valótlanság! A törökök csak elhanyagolták és romlani engedték, de maga a vár még állt a tö­rök uralom alatt, amint ezt különben Evlia Cselebi is leírta, rengeteg művészeti és kultúrális kincset rejtett magában az utókor számára, melyek javarésze megmaradhatott volna, ha a császári seregek nem a legnagyobb vandalizmussal hajtották volna végre az ostromot. Az is tudvalevő dolog, hogy magát a várat és Buda városát a vár visszafoglalása uán szabad zsákmá­nyul engedték át a katonáknak. így esett meg az, hogy a magyar főváros­nak az előző két évszázad viszontag­ságai alig okoztak kárt ahhoz a rette­netes pusztításhoz képest, amely a visszafoglaláskor és az azutáni időben történt. A város piszkos voltával szem­ben meglepő volt a fürdők pompája és nagyszerű hygienikus berendezése, a fürdők bensejében mindenütt példás rend és tisztaság uralkodott. A legkedvezőbb leírást a török hó­doltság korából Evlia Cselebi ne­vű török utazó hagyta ránk. Leírása azért érdekes, mert figyelme mindenre kiterjedt, regéket, történeti és statisz­tikai adatokat is közöl. Azonban ada­taiban egyáltalában nem vezette túlsá­gosan az igazmondás, hanem a keleti ember fantáziájának lelkesedésével na­gyon sok túlzás is csúszott bele mun­kájába, adatai sem mindenben szigo­rúan reálisak, de azért jóindulatúak. Szerinte Buda a török hódoltság idejé­ben is meseszerűen szép volt és meg- hatottan adott hálát Allahnak, hogy Budára eljöhetett és azt megnézhette. A budai Várról azt írja, hogy ez olyan vár, amilyent szem még nem látott, házai művésziek és ragyogók, utcái márványkövezetüek és tágasak. A ki­rályi palotát teljes 7 órán át nézegette, majd a királyi kincstárba ment, ahol a temérdek kincsnek se szeri, se szá­ma. Azt is megírja, hogy Szulejmán khán Lajos királynak a kincseit 7000 börládába rakatta és sok hadikészletet, ritka szép tárgyakat, a drágaköves trónt, százakra menő drágaköves ab- lakredönyt és ajtót, bronzból készült s bearanyozott fényes angyalalakokat, a régi királyoknak bronzból készült szob­rait, fényes gyertyatartókat s többjéhez hasonló tárgyat helyükből elvitetvén, azokat hajókon Istambulba küldette. A királyi várról megállapította, hogy ab­ban 340 kisebb nagyobb szoba van, azonban nem lakja senki, a palota pin­céi tele vannak fegyverrel, a kincstár kulcsa pedig a felügyelőnek a kezében van. A palota pincéit a törökök ké­sőbben fegyvertárnak és lőszerraktár­nak használták. Evlia Cselebi leírásában meg­emlékezik arról is, hogy Budán 21 dsami (nagy templom) és 16 mecset van, 7 főiskola, amelyeknek tanárai egyenesen Konstantinápolyból jöttek, 6 elemi iskola van, beszél azután a piac­ról és megemlíti, hogy Budán 5 keres­kedői szálloda van. A középső várról szólva azt írja, hogy 75 közkút van, hosszasan beszél a Debbagkháne nevű városrészről, amely a Ráczvárosnak felelt meg és amely akkoriban 9 város­negyedből állott, ezek között a leghí­resebb volt a Jesil direkli Ilidzse fürdő­városnegyed. Ennek a városnegyednek 10 imaháza, 4 elemi iskolája, 3 fogadó­ja, 3 kolostora, 100 timárboltja és 3 meleg fürdője volt. Ettől a városne­gyedtől nyugatra feküdt a nagy kül­város, amely a mai Vizivárosnak felelt meg. Beszámol a budai fürdőkről és 8 tökéletes héwizü fürdőt sorol fel, ame­lyeket mind a francia betegség és más hétféle baj ellen használnak. (Folytatása következik) április hó 9-én, és 16-án délután fél 3 érakor M. hír. Állami VAK Alti- ÉS QÉPGVÉAAK BUDAPEST Házi vízellátáshoz, kertöntözéshez kézi- és géphajtásu szivattyúk Kitűnő tartós kivitel Olcsó árak Nagy készlet fl Forgalomba hozza: MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI VASGYÁRAK KERESKEDEMI KÉPVISELETE R. T. Budapest, V„ Vilmos csásiár-ut 28. TELEFON: 27—3—20. TUNGSRAM ÜP SBCÖB-ÖK AUTOLÁMPA Fehér távfény, sárga közelfény.

Next

/
Thumbnails
Contents