Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-23 / 46. szám
VÁROSPOLITIKAI ElAtlzelésl Ar ok: E««tz évre.................................................. 30 pengő FAI évre .......................................... *3 pengő Eg ye* tzém Ara 60 llllAr FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Hon* Ivor-uít a 9. Telefon: 82^8^23. Pottatakarékp. csekkszámla 30.013. UoMUfú^őkék A Magyar Városok Országos Szövetségének újjáalakuló szervezetében Tomcsányi államtitkár mondott beszédet. A belügyminiszter nevében azt jelentette ki Tomcsányi államtitkár, hogy a kormányzat a városok minden jogos és méltányos érdekét örömmel támogatja. Rámutatott az államtitkár arra is, hogy a városok szövetsége és a magyar városok akkor töltik be igazán hivatásukat, ha nemcsak a gazdasági újjáépítésben, hanem az ország lelki rekonstrukciójában is résztvesznek. Tomcsányi Kálmán ezen kijelentését nem lehet a napi politika szemüvegén át nézni, mert egy rekonstrukciós munkálat nem cfémer érdekek és hangulatok ütközője, hanem világnézetekből derivált, benső átalakulás. így fogva fel az államtitkár úrnak, a keresztény és nemzeti kormányzat államtitkárának megállapítását, kétségtelennek kell tartanunk, hogy a belügyminiszter képviselője nem politizált, hanem a keresztény és netnzeti gondolat jegyében való összefogásra hívta fel a magyar városok egyetemét. A székesfővárosban, tizenhat esztendeje virul és alkot a keresztény és nemzeti gondolat. Elfogultság nélkül állapíthatjuk meg, hogy a keresztény és nemzeti eszme jegyében gazdaságilag és erkölcsileg jelentős mértékben fejlődött a főiáros. A keresztény és nemzeti uralomnak köszönhető, hogy sikerült maradéktalanul helyreállítani a főiáros erkölcsi és gazdasági épségét, sikerült megalkotni — Wolff Károly és Sipőcz Jenő történelmi értékű energiáinak összefogása, jegyében — az új Magyarország új fővárosát. Az új Budapest a maga ízig-vérig modern arculatával, külső és belső rendezettségével legszebb bizonyítéka a keresztény világszemlélet produktív voltának. Nem mondhatjuk el ugyanezt a vidéki városokról. Nem gyümölcsöző célokra fordított kölcsönök kamatterhe alatt, nyög a magyar vidék, csak a mát néző, nívótlan, az európai helyzet, magaslatára emelkedni nem tudó városi önkormányzataival. Amennyit fejlődött a főváros az elmúlt tizenöt esztendő alatt, annyira visszamaradt — tisztelet a kivételnek — a vidéki városok legtöbbje. Holott sokesetben vagyonosabbak és hitelképesebbek, mint a főváros. Kevesebb szociális teher sújtja őket, mint a. milliós Budapestet. Helyesen állapította meg a bajok eredőjét, az államtitkár, amikor a lelki, rekonstrukció szükségességéről beszélt. A civakodó kupaktanácsoknak, a saját ambícióikat a köz céljaival összetévesztő polgármestereknek a keresztény és nemzeti gondolat jegyében kell vég- rehajtaniok ezt a lelki rekonstrukciót, hogy a magyar városok kiemelkedjenek a hamupipőke-sorsból és méltó húgai legyenek a fővárosnak. VJ fővárosi törvény? Irta: SZŐKE. GYUCA A legújabb fővárosi törvény, az 193-1. évi XII. t. c. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy a belügyminiszter a székes- főváros, annak költségvetése és a teherviselő közönség érdekében „tervezetet“ bocsát ki, amelyet a főpolgármester hajt végre. Ezt nevezik magyarul szanálásnak. Erre kapott a főpolgármester két évre különös megbízatást. Ebből a két évből mintegy másfél év lejárt. Sem tervezet, sem előkészítés, sem szanálás. Ellenben a kormány új fővárosi pártszervezete is kijelentette, hogy szanálásra nincs szükség. A szanálást Istenben boldogult Borvendég Ferenc főpolgármester után Sipőcz Jenő főpolgármesternek kellene elvégeznie, akinek polgármesteri működése alatt került a kormány szerint a főváros olvan helvzet.be. bogy azt szanálni kell. A főváros éppen úgy, mint minden más közület, vagy magángazdaság is, nehéz helyzetben van, a költségvetés most is hiánnyal zárult, az üzemei nein jövedelmeznek annyit, mint sokan elvárják, az adófizető polgárság terhe tűrhetetlenül nagy', az adóalanyok pusztulnak, a fogyasztóképesség csökken. Hogy ez az állapot nem írható egy embernek a terhére, az nyilvánvaló. Ez a világgazdasági életnek általános jelensége, de követője egyszersmind a rosszul irányzott közgazdálkodásnak, amely nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban is megvan. Hogy ezen segíteni és változtatni kell, egészen természetes. Hogy azonban ezt megint egy ember meg tudja-e csinálni, ma már nem is vitás. Legfeljebb azok gondolhatják ezt, akik az egész törvényt ki- okoskodták, a belügyminisztert valami óriásnak képzelték a jó tervek kigondolásában és a mindenkori főpolgármestert még nagyobb óriásnak az íróasztal mellett elkészített terveknek a nehéz gazdasági viszonyok között való sikeres keresztülvitelére. Eredmény: se terv, se keresztülvitel. Pedig ,.muszáj“ valamit csinálni, mert a dolgok így nem maradhatnak. Ezt érzi a kormány is. A félhivatalos körök már ismét új fővárosi törvényről beszélnek, amely a meglép desett autonómiát régi jogaiba visz- szaállítaná. Az ügynek két része van. Az egyik a szerencsétlen törvény módosítása; a a főváros pénzügyi helyzetének a javítása. Ha valaki azt hiszi, hogy ez egy és ezt egy novellával el lehet intézni, vagy egy belügyminiszteri tervezettel a főpolgármester meg tudja változtatni, az igen-igen téved és igen-igen nem ismeri a mai helyzetet. Bármennyire is ellene vagyok az állandó törvén) módosításnak, most még is azt kell mondanom, hogy ezt a legújabb törvényt egy legcslegújabbal kell kicserélni. Nem is egy kis módosítás kell, hanem a legelső fővárosi törvény, az 1873. évi XXXIV. t. c. alapelgondolásából kiindulva új, egységes fővárosi törvényi kell készíteni. Ugyanis a foltozgatások- kal a még viselhető ruhát viselhetel- lenné tettük. A sok rossz folt nemcsak kirí, de rögtön el is szakad. Vj, összefogó, világos törvény szükséges, amely a kormányzat, közigazgatás és gazdálkodás kérdéseit világosan taglalja. Ebben az új törvényben elsősorban meg kell állapítani a főváros területén a kormányzat és az autonómia jogait. Lehetetlen, hogy a kormánynak joga legyen mindenbe beleavatkozni és megtörténhessék az, hogy egy állást hónapokig ne lehessen betölteni, mert a kormány nem intézkedett, vág}’ egy árlejtést ne lehessen kiírni, mert a kormány olyan rendelkezést tett, amely gyakorlatilag keresztül nem vihető. A kormánynak csak. felügyeleti és ellenőrző joga legyen. Megszabandó a főpolgármester hatásköre, amely lényegesen szűkebb, mint ami a legutóbbi törvényben van csak a kormány képviselője legyen. Visszaállítandó a tanácsi munka- és hatáskör, azonban nem az eddigi égjük vagy másik alakban, hanem úgy, amint azt ismételten javasoltam, részint a legfőbb tisztviselőkből, részint a törvény- hatósági bizottság főiskolát végzett tagjaiból. A főváros összes ügyeinek vitele megoszlatnék a közgyűlés, a tanács és a polgármester között. A tisztviselői kinevezéseknél a főpolgármester részére, a tanügyi kinevezéseknél a kultuszminisztérium részére adott jog megszűnnék, helyébe a felügyeletnek megfelelő jog biztosítása lépne. A széleskörű polgármesteri felelősség megszűnnék, helyébe visszaállna a tisztviselők egyéni felelőssége, amelyet azonban minden egyes esetben szigorúan érvényesíteni is kell, amint azt az 1873. évi XXXVI. t. c. előírja. Az egyéni felelősség kidomborítása egyúttal nemcsak az ügyek intézésében, de a törvényhatósági bizottság és a tanács elé terjesztendő javaslatok és tervek készítése tekintetében is bizonyos magasabb elgondolásra késztetik az illetékes tisztviselőket, üzemvezetőket, mert akkor nemcsak az egyéni felelősséget érzik, hanem érzik azt a magasabb megbecsülést is az önkormányzat részéről, amely őket közvetlenül az autonómia szerveinek munkatársaivá teszi. Ugyanígy' felelőssé kell lenni azonban az autonómia szerveit, is, tehát a tanácsot és a közgyűlést, valamint az általa kiküldött különböző bizottságokat, választmányokat és igazgatóságokat, egyúttal felruházván őket a jogokkal is, amelyek mellett a felelősség viselhető. Mert hihetetlen, de egyúttal tűrhetetlen is, hogy évek hosszú során át képtelen legyen a főváros vezetősége megalkotni, a főváros alkalmazottainak státusát, fizetési és nyugdíjszabályzatát. az üzemvezetési szabályrendeletet, a kerületi választmányok szabályait és i mindazokat a szükséges rendelkezéseket, amelyek egészen természetesen tennék eredményessé a főváros működését. Es ez a tehetetlenség a legnagyobb most, amikor szinte teljhatalmat kapott a kormány is, a főpolgármester is, a polgármester is és maga. az önkormány Z;at szinte gúzsba kötve, valósággal jogkör nélkül kénytelen, nézni és várni, hogy mi történik vele cs az ö terhére. Ez a kísérlet, amellyel immár letagadhatatlan»! be van bizonyítva, hogy a törvény életképtelen, legjobban mutatja. hogy minden olyan kísérlet, amely a népre-támaszkodás helyett a parancsra, az erőre és egy pár hivataL nokra akar támaszkodni, kudarcot vall. Viszont ha tényleg önkormányzati hatáskörben folyik a munka, még esetleg a pártpolitika túltengése esetén is fel: tétlenül érvényesül a köz java, mert az önkormányzatban résztvevők önmagokon érzik, mi a főváros teendője. És ezzel meg van adva a szanálás szükségességének, a kerete és a lehetőségének a módja is. Önmagunkkal szemben be kell vallanunk, hogy rossz a gazdálkodásnak az a módja, amely akár népszerűség, akár a politikai siker kedvéért elejti az üzem célját és gazdasági sikerét. Amikor büntetjük azokat, akik több villanyt, vagy gázt fogyasztanak, amikor önköltségi áron alul szállítjuk a vizet, és minden egyes utasra, aki 5 és fél km-en túl utazik, a Beszkárt ráfizet, vág}' amikor lek on: kúráljuk az olcsóbb jegyekkel a távolsági jegyeket, vagy az autóbusszal elvesszük a villamosnak, vagy a földalattinak az utasait, akkor ne kívánjuk. hogyr az üzemek jövedelmet is adjanak. De ha ezek a számítások nyíltan álla nak az önkormányzat szervei előtt, senki sem log akadni, aki ne kívánná az üzemek gazdálkodásának a rendszerét ahelyett, hogy lineáris tarifaemeléseke; fogadjon el. Évek óta sürgetem ezt a rendezést, tekintet nélkül a politikai konstellációkra és a benyújtott előterjesztések évek óta tűnnek el a bürokratizmus útvesztőjében, de nem a., fővároséban. amit mutat az is, hogy a szaS Tek. Fővárosi Nyilvános könyvtár, BpestjVllX.,Revitzky-u.lo
