Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-28 / 48. szám

2 ILT űBIWAPEST 1936 november 28. Jellemző a külföldi hitelezők állás­pontjának tarthatatlanságára. hogy ugyanaz a Franciaország, amely a Blum-féle leértékelési törvényben a kölcsönnyújtás időpontjában kifize­tésre került frankokat követel vissza a hitelezőktől, a saját háborús államadó- ságait még a napi árfolyamnál is erő­sebben leértékelt frankban törleszti Angliának. Emlékezzünk vissza azokra a tárgyalásokra, amelyeket az állam- adóság visszafizetése tárgyában Fran­ciaország három esztendővel ezelőtt Angliával folytatott. Amennyiben a tárgyaló felek nem fognak tudni megegyezni — és ez a legvalószínűbb! — kerül sor az osten- dei egyezményben foglalt döntőbíróm gi intézmény életrehívására. Az osten- dei egyezmény a vitás kérdések eldön­tését illetően olyképen intézkedik, hogy vitás esetekben kéttagú döntőbíróság elé kerül a probléma. Ennek a kéttagú döntőbíróságnak egyik tagját Budapest székesfőváros, másik tagját a külföldi hitelezők nevezik ki. Amennyiben ez a kéttagú döntőbíróság a vitás kérdést il­letően megállapodásra nem jutna, egytagú felebbezési döntőbíróság hozza meg a végleges, mindkét félre kötelező határozatot. A döntőbírót ebben az esetben a svájci főtörvényszék elnöke delegálja. Minden valószinűség amel­lett szól, hogy a rendkívül kiélezett probléma a legrövidebb időn belül a svájci fő törvényszék elnöke által dele­gálandó döntőbíró elé kerül, olyan döntőbíró elé, akinek semlegessége és pártatlansága, vitán felül áll. Nem kétséges, hogy a magyar köz­véleménynek és különösen a székesfő­város törvényhatósági bizottságának tisztán és világosan kell látnia ebben a kérdésben. A probléma vizsgálatánál azonban nemcsak a jogi vonatkozások. wjüwjm i.ipgwmwa*« hanem egyéb szempontok is igen fon­tosak. Az első és legfontosabb szent- pont: kiknek a kezében vannak jelen­leg a főváros külföldi kölcsöneinek kötvényei? Mennyi van ezen kötvények küzöl külföldön és mennyi idehaza, a kamatokból mennyit vesznek fel tény­legesen és mennyi kerül transzfer-alap­ra? Kik játszanak a budapesti tőzsdén a főváros bőrére? Ha talán jogi vonatkozásban nem túlzottan, de erkölcsi szempontból igen nagy jelentőséggel bír ennek a prob­lémának a szigorú kivizsgálása. Nem szükséges rámutatnunk arra, hogy egé­szen más erkölcsi értékkel bír a külföl­di hitelezők fellépése, ha holland pa­rasztokra, francia kistó késekre és sváj­E cím alatt a múlt héteu megírtam, hogy egy hölgyrokonom, — akit otthon a családban Forgószél kisasszonynak nevezünk — látnoki tehetséget érez magában. A múltkor nálam volt és meg­jósolta, hogy ki lesz az új alpolgármes­ter. Azt állította, akinek vezeték és ke­resztnevében négy, esetleg öt magán­hangzó van. * Forgószél kisasszony újból megláto­gatott. ügy jött, mint a vihar. Sztranyavszky Sándor, vagy Komiss Gyula nem tud ! akkorát nyomni a viharcsengőn a Ház­ban, mint amilyent 4 lak&soni csengő­jén nyomott. Amikor az ebédlő ajtaján berobogott, meglepetve kérdeztem: ci hegyipásztorokra támaszkodnak, akik a magyar főváros teljesítőképes­ségében bízva nyújtottak annak idején kölcsönt Bárczy Istvánnak, mintha a külföldi hitelezők előkelő álruhájában siberek és spekulánsok rejtőzködnek, hiénák a budapesti tőzsdéről és vagyont harácsolok azokból a többé-kevésbé előkelő gazdasági körökből, amelyek a kütvény-sibolásokon és spekulációkon szoktak meggazdagodni. Ezekre a kér­désekre őszinte és egyenes választ ké­rünk a Magyar Nemzeti Banktól, ahol történik tudvalévőén a megállapított időközökben a fővárosi kölcsön-kötvé- nyek kamatszelvényeinek beváltása, il­letőleg a transzfer-számlára való át­— Mi történt? — Kompromitáltál! — Elhiilt bennem a vér. Sírvafakadt. Csak úgy csurogtak a könnyei. — Te—e! Végig száguldott az agyamon, hol jár­tam, kivel beszéltem, miről tárgyaltam, amióta utoljára láttam. — Kedves, sejtelmem sincs, mire gon­dolsz ? Még gondolatban sem bántottunk meg. Vagy talán az fáj, hogy Forgószél­nek nevezünk? Dehát nézd, — próbáltam vigasztalni, — ha ez a baj, adunk ne­ked más becézőnevet és * *• — Ei akarod venni — mondja sírva — a tekintélyemet. — É—é—én? . itele. Hí fos-% <*>% ttf atfrO-ttyá&nizsUc 1 Ida : liw,s<zk\} Jónás, — Te—c- — Mondja könuyein keresz­tül. Dühös lettem. — Nézd, Forgószél! Ha valamit akarsz, mondd meg nyiltan! De ne ál­líts olyant, ami eszem ágában sincs, meg aztán, kedves, hát miért tenném? Jó és kedves jány vagy, mi is nagyra becsüljük azt, hogy te hiszel abban, hogy mindent előre megérzel... — Igazán? — És máris csillog a könnyein át a szeme. Megnyugtatóig ismétlem: — Igazán! — Hát akkor miért Írtad azt az Uj Budapestben, hogy az lesz az új polgár­mester, akinek a nevében nég y vagy öt mássalhangzó van? — Magánhangzót írtam! — Dehogy is. És dugja az orrom alá a ?n u 11 h e t i cikket... Kedves Doby Andor! Miután nem szeretném, ha lakásom csengője úgy berregne mint a t Ház viharcsengője és mert Forgószéllel min­den háborúságot a jövőben is el akarok kerülni, meg kell ezt Írnom újból, hogy Forgószél kisasszony szerint az új al­polgármester az lesz, akinek a nevében, — a vezeték- és keresztnevé­ben négy magánhangzó van. ProczeSier Bálint Kövcxö mester Budapest, X., Korponal-u. 11. Telefon 1-481-&. Németh Miklós könyvkötő és diszmflves mester. BUDAPEST, II., BATTHYÁNY.-U. e Egyszerű és díszes könyv­kötések, albumok, üzletiköny­vek és minden e szakmába vágó bőrdiszmunkák szakszerű ízléses készítését vállalom. Telefon: 1-526-67. r-------iniTilünnMwnmi—mu»—■ i~TWTWT— vm ostmimmi APRÓBB INCIDENSEK TETTÉK változatossá a keddi pénzügyi bizott­sági ülés egyébként nem túlzottan ér­dekes — mondhatni: unalmas — at­moszféráját. Összeütközésnek nem. is mondható az a esete-paié, amely a két liberális főügyvéd: Láng Lajos és P ár k ái n y Frigyes, no meg a Keresz­tény Községi Párt vezető-ügyvéd tagja: Szőke Gyula- dr. között keletkezeit. Inkább csak az elmeélek csillogtatá­sa volt az egész játék, jogi bűvészke­dés, főképen a baloldali fiskálisok ré­széről, akik a főtanácsokat, úgylátszik, nem csak a kormánynak osztogatják, hanem a polgármesternek is. Fölényes- kedés és állandó szemrehányás az aT katelemei még ennek a nem túlzottan nagyjelentőségű, annak talán látszani sem- akaró szó görget égnék, amely a pénzügyi bizottságban majd minden témával kapcsolatosan langyos laviná­val önti el az urak halló-idegeit. A keddi ülésen már betelt a pohár, és Szőke Gyula, aki ügyvédi minőség­ben sincs egyetlen jottával sem hát­rább mint felsőházi ügyvéd-kollégája: Láng Öméltósága, emelt hangon utasí­totta rassza a baloldal leckéztetési tem­póit. Használt is az erélyes hang, mert a következő napirendi pontnál már ki­sebb volt a fölény és szonórusabb a hang a liberális-demokrata urak ré­széről . . . * BAJÁN GYULA, A FŐVÁROSI KÖZLÖNY tragikus körülmények kö­zött elhunyt szerkesztője, a múlt hé­ten még a maga pihenést, nem ismerő. lázas tevékenységében ott szaladgált kalap és kabát nélkül a városháza bolt­íves folyosóin. Azt hitte szegény, hogy az ő szervezete mindent kibír, fittyet hányt a meghűlésnek, aminek veszélyé­re a barátai figyelmeztették. Az alat­tomos tüdőgyulladás azután néhány nap alatt végzett vele. A városházi újságíró-gárda egyik legszimpatikusabb, legtehetségesebb és legszolgádatkészebb tagjától vettünk búcsút fájdalmas szívvel a Kerepesiút melletti temetőben. Baján Gyula az újságírás legkomolyabb értékei közé tartozott: előbb mint a Nemzeti Újság fővárosi rovatvezetője bizonyította be verzátusságát a városházi írásban, majd mint a Fővárosi Közlöny szerkesztője arról tett bizonyságot, hogy köztiszt­viselőnek is a legelsők közé tartozik. (Tudni kell ugyanis, hogy a Fővárosi Közlöny, a főiáros hivatalos lapja, a maga szerkesztői pozíciójában jó új­ságírót- és jó hivtalnokot követel meg egy személyben.) Szegény Baján Gyu­la mindkét minőségben tő kéletes volt. *• AZ ALPOLGÁRMESTER-VÁLASZ­TÁST illetően változatlanul az a hely­zet, hogy minden bizonytalan. A leg­teljesebb mértékben eldöntetlen még mindig, nemcsak a probléma, hogy ki lesz az új alpolgármester, hanem az időpont is, hogy mikor lesz végre az alpolgármester-választó közgyűlés. A szituáció szinte óráról órára vál­tozik. Nem kétséges: valamennyi pá­lyázónak megvan a maga tábora, és az is bizonyosnak látszik, hogy egyik többségi párt sem fogja pártkérdéssé tenni az egyik vagy másik jelöltre való szavazást. — Egyik jelöltnek sem olyan erős egyik többségi pártban sem a maga saját külön frakciója, hogy a kö­telező szavazásnak pártkérdéssé való tételét ki tudná forszírozni. A legújabb hír szerint az alpolgár­mester-választással kapcsolatban az, hogy a döntés azért késik mert meg várják és megkérdezik Darányi minisz­terelnököt. Darányi még nem nyilvání­totta véleményét, már pedig egészen természetes, hogy a kormány szempont­jából nem közömbös: ki lesz Budapest új alpolgármestere. A kormány állás­foglalását illetően döntés a jövő hét közepe előtt semmi körülmények kö zött nem várható és eddig az időpon­tig mindenesetre nem várható a hely­zet tisztulása sem az alpolgármester- választás ködös frontjain. KÜLÖNLEGES ZAMATU KAVA­RODÁST okozott Szendy polgármes­ternek a főváros törvényhatósági bi­zottságának egyik költségvetési köz­gyűlésén tett megjegyzése. A községi virsliiről van szó, amelyet ősi szokása szerint élesen támadott a közgyűlési ellenzék, hogy a Községi Élelmiszer- üzem különféle áruival megrakodva térjen haza a közgyűlés után békés, vagy kevésbé békés családi hajlékába. Ezekre a támadásokra azt a megállapí­tást tette a polgármester, hogy a köz­ségi virstílnek szintén fogyasztója, épen úgy, mint sokezer budapesti pol­gár és a virstli igen kitűnő! Van a budapesti mészárosoknak és henteseknek közös hivatalos lapjuk, a Mészárosok és Hentesek Lapja. A hen­tesek ipartestületének elnöke Koch Gyula, amikor a polgármester beszédét elolvasta, gondolt merészet és nagyot és a hurkatöltő helyett tollat ragadva, az ipartestületi hivatalos lap hasábjain nyílt levelet intézett a polgármesterhez. A dörgedelmes hangú nyílt levél igen bánkódik afölött, hogy a polgár- mester fogyasztója a községi virslinek és azt igen kitűnőnek találja. A polgár- mesternek ez a kijelentése mélyen el­szomorítja Koch Gyulát, de az összes hentes iparosokat is, úgy is mint bu­dapesti polgárokat. Az ipartestületi el­nök szofizmája szerint annak megíté­lése, hogy a községi virsli jó-e vagy rossz, a közönség megítélésére tartozik. Koch elnök szerint a községi virstli egy bizottsági tag felszólalása követ­keztében nem lesz rosszabb, a polgár­mester kijelentésére pedig nem lesz jobb. Koch Gyula ezek után azon a véle­ményen van, hogy Budapest polgár- mestere maradandó emléket azzal állít magának, ha azt jelenti ki, hogy ő előtte minden iparos egyforma és nem tud különbséget tenni a hatósági üzem virstli je és a magániparos virstli je kö­zött annál kevésbé, mert vásárlásaival kötelességének tartja a magántevékeny­séget támogatni. Koch clszörnyed an­nak elképzelésétől, ha Budapest köz- szolgálati tisztviselői és alkalmazottai a polgármester után igazodva, szintén a hatósági üzemnél szereznék be élelmi­szer-szükségletüket. Koch Gyula nyílt levele azzal a si­rámmal végződik. hogy a budapesti kisiparosságnak csordultig telt a kese­rűsége. Amit meg is értünk. De amiről sem a községi élelmiszerüzem. sem Szendy polgármester nem tehet.

Next

/
Thumbnails
Contents