Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-23 / 8. szám
Xfill. évfolyam 8. szám Bpe S3 'Vhri Budapest, 1935. február 23. UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : fi> O B Y ANDOR DR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV-, Kaas Ivor-ulca O. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.013. Felelőtlen álmok Állag kéthetenként megjelenik egy-egy újságcikk, amely morózus elégedetlenséggel át akarja építeni Budapestet. Az elmúlt héten a dumaparti korzóval volt elégedetlen az egyik cikkíró, különben ismert művészeti szakember, és azt követelte, kövezzék ki néhai Glück Frigyes torz ideája alapján a Vigadó előtti térséget, viszont a Ferenc József-híd és az épülő Horthy Miklós-híd közötti Duna- partot a velencei Ríva degli Schiavoni mintájára építsék /<*. Egy tnásik cikkíró pedig ezelőtt néhány héttel amellett tört lándzsát, hogy a belvárosi főplébániatemplomot hagyják meg a mai helyén, vagy ha eldől ják azt, ne tíz méterrel arrébb, hanem, tekintet nélkül arra, mibe kerül, teljesen a piarista épület elé, az Erzsébet-szobor helyére telepítsék át. Szendy alpolgármesternek volt nem régiben egy, a szöget alaposan fején találó megjegyzése, amidőn is a prote- zsáltját kenyérgyári igazgatónak ajánló közéleti férfiúnak azt a választ adta, hogy Budapesten mindenki kenyérgyári szakértőnek képzeli magát, aki kenyeret eszik. Ugyanez a helyzet a városrendezési problémákkal is. Mindenkinek van szabadalmazott ötlete, felelőtlen álma, anyagi szempontok miatt kivihetetlén ábrándja, egész Budapest, vagy egyes városrészek rendezését illetően. Van egy gyermekjáték, amelyben egész utcákat és városrészeket lehet kirakni fakockára festett házakból és templomokból. Efajta játékszernek képzelik ezek a naivisták Budapestet, amelynek tereit és középületeit úgy tologatják, mintha óriások lennének, akiknek játékházacskák vannak a kezeikben. Nem a korzót kell átépíteni, hanem azokat a dadogó fantazmagóriákat, amelyek útón-útfélen, jelentkeznek. Kár vesztegetni reájuk több szót, akár a fürdőváros felhőkarcolókkal való felépítéséről, akár a Lánchídtól az Erzsébet-hídig terjedő strandfürdő felépítéséről csevegnek. De nézzük az érem másik oldalát! Honnan e sok szakértő, mi az oka a magukat szakértőknek képzelő laikusok nagy tömegének? Való, hogy nincs kiegyensúlyozott, komoly és megnyugtató város- rendezési tervünk, sem a korzón, sem Budán, sehol Budapesten. A Közmunkák Tanácsa nem látja, a fától az erdőt; részletmegoldásai szomorú giccsek. Egységes városkép-elgondolás, végleges városrendezési terv megalkotása ennek a generációnak sürgős feladata, amely, ha talán a rossz gazdasági helyzet miatt alkotni nem is tud, de legalább előkészül és előkészít a jövendőre! Előkészít, aminthogy a nagy világvárosok rendezési elgondolásai évtizedekre, sőt egy évszázadra is előre ki vannak cirkalmazva, nem pártvezérek demagógiája, szobatudósok zavaros ötletei, hanem a várostudomány és a tiszta és önzetlen közérdek kategorikus imperatívusza szerint! Sxanálá&i gondok Fridricf) István nyilaíkoazik asc össssekusxálí várospolitikai — Az Uj Budapest tudósítójától. — A várospolitikai élet két fókusza a szanálás és beruházó kölcsön felvé tele. Mindkét irányban állandóan folynak a tárgyalások, részint Sipőcz főpolgármester, részint Szendy polgármester irányítása mellett. Wolff Károly is hazaérkezett külföldi útjáról és így semmi akadálya sincs annak, hogy a szanálási bizottság, amelynek tudvalévőén Wolff Károly az elnöke, a jövő héten ülésre jöjjön össze, annál is inkább, mert mint Sipőcz főpolgármester az Uj Budapest legutób bi számában kijelentette, vannak fontos problémák, amelyeket igen sürgősen le kell tárgyalnia a tizen- hetes bizottságnak. Ezen a héten tehát még tart a városházi szélcsend, a közel jövőben azonban viharos eseményekre van kilátás, mert tudvalevő, hogy a tizenhetes bizottság, amely az autonómia alakulata, nem ért egyet a szanálás célkitűzéseit illetően a kormányzat felfogásával. Ezekről a kérdésekről folytattunk beszélgetést Friúricí) István volt miniszterelnökkel, a Keresztény Ellenzék vezérével, akinek a várospolitikában elfoglalt előkelő pozíciója még akkor is messzehangzó nyilvánosságot biztosítana nyilatkozatának, mely nyilatkozat a maga megállapításaival és célkitűzéseivel nem lenne egyenesen szenzációs. Első kérdésünk az volt a kegyelmes úrhoz: hogyan van megelégedve a szanálás eddigi menetével és mit tart a legközelebbi teeendőnek? A következő választ kaptuk: — Először a fogalmakat kell tisztáznunk. Mert szanálásról, mint olyanról nem lehet szó. A főváros háztartása ugyanis nem volt olyan beteg, hogy különösebb gyógyításra szorult volna. Ezt az egész mesét a szanálás szükségességéről azok a politikai cupringerek találták ki, akik ennek a kalózlobogónak árnyékában el akarják helyezni csodadoktoraikat. Azok, akik nemcsak a költségvetés számoszlopaiból tudnak egy pár milliót lefaragni, hanem a nemzeti egység nehezen döcögő szekerét is képesek kissé svungba hozni. — A szanálás meséjén ma már mindenki csak mosolyog, sőt kacag. Ahogy ma már nagyon sok mindenfélén röhögnek a konszolidált hon fiák. És ez azt jelenti, hogy a stabilitást itt is, ott is, kikezdte „az időjárás zord foga“. Mert a történelem szerint a nevetségesség öl. Elsőször aláás, azután kidönt. — így került a szanálás fővárosi vonatkozásban szintén abba a vicc-komplexumba, amelyen egész dolgozó társadalmunk mulat. El is tűntek a városháza környékéről azok a mokátiy élharcos testvérek, akik a jelöltek türelmetlen hadával megtöltött trójai falovat tologatták egy ideig a városháza kapujának az irányában. Sehol már egy kuruc, sehol egy lesipuskás vagy orvvadász. A mordályosoknak sincs már nyomuk sehol sem. Szétoszlottak a szanálás bárányfelhői és a kék ég mosolyog ismét az autonómiára, mely mai megcsonkítottsá- gában is több egészséges életerőről tett tanúbizonyságot, mint amennyi szusz abban a híres szanálási akcó- ban, vagy jobban mondva: szanálá" si intrikában lakozott. — Csak arról lehet szó, hogy a költségvetésnek a néhány milliónyi deficitjét, amely főleg nem barátságos irányzatú kormányintézkedések következménye, eliminálni kell. Ezt a teljesen jelentéktelen feladatot majd szépen elintézi a polgármester az autonómiával egyetemben. Sipőcz Jenő főpolgármesternek remélhetőleg nem lesz ebben a munkában sok teendője és időről-időre csak azt fogja jelenthetni az Ország- ház-utcában, hogy Szendy Károly alatt is éppoly becsületes és céltudatos munka folyik, mint amilyen Sipőcz polgármestersége alatt folyt. Egyebekben pedig be fog igazolódni, hogy a S?.pőcz-éra nem hagyott maga után semmiféle „borzasztó pénzügyi helyezetet“, mint amilyent annak idején a BethleirWekerle fináncrezsim zúdított az ország nyakába. — A 17-es ellenőrző bizottságot olyasféle instrumentumnak szánták, amilyen a 33-as parlamenti bizottság volt. Hogy mentse, ami még menthető. De kisült, hogy nincs semmi menteni való. Az 1934. XII. te. feleslegesnek bizonyult. A szanálási akcióba bujtatott politikai nekigyürkő- zés pedig megbukott. Mindössze azt eredményezte, hogy a derék Huszár Aladárt a derék Sipőcz Jenő váltotta fel a főpolgármesteri pozícióban. A Kozmapárt pedig egy tiszteletbeli elnököt kapott, amely elektromos hullámokkal irányítja a távolból a nemzeti egységgé átpingált egységes pártot. Azért mondom el ezeket az Ön kérdésére adott válaszomban, mert én az úgynevezett szanálási felvonulásban sohasem láttam fináncpolitikát, hanem mindig csak pártpolitikai tendenciát. — No már most: a politikai célt nem sikerült elérni. A szanálásról meg kisült, hogy üres frázis. Ez az a mérleg, amit én látok. És nagy hibába esnek azok, akik ezt a fiaskót még mindig uagyképiisködő nyilatkozatokkal leplezni akarják. Nem fognak mást elérni, mint hogy rajtuk is mulat majd a nagyérdemű közönség. — Hogyan tartja Nagyméltóságod ezek után lehetségesnek a költség- vetési deficit eltüntetését? — volt következő kérdésünk. — A költségvetési deficit eltüntetésénél — válaszolta Friedrich István — csak egy útra nem szabad eltévedni: a tisztviselői fizetések redukálásának útjára. Habár el kell ismernem, hogy az üzemeknél tényleg fennforognak bizonyos jövedelmi aránytalanságok, de viszont itt megint olyan szerzett jogokkal állunk szemben, amelyek- hez nem lehet csak úgy mirnix-dir- nix hozzányúlni. Lévén ugyanis e konszolidált hon a klasszikus jog hazája. Ezt a miniszterelnöktől tudom, aki ezt legutóbb a parlamentben hangsúlyozta. — Azután azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az üzemi alkalmazottak nagy részének a foglalkozási köre sokkal fárasztóbb, mint a tisztán adminisztratív teendőkkel megbízott kollegáiké. Úgy szólván éjjel-nappal készenlétben és résen kell állniok, ami igazán némi többletjövedelmet teljesen indokol. — A közalkalmazottakat végre békében kell hagyni. Nem lehet állandóan a fejük felett a fizetésredukció Darnokles kardjával hadonászni. — Ebben a kérdésben a két kormánytámogató pártnak a sarkára kell állnia és a kormánynál vétót mondania. Különben is valószínűnek tartom, hogy abban a megegyezésben.
