Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-28 / 48. szám
XIV. évfolyam 48. szém Budapest, 1936. november 28. UJ BUDAPEST ElOllzelésI árak: Egétz évre.................................................. 30 pengő Fői övre.......................................................... 13 pengő II DOB V ANDOR DREgye* tzám őrá ÖO fillér Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Budapest, IV., Koei Ivor-ulta «. Telelőn: l^SZS'23. Pottalakarékp. csekkszámla 30.013. Iría: Sipőcz Jenő dr. főpolgármester pAX&zty- batáti Í6&&Í& Budapest közönsége szeretettel és megértéssel rázza nieg Preszly Elemérnek, Pestvármegye új, de mégis régi főispánjának feléje nyújtott baráti kezét. A fényes installációs ünnepségen a belügyminisztérium államtitkári székéből az ország első megyei törvényhatóságának vezető pozíciójába■ visszakerült Preszly Elemér annak szükségességét hangoztatta, hogy a főváros és a vármegye vezetőségét ugyanazon célkitűzések kell, hogy hevítsék a közös haza érdekében. A Városház-utca 9. szám alatt a központi városházán tüntetőén tapsolnak Preszly kijelentéseinek, amelyek a tőszomszédságból: a Városház-utca 7. szám alól, a vármegyeházáról indulnak el, hogy megelégedést keltsenek mindenütt, csonkaországunk szűk határai közepette. Az egyetértés hangoztatására a kél szomszédvár között annál is nagyobb szükség van, mert tagadhatatlan, hogy bizonyos diszonanciák zavar ják a f óváros és a vármegye közti barátság és megértés kifejlődését. A vármegye az, amelynek portáján bizonyos türelmetlenség észlelhető, főképen a törvényhatósági bizottság ellenzéke részéről. A környéknek a vármegyei törvényhatóság közgyűlésébe jutott képviselői nem azzal törődnek, hogy miért nincsen vízvezeték Pestszentlőrincen, vagy elég iskola Rákosszentmihályon, hanem a maguk kupaktanácsaiban, de a megyei törvényhatóságban is Budapest a támadásaik célpontja. Ezek a herskovitsok és hasonló kaliberű helyi potentátok a főváros intézkedésein és szabályrendeletein gyakorolják olcsó népszerűség hajhászásból egyébként erősen kicsorbult elmeéleiket. Hogy ezek a zavaras felszólalások sok esetben arról beszélnek, amihez sem a környéknek, de még a megyének sincs semmi köze, mutatja az egyik herskovits felszólalása a megy ebizottságban arról, hogy a főváros községi élelmiszerüzeme nem áll hivatása magaslatán! A főispán nemes veretű, úri gondolkodású. az egyetemes magyar érdekeket néző baráti jobbja mögött ott kell állania a vármegye minden rendű és rangú polgárának, aminthogy a milliós főváros minden egyes lakója örömmel és megelégedéssel veszi az installációs beszédet tudomásul. Értsék meg az urak végre a megyeházán, hogy a székesfőváros nem ellensége, hanem jóakaróid testvére az ország első törvényhatóságának. Preszly Elemér köz- tiszteletben álló egyénisége minden vonatkozásban a legalkalmasabb arra, az ö elgondolásait úgy a vármegye, mini a főváros teljes egészükben, de a saját érdekeik veszélyeztetése nélkül valóra váltsák! A súlyos megpróbál tatások évtizedei után a jobb jövő fényét látjuk kigyulladni a magyar láthatáron. Már nem állunk magunkban a fenyegető vészé- delmek, az ellenséges csoportok között. Európa nagy népei nyújtják felénk baráti kezüket. A kormányzó római útja büszke örömmel és biztos reménységgel tölti el lékünkét! A nagy olasz nemzet éppen az olasz világbirodalom megalapításának évében, fényes dicsőségének idején fejedelmi pompával fogadta és ünnepelte a magyar államfőt, akinek magas személyén keresztül ritka tiszteletadásban részesítette a magyar népet. A római látogatás a külföldi sajtó véleménye szerint európai jelentőségű nagy esemény, de bennünket elsősorban annak megható emberi szépségei lelkesítenek. Az olasz nép a magyar népben azokat az erényeket tiszteli és becsüli, melyek minden fajban örök emberi értékeket jelentenek. Az olasz király és császár a díszebéden tartott beszédében ezeket mondotta: „Főméltóságod láto— Az Uj Budapest tudósítójától — A polgármester a szerdai nap folyamán hivatalos kommünikét tett közzé Larnotte alpolgármester és Szemethy tiszti-főügyész zürichi útjáról. A közlemény szerint a tárgyalások során az első tisztázásra váró kérdés az volt, hogy a francia törvényhozás által a francia frank leértékelése tárgyában nemrégiben hozott törvény az 1911-es kölcsön kamatszolgálatát mennyiben érinlti? E tekintetben az a felfogás alakult ki, hogy ennek a kérdésnek az eldöntését, figyelemmel a leértékelési törvény 6 §-ának nemzeközi vonakozá- saira — későbbi időpontra kell halasztani. A második tisztázásra váró kérdés a polgármesteri kommüniké szerint az volt, hogy a svájci frank és a gatása a Iegőszintébb örömet kelti a Mi lelkűnkben, mert lehetővé teszi, hogy legszívesebben látott vendégünk legyen s alkalmat ad az olasz népnek, hogy érzelmeit kifejezésre juttassa egy régi és dicső korona, őrzője iránt és kimutathassa meleg barátságát egy nép iránt, amely a művelt nagyság nemes hagyományait a lovagias érték kiváló előnyeivel egyesíti.“ Ez a mély alapja a két nemzet megértésének és rokonszenvének: a nemes vonásokat, a nemzeti erényeket, a hasonló értékeket tiszteli egymásban. A magyar léleknek, a századok küzdelmei ben megszentelt hagyományoknak, a politikai és katonai kiválóságnak élő megtestesülése, méltó képviselője a magyar államfő az egész vüág előtt. Mikor magas személye előtt elismeréssel és tisztelettel hajlik .meg az olasz nemzet, abban a magyar nemzet dicsőséges múltjának és történelmi rendeltetésének értékelését, megbecsülését érezzük. A kormányzó a magyar balsors legnehehollandi forint leértékelése az 1914-évi székesfővárosi kölcsön kamatszolgálatára milyen befolyással van? Ez a kérdés azért merült fel, mert egyes külföldi hitelezők szerint, az hogy az 1914. évi székesfővárosi kölcsön kötvényei koronára, márkára, frankra, fontra és hollandi forintra szólnak, ennek a kölcsönnek érték-állandóságát kívánta biztosítani és így a kötvénybirtokosnak a kötvényben említett pénznemek elértéktelenedése, illetve leértékelése dacára, értékálló, — aranyalapon számított — szolgáltatásra van igénye. Természetes, hogy ezt az álláspontot a főváros képviselői nem fogadhatták el. Hogy a hosszabb szóbeli tárgyalásokat elkerüljék, megállapodlak a tárgyaló felek abban, hogy érveiket és észrevételeiket írásban fogják közölni zebb napjaiban állott a nemzet élére é# bölcsességével, hajthatatlan akaraterejével felemelte azt új történelmi élet magasságába. Gondviselésszerű munkájának, céltudatos irányításának nagy- I szerű eredménye az az európai jelentőségű esemény, amit a római ünneplések jeleznek és emelnek ki Európa színe előtt. A magyar nemzet osztatlan lelke««, déssel ad hálát a Gondviselésnek, hogy a kormányzó történelmi útján elérte kormányzásának méltó jutalmaképen a római napokat, de határtalan az öröme, hogy személyén keresztül elismerésre talál a magyar nép nagy emberi értéke, nemzeti kiválósága is. Hosszú, ideje nem láttunk sugaras napokat, nem éreztük az élet örömét, most megtalált bennünket az a napsugár, mely új életet, új virágzást fakaszt a lelkekben! A magyar főváros, mint az ország szive, százszorosán érzi azt a nemzeti örömet, mely eltölti az egész országot a római napok alatt! egymással. Mint az Uj Budapest munkatársa illetékes helyen értesül, az írásbeli érintkezés a tárgyaló felek között olyképen fog megkezdődni, hogy a külföldi hitelezők Bázelben székelő, központi képviselete a zürichi tárgyalások anyagát megküldi Budapestre. A főváros illetékes tényezői igazságuk tudatában a legteljesebb nyugalommal néznek a további tárgyalások elé. Nem kétséges ugyanis, hogy az ostendei egyezményt illetően. — mint azt Iximotte alpolgármester az Uj Budapest hasábjain nemrégiben igen meggyőző erővel fejtette ki. — az egyetlen jogforrás maga az ostendei egyezmény. A főváros tehát semmi körülmények között nem enged ebben az egyezménybe utólagos érveket és lehetőségeket belemagyarázni. Kik a külföldi hitelezők? Feleletet kérünk a Nemzeti Banktól: a fővárosi kölcsön-kötvények kamat- szelvényeinek beváltásából mennyi történik belföldi és mennyi külföldi számlára? — Bizonyosra vehető, hogy a svájci főtörvényszék elnöke által kijelölendő döntőbíró fog igazságot szolgáltatni a főváros és a külföldi hitelezők közötti leértékelési vitában >0 Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budap0st,VIII.,Revitzky-u.l. Ne mzeti öröm
