Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-07 / 45. szám

XIV. évfolyam 45. szám

Budapest, 1936. november 7

UJ BUDAPEST

Előfizetési őrak:

Egész évre.................................................. pengő

Fél évre.......................................................... lő pengő

Egyes szám őrá 60 fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBV ANDOR

Szerkesztőség és kledéhlvalal: Budapest, IV., Kaas lvor-ulca 9. £)ß. II Telefon: 1^828^23.

Postatakarékp. csekkszámla 30.913.

títu&sótűti

Ami a fővárosi uj törvény javaslatból kimaradt

Irta: Szőke Gyula dr.

A magyar székesfőváros minatn rendű és rangú polgárának gondolatát és lelkesedését tolmácsolta igen szerencsés hangon Budapest polgármestere, amidőn a főváros törvényhatóságának keddi közgyűlésén, megérnie kezeit Mussolini milánói beszédének magyar vo- natkzásairól Hivatása magaslatán állt a törvényhatósági bizottság, amidőn lelkesen tüntetett a főváros közgyűlésén Mussolini és Olaszország mellei-.

— Minden magyar ember, — mondotta Szendy Károly, — a huta ts köszönet érzésétől mélyen áthatva hallgatta végig Olaszország nagy miniszterelnökének legutóbbi beszédét, liiusso- lini szava történelmi jelentőségű szózat volt a világhoz, melyben rámutatott a magyarság szent ügyére, a revízió szükségességére.

A székesfőváros közönsége azonban nem elégszik meg a tör vény hatósági bizottság egyhangú határozatával! Egyesületek és társaskörök, a fo város legszélesebb rétegeiből külon-külon üd- ! vözlik az olasz miniszterelnököt, akinek megnyilatkozása Magyarország mellett a háború utáni idők magyar szempontból legnagyobb eseménye. Az egyetemi ifjúság fáklyás felvonulása az olasz királyi követség elé, Erdélyi Lóránt nemes vereiü szavai Pestvármegye kisgyűlcsén, a Társadalmi Egyesületek Sző vétségének ü d vözlő távirata az olasz miniszterelnökhöz: jellemző megnyilatkozásai a székesfőváros és egész Magyarország végtelen hálájának a magyar érdekek nagy pártfogója iránt. Egész Magyarország ösz- szeforrott a nemes olasz nemzet legnagyobb fiának csodálatában, ö ma minden reménységünk és hitünk, hogy az ezeresztendős magyar igazság győzni fog és a megcsonkított ország visszanyeri régi határait!

A kormányzó úr félhivatalos híradások szerint Rómába készül a magyar kormány vezető tagjainak kíséretében. Erre az útra a nemzet aggódó szere-1 tele kiséri Magyarország kormányzóját, aki útjára a székesfőváros lelkesedését, hűségét és hódolatát is magával viszi. Soha senki mögé nem sorakozott olyan törhetetlen egységben Magyar- ország minden rendű és rangú polgára, mint amennyire egyetlen emberként áll a Rómába menő kormányzó és a magyar királyi kormány mögött a magyar haza. Nemcsak az a Magyar - ország, amely a maga keserű csonka- ságában a trianoni határok közölt terül el, hanem az a Magyarország is, amely a szentistváni Magyarországot jelenti: a régi határokat, a völgyeket és bérceket, a folyókat és a rónákat, a régi várakat és az új sírokat és azt a négy millió magyart, amely maholnap húsz esztendeje nem szűnő remegéssel vágyakozik vissza az anyaország hűséges ölébe!

Talán szép és helyes, talán tudományos és elméletileg sikerült, de gyakorlatilag be nem vált törvényalkotások után újból olvassuk az új fó'városi törvény újabb módosítására vonatkozó pár szakaszos törvényjavaslatot, amely a kerületi elöljáróság vezetőjének, a kerületi elöljárónak a hatáskörét szabályozza. Azonkívül vegyes rendelkezéseket tartalmaz.

A kerületi elöljáró hatáskörét menynyiben szabályozza és illetve nemlegesen körülírja, most nem taglalom. Mindenesetre annyit le kell szögezni, hogy ezért a hatásköi>megállapításért igazán nem érdemes külön t,örvényjavaslatot beterjeszteni! Lehet vitatkozni arról, hogy a változott viszonyok közepette a régi törvény alapján felállított kerületi elöljáróság és választmány nem tudja a neki megadott hatáskört kiélni, viszont az új igényeket nincs módjában kielégíteni. De amit most a törvényjavaslat nyújt, az nem több a réginél, és nem oldja meg a lehetőségeket, hacsak ilyennek nem tekintjük azt a miniszteriális felhatalmazást, hogy úgy a székesfőváros polgármesterének, mint a kerületi elöljárónak a hatáskörét az eddigi törvényes rendelkezéstől eltérőleg is joga lesz szabályozni. Legalább ugyanezt a jogot megkapná a minisztérium a kerületi választmányokra is, hogy végre rendelet alapján megindulhasson a kerületek élete és a kerületekben az önkormányzat polgári elgondolásszerű működése. Ez azonban hiányzik a törvényjavaslatból.

A vegyes rendelkezésekben az új repülőteret csatolják a főváros területéhez és az ily célú ingatlanszerzésekhez és jogügyletekhez illetménymentességet kap a főváros. Ez tagadhatatlanul szükséges rendelkezés, mert a főváros országos érdeket elégít ki, amikor a repülőtér céljaira áldozatot hoz.

Ugyancsak a vegyes rendelkezések között egészül ki valamelyest a polgár- mesternek a hatóságokkal szemben való képviseleti joga és szűnik meg az a lehetetlen helyzet, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságát, a kormányt képviselő főpolgármester képviseli. A hatásköröknek ez a rendezése szintén helyes és üdvös. És ha már az 1930. évi XVIII. t. c.-ben az önkormányzat önállóságát és szabadságát sértő ilyen rendelkezés helyet talál és

a főpolgármesteri állás betöltéséről az 1934. évi XII. t. c. már olyaténképen gondoskodott:, hogy abba a törvényhatóságnak beleszólása nincs, úgy egészen természetes és a helyes kormányzati felfogást mutatja, hogy a kinevezett főpolgármester nem maradhat a törvény- hatósági bizottság képviselője, különösen közigazgatási és vagyonjogi természetű ügyekben.

De ez a hatásköri változás még csak szaporítja a polgármester nehéz munkáját és azt a szerteágazó tevékenységet, amelyet a most idézett törvényhatósági törvényi novella a fővárosi törvény vonatkozó rendelkezésének a módosításával a törvényhatósági tanács eltörlése által a polgármesterre ruházott át. És ez a másik nagy hiány, amit az új fővárosi novella nem kíván rendezni. Személyektől elvonatkoztatva beszélek és semmi okom megcáfolni azt a bizalmat, amelyet Szendy Károly polgármesterrel szemben úgy a Keresztény Községi Párt, mint csekélységem is ismételten kifejeztünk. De a törvény- hatósági tanács eltörlése óta elmúlt rövid idő is igazolja, hogy egy milliós városnak az egész közigazgatási cs üzemi vezetését egy ember vállaira helyezni, még ha az olyan kiváló és ritka jelenség is, —- gyakorlatilag meg nem oldható kérdés. A polgármester, — amint ez tényleg meg is történik —, az ügyosztály-vezetőket a heti tanácskozásra épen úgy szükségszerűen meghívja, ha kell többször is, mint régen a Tekintetes Tanács idején. A polgármester éppen úgy nem ismer minden dolgot, amint a tanácsi felelősség idején sem volt lehetséges, hogy a város első polgára a város minden egyes ügyével személyesen foglalkozzék. A nap neki is csak 24 órából áll és így fizikailag sincs ideje arra, hogy mindent maga végezzen.

Hogy nagyobb felelősség ráhárításá- val és a munkatársai felelősségének a csökkentésével a polgármester mégis megbirkózik a rendes idők rendes feladataival, ez az ő erejét, szorgalmát és kitartását, valamint a munkatársai hűséges segítségét igazolja, de nem azt, hogy a törvény elgondolása a gyakorlati életben alkalmazható. Ha pedig látjuk a gazdasági és pénzügyi helyzet komorságát, újabb és újabb nehézségeit, a költségvetés hiányát, a gazdálkodás súlyos feladatait, úgy bizonyára még azok is, akik a Tanács működésével nem voltak megelégedve, visszakívánják a polgármester mellett a főváros javára azt a felelősség mellett működő segítő kezet, amely a hivatalnoki tanács nehézkes és gyakran a főváros polgárságának életétől elvonatkoztatott működése helyett részben a polgárság soraiból alakult törvényhatósági tanácsról ezen új közigazgatási szerv gyermekbetegségéből ítéltek az egyébként helyes elgondolásból megalkotott szerv jövőjéről és azt, miután az ön- kormányzatnak erős védője és oszlopa volt, a szanáló főpolgármesteri hatalom kedvéért eltörölték.

Nem jó az a nagy sietség! Amikor az új fővárosi törvény a törvényhatósági tanácsot megalkotta, a fővárosi élet ismerői a törvény tárgyalása előtti megbeszéléseken, a törvény tárgyalása alkalmával az országgyűlés mindkét házában és az életbeléptetés után a gyakorlat; megfigyelésével figyelmeztették a kormányt, hogy a Tanácsra szükség van és az helyesen fog működhetni a köz javára, ha a szervezete gyakorlatiasan fog kiépülni, hatásköre jól lesz megállapítva és a Tanács tagjai, ameny- nyiben nem a főváros vezető tisztviselőiből fognak választatni, hanem a főváros törvényhatósága a ,saját! tagjai sorából küldi ki őket, — megfelelő előképzettséggel fognak rendelkezni. Megengedem, hogy a kezdet nehézségei a törvényhatósági tanács munkáján meglátszottak, ámbár az adott viszonyok és nehézségek közepette a régi. tapasztalt állami szervek és más köz- igazgatási, önkormányzati tényezők is legalább annyi kifogással találkoztak feladatuk megoldásánál. Ha pedig a főpolgármesterre ruházott szanálási hatalmat és annak eredményét látjuk, bizonyára minden illetékes tényező elismeri, hogy a kollektív testület állandó és gyakorlati szemmel ítélkező munkája sokkal nagyobb eredménnyel és megnyugvással oldhatta volna meg a feladatot, mint az a bámilyen odaadó munkát végző személy, aki a nép előtt az önkormányzat ellenségeként odaállítva volt kény telei), bizonyára szive ellenére, szigorú rendelkezéseket egyedül kiadni.

Vissza kell térni a törvényhatósági tanácsi rendszernek ahhoz a formája-