Uj Budapest, 1936 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-02 / 18. szám

4 TU BUDAPEST 1936 május 2. Tör ölt világ Pest - Budán Irta: USER ENDRE — Ötödik, (befejező) közlemény — A törököknek az építkezésekre vo­natkozó ez az akadékoskodása az egész országban lassanként elhanyagolt álla­potokat teremtett; a jómódú városokat nem egyszer rommá változtatta. A XVI. és a XVII.-században itt járt külföldi utazók érdekesen írják le azt a pusztu­lást, amelyet a törökök csak építkezési malmaikkal okoztak hazánkban. Mélyen sértette a keresztényeket az is, hogy a török jogosítva érezte magát arra, hogy a keresztényeket, különösen az asszonyokat és gyermekeket elra­bolja és őket mint rabszolgákat értéke­sítse; az aszonyokat hárembe vitte, a gyermekeket pedig Konstantinápolyba küldte, ahol janicsárokat neveltek belő­lük. 1686-ban is még mintegy 100 ma­gyar és 20 német rabszolga volt Budán. Szolgálóikat is előszeretettel választot­ták a törökök a dolgosabb magyar leá­nyok és asszonyok közül. Buda város közigazgatását a tiszt­viselők egész sora látta el. A város élén állt a városfelügyelö és ennek helyet­tese, volt azután külön adófelügyelö, vámfelügyelö, iparfelügyelö, épületek felügyelője; a közbiztonságra a rendőr­főnök ügyelt. A város pénzügyeit a kincstári defterdár vezetése alatt szám­adási tisztviselők végezték el, míg a bu­dai vezir körül a főkáplán (mufti), a főtitkár, az udvarmester és a fölovász mester teljesítettek szolgálatot. Az igazságszolgáltatás élén, mint a tör­vényszék elnöke, a főbíró állott, a tör­vényszék tagjai voltak: a főbíró helyet­tese és 9 bíró. A török uralom kezdetén külön bírájuk volt a keresztényeknek, és ugyancsak külön bíróságuk volt a zsidóknak is, de a törökök és a zsidók között felmerült perek a török bíróság elé tartoztak. Pesten lakott a budai kormányzósági kerület föszámvevöje, akinek nagyszá­mú adószedő állt rendelkezésére. Az igazságszolgáltatást Pesten a budai fő­bírónak erre a célra kirendelt helyette­se látta el. Károlyi Árpád feljegyzései sze-i rint Buda város lakossága közvetlenül a vár visszafoglalása előtt 24 ezer lélek lehetett. A lakosság nagyrésze török volt, akik részint a helyőrséghez tartoz­tak, de voltak közöttük kereskedők is, sok tímár, szattyános, fegyverkovács, aranyműves, üstkészítő, rézműves és cukrász. Buda mohamedán lakossága inkább délszláv volt, főleg boszniai bos- nyák, akik a török mellett a horvát nyelvet is beszélték, de voltak a pasák és a török főtisztek között is sokan, akik magyarul is tudtak és állandóan magyarul leveleztek. A török uralom idejében sok zsidó la­kott Budán, akik szabadon gyakorolták vallásukat és foglalkozásukat. Sok zsi­dó család Törökországból jött Budára, de az akkoriban Spanyolországból kiül­dözött zsidók is ide költöztek, később pedig Németországból és az osztrák tar. tományokból sokan telepedtek le itt úgy, hogy a török uralom idejében Bu­dán két zsidó hitközség is megalakult. Anyanyelvűk inkább német volt, de be­széltek zsidóul, törökül, sőt valószínűleg magyarul is. A kereskedelem nagyrészt a zsidók kezében volt. Sok kiváltságuk is volt, így például az adót a saját ke­belükből választott bizottság rótta ki és hajtotta be, a katonai beszállásolás alól pedig fel voltak mentve. Budavár visszavétele alkalmával a török hadse­regben zsidók is voltak, a janicsárok és a szpáhik soraiban. Buda magyar és német lakossága nem szívesen hódolt meg a törökök uralmá­nak, inkább a meg nem hódolt terüle­tekre menekült, de azért voltak Budán magyarok is, akik szőlő és földművelés­sel foglalkoztak. Különösen szőlőműve­lésük volt igen eredményes, hiszen Bu­dán ebben az lidőben körübelül négyezer szölöskert volt. Voltak azután gyümöl­csös kertek is, amelyekben sárga ba­rack, őszibarack, cseresznye, meggy és egyéb gyümölcs termett. Eléggé kiter­jedt volt a földművelés is, különösen búza termelésével foglalkoztak, amel­lett volt marha- és baromfi tenyészté­sük. A hús ára mesésen olcsó volt. Laktak még Budán rácok, akik in­kább kereskedők voltak, de sokan közü­lük szőlő és földműveléssel foglalkoz­tak. Találkozunk örményekkel is, akik részben kereskedők, részben pedig mes­teremberek. A törökök idejében sok gö­rög és olasz átutazó is megfordult Bu­dán, akik üzleti ügyeiket lebonyolítva hazatértek. Ebben az időszakban Budán és Pesten futottak össze az ország minden része felöl a fő közlekedési vonalak és a for­galom lebonyolításában elsőrangú sze­repe volt akkor is a Dunának. Ez is egyik magyarázata annak, hogy Buda élénk kereskedő város volt. A kisebb nagyobb üzleteken kívül voltak nagyobb árucsamokok, bazárok és a város való­ságos kereskedelmi centrummá fejlő­dött ki. A megélhetési viszonyok elég kedvezőek, az élelmiszerek hihetetlenül olcsók voltak, így pl. a marhahús font­ja 4 fillér; olcsón lehetett kapni halat is, egy pint bor ára pedig 2 garas volt. Buda város kereskedelmi életének az élénkségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Budavár visszafoglalása után a győzök olyan gazdag és értékes zsákmányra tettek szert, aminél gazda­gabbat képzelni is alig lehetett. Drága­kövek, gyöngyök, ékszerek, rendkívül sok arany, ezüst és egyéb dísztárgyak kerültek különösen a zsidó városrészből az ostromlók és a zsákmányolok kezére. Pest lakossága kb. 3.000—3.500 lehe­tett, jórészük a helyőrséghez tartozó törökök, de voltak mohamedán keres­kedők és iparosok, zsidók és kereszté­nyek is. A keresztények többnyire föld­műveléssel foglalkoztak, külön templo­muk is volt. A pesti keresztények sző­lői szintén a budai halmokon és a mai Kelenföld körül lehettek. Budát a törökök iparkodtak kultúrá- lis centrummá is kifejleszteni. Az isko­lák nagy száma azt igazolja, hogy a közműveltségre is súlyt helyeztek. Bu­dán a felsövárosban 7 főiskola és 6 ele­mi iskola, a nagy külvárosban 5 főis­kola és 6 elemi iskola, a debbagkháne nevű külvárosban pedig 4 elemi iskola volt. A főiskola természetesen inkább a mai középiskolának felelt meg. A ke­resztények helyzete azonban nagyon nyomorúságos lehetett. Templomaikat egy kivételével elvették a törökök és — amint az egyik utazó leírta — iskolá­jukba mindössze öt gyermek járt. Pes­ten a mohamedán lakosságnak két fő­iskolája és 3 elemi iskolája volt, de azo­kat is nagyon kevés tanuló látogatta. A törökök a város szegényeiről sem feledkeztek meg, a dsámik körül nép­konyhákat építettek, ahol a helyőrség mellett a szegény emberek is ingyen le­vest és kenyeret kaptak. A népkonyhák raktárában állandóan sok rizst, lisztet, és vajat tartottak, minden pénteken este a város szegényei és az idegenek ingyen kaptak levest, cipót és egy gyer­tyát. Pesten is volt egy népkonyha, fő­ként a helyőrség tagjai részére. Bármennyire jómódúak voltak is a budai polgárok és bármennyire is gon­doskodtak mindennemű igényük kielé­gítéséről, mégis sok szenvedés és nélkü­lözés volt a sorsuk, hiszen a várost a keresztények gyakran ostromolták. Ilyenkor az élelmiszerek bevitelét a kö­rülzáró seregek megakadályozták és nem egyszer éhínség ütött ki a lakos­ság között. Ostrom idejében természete­sen mindennek az ára felemelkedett, így pl. az 1684-i ostrom alkalmával egy font hús ára 2 tallérra ment fel, egy pint bor pedig egy fél rajnai forintba került. Az ostromokkal együtt járt az is, hogy az épületek jórésze megrongá­lódott és a lakóknak sokszor a pincékbe kellett menekülniük, hogy az életüket megmentsék. Emellett sok gondot okoz­tak a budai lakosságnak a magyar ka­tonák, akik elég gyakran zavarták meg őket nyugalmukban, mert egészen a város közelébe jöttek és amit csak lehe­tett, elvittek magukkal. Sok áldozatot követelt Budán is, Pes­ten is az akkori idők szörnyűségesen pusztító betegsége, a pestis, aminek nagymérvű terjedését az akkori idők közállapotai és főleg a közegészségügyi viszonyok eléggé indokolják. Szomorú visszaemlékezni azokra az időkre, amikor a félhold rabságában sínylődött Buda és Pest keresztény ma­gyar lakossága, mégis, amint a két vá­ros felszabadult a török hódoltság alól azonnal megindult a munka: újjá te­remteni mind azt, ami a török uralom alatt és a felszabadítás idején teljesen elpusztult. Ha az akkori sanyarú idők nem is voltak alkalmasak arra, hogy a teljes elpusztulás után a semmiből új nagy városok létesüljenek, a magyar életerő és a magyar élniakarás itt is csodálatos eredményeket hozott létre. És most, B u da-v ár felszabadítá­sának 250-ik évfordulója al­kalmával, jóleső érzéssel állapíthat­juk meg azt, hogy a rombadöntött két város helyén milliós nagy világváros áll, amelynek lakossága ma is hittel, bi­zakodással és reménységgel telve dol­gozik egy szebb, egy boldogabb magyar jövőért. Vége, Kényelmessé teszi otthonit a jó ülőbútor. Székek, rekamiek, fotelok kárpitozva minden stylben. Kombinált és irodaberendezések nagy választékban. Magyar Bőrszékiparnál Budapest V., Mérleg-u. 4. Telefon : 81—0—5fi. — Javítást vállalunk poci szellSző­jjkwbLUC berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 62-2-06. Steiner és Szimper Cégtulajdonos: Steiner Mór Disz-,templom-, szobafestők és mázolók Budapest, IX., Üllői-út 57. Telefon: 30—6—29. Központi fűtések,egészségügyi berendezések DOBRflV KÁLMÁN oki mér nők Budapest, V., Katona József ucca 41. (Újpesti rakpart sarok.) Telefon 21-0-19 Proczeller Bálint lcövexő mesíer Budapest, X., Korponal-u. 11. Telefon: 48-1-3Í. Faredőnyjavitást zsaluzta és vászonroletta készítését, kar­bantartását és javítását szakszerűen, jót­állással legolcsóbban vállalja T. Kovács László, VI. Szinyei Merse-u. 34. Telefon: 183—25. I Kőssénbánya 's Téglagyár Társulat Pesten (DRÄSCHE) m 80S Budapest, V., SClotild-uica 3. Telelőn : 25-5-54 25-5-85 és 25-5-56 Molnár Kálmán oki. gépész és közgazdasági mérnök, épitési vállalkozó. Telefon: 89-7^13. Budapest, IV., Irányi-u. 21. Legolcsóbban vehet teniszháló-, sátor­ponyva-, pokróc- hátizsák-, szobatorna- készletet és horgászati cikkeket Hauschild Albertnál Budapest, VII., Károly körút 15. T.: 41-5 0 Szállít hivatalok részéie iratkötöhevedert’ por- és padlótörlóruhát. Alapit.: 1838-ban Május hó 7-én és 14-én délután fél 3 órakor CALDERONI ÉS TÁRSA látszerészek Budapest, V., Vörösmarty tér 1. Telefon 81—1—48. Qzemüvegek, orresiptetök, lorgnettek, színházi lát­csövek. a legjobb kivitelben. Ha lló-készülékek 1-ényUépészeti cikkek.

Next

/
Thumbnails
Contents