Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-07 / 45. szám

2 njBUQAPisr----,N| ,„ - ,, --—ni——m_ 1936 november 7. hoz, melyet javasoltam, s amely mellett azóta is kitartóan szólok, mert főleg a súlyosabb időkben a köz iaváért dol­gozó polgárság köréből meghívott tes­tület az, amely osztatlan bizalommal tudja a nehézségeket leküzdeni és az áldozatokat is kívánó rendelkezéseket keresztülvinni. Es hol maradtak az üzemek vezeté­sére vonatkozó rendelkezések? Immár tiz éve, hogy vizsgálgatjuk az üzeme­ket, adjuk a bölcs tanácsokat, veséz- zük a vezetőségeket, végezzük a nagy számításokat. Mindenkinek a feje fe­lett ott lóg a damoklesi kard és senki a munkáját nem végezheti, mert vagy ő vizsgál, vagy őt vizsgálják. Pedig, ha ehelyett végre elkészülne az üzemek alkotmánya és itt is az üzemvezetők mellett az önkormányzat kiküldöttei megfelelő joggal, de megfelelő felelős­séggel is összhangban végezhetnék az üzem életének nehéz, de a köz javára szükséges munkáját, úgy meg vagyok győződve, hogy már nem kellene a folytonos deficitek okait keresni, és az üzemeket oszág-világ előtt pellengére állítani, mert a jóindulatú, hozzáértő önkormányzati szervek folyamatos mű­ködése a nehézségeket a gazdasági élet változásainak a megfigyelése alapján ki tudja küszöbölni. Lehet, hogy a kormány ezzel a no- velláris javaslattal olyan indokból siet, amelyet nem írt be a törvényjavaslat indokolásába és így nem volt ideje előkészíteni a javaslatot. Mindenesetre a főváros népe várja, hogy a hiányokat pótolják és mielőbb jöjjön vagy e he­lyett, vagy emellett az a javaslat, ame­lyik az új fővárosi törvény és az azt módosító novella hiányait mielőbb pó­tolja! Az ifjúságért I Bocsáry-Spur Kálmán dr. nagyjelentőségű indítványa a munkaközvetítésnek a főváros közigazgatási és üzemi életében való megszervezéséről és az ifjúság intézményes elhelyezésénél — Az Uj Budapest tudósítójától — A költségvetés részletes vitájának, amelyben a Keresztény Községi Párt tagjai élénken vették ki a ítészüket, egyik kiemelkedő mozzanata volt Bo- csáry-Spur Kálmán dr. két indítványa. A fiatal városatya-gárda egyik legkitű­nőbb tagja Bocsáry-Spur Kálmán dr., aki a maga nagy elméleti és gyakorlati képzettségével és tudásával mindig ese­ménnyé teszi a törvényhatósági bizott­ságban való — sajnosán oly ritka -— szereplését. Bocsáry-Spur Kálmán első indítvá­nya a munka-közvetítésnek a székesfő­város közigazgatási és üzemi életében leendő megszervezését javasolja. Bo­csáry-Spur rámutatott arra, hogy a munkaközvetítésnek a székesfőváros közigazgatási és üzemi éleiében való megszervezése szükséges addig is. amíg a kormányzat a munkaviszonynak kor­szerű szabályozását a nemzet érdeke és az ország termelési adottságának figye­lembe vételével intézményesen végre­hajtja. Bocsáry-Spurnak az az álláspontja, hogy a főváros közintézményei és üze­mei részére a jövőben eszközlendő köz- j szállításokban csak az a vállalat része- j .-üthető, amely a felállítandó munkaköz- j vetítő szerv által esetenként kijelölt I szellemi és testi munkásokat az árlejté­si feltételekben megszabott munkabér és illetmény mellett alkedmazza és tény­legesen foglalkoztatja. Amennyiben ennek a rendelkezésnek a hatályossága az érvényben lévő Közszállítási Sza­bályzat kormányliatósági kiegészítését tenné szükségessé, a fővárosnak a Köz­szállítási Szabályzat módosítását kell a kormánynál sürgősen kieszközölnie. Bocsáry-Spur másik indítványa fel­iratot javasol a kormányhoz a szellemi és testi munkás-fiatalság munkanélkü­liségének enyhítése céljából. A kormányzatnak sürgősen meg kell állapítania és szabályoznia a pénzinté­zetek, a magánvállalatok (műhelyek és üzemek), továbbá a nagybirtokok alkal­mazási kötelezettségét. A közmunkák kiadásánál, ahol a döntés joga a köz­hatóságot illeti meg, a fiatalabb nem­zedék elhelyezése és tényleges foglalkoz­tatása ugyancsak intézményesen, sőt kényszerítő erővel oly módon biztosí­tandó, hogy a rendelkezés végrehajtá­sát megtagadó vagy kijátszó vállalko- J zótól a közmunkákból való kizáráson kívül az általa netán élvezett vám-, adó- j és kiviteli kedvezmények is megvonan- j dók. Tekintettel arra, hogy eddig a ma- j gyár falu kultúrájának emelése érdeké- ! ben évtizedek óta komoly intézkedés j nem történt, sürgősen szükséges a köz- ! ségek és városok gazdasági, közegész- séőüeyi és kulturális életének területén elvégzésre váró számos munka-feladat (lakásügy, földműves-, gazdasági épü­letek, fogyasztási szövetkezet, posta, kutak ásása, csatornázás, stb.) tervsze­rű kimunkálása és erre vonatkozóan a módozatok megállapítása. A munkás- fiatalság elhelyezését is megkönnyítő oly országos hatósági szervezetet, kell tclállítani, amely a fiatalabb neinzedék munkanélküliségének állandó vizsgála­tán kívül különösen a munkaközi elité* és a munkapiacok megszervezését foga« natosítja. Bocsáry-Spur indítványait általános figyelemmel és megértéssel fogadta a í óváros törvényhatósági bizottsága és nem kétséges, hogy' azok a főváros ve­zetőségének tetszésével is fognak talál­kozni. Ezek az indíványok mély és rész­letes tanulmányok eredményei és az első kapavágást jelentik az ifjúság- tényleges elhelyezésének gyakorlati megvalósítása felé. Havas Gyula kefe- és ecsetgyáros Aranykoszorus master Gyár: VII., Rózsa utca 20. szám. Telefon : 30^2^45. Steiner és Szlmper Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-, templom-, szobafestők és mázolók Budapest, IX., Üíiői-út 57. Telefon: 1-306-29. VXRWHÍ1S NOTES! LASSAN, DE BIZONYTALANUL folydogál a közgyűlési teremben a költségvetési vita. Az általános tárgya­lás mindig a pártvezéreké: ekkor hang­zanak el a város nagyr problémáit érintő felszólalások, a pártvezéri megnyilat­kozások, amelyek általában az elvi ma­gaslatok ködös szféráiban mozognak. A részletes vita viszont a minorum gen- tium-é: ekkor kerülnek szőnyegre a gyakorlati szempontok, a partikuláris érdekek, a vicinális problémák. A részletes vita alkalmával dörögnek a filippikák Óbuda csatornázásáért, ekkor követelnek több sétányt Kőbá­nyára és közműveket a budai hegyvi­déknek olyan eldugott részeire, amelye­ket az asztfalthoz szokott pesti ember egyáltalában nem is ismer. Sűrűn hal­lunk panaszokat a késő esti órákban ar­ról, hogy a sósfürdői ingajárat nem közlekedik elég sűrűn és bebizonyítják a szónokok azt is, hogy a legsötétebb Ferencváros valóban a legsötétebb Budapesten, ott ég tudniillik a legke­vesebb gázlámpa . . . De félre a gúnyos megjegyzésekkel, minden piszlicsárságál túlmenően, ha nem is túlzottan érdekes, de. értékes és tiszteletreméltó a költségvetés részletes vitája! Megható az az elán, amellyel a bizottsági tag urak sziikebb pátriájuk problémáiról szavalnak. és egészen bi­zonyos, hogy a kültelki kávéházban, ha vasárnap délutánonként egy parti billiárdra összeülnek u helyi nagysá­gok, a harmadik és negyedik fröccs kö­zött pártkülönbség nélkül szavaznak köszönetét a bizottsági tag urnák, aki oda merte dörögni a közgyűlésen a polgármesternek, hogy ez így valóban nem mehet tovább! MÉG NEM TÖRTÉNT DÖNTÉS arra vonatkozóan, hogy rendes vagy rendkívüli közgyűlés keretében fog-e megtörténni november utolsó napjaiban Budapest új alpolgármesterének meg­választása. Csupán az látszik bizonyos­nak, hogy november 25-én vagy 26-án fog választani a törvényhatósági bizott­ság, de még bizonytalan, hogy a vá­lasztási aktuson kívül (a beiktatás a legújabb szokás szerint csak pár hét múlva történik) lesz-e más tárgya en­nek a közgyűlésnek. Szó van arról, hogy december 9 én. vagy lá-án, amikor is lejár az alpol­gármester-választás ellen beadható fel­lebbezés határideje, kerüljön sor a be­iktató-ünnepségre és a három (két jogi és egy műszál i) tanácsnoki állás betöl­tésére. Azoknak az állásoknak a betöl­tése, amelyeknél a betöltés kinevezés út­ján történik, karácsony előtt okvetlenül meglesz, az újonnan kinevezett tisz. vi­selők azonban csak január 1-től kezdve kapják magasabb illetményeiket, mert a státusz-rendezés csak a főváros jövő esztendei költségvetésében nyert pénz­ügyi fedezetet. AZ ALPOLGÁRMESTER-VÁLASZ­TÁSSAL KAPCSOLATOSAN sokat beszélnek várospolitikai körökben ar­ról a belvárosi vacsoráiról, amelyet ezen a héten kellett volna megtartani. Ezen a baráti vacsorán beszélték volna meg a kél jobboldali nagy páirt vezetői a fővá­ros vezetőségével egyetemben az összes függő problémákat és igyekeztek volna eloszlatni azt a. homályt, amely az al­polgármester-választás frontján egyre ködösebb és komjdikáltabb lesz. Ez a szerda estére tervezeti vacsora az egyik jobboldali politikusnál lett volna, de — ismeretlen okokból — egyelőre elmaradt. Állítólag azért, mert a költségvetési vita erősen igénybe ve­szi a vezér-politikusokat. De van olyan verzió is, hogy a halasztás oka abban rejlik, hogy az alpolgármester válasz­tás kérdésében, de egyéb kérdésekben is, egyelőre olyan ellentétek vannak a többségi pártok között, hogy ezeknek az ellentéteknek a kiküszöbölésére még a fehér-asztal sem érett meg. A zöld­asztalról nem is szólva. A vacsora leg­újabb terminusa: a jövő hét szerdája. CSÄRMANN FERENC NYUGAL­MAZOTT műszaki tanácsnok, a város- rendezési ügyosztály volt érdemes ve­zetője kedden délelőtt váratlanul meg­halt. A kedd délutáni közgyűlésen Szendy polgármester a megilletődött törvényhatósági bizottság előtt meleg szavakkal parentálta el a hűséges öreg bajtársat. . . C s ár man n Ferenc, mindnyájunk kedves Feri bácsija, kétségtelenül a fő­város legnagyobb tanácsno­kai közé tartozott. Nemcsak hivatali működését tekintve, — az ő alkotó te­vékenysége, pompás mérnöki judiciu- ma, szigorú becsületessége mintául szol­gálhatna a magyar köztisztviselő szob­rához, — hanem testi nagyságát illetően is a legelsők között volt. Angol őseitől örökölte világos kék szemét és a wikin- gekre emlékeztető kétméteres alakját. Életrajzában kedves szavakkal emlé­kezik meg Csármann Ferenc, a főváros­nál eltöltött újonc-éveiről: — A szokásos érettségi találkozók első tiz esztendős ünnepén büszkén je­lentettem volt iskolatársaimnak, hogy sikerült bejutnom a fővároshoz! A ti­zenötéves találkozón már szerényebben jelentettem nekik3 jhogy még mindig napidíjas mérnök az én címem és jelle­gem. Egyik-nulsik iskolatársam ekkor már tekintélyes állást foglalt el a tiszt­viselői, vagy hivatalnoki hierarchiá­ban. Magyaráztam is neki. hja kedves barátom, a- városnál dühöng az egész­ség! Igaz, a státus egyik érdemes és nagytudású tagja már 47 (nem tévedés) aktív szolgálati évében intézte friss egészségben a város ügyeit. Egy másik nagyon kedves, szorgalmas mesterünk pedig csak 43 éve, hogy a főváros szoí- gálatában. állott. — Türelemmel és kitartással azon­ban sokat elér az ember. Pontosan három hét hiányzott a tiz esztendőből, hogy végeszakadt a napidíjas, vagy mint ak­kor mondották, a „nabdíjas“ minőség­ben eltöltött időnek és a székesfőváros tekintetes tanácsa segédmérnökké vá­lasztott meg. — Ezekről az esztendőkről sok ér­dekes és a fiatalok gondolkodására na­gyon jellemző adalékot tudnék felso­rolni. Én is erőtől duzzadó, tettrevágyó, nagy ambíciókkal megáldott fiatal mér­nök voltam s amint az nagyon termé­szetes az ilyen korban, nem minden­ben és nem feltétlenül értettem egyet a hivatalvezető felfogásával és nézetével. Bizony-bizony előfordult nem is ritkán, hogy röviden, de félre nem érthető ha­tározottsággal adta tudtomra, hogy: „Fiam Ön más munkakörben fog dol­gozni!“ Mit tehettem? Más munkakör­ben kellett elölről kezdenem! Téved, ha valaki azt hiszi, hogy én ennek a változatosságnak valami nagyon örven­deztem volna. Hogy valami nagy ki­tüntetésnek tartottam volna, azt sem mondhatom .... Általános részvét és kartársainak hulló könnyei mellett helyezték Csár­mann Ferencet örök nyugovóra. Az Örök Világosság fényeskedjék neki! MAGASAN SZÁRNYALÓ szavakkal vette át F el k a y Ferenc dr. tanügyi tanácsnok a főváros közönsége és ve­zetősége nevében Irin yi Jánosnak,

Next

/
Thumbnails
Contents