Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-09 / 19. szám
1936 május 9. mm F öldcsuszamlások a budai Várhegy nyugati oldalán Irta: PIROVITS ALADÁR, székesfővárosi nyug* műszaki főianácsos IV. Folyóvizek, csapadékvizek és talajvizek romboló munkája építményeinkben A víz romboló munkája az emberi alkotások körül épen olyan ismeretes jelenség, mint annak áldásos közreműködése a természet nagy termelő munkájában. És bármilyen helyzetviszonyok között tekintsük is a vizet, tehát akár mint folyóvizet, akár mint csapadékvizet, és végül akár mint talajvizet, — a romboló munka jelentkezik azonnal, amint arra nézve a kedvező körülmények összetalálkoznak. A várbeli földcsuszamlások rejtélyeinek feltárására irányuló törekvéseinkben a felsorolt mind a három féle víz munkájának természetét ismertetnünk kell. mert csak így állhat tisztán a nagy- közönség képzelete előtt egyrészről az a romboló munka, melyet a víz a Várhegy oldalán végzett, másrészről pedig az a védekezési rendszer, mely az ilyen földcsuszamlások jövőben való bekövetkezésének lehetőségét radikális módon megakadályozza. Ez az ismertetés most még azért is kívánatos és meg okolt, mert a közvetlenül érdekeltek, és az érdeklődők a megtörtént idevonatkozó események indító okai iránt — .miként ezt tapasztalatok igazolják — ha nem is teljesen tájékozatlanok, de előttük az ok és okozat közötti összefüggésnek logikus úton és módon íelőállt képe nem áll tisztán amire nézve döntő bizonyíték, hogy még szakkörökben is kétféleképen ítélik meg a történtek lefolyását, annak ellenére, hogy a hekövetkezett csu- szamlásokkor hosszú időn át szinte állandóan tartó esőzésnek közreműködését a írombolás .munkájában vitán fel ülállónak kell vennünk. Már pedig az egyik elgondolás esetében (ahol t. i. a bekövetkezett föludcsuszamlást úgy értelmezik, hogy a talaj mélyéi ben, a vizet át nem bocsátó agyagréteg fölött összegyűlt talajvíz az átnedvesített csuszólapot a fölötte levő földtömegre nézve csúszásra hajlamossá tette) túlmerész vállalkozás a hosz- szantartó esőzés munkáját a csúszólap átnedvesítésébe belemagyarázni, leg- főképen pedig azzal a Columbus-tojás- szerű magyarázattal szentben, hogy az építési gödör készítése közben a támaszától megfosztott és az esőzés útján átázott gödörfölötti földtömeg helyéből megmozdult, és épületeket repesz- tett meg. a) Sorrend szerint először is folyóvizeinkről szólva, különösen a sebes járásuak, — már folyásuk közben is, lassú, de állandó mederváltoztatásaikkal lünnek ki. Egyik helyen elmossa a folyó a partot, a másik helyen feltölti, de olyan rejtélyes módon, hogy az ilyen természetű munkában törvény- szerűséget megállapítani lehetetlen. Technikus koromban boldogemlékű Klimm Mihály volt a műegyetemen a vízépítészet tanára. El nem mulasztotta volna egyik évfolyamon sem szóvá tenni folyóvizeinkre nézve, hogy „Minden folyó egy-egy individuum“. A víznek igazi, romboló munkája azonban annak nem a mederben végbemenő normális lefolyása alatt jelentkezik, hanem akkor, mikor a vízgyűjtő vidékén bekövetkezett hosszantartó esőzések, felhőszakásszerű záporok, vagy nagyarányú hóolvadás indulnak meg, amikor tehát a lefolyásra váró víz jelentékeny mértékben megszaporodva olyan nagy tömegben jelentkezik, hogy a folyó medre az összes vízmennyiséget magába fogadni képtelen, amikor is azután bekövetkezik az az. esemény, hogy medréből kilépve környékét elárasztja. Ekkor az árvíz városokat és községeket elönt. Ebben a stádiumban — árvízkor —- fejti ki a víz romboló munkáját a legnagyobb mértékben, amikor ugyanis az épületeket közvetlenül körülveszi, teljesen átáztatja, ezúton tehát hatalmába ejtve azokat, tönkre teszi. Mert hiszen, egy még oly hosszantartó folytonos esőzésnek is minő csekélység a hatása valamely épületre nézve, annak közvetlenül az épülettel való érintkezése következtében, reá gyakorolt hatásával szemben? A vályogból készült épületek falai akár csak a kockacukor a vízben, azonnal átáznak; teljesen elvesztik állékonyságukat, az általuk viselt terheket pedig — mint pl. az épület tetőzete, — képtelenek tovább tartani, mire aztán csakhamar bekövetkezik az épület ösz- szeomlása. Hogy milyen pusztítások mehetnek itt végbe, ebben a tekintetben utalunk az 1879. évi március 5-én bekövetkezett szegedi árvízre, amely alkalommal a legmagyarabb folyó által okozott bősz Tiszaárvíz rombadön- tötte legmagyarabb városunkat, Szegedet. Elpusztult 5585 ház, úgyhogy egész Szegedből 334 lakóház maradt meg. Ha most már az itt felsorolt adatokat gondos figyelemre méltatjuk, szembetűnően állíthatjuk képzeletünk elé annak fontosságát, hogy mire képes a víz, már csak egyszerű jelenlétével is, — földtömegekkel vagy épületekkel szemben, ha ezeket, — miként láttuk az árvizeknél, — teljesen hatalmába kerítheti. Hosszantartó esőzések bekövetkezte után, mikor ugyanis a víz már átáztatta a föld tömegét, vagy egyes silány anyagból előállított épületek falait, — elég gyakran jön a város majd minden részéből a hír, hogy egy-egy épület összeomlott. Ugyanebből a romboló irányzatból magyarázhatjuk ki azt a falbeomlást is, melyet egyik napilap február 27-én a következő szavakkal adott hírül: „Leszakadt a Logodi- utcai járda a támfallal“. Pedig tárgyilagosan ítélkezve, inem 'történt akkor itt egyéb, mint az, hogy a Logodi-utca 63. sz. ház előtt az ellenkező oldalon a nem is támfal, hanem csak a rajta levő silány, törmelék-anyagból valósággal összetákolt utcai kerítés-fal a teljes átázás következtében ledőlt, és annak törmeléke a kerítésmenti üres telekre hullott le. Természetesen az a napilap a még nagyobb szenzáció érdekében nem hagyta megemlítés nélkül azt a minden alapot nélkülözött megjegyzését sem, hogy az említett Lo- godi-utca 63. számú ház minden órában összedőlhet! Ennyit mondtunk el folyóvizeink romboló munkájáról, de csak azért, hogy ezekből analógiát vonva, még érthetőbbé tegyük az olyan hegyoldalban fekvő városterületen, mint a Várhegy nyugati oldala, — hosszantartó csapadékok idején, — a földtömegnek átázás következtében oly könnyűszerrel bekövetkező csuszamlását. b) A következőkben a csapadék-vizek romboló munkáját ismertetjük. Ezek a vizek tapasztalatok szerint hosszantartó, folytonos és lassú intenzitás mellett képesek csak földtömegeket, vagy rozoga, vályogból épített házfalakat annyira átáztatni, hogy azok egyensúlyi állapota megszűnjék, mire azután a túlsúlyra jutott hatóerő a maga romboló munkáját elvégezheti. Úgy képzeljük ezt, mint egy élő fát, melyet a reá ható erők szépen állva hagynak. Azonban, hogyha sikerülne a fa törzsét keresztül vágni, nyomban megszűnnék az egyensúlyi állapot, és a fa eldől. A földcsuszamlás, ellentétben az árvizek romboló munkájával, illetve ennek a munkának gyorsaságával, — épületeknek az össze-vissza repeszté- séí idézi elő, de nem egyúttal összeomlását is, — értve ezt különlegesen konkrét esetünkre. Ennek egyik oka tagadhatatlanul az., hogy vályogból épült ház itt már alig van. A másik ok pedig, mely fizikai törvényeken alapszik, — a következő magyarázatot igényeli: Az imént említettük a napisajtónak azt az akkoriban kelt kijelentését, hogy a Logodi-utca 63. sz. épület minden órában összedőlhet. Az ilyenféle lapnyilatkozatokkal szemben a hatóságnak azonnal és energikusan fel kellett volna lépni. Épület-össze-vissza- repedezések bármilyen körülményekből kifolyóan állottak is elő, csak közel sem rejtenek magukban akkora veszedelmet, mint amekkora ellenhatást a napisajtóban ezekről közölt riasztó hírek -— miként ezt az emberiség tömegpszichológiájából jól ismerjük — sokak lelkében okozott riadalmak útján kiváltanak. Láttam az 1908. évi kecskeméti földrengés után össze-visszarepe- dezett városházát, a plébánia-templomot és a zsinagógát, amely épületek megrongálását ezek a várbeli épület- megrepedések nem múlják felül. És mindkét rendbeli épületek állanak az akkori mivoltukban még ma is! Az ilyen csúszó földtömegekben felszabaduló erő hatásában szinte soha, vagy talán igen kivételesen lehet akkora, hogy az épületet megtámadva bedöntse. Vájjon miért nem állhat elő ilyen esetben épületösszeomlás? A fizika törvénye szerint valamely erő nagysága függ a mozgó test súlyától, és az általa elért gyorsulástól (az egy másodperc alatt befutott út hosszától). így pl. a puskából kilőtt golyó súlya igen kicsiny, ellenben, ami a fő, a gyorsulása igen nagy. Ezért a golyó hatóereje is igen nagy. A csúszó földtömegnél a helyzet fordított. A gyorsulás rendkívül kicsiny. (így vagyunk a tengeren úszó jéghegyekkel is.) Ezért ha a csúsztató erőnél a földtömeg nehéz és nagy is, de lassúságában az erő hatása nem nagy. Ezért csak repedéseket képes alkotni a házak falaiban, de egyebet nem, és pedig annál a különös oknál fogva — és ez döntő argumentum — hogy ennek a falrepesztő erőnek semmi dinamikus hatása nincsen. Pedig csak az ilyen dinamikus hatású, vagyis gyorsmozgásban levő erő képes a rombolásra. így pl. egy dunai hídon nagy sebességgel átrobogó vasút dinamikus hatása igen nagy, ezért kell az ilyen vasúti hidakat a dinamikai erő hatásának számításba vétele — a hid- építéstudomány kifejezése szerint mozgó terhelés — útján méretezni. Vizsgálván a csapadékvizek romboló munkáját, fölvetjük itt most a várhegybeli csuszamlás körül bizonyára legérdekesebbnek tartott kérdést, vájjon mi volt ennek a csuszarnlási folyamatnak indító oka? Ha erre a kérdésre vá laszt adunk is, csupán annak előrebocsátásával tesszük, hogy olyan abszolút biztos feletet, melyet mathematikai pontossággal fizikai alapon is megvédelmezhetnénk, — nem vagyunk képesek adni. Enélkül pedig nincs abszolút bizonyosság. A csuszamlás alapokát egyik fővárosi hetilap közleménye szerint — és ezt az építő-szakma egyik kiválósága írta — az Attila-utca 87. sz. régi ház lebontásában kell keresni, mert ennek az U betű formája szerint épült háznak a Vár felé néző két vége (a leírás szerint ennek a födémmel és a fedél - szerkezettel kitámasztott tűzfala) amíg megvolt, — a megmozdult földnek támfalaként szerepelt. És hogy a házat lebontották, a földtömeg elvesztette támasztékát. Ez a megállapítás jogosult ugyan, azonban bővebb magyarázatra szorul. Vegyük {ugyanis figyelembe, hogy a 87-es sz. ház helyén, miután a régi házat lebontották, a munka folytatásaként kiásták a fundamentumot és pedig közel 5 m-re. Ha igaz, hogy ezt megelőzően a csuszamlás már megindult, akkor ezzel a fundamentum kiásással a csuszamlásnak még hathatósabb tápot nyújtottak. Történt azonban itt még több is! Bizonyára a baj megelőzése céljából nagy munkaerővel és éjjeli munkával is, hozzáfogtak a falazáshoz, úgy hogy elkészítették a főfalat, a pince és az első emeleti födémet. Csakhogy ,az így és idáig elkészült falazat bizonyára a még folytatódott földnyomás következtében észrevehetően elferdült a Vár felé. Az igy beállt deformá ció következtében azután az építőmester kénytelen volt a munkát abban- hagyni. A 87. sz. telek a hegy lábánál terül el. És itt kezdtek el építkezni akkor, mikor a hosszantartó esőzés bekövetkezett. A gyújtó szikra kipattanását tehát joggal lehet ezen a helyen megjelölni, még pedig annál is inkább, mert ennek a teleknek vonalegyenes irányában felfelé a Logodi-utcában és a Lo- vas-úton levő épületeket repesztette össze-vissza a csuszamlás, és itt készíti most a főváros is azt a szabványos modern támfalat, mely hivatva lesz a megmozdult földtömeget egyensúlyi állapotban tartani és ezt az állapotot a jövőre nézve biztosítani. c) A talajvizek romboló munkáját azonosnak vehetjük a csapadékvizek romboló munkájával.
