Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-25 / 30-31. szám
XiV. évfolyam 30—31. szám Budapest, 1936. Julius 25, TU BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre.................................................. 30 pengd Fél évre .......................................... 13 pengő Eg yes szám óra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTO : D O B Y ANDOR D" Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaes Ivor-ulca 9. Telefon: 1^828^23. Postalakarékp. csekkszámla 30.013. ii^—bmii——iiMBTiifiiiíf'iinw^pMriiiirv 03 t-3 rZ CO Qj pT 5D . rd ÍD 04 W <2 Cí* p' ■V» hs < O M “ M *"'* M • tíl V. ^ yj h* *ti t-J <í pv £ o CO £ o: • 3 t*sv *3 Wolff Károly a ravatalon MIKOR E SOROKAT ólomba önti a fürgén pattogó szedő- gép : már a ravatalon pihen Wolff Károly földi teteme, hogy néhány óra múlva a farkasréti temető családi sírboltjában találja meg a nyugodalmat. Az Örök Világosság fényeskedjék a nagy útra induló léleknek, aki az Égi Bíró előtt, ha majd szá- monkérik földi cselekedeteiről, elmondhatja a thermopyle-i szoros háromezer esztendős ^őseinek sírfeliratát: Megcselekedtem, amit megkövetelt a háza! A nagy gyászban, amely a magyar közélet nagy halottjának ravatalát körüllengi, banalitásokká fakulnak a színes szavak és a díszítő jelzők. E pillanatban — úgy tetszik nekünk — még theátrális minden szónoklat, minden jellemzés, amely az alig elköltözött Wolff Károly érdemeit kívánja koszorúba kötni. Még nyitva a sír, hogy magábazárja a halottat, még a temetés ideje van és nem a dicséreté. A kétnapos halálesetnek még nincs meg a történelmi perspektívája. Szivünkön még túl friss a seb, még el kell telnie néhány esztendőnek, amíg a magyar Pantheonban, lerázván mindent, ami földi, tündökletes fényben fog ragyogni a jövendő számára Wolff Károly éltető eszmévé finomult alakja. * E HASÁBOKON, AMELYEK tizenötödik esztendeje képviselik a Wolff Károly által vallott keresztény világszemléletet, az elhunyt vezérnek rengeteg cikke, nyilatkozata és elgondolása látott napvilágot. Ezek a megnyilatkozások szorosan hozzátartoztak Wolff Károly annyiszor méltatott egyéniségéhez, a meg nem alkuvó célkitűzéshez, az elszánt energiához, ahoz a fanatizmushoz, amely a maga prófétai lángolásában annyira jellemezte Wolff Károlyt. Szinte el sem lehet hinni, hogy Wolff Károly nincsen többé, immár az anyaföldé, ami benne múlandó! Még nyitva a sír, de máris érezzük a rettenetes űrt, amelyet Wolff Károly távozásával itthagyott! * KÉTSÉGTELEN, HOGY WOLFF Károly tovatűnő árnya pótolhatatlan veszteség a keresztény és nemzeti irányzatú várospolitika szempontjából. Az ő elárvult vezéri széke szinte bétőlthetetlen. Nem lehet helyettesíteni egyetlen emberrel sem és felemás az a megoldás is, amely minden valószínűség szerint be fog következni: hogy vezérlő tanács, vagy direktórium-féle igyekezzen a keresztény várospolitika vezetését betölteni. A nagy halott emléke arra kötelez mindenkit, hogy az egyéni ambíciók félreálljanak, a személyes hiúságok elcsituljanak, ha arról van szó, hogy ki, vagy kik vezessék a jövőben a Keresztény Községi Pártot. Minden olyan megmozdulás, amely sértett önérzetből pártütést szítna: végveszélybe sodorhatná a vezér nélkül maradt nyájat. Valljuk be őszintén: Wolff Károly halála súlyos veszteség nemcsak abból a szempontból, hogy az ő értékes egyénisége nincs többé, hanem azért is, mert az ő minden egy éb tekintélyt abszorbeáló vezéri pálcája eltűnvén, esetleg olyan belső torzsalkodások jutnak szerephez, amelyek úgy befelé, mint kifelé alkalmasak arra, hogy a pártnak Wolff Károly életében töretlen méltóságát és hatalmát erősen csorbítsák! * A TÖRTÉNELEM LESZ HIVATVA arra, hogy méltóképen megfesse Wolff Károly arcképét! Mi, kortársai, túl- közel voltunk hozzá, nincs meg a távlatunk, holott érezzük és tudjuk, hogy immáron több, mint húsz esztendeje történelmi korszakot élünk. Az arckép, amelyet kellő perspektívával fog megrajzolni róla a századvég historikusa, fel fogja tüntetni elsősorban az ő kiváló egyéni tulajdonságait: fanatikus lelkesedését, törhetetlen meggyőződését, páratlan igazságérzetét, befolyásolhatatlan korrektségét. Ezeken a tiszteletreméltó egyéni tulajdonságokon túlmenően azonban vannak egyéb, mondhatni korszakalkotó érdemei is a most elhunyt Wolff Károlynak. Rosszul fejeztük ki magunkat. Nem lehetnek korszakalkotó érdemei, mert ő maga volt egy korszak, két határkő közötti időszak a nemzet és különösen a főváros életében. Wolff Károlynak és a vele mindig együttdolgozó S i- p ő c z Jenőnek hervadhatatlan érdeme, hogy ők ketten alkották meg vállvetett erővel azuj Budapestet: az önállóvá lett Magyarország fővárosát. Megalkották mustra nélkül, kizárólag a maguk tudására, tisztességére és koncepciójára támaszkodva, megalkották úgy, hogy ez az önálló életet élni kezdő főváros, a maga nemzeti öncéluságában új életre ébredő ország fővárosa, azzá legyen, amivé ők ketten álmodták: keresztény és magyar! * WOLFF KÁROLY VEZÉRSÉGE nem magyarázható a S i p ő c z Jenő polgármestersége nélkül, és S i p ő c z polgár- mesterségéhez elválaszthatatlan szorossággal tartozik Wolff Károly pártvezéri működése. Két oszlopa volt az újjászülető Budapestének, ez a két, egymástól annyira különböző egyéniség, ők voltak a vezető csillagok a háború és forradalmak utáni idők zűrös kháoszában. A történelem, amelynek Lapjain aranybetük- kel lesz feljegyezve Wolff Károly és S i p ő c z Jenő neve, mindig egymás mellett fogja említeni az új Budapest megépí- tőinek: Wolff Károlynak és Sipőcz Jenőnek neveit. * NEM HAL MEG AZ, KI MILLIÓKRA költi dús élte kincsét, ámbár napja múl — írja Arany János Széchenyiről szóló örökszép ódájában. A költővel folytatjuk a gyönyörű gondolatsort. A nagy halott leráz magáról mindent, ami földi, éltető eszme lesz belőle, melynek fénye nőttön nő a századokon keresztül, amint távozik az időben és a térben. Wolff Károly földi tetemeit befogadhatja a kripta, de emléke élni fog, szelleme hatni fog, amíg keresztény és magyar lakik Budapesten.
