Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-02 / 9. szám
UJtSUBABEST 1935. március 2. J-Imiről nem bessélieJc-aÉíUMönveiemény egy Sűrű és sötét tömegekben feke- téllett az ifjúság a pesti Vigadó épülete felé kedden alkonyaikor, ezen az esőverte február végi estén, amelyet mint az új Magyarország haj- nalhasadusát hirdettek a körlevelek, újságcikkek: a reformnemzedek szervezőbizottságának hangos harsonái. Hála a jól megalapozott kartotékrendszernek, zsúfolásig telve a Vigadó, nagyterem és kisterem egyaránt: eljöttek a szemérmes állástalanok, abban a reményben, hogy ha ma nem, hát holnap egy darab száraz kerenyet juttat majd számukra valami jótékony reíormtündér, ott voltak a kíváncsiak, akiket felrázott kényelmes közömbösségükből a jól szervezett propaganda és arra gondoltak, hogy az ő számukra is politikai karrier kiinduló pontját jelentheti a vigadói zászlóbontás. És megjelentek a vezérek: köztük az elnök a maga évi negyvenezer pengővel dotált vezérigazgatói stallu- mával, ott hemzsegtek, leszállva a gondosan őrzött nívóról néhány órára a félig vagy egészen beérkezettek, akik számára a kissé sze- gényszagú és kínos elegánciájú tömeg alig jelentett valamivel többet, mint ugródeszkát, trójai falovat, melynek felhasználásával gyorsan és biztosan juthatnak el a hatalom régóta áhított, általuk még el nem ért, polcaira, a parlamentbe, sőt a miniszteri bársonyszékbe is. A remények, hogy a keserű és viharvert tömeg egyebet is fog kapni ezen a nagygyűlésen, mint rekedt és kopott szónoklatokat, hamarosan lehervadtak a szűkrevcnt rendőri kordon mögött. Jöttek a szólamok, untig ismert gramofonlemezek, dörrenve és puf- fogva, hogy odaát a dunaparti hotelek fényes kávéházaiban azt hihetnek, hogy szabályos ágyupárbaj folyik a Vigadó öreg falai között. A magyar jobboldal friss energiáiról beszélt a jólfésült elnök, aki felé állítólag a közel jövőben egy miniszteri bársonyszék puha és bölcs öble int. Hallani lehetett a világszerte forrongó eszmeáramlatról, amelyekből a magyar ifjúság leszűri a magyar élet követelményeinek meg;- felelő józan és konstruktív reform- politika alapelveit. Azt is elmondotta az elnök, hogy a magyar ifjúság céljaiban, törekvéseiben és módszerében a legnagyobb magyar: Széchenyi István gróf reformtörekvéseinek közvetlen utódjaként érzi magát. Egy másik szónok arról fuvolá- zott, hogy azért kell törődnie a mar gyár ifjúságnak a magyar politikai viszonyokkal, mert nem akar romokat örökölni. Azt is hallani lehetett hogy a nemzeti munkatervet a bankok és a részvénytársaságok az ablakba akarták (kitenni muskátlinak és arról is szó volt, hogy a huszadik század a nemzeti munkaállamok százada, amelyben a tőkének csak a munka diktálhat. Azt is hangoztatták egyes szónokok, hogy az álszenteskedés, az őszinteség hiánya nem méltó a közélethez és felszólították az öregeket, hogy tanuljanak meg legalább negyvenig számolni, mert a kor önmagában nem lehet jogcím sem az uralkodásra, sem az elnyomatásra! Elhangzottak fogadkozások: ledöntünk minden itt maradt bálványt, amóly a kibontakozás úiját keresztezni akarja! És ami a leghatásosabban dübörgőit: ez a reformnemzedék részt kér a közügyek intézéséből is! Mert ez volt a legfontosabb: részt kapni a közügyek intézéséből, hatalmat és húsos fazekat keresni és találni, a tömegek révén és az ei- nöklés jogán, amelybe, nem tudni mi módon, egyik naprói a másikra csöppentek anélkül, hogy eziránt bárkihez kérdést intéztek volna az urak. Az ifjúság, amely néhány szólammal gazdagabban, de néhány reménnyel ismét szegényebben, sután és vérszegényen ott szorongott a fényes kandaláberek alatt, csak kulissza számukra, hatásos stafázs, amelyre hivatkozni lehet, és hivatkozni fognak, ha majd — mennél hamarább! — a poziciók és mandátumok szétosztásáról deszen szó! A reformnemzedék vigadói nagygyűlése nem az ifjúságnak a mélyből jött, önkéntelen és íeltartóztat- hatlan kiáltása volt, hanem néhány vezér ravasz és ügyes papírmassé- készítménye, a jól bevált recipe szerint megalkotott ugródeszka, néhány hangos, mondhatni: túlhangos akarnok számára! Ez a magát elkoptatott frázisokkal vezetni hagyó, vaksi és energiátlan nyáj nem a magyar ifjúság, ez annyira távol van a diadalmas márciusi ifjúságtól, mint a tizenkét pont a vigadói beszédektől. Ez a kartoték-ifjúság: az élreszökkent vezetőkkel együtt szánalmas gics, mondvacsinált frázisokkal, meg nem értett olvasmányokkal, át nem értett világáramlatokkal és ami a legszomorúbb: a maga óvatos duhajságával, amely félő és féltő gonddal kerüli a kényes problémákat. Mert néhány meg nem rendezett, tehát oda nem tartozó közbekiáltástól eltekintve mindenről szó volt ezen a nagygyűlésen, csak az ifjúság igazi problémáiról nem. Óvatosan és hideglelős sietséggel esett néhány szó a keresztény és nemzeti eszméről, de nem beszéltek az állástalan- ságról, a nyomorgó diplomások tízezreiről, nem volt szó arról, hogy végre meg kell csinálni a közhivatalokban szigorúan és mindenre való tekintet nélkül a kényszernyug’r díjazási akciót, és ha egyebet nem két-három holdnyi földet kell adni fejenként azoknak a fiataloknak, akik, bár doktorrá fogadta őket az egyetem rektora, boldogan és örömmel térnének vissza szántó-vetőként az örök magyar édesanyához: a földhöz! Arról sem beszéltek ezen a nagygyűlésen, hogy a kartelvezé- rek, akiknek egy tipikus képviselője foglalt helyet az elnöki székben, hány százalék külföldit alkalmaznak még mindig gyáraikban és műhelyeikben a dolgozni akaró és tudó magyar ifjúság helyett! Minderről nem beszéltek, nem akartak, talán nem is tudtak volna beszólni! ... A nagygyűlés véget ért. a tömegek, az immár kartotékozott magyar ifjúság tömegei, akikről pontosan tudja a reformnemzedék szervező bizottsága, hogy milyen pártnak, milyen egyesületeknek a tagjai és hajlandók-e az adatok bizalmas kezelése mellett a szervezési munkában részt venni — visszatért kültelki otthonába, a hitetlen diáktanyákra, a roszszagú proletárlakásokba. Az elnök úr pedig egy nagy- rahívatott államférfiú győzelmes mosolyával és diadalmas életbölcsességével ült autójába, hogy visszatérjen vezérigazgatói íróasztalához, melyet maholnap a reformnemzedékhez címzett leltár, úgyis mint ugródeszka pompás és céltudatos fel- használásával a miniszteri bársonyszékkel fog felcserélhetni. Élénk pártélet a keresztény Ferencvárosban — Az Uj Budapest tudósítójától. — A Ferencvárosi Keresztény Gazdasági és Szociális- Párt legutóbb tartott pártösszejöveteléi Héger Arthur főtitkár szólalt fel. Beszédében tiltakozott a köz- tiisz'tjviselők fizetéscsökkentése ellen, mert ezzel nemcsak a tistviiselőket teszik tönkre, hanem az ipart és kereskedelmet is. A párt kötelessége, hogy a kisiparosok1 helyzetének könnyítéséért küzdjön. Ha annyit áldoztak volna a kisiparosokra, kik mindenkor a legjobb és legbecsületesebb adófizetői voltaic az államnak, mint a Bacher okra, akkor nem volna a kisiparosok helyzete olyan siralmas. Felhívta a figyelmet a közelgő OTI választásokra és kötelességévé tette minden keresztény munkaadónak,, hogy a keresztény blokk ajánlása ívet írja alá és a szavazásnál mindenki a keresztény listára szavazzon. A hadviseltek, hadi- rokkantak számára előmeneteld lehetőség megteremtését sürgette. A főtitkár beszédére Verebély Jenő dr. felsőházi .tag, pártelnök válaszolt. Mindenkor az volt az elve, hogy a fiatalságot bele kel vonni apőlitikaiéletbe, mert ők az egészséges utánpótlás. Ennél a kérdésnél a vezető férfiakat nem szabad hogy féltékenység vezesse, mert a párt programmja örök, de olyan utódokról kell gondoskodni, kik azt megfelelőképén tudják és akarják képviselni. Ez a mai beszéd, amelyet a párt főtitkára mndott el, élénk bizonyítéka annak, hogy a fiatalságnak milyen fontos szerepe van a közéletben. Maga is tiltakozik a tervbe vett fizetéscsökkentés ellen. Az a véleménye, hogy nem a fővárosi tisztviselők fizetését kell az államiak nívójára lecsökkenteni,, hanem az okét a fővárosiak nívójára felemelni. A költségvetések egyensúlyba hozatalánál csak utolsó remedium lehet az alkalmazottak fizetésének csökkentése. A Bethlen-Eckhardt csatában az a véleménye, hogy Gömbös Gyula talán felkérte Eckhardtot, hogy lőjön bele az egységes pártba, mert máskép nem tud reformpolitikát alkotni. Bethlen képviseli a liberális bankokrá- ciát és karteleket, míg Gömbös Gyula a reformpolitikát. A párt mindenkor arra törekszik, hogy a hadviseltek és hadirokkantok megfelelő támogatásban részesüljenek. A kisiparosokat is megfelelő támogatásban kedd részesíteni, mert ezek az állam gerince. Verebély Jenő dr. pártelnök beszédét a termet zsúfolásig megtöltő közönség lelkes, éljenzéssel és ■ tapssal köszönte meg. üemelehegy platóján Doberdói-út 10—16. szí alatt, József főherceg és Schmidt Miksa kastélyai közvetlen szomszédságában, szépfekvésű, befásított 300 négyszögöles üres villalelkek és villaépületek eladók A parcellák a 72-es villamostól néhány percnyire, főútvonalon terülnek el, könnyen megközelíthetők. — Remek kilátás elsőrangú hegyi levegő. Bővebbet a helyszínen, vagy Telefon: 83-2-89. alatt. VIGNÁLI RAFAELLO bronzönlő BUDAPEST Lakás: Petneházy-utca 73/ b. Gyár: VI., Jász-utca 74. TELEFON: 91—9—12. M enczer Gusztáv tisztító ruháit egy évi jótállással fénytelenül Budapest, II.. Tótök-u. 3. Tel.: 58-4-93. Vidékre is szállít. Gallér, frakk-ingek, ruhák tisztitásában vezet! Modernszigetelésekeí, aszíaltutépitéseket, szlnesa szfalt- burkolatokatése szakmába vágó mindennemű munkálatokat a Iegelőnyös- sebben végzi: CSATÓ PÁL Budapest, I., Budaörsi út 18 - Tel.: 58-8-81 „CSATFALT“ hidegaszfalt törv. védve! LOPOS GYULA Budapes, III., Bécsl-ut 85. sz Iskolapadok, tornaszerek, Játszótéri bérén-, dezések, teniszütök és hajlított sportcikkek TELEFONSZÁM: 62-5-05 König, Románú-Stein mérnökök, építési véllalkozók BUDAPEST, VIII., NÉPSZINHÁZ-UTCA 13. Telefon: 43-1-44. Komornyik hordozható ruhaállvány kíméli a ruháját SEFFEI IIUll tornaszerek és sporteszközök gyára ALAP1TATOTT: 1878. Budapest, IV., Kammermayer Károly-u. 3. TELEFON: 89-1—31. Kös&énbánya 's Téglagyár Társulat Pesten (DRÄSCHE) m ÖHs Budapest, V., tClotlld-utca 3. Telefon : 25-5-54 25-5-85 és 25-5-56
