Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-23 / 8. szám

2 ujBummEsr 1935. február 23. amely a kormány és Wolff Károly között jött létre, többek között a fő­városi költségvetés tekintetében és amelyre hivatkozott is a Keresztény Községi Párt vezére legutóbbi köz­gyűlési beszédében, a tisztviselők fizetéséről is van szó. Mégpedig olyan értelemben, hogy ehhez a destruktiv eszközhöz még egyszer nyúlni nem szabad. Ebben a feltevé­semben megerősítenek a többségi pártok vezetői részéről elhangzott nyilatkozatok is. Azt pedig ebben a mordályos és petárdás világban nem merem feltételezni, hogy a magas kor­mány ebben a kérdésben de- zavuálná városházi vezértest­véreit, akik tudniillik Gömbös Gyula sze- , rint Moltke tanai alapján külön ma-\ siroznak ugyan, de a döntő pillanat- J ban a kormánnyal együtt úgy üt-! nek, döngetnek, kaszabolnak, hogy csak úgy zeng ez az egész hínáros világ. Hát én remélem, hogy a most köze­ledő utolsó órában Moltke szel­leme fog győzni és a fizetésre­dukciós kísérletek úgy vissza­veretnek, hogy csak no. —Én ebben hiszek, bízok. Mert megint a rádiószózatból tudom, hogy csak bizalommal és hittel lép­hetünk át az új reformpolitika kü­szöbén. Én meg át akarok lépni ezen a küszöbön. Eszem ágában sincs itt tovább kuksolni az öreg csáklyások között. — Én hiszem, ha egyszer ki­mondották az elhivatottak, hogy nem nyúlnak többé a tisztvise­lők fizetéséhez, akkor ez így is lesz. Mert: ein Mann, ein Wort! Ezt mondta Kozma Jenő is utolsó vezé'ri beszédében. Ö meg csak ismeri a dörgést a konszolidáció legfelsőbb emeletsoraiban. — Helyesli-é Excellenciád a beru­házó kölcsön felvételét? — kérdez­tük végül. — A beruházási kölcsön felvételét — hangzott a válasz — helyeslem. Csak kissé sokáig húzódik ennek a hiteltranzakciónak a végleges per- fektuálása. Húzódik mint valami gummi elasztikum. Akárcsak a költ­ségvetés jóváhagyásának az ügye. Minden rendben van elvileg, de mégsem fejeződik be. Valahol valami hínár lehet ezen a vidéken is, amelybe ezek a csónakok belekűszálódnak. Az sines kizárva, hogy valamelyik sötétben bujkáló csáklyással vagy mordályossal állunk itt is szemben. Meglepetések soha' sincsenek ki­zárva. — Hogy a felveendő 15, illetőleg 20 milliót mire fordítsa a főváros* e tekintetben csak csatlakozni tudok a polgármester úr jól átgondolt prog­ramjához, amelyhez különben az autonomia szakbizottságai is már hozzájárultak. Bábszínház és modern pedagógia Szendy polgármester látogatása a Mester-utcai irányitó polgári iskolában — Az Uj Budapest tudósítójától. — Régi keretű és mégis modern báb­játék-előadást rendezett a Mester- utcai irányító polgári iskola. Az elő­adáson megjelent Szendy Károly polgármester s azt igen nagy tet­széssel nézte végig. A polgármester ezt az iskolát a modern pedagógiai irányzatnak, a munkaiskolái rendszernek beveze­tő és terjesztő iskolájául szervezte meg még tanácsnok korában s az­óta is szívén hordja ennek az isko­lának a sorsát és fejlődését. Ő vá­lasztotta ki az iskola vezetőjéül a kiváló pedagógust, Loschdorfer Já­nos szakfelügyelő-igazgatót, aki nagyon érdekesen világítja meg a bábszínház előadással kapcsolatos magasabb pedagógiai szempontokat. A bábszínház bemutatása is azt a célt szolgálja, amit a munkaiskola általában céljául kitűzött: közös munka keretében kifejleszteni az egyén értékeit és tehetségeit. Az érvényesülés s a jól végzett munka örömét azonban nem állítjuk az egyéni érvényesülés és hiúság szol­gálatába, hanem az egyesült erővel, közös munkával elért siker szociá­lis jelentőségét minden tanuló egy-' tormán élvezi s egyformán .törek­szik arra, hogy másoknak gyönyö­rűséget szerezzen vele. Ez a névte­len együttműködés épen egyik tit­ka a munkaiskolái pedagógiának s az ideális értelemben vett nemzet- nevelésnek alapja. A bábjáték kapcsán eljutunk a színes meseországba, királyok és királyfiak, törpék, óriások, boszor­kányok és erdőtündérek közé, hol végre is a hűség elnyeri jutalmát és Hajnalka, a szépséges királykis­asszony, boldogan nyújtja kezét a vitéz Estebánnak. A bábjáték eredeti ki tervezője és megalkotója Manninger Vilmos dr. egyetemi orvosprofesszor, szintén ott gyönyörködött a gyermeksereg vmomiismiFsi IZGALOM ÉS NYUGTALANSÁG uralkodik tagadhatatlanul a levegő­ben, aggodalmas homlokráncolások a politikai vezérek fenkölt homlokcin, fájdalmas gesztusok a tisztviselők elkeseredett táborában. A bizonyta­lanság érzete teszi párássá a város­politikai élet levegőjét, köclbevész minden, inog a talaj a lábunk alatt. Az országos politikában egyre na­gyobb méretekben terjedő nyugta­lanság az oka a várospolitikai hely­zet labilis voltának. A budapesti vá­rosháza mindig függvénye volt a parlamentnek, ha a dunapcirti palo­tában csüggedtek a kedélyek, akkor esik az eső a városházán is, ha nyu­godt a belpolitikai helyzet, a város­házán is süt a nap. A JÖVŐ HÉT SZERDÁJÁRA ter­vezett közgyűlést ki sem tűzték. így hát egyelőre elmarad a nagy izga­lommal várt tanácsnokválasztás: ezen a fronton különösen nagy a bi­zonytalanság és a nyugtalanság. Ál­talában hetekkel ezelőtt már bizo­nyos kialakult pozíciók sima lefolyá­sú választó-közgyűlést ígértek. Nos, a zűrzavar nagyobb, mint valaha volt. Senki sem tudja, mit hoz a jö­vő, kik lesznek az új tanácsnokok. Biztosra vett jelöltek egyik napról a másikra lecsúsznak, viszont a he­lyettes főjegyzői lista végéről tör­nek előre nevek — a bizonyosság felé. A hivatalt kereső kabátnak a ta­nácsnok-választás frontján nagyobb a keletje, mint valaha volt. A párt­vezérek előszobái feketéinek a sok hiv átült-kereső kabáttól, jelölő-lis­ták forognak közkézen, amelyekről azonban egy percig sem gondolható, hogy valóban autentikusak. ’ Minden valószínűség szerint az volt az oka a tanácsnok-választó közgyűlés elhalasztásának, hogy az illetékes tényezők módot akarnak nyújtani a törvényhatóság igen tisz­telt tagjainak, hogy alaposan meg­fontolhassák, kikre adják a voksot. Itt említjük meg, hogy a múltheti Városházi Noteszből a tanücsnokság- ra legesélyesebben pályázó kerületi elöljárók sorából sajtóhiba folytán kimaradt B at ti a y Imrének, az egyik legrangidősebb főjegyzőnek, a Ferencváros érdemes elöljárójának neve. A hibát sietve kiigazítjuk. Battlay minden körülmények kö­zött benne lesz abban a névsorban, amely az új tanácsnokokkal díszíti fel Budapest fötisztviselöi karát. SEBŐ BÉLA, Budapest közszere­tetben álló főjegyzője még mindig a Szent István kórház lakója. Minden remény megvan azonban arra, hogy a kitűnő Sebő főszámvevő rövide­sen hazatér és néhány héten belül átveheti hivatala vezetését is. A FŐVÁROS TANÁCSJEGYZÖI KARÁNAK egyik legszeretetremél­tóbb és legnépszerűbb tagja: R u f í y ■ ■mi» ———.»^r|||ftn—I-,-,, airmW*"* ; Kálmán dr. a csütörtökről péntekre l virradó éjszaka, éjjel egy órakor meghalt a Szent István kórházban. Vakbéloperáció után fellépett két oldali tüdőgyulladás ölte meg az alig negyvenötéves kedves és jó Ruffy Kálmánt. Az elhunyt legutóbb a városgazdasági ügyosztályban teljesített szolgálatot és fia volt az alig egy esztendővel ezelőtt elhalt Ruffy Pálnak, a nagynevű szociál­politikusnak. A VÁROSHÁZI PLETYKA a ma­ga rosszindulatú csápjaival hetek óta W ol í f Károly családját bogozza körül. Arról szólnak a hírek, hogy Wolff Károly egyetlen fia, a Rókus- kórház nagytehetségű és nagyrahi- vatott igazgató-főorvosa, akinek tit- dásához és energiájához fűződik a főváros legrégibb kórházának talprai állítása és reneszánsza, olyan há­zasságot készül kötni, amely semmi körülmények között nem egyeztet­hető össze azokkal az eszmékkel, amelyeket édesapja, a Keresztény Községi Párt vezére hirdet. Ezekre a felelőtlen híresztelésekre csattanó választ adott a Keresztény Községi Párt keddi értekezlete, amely előtt a nagyszámban megjelent bizottsági tagok élénk felháborodás­sal és megütközéssel tárgyalták azt a példátlan rágalom-hadjáratot, amelynek Wolff Károly és családja lett a célpontja. A felháborodás és megütközés a körül a híresztelés körül forgott, hogy ifi■ Wolff Károly igazgató-főorvos polgári házasságot közepette s hallgatta a bájos mese­játékot, melynek írója Manninger Vilmosné. A régi bábszínház hősei — kik hosszú időn át szerepeltek a Man­ói nger-ház gyermekei előtt, — a Mester-utcai polgári iskolában gyö­nyörű új köntösöket és kereteket kaptak. A rendezéshez mindenki hozzáadta erejét és képességét, még a művészi műsorokat is a tanulók készítették valóságos modern mun­kamegosztás alapján. Mivel minden házilag, egyesült erővel készült, a tanulók ebből is sokat tanultak. Legfőképen azt, hogyan lehet egy­szerű eszközökkel szórakozást, örö- j met szerezni. Ezáltal megtanulják azt az életművészetet, hogy saját otthonukban is kedves, meghitt szó­rakozást tudjanak nyújtani hozzá­tartozóiknak s ezzel a boldog csa­ládi életet előmozdítsák. Az iskola vezetője azonban a pe­dagógiai jelentőségen kívül gazda­sági célt is igyekezett ezzel az elő­adással szolgálni. Most, amikor a megélhetés terén sokan új utakat kénytelenek keresni, az is megél­hetési forrás lehet, ha ügyes kezek ilyen játékdolgokat s egyéb mű­vészi apróságokat készítenek ott­hon s azokat értékesítik. Sok mű­velt nyugati országban egész vidé­kek élnek ilyen művészi háziiparból. Szendy Károly polgármester ele­jétől végig ott volt az .előadáson s gyönyörködött a játékban is, meg a a körülötte nevető és tapsoló gyer­mekseregben is. Az előadás végez­tével örömét fejezte ki afölött, hogy a Mester-utcai irányító iskolában az igazgató, a tanári testület s a ta­nulók serege ilyen szép összhang­ban dolgozik s hogy ott magasabb törekvés és tisztultabb szellem szol­gálatában áll minden, még a farsan­gi szórakozás is. kötött volna egy nem keresztény hölggyel. Noha a megtámadott csa­lád nem is tartja szükségesnek, hogy ezekkel az álhírekkel szemben cá­foljon, a bizottsági tagok rámutattak arra, hogy egyesek még az ilyen, teljesen légből kapott, gazdátlan ha­zugságok terjesztésétől sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy egy nemzeti irányú katolikus közéleti vezérférfiút saját közönsége előtt valamiképpen elrágalmazhatnak. A párt tagjai ezt a módszert egy­értelműen a legnagyobb felháboro­dással utasították vissza, mint ahogy visszautasítja ezeket a mestersége­sen kitalált hazugságokat ' az egész nemzeti közvélemény, amely sokkal jobban ismeri Wolff Károlynak és egész családjának hitbeli meggyőző­dését és gondolkodását, sem hogy az efajta híreszteléseknek egy per­cig is hitelt találnának adni. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban újságírók kérdést intéztek ifj. Wolff Károlyhoz, alá kijelentette, hogy a pártértekezlettel kapcsolatosan megjelent közlésekhez hozzátenni valója nincsen, a megjelent cikkek teljesen fedik a valóságot. A BRIDZS MÁR NEM IS JÁTÉK, hanem tulajdonképpen tudomány, és amint a sakknak, különleges tudósai és szakértői vannak a bridzsnek is, Természetes tehát, hogy ez a nemes és nívós tudomány, amely szórakoz­tatva oktat, számos művelőt talál a főváros előkelő tisztviselő-társadat-

Next

/
Thumbnails
Contents