Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-22 / 33-34. szám
2 1936 augusztus 2*. XUJBUDABESr ■ " — I I 11 " ■ i —“r^—g—m.i>rt~T“— átminősítés kapcsán kell-e az új állás felállításáról a rendeletben előírt módon gondoskodni. — így tehát — hogy kézenfekvő hasonlattal éljünk — minden egyes új állásról anyakönyvi lapot kell felfektetni, amely az új állás összes születési körülményeit magában foglalja. Hogy egy konkrét példával szolgáljunk, az újonnan felállított gyógyszerészi szakon, a vezető, a megszűnő gyógyszerüzem vezetője, átminősítés kapcsán kerül új állásába, ugyanezen' a szakon vannak kinevezés, nemkülönben új felvétel kapcsán betöltésre kerülő állások. Hasonló a helyzet valamennyi egyéb szaknál és ezért az elnöki ügyosztály megfeszített munkássága szükséges ahoz, hogy a végrehajtási utasítást minél hamarabb és a szükséges precíz formában elkészüljön. — A végrehajtási utasítás végleges formájába öntve a jövő hét folyamán, vagy szeptember első napjaiban kerül a szabadságáról visszatérő polgármester elé. A végrehajtási utasítás nem kerül sem az önkormányzati fórumok, sem a főpolgármester elé, azt. a polgármester hagyja jóvá és rendeli el. A végrehajtási utasítás intézkedni fog azután, hogy mely állások töltendők be pályázat útján, ezekre az állásokra a polgármester, illetőleg a főpolgármester szeptember havában fogja a pályázatokat meghirdetni. Minden reményünk megvan arra, hogy október hónap folyamán a pályázatok beadása is le fog zajlani, úgy hogy október végén—november elején sor kerülhet a státusrendezési rendelet teljes végrehajtására. Természetes, hogy addig, amíg a státusrendezést végre nem hajtják, semmi körülmények között a fővárosnál nem fog új alkalmazásra sor kerülni. Az új alkalmazások a karácsonyi ünnepek előtt semmi körülmények között nem fognak megtörténni. Arra a kérdésünkre, hogy a kényszernyugdíjazási eljárás milyen stádiumban van és a nyugdíjtörvény végrehajtása mennyiben függ össze a státusrendezés végrehajtásával, a következő választ kaptuk: — A státusrendezés végrehajtása, nemkülönben a nyugdíjtörvénynek a fővárosi alkalmazottakra vonatkozó alkalmazása között ezen a világon semmi összefüggés nincs. A kényszernyugdíjazási eljárások a státusrendezéstől teljesen függetlenül van. nak folyamatban, viszont a státusrendezésnek semmiféle befolyása a folyamatban levő kényszernyugdíjazási eljárásokra nincs. Tévesek tehát azok a hirek, mintha a státusrendezés kapcsán felállításra kerülő, nemkülönben a kény- szemyugdíjazás folytán betöltésre kerülő állások betöltési terminusa bármilyen oknál fogva ugyanaz lenne. — Ami most már a kényszernyugdíjazási bizottságok működését illeti, erre vonatkozóan az a helyzet, hogy a köz- igazgatási szakon a nyár folyamán alig működtek a kényszernyugdíjazási bizottságok. Azt mondhatjuk, hogy eddig a bizottságok elé került kényszernyugdíjazási aktáknak mintegy tiz százaléka van elintézve. Iparkodni fog az elnöki ügyosztály, hogy a törvényhatósági élet megkezdése kapcsán a kora őszi hónapokban a még hátralévő kényszernyugdíjazási ügyek is elintézést nyerjenek, hogy ilyképen a minisztérium is mielőbb meghozhassa a döntését és végre szélcsend álljon be ezen, a tisztviselő-társadalom által méltán rettegett fronton is. Az Uj Budapest illetékes helyről származó fenti nyilatkozata alkalmas arra, hogy megnyugvást keltsen a fővárosi tisztviselő-társadalom legszélesebb rétegeiben. A tisztviselő-társadalom jól ismeri Szendy Károly polgármester azon régóta vallott közigazgatási alapelvét, hogy egyedül és kizárólag a hivatali érdem az, amely minden vonatkozásban döntő szempont kell, hogy legyen az előbbrejutásnál. Nem kétséges, hogy a polgármester, amidőn polgármesterségének első nagy müvét: a státusrendezést megismerek egy családot, amely öt tagból áll: férjből, feleségből, két gyermekből és anyósból. Ebben a családban olyan az élet, hogy a férj örömében bizonyára nagyot ugrik, ha e sorokat olvassa. íme egyszer adódik és akad egy olyan mondat, amelyben ő az első személy, miután az az anyós minden mondatában a vőről úgy nyilatkozik, hogy ő „egy utolsó személy“. A szentistváni nap pirosbetüs voltának a családban mindenki örül. A FÉRJ már napok óta örül, mert a Beszkárt- nál nem lévén e napon hivatal, reméli, hogy úgy lustálkodik, hogy még délfelé is hasára süt a nap, reméli továbbá, hogy felkeléstől délutánig pizsamában lődöröghet a lakásban és felesége olyan ünnepi ebédet készít, amelyben kedvenc eledele: a borjúcomb a fő étszám, s hogy ebédjét abban a párnás karosszékben fogyaszthatja el, amelyet odaköltözése óta az anyós egész évre okkupáit. A FELESÉG örül és reméli, hogy a férje, akit előtte az anyja „haszontalan fráterének szokott nevezni, e napra ünnepi-kosztpénzt ad és úgy véli, hogy abból annyit elspórolhat, hogy I HÖLGYEK FODRÁSZA Józsi nálunk dolgozik! reklámtáblás kültelki borbélybolíban platinaszőkére festetheti a haját — hadd pukkadjon meg a Schwarzné, a földszint 73 számú lakás albérlője, aki születésnapi pénzéből platinasárgászöldre fuseráltatta a „foderásznál“, ahogy ő mondja — a haját. A GYEREKEK is örülnek, mert ők az anyóssal mennek körmenetet nézni és utána a másik vőalkotta, annak végrehajtásánál is teljes mértékben szem előtt fogja tartani az igazságosság és méltányosság elvét. nél, aki Budán lakik, az anyóssal ebédelnek. Délután találkoznak a Dunapar- ton egy bizonyos helyen, az alsó rakpart legalsó lépcsősorán, szemben a Gellértheggyel, amelyet előző nap az apuka „mütanrendőri bejárás“ során mutatott be nekik és jelölt ki a számukra, hogy majd ottan egyesül a kétágú család és együtt nézik az esti pazar tűzijátékot ingyen és bérmentve. Találkozás délután félötkor, aki hamarébb ér oda, úgy terpeszkedjen, hogy a ké- sőbbjövö családtagoknak helyet szoríthasson. AZ ÁNYOS is örül az ünnepnek, mert alkalma lesz, hogy az előle jó messzire, a budai hegyekbe menekült, „a poklokon is túl lakó“ (így mondja az anyós) másik ve- jét egy egész napon át nagybecsű intelmeiben részesíthesse. A vő azonban ravasz, mert már reggel nyolc óta félóránként prevencióként félgrammos idegzsongító pasztillákat szed. * így volt az előkészület, de ember tervez, szentistváni ünnep végez. Reggel öt órakor Sátoraljaújhelyről megérkezett a másik ,»haszontalan fráter“, a másik sógor a feleségével, gyerekeivel és igy a napok óta szőtt álom, mint a seprővel levert pókháló, úgy szakadt szét. A sógornak érkezése minden tervet tönkretett. Oda lett az ebéd borjucom- bostól, a platinahaj szálastól, az anyós vegzaturája a poklokon túl hegyestől, a tűzijáték, mütanrendőri bejárás helyestől. * így történt tavaly. Az idén miként, azt majd megtudom és ha érdemesnek látszik: megírom! ümie-ftá a csatádban Ida: 7twwzUy, JdnasWRomtmiomz] LASSAN VÉGESZAKAD az ezidén valóban hosszúra nyúlt városházi nyárnak, amelyet Wolff Károly tragikus váratlansággal bekövetkezett halála tett örökkön emlékezetessé. A polgármester, akinél: olaszországi nyaralását szakította félbe JVolff Károly temetése, a temetés után nem is tért vissza Itália derűs ege alá, hanem részben budai villájában, részben visegrádi tuszkulá- numában töltötte el szabadságideje hát- ralevő részét. A röpke két hét alatt a polgármester, mint régi és kiváló turista, hosszabb utakat abszolvált a budai és a Visegrád-környéki hegyekben. Szabadságideje alatt a polgármester egy szer-két szer belátogatott a városházára is, azonban szigorúan inkognitóban és csak a legfontosabb referátumokat hallgatva meg. A hétfői nap folyamán közel három órán keresztül L a- m o tt e alpolgármester közölte S z e n- d y polgármesterrel a nyári szünet leg- . fontosabb eseményeit. Szabadságideiének utolsó hete különben m.ár fontos reprezentációkat rótt a polgármesterre: így hagyományos szokás szerint a főváros képviseletében ő vett részt az Islvánnapi körmenetben, vasárnap pedig Bandholz tábornok szobrának leleplezésénél fog fungálni. Hétfőn azután elkezdődik a mindennapi munka ezer gondja és ezer öröme a polgármester számára. Az elsőemeleti tágas helyiségekbe, amelyeket a szünet alatt alaposan renováltatott a kitűnő Ver on ács főigazgató, újra visszaköltözik az élet, a város első polgára, a vakáció után ott folytatja, ahol a nyár elején elhagyta: építi és szépíti Budapestet. * A VÁROSHÁZI MÉLTÓSÁGOSOK díszes galériája ismét kibővült az elmúlt héten: ujjalusi N é m e t h y Károly dr. tanácsnok, a közművelődési ügyosztály kiváló vezetője, lett alig negyvenhatesztendős korában kormányfőtanácsos. A fiatal és annyira népszerű tanácsnok kitüntetéseinek egész légióját koszoruzza meg a kormányzó bizalma a kormány főtanácsosi méltóság adományozásával: Némethy Károly birtokosa a nagy ezüst vitézségi éremnek, az ezüst és bronz Signum Laudis- nak, valamint a katonai érdemkeresztnek a kardokkal, nemkülönben a Kái- roly-csapat keresztnek. A koronázás alkalmával IV. Károly király pedig arany sárkány tyús vitézzé ütötte Néme- thy Károlyt. Némethy Károly városházi karrierje sokkal ismeretesebb, sokkal inkább előttünk van, semhogy ezeken a hasábokon jelen alkalommal ismertetni kellene. Az ő nagyszerű közigazgatási tudása, — amelyet édesapjától, a nagy közigazgatási tudóstól örökölt — pompás nyelvkészsége (németül, franciául, és angolul beszél tökéletesen) úri és férfias egyénisége, nyilt és egyenes jelleme valóban már évek hosszú sora óta a városháza egyik legszimpatikusabb főtisztviselőjévé avatták Némethy Károlyt. Öt arra predesztinálják képességei, és a polgármesteri titkári hivatalokban eltöltött inas-esztendei, amikor a városigazgatás mélyebb titkaiba is bepillantást nyert, hogy feltűnően fiatalon elért tanácsnoki stallumát, minél dőbb az alpolgármesteri tiszttel cserélje fel. Amit — meleg szívvel köszöntve a legfiatalabb városházi mél- tóságos urat — őszinte szívvel kívánunk úgy neki, mint a fővárosnak! tt A B. S. E. FÉNYKÉPEZŐ SZAKOSZTÁLYA EBBEN az esztendőben is megrendezte nagy művészi fényképkiállítását. Ez alkalommal nem a Vigadóban, hanem a Székesfővárosi Képtár helyiségeiben. A kiállítás rendezősége a főváros vezetőivel egyetértőén a fényképkiállítás megrendezésével egyszersmind propagandát óhajt kifejteni a képtár látogatottságának fejlesztése érdekében. A fényképkiállítás célszerű és okos elrendezésével sikerült elérni azt, hogy a képtár nagyértékű művészi anyaga is. akadálytalanul megtekinthető és élvezhető. Virágokkal feldíszített és fényesen kivilágított 24 teremben szebbnél-szebb fényképek hirdetik a főváros alkalmazottainak magas művészi Ízlését és a fotóművészet iránt, való szeretet ét. A KIÁLLÍTÁST SZENDY Károly polgármester nyitotta meg hétfőn délután. Az érkező polgármestert a megnyitó díszes közönsége élén Németh y Károly tanácsnok üdvözölte lelkes szavakkal. A polgármester elismerését nyilvánította aziránt, hogy a tisztviselők szabadidejüket ilyen nemes célra használják. Szeretettel beszélt a fényképezésről, mint művészetről (melynek ő maga. is mesteri művelője). Igen találó volt a polgármester azon megállapítása, hogy aki a fényképezést szereti, rossz ember és rossz tisztviselő nem lehet. Ha megnézzük a kiállítók névsorát, megállapíthatjuk, hogy a polgármesternek igaza van. Ismert, sőt a legismertebb nevekkel találkozunk, akik kifogástalan hivatali munkájuk révén is megbecsülést szereztek maguknak. / * a kiállításon több mint HATSZÁZ KÉP hirdeti a kiállítók művészi készségét. A zsűrinek nem volt könnyű dolga a díjak odaítélésénél. Némethy tanácsnok elnöklete mellett V i d a r é- n y i Iván főmérnök és Kunst János dr. főorvos, neves fotóművészek, Kopp Jenő dr., a Székesfővárosi Képtár igazgatója és Pacher Béla dr. tanács- jegyző, a székesfőváros művészeti ügyeinek előadója egy egész délutánt töltőt-
