Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-02 / 9. szám

1935. március 2.

3

BMWpm—^ I«E

njjmuxprsi

Miért vagyok változatlanul elégedetlen a főváros üzemi politikájával ?

irta : SZŐKE GYULA dr.

Uton-útfélen arról beszélnek, hogy megkezdődött a nagy szanálás a főváros portáján: leszállítják az üzemi alkalmazottak fizetését , a meiiékjárandósagokat és a természetbeni juttatásokat, Ha ez megtörtént, következik a közigazgatási alkalmazottak fizetésének a leszállítása az állami alkalmazottak tize tésének a nívójára. És ekkor boldog lesz a főváros, boldog lesz az ország, rendben a költségvetés, megtörtént a szanálás! Hogy miért kellett erre éveken át készülni, törvényt alkotni és felkavarni a főváros és az egész ország közvéleményét, senki sem tudja. 11a csak nem igazolni akarták a közmondást: Va judnak a hegyek, egérke születik.

Hogy az üzemek körül évek hosz- szú sora óta, nincs minden rendben és ott nagyon sok tennivaló van, soha senki sem tagadta! A Keresztény Községi Párt és annak tagjai sorában csekélységem is, évek óta sürgetjük és követeljük, fogjunk már egyszer hozzá a rendezéshez. A legtöbb üzem a háború előtti nyomott gazdasági helyzetben, a háború alatt, vagy közvetlen utána fennállott felfordulásban keletkezett, legtöbbször rövid közgyűlési határozatban, vagy a tekintetes tanács rendelkezése folytán anélkül, hogy megkapta volna a megalakuláshoz és a működéshez szükséges alkotmányát: az üzemi szabályzatot, amely nélkül pedig közérdekű működést kifejteni, közpénzt kezelni, közvagyont igazgatni, közgazdaságot irányítani tartósan és eredménnyel nem lehet.

Annakidején a kormány a főváros iháza előtt akarván seperni, kiküK

ket, vállalja egyik főtéma előadói tisztjét, mert mint a főtitkár úr írja: ismerik a budapesti árvaszéki elnök: Conseiller á la Chambre des Tutelles hivatottságát e kérdésben.

Hangsúlyozza a fmeghívás, hogy előadás megtartására az egyes országoknak az arra leghivatottabb személyiségeit hívták meg és hogy a nemzetközi kongresszus meghívottjai a belga külügyminisztérium vendégei lesznek.

*

VERONÁCS GYULA, a népszerű városházi és közgyűlési gondnok, aki magát tréfásan a városháza házmesterének nevezi, harminc esztendeje áll a város szolgálatában. Vasárnap lesz a jubileum, ez alkalommal ünnepélyesen helyezik azt a fehér nyakkendőt, amelyet Vero- nács a lefolyt harminc esztendő alatt egyfolytában viselt, külön vitrinbe. Megbízható, hűséges és pontos tisztviselője Veronács a főváros nak, akinek minden ,érdeme megvan arra, hogy a harmincéves szolgálati jubileumot a főigazgatói kinevezés tegye számára még értékesebbé.

ILLÉS LÁSZLÓNAK, a 8 Órai

Újság közkedvelt és tehetséges városházi szerkesztőjének édesapja: Illés József, a Magyar Hírlap igazgatója, a magyar újságkiadói szakma reprezentáns egyénisége, hosszas szenvedés után 75 éves ko rában elhunyt. Édesapja elhunyta

dötte a fővárosi üzemvizsgáló bizottságot, amely az ó örök, időkre utókban maradt véleményével az üzemek rendezése iránt bizonyos javaslatokat terjesztett a kormány elé. A főváros közgyűlése a gazdasági helyzet következtében eltol lüggetlenül elrendelte az üzemek megvizsgálását a közérdek szempontjából való további fennmaradás, vagy megszüntetés tekintetében. A kiküldött bizottság az én elnökletem alatt alapos vizsgálat után beterjesztette a jelentését, amit a polgármester, közgyűlés és a kormány egyhangúlag magáévá tett. A megszüntetni javasolt üzemeket megszüntették, de ebből a keresztény kisiparosságnak haszna szinte semmi sem lett, a megszüntetett üzemek helyébe nagyvállalkozóknak sikerült bejutniok. A működésűkben átalakítandó üzemekre vonatkozólag: az átalakítás iránt megindultak a tárgyalások, kiadtak és részben végrehajtottak bizonyos rendelkezéseket és ezek az üzemek élik tovább az ő korlátoltabb területükön életüket. A fenntartandóknalf jelzett üzemek

vegetálnak éppen úgy, mint a kartelszerződésekkel, bankhata- lominal és vámvédelemmel nem protegált egyéb magyar vállalatok és üzemek,

érezvén a mai gazdasági helyzet minden nyomorúságát. De a mi üzemeink még külön is érzik a szervezetlenségnek és szabályozatlanságnak azt az átkát, amelyet pedig a mi elfogadott javaslatunk életrekeltése és annak alapján meghozandó szabályzat keresztülvitele esetén elkerülhettek volna.

alkalmából Illés szerkesztőt a városházi főtisztviselők és újságíró kollegái részvétnyilatkozatokkal halmozták el.

*

CSILLÉRY ANDRÁS DR. A MÚLT HÉT szombatján tartotta — mint az egyik orvosi szaklapban olvassuk — első előadását a debreceni Gróf Tisza István Tudományegyetemen. Az előadót Orsós Ferenc dékán vezetésével az egész tanári kar fogadta. Az előadás iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott és azon 80 hallgató vett részt.

Ebből az alkalomból a debreceni orvosszövetség saját íhelyiségében társasvacsorát adott, amelyen a fiókszövetségnek mintegy 120 tagja vett részt. Megjelent az estélyen a fiókszövetség elnökén, Hültl Tivadar egyetemi tanáron kívül 0 r- só s Ferenc, N eub er Ede, B e- nedek László, Vent István egyetemi nyilvános rendes tanárok. Jelen volt Szabó József, a budapesti stomatológiai tanszék nyilvános rendes tanára, aki egyébként Csilé- ry egyetemi előadásán is résztvett. Az estélyen Hültl Tivadar nagy melegséggel és lelkesedéssel üdvözölte Csilléry Andrást abból az alkalomból, hogy az ő nevéhez fűződik a debreceni egyetem ama régi óhajának a megvalósítása, hogy annak falai között a stomatológiai tudomány hajlékot kap. Csilléry András hosszabb beszédben köszönte meg az ünneplést.

Valahogy úgy látszik, hogy nekünk mindnyájunknak tiszta a látásunk addig, amíg valamit meg kell látni és tiszta a megértésünk addig, amíg valamely ügyben a szükséges rendelkezést elő kell készíteni.

Mihelyst azonban ezt gyakorlati téren is keresztül kell vinni, a legtisztább látás is megvakul, a legjobb megértés is elhomályosul és ottmarad az a tehetetlenség, amely vagy a külföldi kölcsönök mindenható gyógyító erejében bízik, vagy a belföldi bank- és egyéb hatalmasságok könyörületének a morzsájából kíván a várva-várt sültgalamb megérkeztéig tengődni.

Most az üzemek rendezésének a napjait éljük. Elővettük tehát a némelyek szerint bevált régi receptet; leszállítjuk az alkalmazottak járandóságát, éspedig lineárisan, egyformán mindenkiét. Hogy ez a rendelkezés egyeseket igazságosan érinthet, nem tagadjuk; hogy a legtöbbet igazságtalanul hoz meg nem érdemelt, még nehezebb gazdasági helyzetbe, látjuk és hangosan mondjuk! Hogy a főváros gazdasági életét mégjobban megbénítja és a még meglévő kereskedelmet és kisipart halálra ítéli,

ezt annyira látja az egész közvélemény, hogy most már hangosan zúdul fel a gyógyításnak ezzel a felületi kezelésszertí és a mai betegségnél sokkal nagyobb és fájdalmasabb betegségeket előidéző módja ellen.

Mi magunk is sürgettük azoknak a kiáltó igazságtalanságnak a meg szüntetését, amelyek nemcsak a jóerkölcsű emberek kritikáját hívják ki maguk ellen, hanem, amelyek egyúttal más embertársaink megélhetésének a lehetőségét egyéni, önző ókokból jogosulatlanul elvon ják. 1 iltakoztunk az ellen, hogy Például egyeseknek két-három jóljövedelmező állása legyen; természetesen egyiket sem tudják egész lélekkel, éppen azért ellátni. Az sem engedhető meg, hogy egyeseknek az ugyanolyan hatalmi és munkakörben lévő átlagánál minden ok és érdem nélkül többszörösen nagyobb díjazása legyen.

Nem egy ilyen, főleg női alkalmazotti fizetés megszüntetését magam is hosszú ideig részben sikertelenül sürgettem. Éppen úgy kifogásoltuk, hogy

néhol egész családok ráülnek a főváros pénztárára, úgy, fyogy őmiattuk mások nem tudnak közalkalmaztatáshoz jutni.

Tűrhetetlen, hogy az apa két-három megbízást kapjon, ugyanakkor a feleség is legalább egy helyen állásban legyen, no meg fiú, leány, sőt unoka is megkapja a fővárosi állást és ugyanakkor az egész életen át a közért dolgozott, vagy hősi halált halt árvája kénytelen legyen az ingyenebédért sorba állani. Lehetetlen, hogy

tovább is egész éven át szabadságon legyenek tanárnők és tanítónők férjeik nagy befolyása következtében és csak a vizsgákon jelenjenek meg, hogy a kényszernyugdíjazást elkerüljék.

De ezek csak kivételek, kinövések, visszaélések, amelyek nem alkotják, hanem csak rossz színben tüntetik fei az üzemek életét. Sürgetjük több, mint egy évtized óta annak a szabályzatnak a megalkotását, amely szerint az üzemeknek élniük kell. Amely szerint igazgattalak, kereskednek, eladnak és vesznek, könyvelnek, elszámolnak és eileuorizkeiók. Sürgetjük az egyöntetűséget, a gazdaságosságot és a kereskedelmi érzékéi az üzemek vezetésében, az áttekinthetőséget és egyszerűséget a könyvelésben és számadásban, valamint az igazgatásban és a kiküldött üzemi választmányok hatáskörének körülírása mellett a jogot az autonómiát képviselő üzemi választmányoknak, hogy az üzemek életébe alaposan belenézhessenek és megfelelő javaslattal azok javítására előállhassanak. Nemcsak akkor kell az üzemi választmányokat elővenni, amikor konkrét esetben a felelősség: kérdését akarják megosztani, vagy amikor a törvény előírja, hogy a választmány meghallgatandó, hanem az üzemi választmányt, mint az autonómia szervét, be kell kapcsolni az üzem egész életébe, módot kell adni, hogy ismerhesse annak az egész működését, felügyelhessen az üzem gestiójára, annak javára javaslatokkal ál Ihasson elő és a végzett munkát keilő időben és olymódon kritizálhassa, hogy abból az üzemre és az egész fővárosra haszon háramolhassék. Ebben az esetben az egész vitás kérdéstömeg könnyen megoldható. Tisztán fogjuk látni az összes alkalmazottak fő, mellék, készpénzbeni és természetbeni járandóságait és azokat tudjuk érdemszerint elbírálni, tehát a státusrendezés, valamint a fizetésrendezés tekintetében kellő javaslattal elöállani és a közvéleményt kellően informálni. Meg tudjuk állapítani az üzem teherbíró képességét az alkalmazottak nyugellátása kérdésében és ebben a tekintetben is mielőbb megfelelő intézkedés céljából a javaslat a közgyűlés elé kerülhet. Tűrhetetlen dolog, hogy

egy életen át dolgozó munkás nyugdíj hiányában kegyelemsegélyre legyen utalva, vagy ki legyen téve a főnök egyoldalú elhatározásának.

Mint minden közhivataltól független polgár kívánom az üzemek tisztviselőire és minden álkalmac zottjára a szolgálati pragmatika és a fegyelmi eljárás megalkotását, de annak feltétlenül a legszigorúbb alkalmazását is. Amint az üzem nem lehet a túlzott jövedelmek forrása, éppen úgy nem lehet a lusta, hanyag, vagy lelkiismeretlen ember ingyenes megélhetésének a lehetősége. Ebben a tekintetben több üzemnél örömmel láttam a vezetők céltudatos, komoly, gyors és igazságos eljárását, amely igazolta az ő helyes felfogásukat. De szükséges a szabályzat ebben a tekintetben is, hogy az emberi részrehajlatlanság és az abban való bizalom az üzemek életének a harmóniáját biztosítsa.

Nekünk nemcsak a mának élni kötelességünk, de kötelességünk á jövőt is biztosítani. Ezt pedig csak akkor tudjuk, ha folytatjuk az üzemvizsgálóbizottság elfogadott javaslatának a keresztülvitelét, ami biztosítja úgy az üzem sikeres munkáját, mint az abban működők boldogulását!