Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-08-22 / 33-34. szám

2 1936 augusztus 2*. XUJBUDABESr ■ " — I I 11 " ■ i —“r^—g—m.i>rt~T“— átminősítés kapcsán kell-e az új állás felállításáról a rendeletben elő­írt módon gondoskodni. — így tehát — hogy kézenfekvő ha­sonlattal éljünk — minden egyes új ál­lásról anyakönyvi lapot kell felfek­tetni, amely az új állás összes születési körülményeit magában foglalja. Hogy egy konkrét példával szolgáljunk, az újonnan felállított gyógyszerészi sza­kon, a vezető, a megszűnő gyógyszer­üzem vezetője, átminősítés kapcsán ke­rül új állásába, ugyanezen' a szakon vannak kinevezés, nemkülönben új fel­vétel kapcsán betöltésre kerülő állások. Hasonló a helyzet valamennyi egyéb szaknál és ezért az elnöki ügyosztály megfeszített munkássága szükséges ahoz, hogy a végrehajtási utasítást mi­nél hamarabb és a szükséges precíz formában elkészüljön. — A végrehajtási utasítás végleges formájába öntve a jövő hét folya­mán, vagy szeptember első napjai­ban kerül a szabadságáról vissza­térő polgármester elé. A végrehajtási utasítás nem kerül sem az önkormányzati fórumok, sem a fő­polgármester elé, azt. a polgármester hagyja jóvá és rendeli el. A végrehaj­tási utasítás intézkedni fog azután, hogy mely állások töltendők be pályázat út­ján, ezekre az állásokra a polgármes­ter, illetőleg a főpolgármester szep­tember havában fogja a pályáza­tokat meghirdetni. Minden reményünk megvan arra, hogy október hónap folyamán a pályázatok beadása is le fog zajlani, úgy hogy október végén—november elején sor kerülhet a státusrendezési rendelet teljes végrehajtására. Természetes, hogy addig, amíg a státus­rendezést végre nem hajtják, semmi körülmények között a fővárosnál nem fog új alkalmazásra sor kerülni. Az új alkalmazások a karácsonyi ünnepek előtt semmi körülmények között nem fognak megtörténni. Arra a kérdésünkre, hogy a kényszer­nyugdíjazási eljárás milyen stádiumban van és a nyugdíjtörvény végrehajtása mennyiben függ össze a státusrendezés végrehajtásával, a következő választ kaptuk: — A státusrendezés végrehajtása, nemkülönben a nyugdíjtörvénynek a fővárosi alkalmazottakra vonatkozó alkalmazása között ezen a világon semmi összefüggés nincs. A kényszernyugdíjazási eljárások a stá­tusrendezéstől teljesen függetlenül van. nak folyamatban, viszont a státusrende­zésnek semmiféle befolyása a folyamat­ban levő kényszernyugdíjazási eljárá­sokra nincs. Tévesek tehát azok a hirek, mintha a státusrendezés kapcsán felállí­tásra kerülő, nemkülönben a kény- szemyugdíjazás folytán betöltésre kerülő állások betöltési terminusa bármilyen oknál fogva ugyanaz lenne. — Ami most már a kényszernyugdí­jazási bizottságok működését illeti, erre vonatkozóan az a helyzet, hogy a köz- igazgatási szakon a nyár folyamán alig működtek a kényszernyugdíjazási bi­zottságok. Azt mondhatjuk, hogy eddig a bizottságok elé került kényszernyug­díjazási aktáknak mintegy tiz százaléka van elin­tézve. Iparkodni fog az elnöki ügy­osztály, hogy a törvényhatósági élet megkezdése kapcsán a kora őszi hónapokban a még hátralévő kény­szernyugdíjazási ügyek is elintézést nyerjenek, hogy ilyképen a minisz­térium is mielőbb meghozhassa a döntését és végre szélcsend álljon be ezen, a tisztviselő-társadalom által méltán rettegett fronton is. Az Uj Budapest illetékes helyről szár­mazó fenti nyilatkozata alkalmas arra, hogy megnyugvást keltsen a fővárosi tisztviselő-társadalom legszélesebb réte­geiben. A tisztviselő-társadalom jól ismeri Szendy Károly polgármester azon rég­óta vallott közigazgatási alapelvét, hogy egyedül és kizárólag a hivatali ér­dem az, amely minden vonatkozás­ban döntő szempont kell, hogy le­gyen az előbbrejutásnál. Nem két­séges, hogy a polgármester, ami­dőn polgármesterségének első nagy müvét: a státusrendezést meg­ismerek egy családot, amely öt tag­ból áll: férjből, feleségből, két gyer­mekből és anyósból. Ebben a családban olyan az élet, hogy a férj örömében bi­zonyára nagyot ugrik, ha e sorokat ol­vassa. íme egyszer adódik és akad egy olyan mondat, amelyben ő az első sze­mély, miután az az anyós minden mon­datában a vőről úgy nyilatkozik, hogy ő „egy utolsó személy“. A szentistváni nap pirosbetüs voltá­nak a családban mindenki örül. A FÉRJ már napok óta örül, mert a Beszkárt- nál nem lévén e napon hivatal, reméli, hogy úgy lustálkodik, hogy még délfe­lé is hasára süt a nap, reméli továbbá, hogy felkeléstől délutánig pizsamában lődöröghet a lakásban és felesége olyan ünnepi ebédet készít, amelyben kedvenc eledele: a borjúcomb a fő étszám, s hogy ebédjét abban a párnás karosszékben fogyaszthatja el, amelyet odaköltözése óta az anyós egész évre okkupáit. A FELESÉG örül és reméli, hogy a férje, akit előtte az anyja „haszontalan fráterének szo­kott nevezni, e napra ünnepi-kosztpénzt ad és úgy véli, hogy abból annyit elspó­rolhat, hogy I HÖLGYEK FODRÁSZA Józsi nálunk dolgozik! reklámtáblás kültelki borbélybolíban platinaszőkére festetheti a haját — hadd pukkadjon meg a Schwarzné, a földszint 73 számú lakás albérlője, aki születésnapi pénzéből platinasárgás­zöldre fuseráltatta a „foderásznál“, ahogy ő mondja — a haját. A GYEREKEK is örülnek, mert ők az anyóssal mennek körmenetet nézni és utána a másik vő­alkotta, annak végrehajtásánál is teljes mértékben szem előtt fogja tartani az igazságosság és méltá­nyosság elvét. nél, aki Budán lakik, az anyóssal ebé­delnek. Délután találkoznak a Dunapar- ton egy bizonyos helyen, az alsó rak­part legalsó lépcsősorán, szemben a Gellértheggyel, amelyet előző nap az apuka „mütanrendőri bejárás“ során mutatott be nekik és jelölt ki a szá­mukra, hogy majd ottan egyesül a két­ágú család és együtt nézik az esti pazar tűzijátékot ingyen és bérmentve. Talál­kozás délután félötkor, aki hamarébb ér oda, úgy terpeszkedjen, hogy a ké- sőbbjövö családtagoknak helyet szorít­hasson. AZ ÁNYOS is örül az ünnepnek, mert alkalma lesz, hogy az előle jó messzire, a budai he­gyekbe menekült, „a poklokon is túl lakó“ (így mondja az anyós) másik ve- jét egy egész napon át nagybecsű in­telmeiben részesíthesse. A vő azonban ravasz, mert már reggel nyolc óta fél­óránként prevencióként félgrammos idegzsongító pasztillákat szed. * így volt az előkészület, de ember ter­vez, szentistváni ünnep végez. Reggel öt órakor Sátoraljaújhelyről megérke­zett a másik ,»haszontalan fráter“, a másik sógor a feleségével, gyerekeivel és igy a napok óta szőtt álom, mint a seprővel levert pókháló, úgy szakadt szét. A sógornak érkezése minden tervet tönkretett. Oda lett az ebéd borjucom- bostól, a platinahaj szálastól, az anyós vegzaturája a poklokon túl hegyestől, a tűzijáték, mütanrendőri bejárás he­lyestől. * így történt tavaly. Az idén miként, azt majd megtudom és ha érdemesnek látszik: megírom! ümie-ftá a csatádban Ida: 7twwzUy, Jdnas­WRomtmiomz] LASSAN VÉGESZAKAD az ezidén valóban hosszúra nyúlt városházi nyár­nak, amelyet Wolff Károly tragi­kus váratlansággal bekövetkezett halála tett örökkön emlékezetessé. A polgár­mester, akinél: olaszországi nyaralását szakította félbe JVolff Károly temetése, a temetés után nem is tért vissza Itália derűs ege alá, hanem részben budai villájában, részben visegrádi tuszkulá- numában töltötte el szabadságideje hát- ralevő részét. A röpke két hét alatt a polgármester, mint régi és kiváló tu­rista, hosszabb utakat abszolvált a bu­dai és a Visegrád-környéki hegyekben. Szabadságideje alatt a polgármester egy szer-két szer belátogatott a városhá­zára is, azonban szigorúan inkognitó­ban és csak a legfontosabb referátumo­kat hallgatva meg. A hétfői nap folya­mán közel három órán keresztül L a- m o tt e alpolgármester közölte S z e n- d y polgármesterrel a nyári szünet leg- . fontosabb eseményeit. Szabadságideié­nek utolsó hete különben m.ár fontos reprezentációkat rótt a polgármesterre: így hagyományos szokás szerint a fő­város képviseletében ő vett részt az Islvánnapi körmenetben, vasárnap pe­dig Bandholz tábornok szobrának leleplezésénél fog fungálni. Hétfőn azután elkezdődik a minden­napi munka ezer gondja és ezer öröme a polgármester számára. Az elsőemeleti tágas helyiségekbe, amelyeket a szünet alatt alaposan renováltatott a kitűnő Ver on ács főigazgató, újra vissza­költözik az élet, a város első polgára, a vakáció után ott folytatja, ahol a nyár elején elhagyta: építi és szépíti Budapestet. * A VÁROSHÁZI MÉLTÓSÁGOSOK díszes galériája ismét kibővült az el­múlt héten: ujjalusi N é m e t h y Ká­roly dr. tanácsnok, a közművelődési ügyosztály kiváló vezetője, lett alig negyvenhatesztendős korában kormány­főtanácsos. A fiatal és annyira népsze­rű tanácsnok kitüntetéseinek egész lé­gióját koszoruzza meg a kormányzó bi­zalma a kormány főtanácsosi méltóság adományozásával: Némethy Károly birtokosa a nagy ezüst vitézségi érem­nek, az ezüst és bronz Signum Laudis- nak, valamint a katonai érdemkereszt­nek a kardokkal, nemkülönben a Kái- roly-csapat keresztnek. A koronázás al­kalmával IV. Károly király pedig arany sárkány tyús vitézzé ütötte Néme- thy Károlyt. Némethy Károly városházi karrierje sokkal ismeretesebb, sokkal inkább előttünk van, semhogy ezeken a ha­sábokon jelen alkalommal ismertetni kellene. Az ő nagyszerű közigazgatási tudása, — amelyet édesapjától, a nagy közigazgatási tudóstól örökölt — pom­pás nyelvkészsége (németül, franciául, és angolul beszél tökéletesen) úri és férfias egyénisége, nyilt és egyenes jel­leme valóban már évek hosszú sora óta a városháza egyik legszimpatikusabb főtisztviselőjévé avatták Némethy Ká­rolyt. Öt arra predesztinálják képessé­gei, és a polgármesteri titkári hivata­lokban eltöltött inas-esztendei, amikor a városigazgatás mélyebb titkaiba is be­pillantást nyert, hogy feltűnően fiata­lon elért tanácsnoki stallumát, minél dőbb az alpolgármesteri tiszttel cse­rélje fel. Amit — meleg szívvel kö­szöntve a legfiatalabb városházi mél- tóságos urat — őszinte szívvel kívánunk úgy neki, mint a fővárosnak! tt A B. S. E. FÉNYKÉPEZŐ SZAK­OSZTÁLYA EBBEN az esztendőben is megrendezte nagy művészi fényképki­állítását. Ez alkalommal nem a Viga­dóban, hanem a Székesfővárosi Képtár helyiségeiben. A kiállítás rendezősége a főváros vezetőivel egyetértőén a fény­képkiállítás megrendezésével egyszers­mind propagandát óhajt kifejteni a kép­tár látogatottságának fejlesztése érde­kében. A fényképkiállítás célszerű és okos elrendezésével sikerült elérni azt, hogy a képtár nagyértékű művészi anyaga is. akadálytalanul megtekinthető és élvez­hető. Virágokkal feldíszített és fényesen kivilágított 24 teremben szebbnél-szebb fényképek hirdetik a főváros alkalma­zottainak magas művészi Ízlését és a fotóművészet iránt, való szeretet ét. A KIÁLLÍTÁST SZENDY Károly polgármester nyitotta meg hétfőn dél­után. Az érkező polgármestert a meg­nyitó díszes közönsége élén Németh y Károly tanácsnok üdvözölte lelkes sza­vakkal. A polgármester elismerését nyilvání­totta aziránt, hogy a tisztviselők szabad­idejüket ilyen nemes célra használják. Szeretettel beszélt a fényképezésről, mint művészetről (melynek ő maga. is mesteri művelője). Igen találó volt a polgármester azon megállapítása, hogy aki a fényképezést szereti, rossz ember és rossz tisztviselő nem lehet. Ha meg­nézzük a kiállítók névsorát, megállapít­hatjuk, hogy a polgármesternek igaza van. Ismert, sőt a legismertebb nevek­kel találkozunk, akik kifogástalan hiva­tali munkájuk révén is megbecsülést szereztek maguknak. / * a kiállításon több mint HATSZÁZ KÉP hirdeti a kiállítók mű­vészi készségét. A zsűrinek nem volt könnyű dolga a díjak odaítélésénél. Némethy ta­nácsnok elnöklete mellett V i d a r é- n y i Iván főmérnök és Kunst János dr. főorvos, neves fotóművészek, Kopp Jenő dr., a Székesfővárosi Képtár igaz­gatója és Pacher Béla dr. tanács- jegyző, a székesfőváros művészeti ügyei­nek előadója egy egész délutánt töltőt-

Next

/
Thumbnails
Contents