Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-08-31 / 34-35. szám

XM. évfolyam 34-35. szám Budapest, 1935. augusztus 31 UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 15 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB V ANDOK DR­Szerkesztőség és kiadólxlvalal: , Budapest, IV-, Kaas Ivor-viU n g. ’■ Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. 4°í0 A főváros közönsége a gazdasági 'lyzet jobbraf or áldását várja a Ma- \,ar Nemzeti Bank azon intézkedésé­től, amely szerint csütörtökön 41 léc­ről 4%-ra szállította le a kamatlábat. Érdeklődéssel tekint a közvélemény az Országos Hitelügyi Tanács ülése elé, ez a szerv van hivatva annak meghatá­rozására, hogy a Nemzeti Bank kamat­láb-leszállítása után mekkora legyen a legnagyobb kérhető kamat. Ezután kö­vetkezik a pénzintézetek grémiuma ré­széről annak eldöntése, mekkora le­gyen a takarékbetétek és folyószámlák után fizetendő kamatláb. így gyűrűzik tova, mint hatékony ír, a gazdasági életben a Nemzeti Bank mindenkit váratlanul ért döntése. To­vább kígyózik azután a gyógyító folya­mat a gazdasági élet vérkeringésén keresztül a legkisebb falvakig, az ipari és kereskedelmi világ szövevényes há­lózatának apró hajszálerein óit mind­nyájunk zsebéig! A modern közgazda- sági élet kuszának tetsző, mégis any­agira törvényszerű reflexiói nem ma­radhatnak. hatás nélkül a magángazda­ságokra sem, az egyén annyira részese ma az államgazdaságnak, nemkülön­ben a közgazdasági életnek, hogy vissz- hangszerűen reagál a legkisebb meg­mozdulásra is. A fővárosnak, mint adminisztráció­nak természetszerűen nincs sok pénz­ügypolitikai vonatkozása a Nemzeti Bank nagy fontosságú elhatározásával. A székesfőváros azonban rég túlnőtt a köziilet adminisztrálásának keretein, a főváros ma közgazdasági faktor, az állam után a legelső és a leghatalma­sabb az országban. A székesfővárost ebben a minőségében igen intezíven érinti a kamatláb-leszállítás, amelytől a főváros pénzügyi és hitelviszonyai­nak jelentős meg javulását kell várnia az objektív szemlélőnek. Nem kétséges, hogy a polgármes­ter kamat politikai szempontból úgy is mint adós, úgy is mint hitelező a köz­érdek parancsoló szava szerint le fogja vonni az egész vonalon a kamat­láb-leszállítás konzekvenciáit. Mint hi­telező igyekezni fog cselekvő tőkéi számára a meglévő jövedelmezőséget biztosítani, mint adós. arra fog töre­kedni. hogy fundált és függő adóssá­gainak kamat-terhe a bankráta leszál­lítása arányában csökkenjen. Ettől függetlenül azonban a fejlődés, az új és új vállalkozások kezdeményezésének lehetősége felé nyit utat a pénzpiac feszültségének a kamatláb csökkentése folytán előállott enyhülése. A csökken­tés alá kerülő betéti kamatot kielégítő­nek nem találó tőkék nagy iramban fognak áramlani a jól szituált és biz­tosan fizető főváros felé, új vérkerin­gést pezsdítve a fásult vénákban. A főváros közönsége és hatósága öröm­mel és a jobb jövőbe vetett hittel üd­vözli a Nemzeti Bank bölcs elhatáro­zását; úgyis mint konszolidáltságunk bcsz édes b iz o nyílé kát! őszi prognosztikon Szendy polgármester nyilatkozata-- Az Uj Budapest tudósítójától. — A szabadságáról visszaérkezett pol­gármester fontos teendőnek tartja, hogy a törvényhatósági bizottság őszi ülésszakának megkezdése előtt személye­sen referálja el az egyes szakminiszte­reknek azokat a tárcájuk körébe tar­tozó ügyeket, amelyek a főváros szem­pontjából figyelemreméltóak és fonto­sak. A szerdai nap folyamán Bornemisza iparügyi és kereskedelmi miniszterin! tett hosszabb látogatást a polgármester, a jövő héten pedig azokat a miniszte­reket fogja felkeresni — elsősorban a belügyminisztert — akiknek reszort­jába a főváros jelentős problémái tar­toznak. Ezekről a miniszteriális tár­gyalásokról, nemkülönben a városháza aktuális eseményeiről Szendy Károly polgármester a következőket mondotta az Uj Budapest, munkatársának: ,— Ami az egyes miniszter urakkal folytatott megbeszéléseket illeti, hang­súlyozom, hogy itt nem különleges problémákról, hanem csupán a főváros folyó ügyeiről van szó. Helyesnek tar­tom, hogy hosszadalmas aktaváltás he­lyett élő szó erejével világosítsam fel a miniszter urakat a főváros aktuális kérdéseiről. Hangsúlyozottan jelentem ki azonban, hogy ezek a tárgyalások a szanálási kérdéssel egyálta­lában nincsenek összefüggésben. így téves az az egyes sajtóorgánumok­ban napvilágot látott hiradás is, hogy a jövő héten a belügyminiszter úr veze­tésével szanálási értekezlet lesz. Erről az értekezletről egyelőre nem tudok és nem is valószínű, hogy amíg a főpol­gármester úr szabadságáról vissza nem érkezik, ez az értekezlet össze legyen híva. — A koraősz legfontosabb problé­mái közé tartozik természetszerűen a zárszámadás és a költségvetés. A zár­számadás készen van, a költségvetés előkészületben, mind a két nagyfontos­ságú tárgykör rövidesen a törvényható­sági bizottság közgyűlése elé kerül. Előkészületben van a környék problé­májának rendezése is. Én a magam ré­széről természetszerűen nem zárkózom el az elől, hogy leüljünk a tárgyalóasztalhoz és megvitassuk a főváros és a kör­nyék közös problémáit. Erre vonatkozólag készségemet volt al­kalmam közölni Karay-Krakker pest­megyei főispán úrral is. Aliéi ott azon­ban leülnénk ehhez az úgynevezett ke­rek asztalhoz, szükségesnek tartom, hogy a megye, illetőleg a környék pon­tosan részletezze a főváros hatóságával és közönségével szemben felmerült kí­vánságait. Nincs értelme annak, hogy tárgyaljunk addig, amíg a főváros nem tudja előre a környék kívánságait, ame­lyekre vonatkozóan én már azután ezen a bizonyos konferencián már pon­tosan konkretizálni tudom a főváros álláspontját. Ezen a módon meggyor­sítjuk a tárgyalást és amint azt a fő­ispán úrral közöltem is, üres szóvita helyett pozitív eredményeket fogunk tudni elérni. — A szeptember hónap legnagyobb kérdőjele véleményem szerint a Besz- kért-prebléma- Erre vonatkozóan kü­lönféle téves híresztelések láttak az én állítólagos nyilatkozatommal kapcsola­tosan is napvilágot, amelyeket az Uj Budapest útján kívánok rektifikálni. így egyáltalában nem nyilatkoztam ab­ban az irányban, hogy én a villamos­tarifát a mai 24 fillérről 26 fillérre akarom felemelni. Erről nincsen szó. Szó van ellenben arról, hogy figyelem- bevéve az összes részletkérdéseket, a Beszkárl problémáját rendezni kell. — A Beszkárt vitel díj a szoros ösz- szefüggésben van a HÉV tarifapoli- kájával. Ha elfogadom azt az alapelvet, amely a HÉV megvásárlásának pillére volt, vagyis hogy a fő­város területén akár Beszkárt, akár HÉV, egységes viteldíjat és egységes közlekedést kell teremteni, akkor a mai 24 filléres ár mellett — ha ezt a 24 filléres jegyárat kiterjesztjük a főváros politikai határáig — a főváros közönsége évi egymillió pengőt fizet rá a HÉV-árleszállításra. Miből fizessük ezt az egymillió pengőt, amikor nyakunkon az új kocsik beszer­zése, a tarifa leszállítására vonatkozó törekvések, az alkalmazottak szociális igényeinek kielégítése és az autóbusz­probléma! Természetes, hogy — ameny- nyiben a HÉV tarifájának a főváros határain belül való leszállítását hatá­rozza el a törvényhatósági bizottság, ez másképen, mint a tarifának az egész vonalon két fillérrel való felemelésével cl nem képzelhető: más módon az egy­millió pengős hiány nem eliminálható. — Kétségtelen, hogy egész Európá­ban ma Budapesten van a legolcsóbb villamos. Az sem vitás, hogy a Besz­kárt közlekedésének megfelelő raciona­lizálásával — itt elsősorban a vonalak megrövidítésére gondolok, ami a for­galom gyorsulását és természetszerűen sűrűsödését vonja maga után még ak kor is, ha nem állítunk több kocsil forgalomba — jelentékenyen csökkeni feni tudjuk a menetidőt, és ezzel kap csolatban az üzemköltségeket. Ha azonban az önkormányzat olyképpen fog dönteni, hogy egységes viteldíjat követel a fő­város határain belül akár Besz- kárton, akár HÉV-en utazik a közönség, akkor a tarifa feleme­lése elől nem zárkózhatunk el. Viszont nem kelT felemelni a tarifát, ha az önkormányzat olyképpen hatá­roz, hogy a HÉV különállását és ma* gasabb viteldíjait továbbra i's fenntar- tandóknak véli. — Bejelentem azonban egyúttal, !*ogy a munkásság huszfilléres menet­jegyét semmi körümények kö­zött drágítani nem engedem. Akár 24 filléres marad a tarifa, akár felemeljük 26 fillérre, a munkásság a megszabott időben továbbra is húsz fillérért veheti igénybe a villamost. Rámutatok arra. hogy amennyiben az az elhatározás kerekedne felül, hogy minden irányban, akár HÉV-en. akár Beszkárton ugyanaz, valószínűleg 26 fillér a viteldíj, ebben az esetben a munkásságot illetően jelentékeny olcsóbbodást ; jelent a tarifarevízió. Meri akkor az a munkás, aki ma ugyanezen útért 36—40 fillért fizet, Rákosfalvától a Filatorigátig 20 fil­lérért fog utazhatni. — Nekünk választanunk kell a Besz­kárl menetrend-politikáját illetően Ká­rom alternatíva között. Vagy fenn kí­vánjuk tartani a régi abszurd közleke­dési rendszert, vagy el kell törölni a kisszakasz-rendszert, (amiről termé­szetszerűleg nem lehet szó), vagy ra­cionalizálni kell a vonalakat, még­pedig a vonalrövidítés jelszavával, mert csak ezen a módon tudjuk többköltség nélkül növelni a forgalmat. Nem két­séges ugyanis, hogy ha 30 fillérre emeljük a viteldíjat, akkor annyi ko­csit járathat a Beszkárt, amennyit akar. Ez természetesen nonsens. \ mai bevé­teli tényleges eredmények mellett azon­ban több kocsi járatása már deficittel járna és ezért van szükség a vonalak racionalizálása révén a forgalom-sűrű­ség emelésére. Ezekben körvonalazta a városháza aktuális problémáit illetően álláspont­ját Szendy polgármester. Elmondotta még a polgármester, hogy rövidesen sor kerül arra a rendkívüli kőzgyií-

Next

/
Thumbnails
Contents