Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-25 / 30-31. szám
2 Méltatni sohasem, csak csodálni tudtuk öt! bíróság ny. elnöke, országgyűlési képviselő ez év július 23-án hajnali 3 órakor váratlan hirtelenséggel visszaadta nemes lelkét teremtőjének. Csilléry: Mindig hűek fogunk maradni vezérünk szelleméhez A Keresztény Községi Párt impozáns gyász>iilése és emelkedett szellemű gyászjelentése vezére haláláról — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Községi Párt törvény- hatósági bizottsági tagjai és a kerületi pártszervezetek vezetői csütörtökön este gyászűlésre jöttek össze a párt Városház-utcai központjában. Noha a gyász- ülés hét órára volt kitűzve, már órákkal azelőtt mozgalmas képet mutatott a párthelyiség. Egymásután érkeztek fekete gyászruhában nemcsak a párt vezető tagjai, hanem sokan a névtelen közkatonák is a meghalt vezér hadse regéből. Az ülésterem zsúfolásig megtelik, már mozogni is alig lehet. A tanácsasztal felett Wolff Károly életnagyságú arcképe. Pontosan hét órakor foglal helyet az elnöki asztalnál Csilléry András, mellette Bednárz Róbert. — Szomorú időben kérettelek ide benneteket — kezdte szavait Csilléry András. — Közölnöm kell veletek, hogy az eszmét hordozó harcos katona nincs többé. Megölte egy gyilkos kór, amely ellen hiába küzdött az orvosi tudomány. A Mindenható kifürkészhetetlen akaratából kifolyólag eltávozott körünkből, de érezzük^ hogy a szellem, a lélek, mely harcolni tudott, most is itt lebeg közöttünk. Itt maradt az a szellem, mely ezreket és százezreket indított el a szebb magyar jövő felé vezető úton, mely megmentette a magyar fővárost és óriási tömegek lelkében hintette el a magyar feltámadás reményébe vetett hitet. — Arra kérlek benneteket, kedves testvéreim, hogy megpróbáltatásunk e súlyos óráiban fogadjuk meg, amit már máskor is megfogadtunk, hogy hűek maradunk vezérünk szelleméhez. Fiatalok és öregek, kéz a kézben, vállvetve fogunk harcolni a magyar nemzetért, a magyar feltámadásért és félretéve mindent, ami elválaszthat bennünket, vagy közöttünk állhat. Ennél az asztalnál üres marad az ő helye, mégis érezzük, hogy nem hagyhatott el bennünket. Ő bizonnyal már a Mindenható zsámolya előtt térdel és könyörög érettünk. Szerette hitét, szerette hazáját és e várost, amely második othonává vált. A mi kötelességünk megtörve és porig sújtva, de dolgozni azokért az eszmékért, amelyek egyedül hozhatják el a magyar sors jobbrafordulását. A gyász-űlés résztvevői egy perces néma csenddel áldoztak a nagy halott emlékének, majd Csilléry András ismertette azokat az intézkedéseket, melyeket a párt vezetősége és a székesfőváros közönsége a temetést illetően tett. * A Keresztény Községi Párt gyászjelentésének: szövege a következő: A Keresztény Községi Párt mély megrendüléssel jelenti, hogy alapító vezére, Budapest székesfőváros törvényhatóságának örökös tagja, Wolff Károly m. kir. titkos tanácsos, a főudvarnagyi Megboldogult dicső vezérünk kihűlt testét július hó 25-én, szombaton délután 5 órakor fogjuk legkedvesebb munkaterülete színhelyéről, a központi városházáról a római katolikus anyaszentegy- ház szertartása szerinti beszentelés után megboldogult szerettei mellé, mint Budapest székesfőváros halottját, a farkasréti temetőben lévő családi sírboltba örök nyugalomra kisérni. Az engesztelő szentmise-áldozatot 1936. évi július 27-én, hétfőn délelőtt 9 órakor a Kapucinus-atyák Fő-utcai templomában fogjuk az Egek Urának bemutatni. Méltatni sohasem, csak csodálni tudjuk őt, aki most árvaságra hagyott bennünket. Atya volt és testvér, aki Istenadta ragyogó tehetségével, törhetetlen munkabírásával, szeplőtelen közéleti erkölcsi felfogásával, páratlan ítélőképességével mintaképe volt a nagy államférfiaknak. Velünk gyászolja őt egyháza, országa, fővárosa, velünk hullat köny- nyet mindjenki, aki a keresztény és nemzeti gondolat általa lángralobbantott szikrájának melegét érezte. Isten kifürkészhetetlen akarata által porig alázva, de abban keresztény lélekkel megnyugodva vesz búcsút eltávozott vezérétől a Keresztény Községi Párt minden tagja, szent fogadalmat téve arra, hogy élete művét fenkölt lelkének akarata szerint tovább építi. VXROSEtíll NOTES! a városhaza kánikulás CSENDJÉBE derült égből villámcsapásként hatott Wolff Károly halálhíre. Az első értesítést csütörtökön reggel nyolc óra után néhány peccel H alász Árpád dr. szerkesztőkollégánk hozta a városházi hivatalokba, elsőnek természetszerűen Liber alpolgármesternek, mint helyettes polgármesternek jelentve a mindenkit megrázó, tragikus halálhírt. A kora reggeli órákban izgatott csoportok alakultak ki a városházi főfolyosón a polgármesteri hivatal előtt. Mindenki hallott valamit, de senki sem tudott biztosat. Végre Szilvia nagyságos asszonytól, a helyettes polgármester titkárnőjétől értesültek a főtisztviselők, hogy a fájdalmas hír igaz. Rövidesen azután V e r o n á c s főigazgató intézkedésére úgy a központi városházára, mint az összes városházi épületekre felvonták az előírásszerinti gyászlobogókat. Valóban hivatása magaslatán állott Liber al polgármester, amikor a megdöbbentő híradás kapcsán gyorsan, pontosan és hiánytalanul megtette a temetéssel kapcsolatos összes előkészületeket. • ÁLTALÁNOS FELTŰNÉST KELTETT a városházán Szepesváry tanácsnok kormányfőtanácsosi kinevezése. Nem az volt a meglepetés oka, hogy túlságosan fiatalon kapta volna meg Szepesváry a méltóságos címmel járó kitüntetést. Inkább azon csodálkoztak és tűnődtek az emberek, k i- ‘k e t ugrott át e kitüntetés megkapásával Szepesváry, a fővárosnak korban nem is, de szolgálati időben mindenesetre legfiatalabb tanácsnoka. Mert, hogy jónéhányan mellőzöttnek érzik magukat a főtisztviselői kar- ; ban, akik régóta mint a legközelebbi méltóságos-jelöltek szerepelnek, az egyetlen pillanatig sem kétséges. Viszont az is bizonyos, hogy Szepesváry Szlovák Pál, az egykori polgármesteri titkár, S i p ő c z főpolgármesternek még ma is bizalmas barátja, a maga példátlan szorgalmú hivatali munkájával, előkelő társadalmi pozíciójával, megnyerő úri egyéniségével réges-régóta azok közé tartozik, akiket mint a városháza komoly és igazi értékeit emlegetnek felső és legfelsőbb körökben. A kormány berkeiben, nem különben a pártok vezéreinél régóta a legelismertebb tanácsnokok közé tartozik Szepesváry, bár az ő hivatali munkássága a maga különleges szakszerűségénél fogva nem alkalmas arra, hogy a tömegek előtt olcsó népszerűséget szerezzen neki. Szepesváry Öméltósága távol van Budapesttől, szabadságát tölti balaton- menti nyaralójában, az ő közismert szerénysége kétségenkívül élénken tiltakozik mindétiféle ünneplés ellen. Szepesváry örül annak, hogy az ünneplés elől elbújhat, és így csak a táviratok és gratuláló-levelek özönére kell majd válaszolnia máriatelepi magányából. E sorok azonban kétségtelenül eljutnak hozzá, hogy elvigyék számára a kitüntetés alkalmából szerencse- kívánatainkat és baráti kézszorításunkat. * EZELŐTT HAT ESZTENDŐVEL, amikor először ütötte fel fejét a városházán az ifjúságnak helyet követelő jelszó, dehogy is gondolta volna Szlovák Pali, hogy a polgár- '' gármesteri hivatal éléről alig negyven j éves korában a tanácsnoki stallumba fog felevezni. Azokban a kora tavaszi ! napokban szinte üresek voltak a vá- | rosházi hivatalok, mindenki a párt- I vezéreknél elő szob ázott: előlépési és jobb állást kunyerálva. Még azok is, akik a ranglisták legvégén állottak, abban reménykedtek, hogy rájuk mosolyog a szerencse valamelyik nagy párt vezérének jóindulatú figyelme jegyében, és előbbre juthatnak, bár még egyáltalában nincsen rajtuk a sor. Előkerültek a szekrények mélyéről a városházán „hivatalt kereső kabátoknak“ nevezett fekete zakkók, a jelöltek a különböző pártok vacsoráin szomorkásán ették a fényezett borjúszegyet és unottan koccintgattak az asztalion prezideáló előkelőségek felé, igyekezvén elkapni egy-egy röpke pillantást, amely talán reménységet nyújt a jövendőt illetően. Ezekben az izgalmas napokban Szlovák főjegyző úr változatlan nyugalommal bontogatta fel a beérkezett levelek tömegeit, amelyek szintén a polgármester úr baráti figyelmébe és atyai jóindulatába ajánlották az egyik vagy másik jelöltet. A főjegyző úr állandóan hangoztatta, hogy neki semmi vágya, semmi kívánsága nincs a választásokat illetően. Míg azután egyszer az újságíró sasszeme felfedezte, hogy a polgármesteri titkár úron is fekete a ruha. — Hát így fest a valóságban az a híres szerénység? — mondotta neki e sorok írója, — Te is felvetted azt a bizonyos hivatalt kereső kabátot! Pali barátunk kézzel-lábbal tiltakozott a gyanúsítás ellen, és okmányokkal igazolta, hogy tanú egy rokoni esküvőn, azért van rajta a zsakett. Egyben ünnepélyesen azt a kijelentést tette, hogy — még csak látszatát is kerülni akarván a gyanúnak — a választások megejtéséig világosszürke ruhában fog járni, igazolandó, hogy egyetlen lépést sem tesz a tanácsnoki állás érdekében. A főjegyző úr — mint mindig — ez alkalommal is- megtartotta ígéretét-. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor azon a bizonyos, néhai Body Tivadar által rendezett vacsorán megegyeztek a pártvezérek abban, hogy Szlovák Pál főjegyző is tanácsnok lesz. Ezt az elhatározást természetesen élénken helyeselte és magáévá tette S i- p ő c z Jenő, bár egyik leghűsége- seb munkatársától kellett megválnia. így történt, hogy 1931. március 16-án Szlovák Pál dr.-t, fővárosi szolgálatának tizenötödik évében székes- fővárosi tanácsnokká választotta a tekintetes T örvényhatósági Bizottság. Anélkül, hogy az új tanácsnok a hi- vatalt-kereső kabátot egyetlen alkalommal magára öltötte volna. Mint tanácsnok a közjogi és katonai és illetőségi ügyosztály vezetője lett Szlo- vák Pál dr. Ebben a pozícióban érte most a kormányzói kegy elismerő sugara . . ■ * ABBÓL AZ ALKALOMBÓL, HOGY MEGTÖRTÉNTEK a kinevezések, több levelet is kézbesített ráérő fővárosi tisztviselők kezeiből hozzánk a magyar királyi posta. Arról szólnak ezek a levelek, hogy az újonnan kinevezettek között még mindig igen sok a németes hangzású név. Az egyik levélíró pedig a balatonkenesei yachtversenyen részt- vetteknek az U j Bu da p e s t-ben közzétett névsorát teszi szóvá; az ezen versenyen díjat nyert fővárosi tisztviselők nevei szinte kivétel nélkül idegen hangzásúnk. írják nekünk: úgy látszik, nem ele gendő a belügyminiszter és a polgármester szigorú rendeleté az idegen- hangzású nevek megmagyarosítására, — Olyan rendeletre volna szükség, olyan intézkedés kellene, — mondja az egyik levél — amilyet B á r c z y István tett polgármestersége idején! Bárczy idejében csak reverzálissal lehetett valaki már tanács jegyző is: szavát kellett adnia, hogy megmagyaro- sítja a nevét. Nem is volt akkor annyi idegen hangzású név a városházán. 1936 július 25.
